2018. április 26., csütörtök

Vils

 Csütörtök reggel kocsiba vágtuk magunkat, előtte reggel még megállapítottuk, hogy 15 éve olyankor én már az első buszon ültem Győrből Nyúlra, Levi meg sétált haza, mert amiatt, hogy engem kikísért a buszhoz, ő lekéste a sajátját… ez kb 4,5 km sétát jelentett neki… Akkor kezdődött a közös életünk… (wow… :D)


 A rövidebb út mindenféle hegyeken ment keresztül, a Babákok nagyon szerettek volna kiszállni a “hatalmas nagy hóba”, de erre nem került sor. Utóbb kiderült, hogy hatalmas mákunk volt, amiért nem volt lezárva lavinaveszély miatt az egész hegyi útszakasz… 




Láttunk befagyott hatalmas tavat, és embert, aki csak úgy síelt… Meg hegyeket. Rengeteg hegyet… Nagyon kisalföldi leány vagyok, mindig lenyűgöznek a hegyek! De sosem laknék olyan helyen… “tán csodállak, ámde nem szeretlek, s képzetem hegyvölgyedet nem járja… Lenn az Alföld tengersík vidékin, ott vagyok honn, ott az én világom…” (Illene leellenőriznem, hogy pontos-e az idézetem, de nem fogom… Ennyire emlékszem, ez van… :D) (nem bírtam ki. 2 pici hibám volt csak ;) )

 Virág megint kitett magáért… Norkának februárban volt a szülinapi bulija, mutattam a gyerekeknek a képeket, Lilu megjegyezte, hogy egyszer az ő szülinapját is csinálhatná a Köri, mert annyira húúúúúú meg haaaaaa, és wow. Dani azonnal rárepült volna a mini hamburgerekre, és a kakisüti is nagy sikert aratott. Persze én gyanutlanul, dícséretképpen mindezt el is meséltem akkor Virágnak…
 És Virág “szülinapi” terülj terülj asztalkámmal várt minket… :-O MINDENT megcsinált, ami valaha is kiesett a számon… Volt cikeszes Ferrero Rosche, egyszarvú torta, MINDEN…











Az évfordulós albumunk végül nem készült el, és nagy a félelmem, hogy mivel megszűnt az időnyomás, nem is fog már kb soha… Ennek ellenére megnézegettük, mert a képek be vannak készítve (mind a közel 200 darab…), csak nincs beragasztva az összes… :D

 Aztán jött az ötlet, hogy lépjünk le kettesben. A 30. szülinapomon voltunk utoljára igazán kettesben, az meg nem tegnap volt (bár, még mindig lógok a Róma beszámolóval… :-O ) Levi rohant is a bookingpontcom-ra, hogy mi van a közelben, péntek estére. A “közelben” nem nagyon volt semmi, de talált egy cuki fogadót Oberammerga-ban, csupán 50 perc volt kocsival… :D
 Másnap délután a Babákokat Virágékra bíztuk, Olival semmi gond nem volt, nehéz Virág határozottságával szembeszállni, egy felnőttnek is, nemhogy egy nincs 3 évesnek! :D Úgyhogy Oli is mosolyogva integetett, “Sziasztok! Hojnap találkozunk! Jó szójakozást! Én majadok a Körivel!” (spoiler: TÉNYLEG semmi gond nem volt vele! Simán elaludt, relatív idegen környezetben, gyakorlatilag alig ismert emberekkel… :) )



 Levivel nagyon jól sikerült a randink, nagyot sétáltunk, megittunk egy egész üveg pezsgőt (MI! Akiknél a sörnek is lejár a szavatossága… :D), étteremben vacsoráztunk… Tényleg nagyon jó volt!


A szállásunk








A felső kép akkor készült, amikor odaértünk, az alsó másnap reggel...




 Másnap már készülődtünk a Húsvétra. Köri egész napra lefoglalta Danit, együtt sütöttek... :)




Virág megfenyegette a gyerekeket (pontosabban MINDENKIT), hogy ha bárki is ébren van éjfélkor, akkor biztos nem jön vasárnap a nyuszi… Meg is ijedtek, így végre “időben” aludtak a srácok :) Nekem könyörögnöm kellett, hogy fent maradhassak vele, és segíthessek, nagy duzzogva megengedte, így a tojásokat dekorálhattam én. 



Miközben ő pörgött forgott, kajákat csinált másnapra, +hajnali 1-kor nekiállt gyurmából a kiskanalakra egyedi nyelet gyártani… Mind a kilencünknek… Hajnali 1-kor… :-O

 Húsvét reggel a gyerekek nagyon fel voltak már pörögve, hogy mikor húsvétozunk, de várniuk kellett… Először is várt ránk a terülj-terülj asztalkám…




Aztán az április 1 sem múlhatott el megemlékezés nélkül! :D Imi felvette a festős ruháját, felhozta a pincéből a festéket, és közöltük a gyerekekkel, hogy a húsvét elmarad, FESTÜNK! Szegények teljesen lelombozódtak. Kivéve Olit, akinek csillogott a szeme, hogy “Juhuuuu! FESTÜNK!” :D 




 A nagyok gyorsan megértették, hogy csak áprilisi tréfa volt, de Oli elszontyolodott, amiért kimaradt a festés… :D

 A nyuszira azonban még mindig várni kellett… Hol az eső esett, hogy szélvihar volt, egy kis havaseső is boldogított minket… Tipikus vilsi időjárás… Vagy bolond áprilisi…

 Végre lett egy kis időjárási-anomália-szünet, így leküdhettük az Apákat a kertbe, segíteni a nyúlnak. Egész biztos vagyok benne, hogy mind a kettő visított a röhögéstől, miközben az apró csokis zacskókat kibontották, és forogva szétdobálták a kertben… :D MINDEN tele volt pici csokikkal… :D (Annyira sokat szórtak szét, hogy a gyerekek meglehetősen gyorsan elvesztették az érdeklődésüket az összeszedéssel kapcsolatban… :D)



 Délután átjött Virág barátnője, mi is nagyon kedveljük, minden alkalommal beugrik, amikor ott járunk :)




Húsvét hétfőn Imi bevállalta, hogy a 4 gyereket elviszi játszóterezni, így mi csak pihentünk… :)


Kedden meg már indultunk is haza… :( Gyorsan elröppent ez a pár nap, de nagyon jól éreztük magunkat! :)







1 megjegyzés:

  1. Tudom, hogy már egyszer mindent elmeséltél szóban is, meg láttam a Fb-n. De olyan nagyon jó volt veletek átélni még egyszer. Nagyon szeretem, mikor írsz magatokról!! Puszi a távolból!

    VálaszTörlés