2018. január 4., csütörtök

A legmeghatóbb karácsonyi pillanat

 Oli nem énekel, gyakorlatilag soha. Azt sem engedi, hogy mi énekeljünk. Ez elég fura, hisz az első két évben MINDEN altatáskor a Bóbitát dúdoltam neki, olyan sokszor, hogy már tudtam olvasni, számolni, horgolni is közben. Lehet túl sokat énekeltem?! Az biztos, hogy kb  mióta beszél, azóta kiabál velem, ha dúdolok, vagy énekelek. Márpedig ebben nagyon hasonlítok a Mamikámra, aki mindig énekelt.
 Közeledett a karácsony. A gyerekek úgy nem fognak tudni mit énekelni a fa előtt, ha ÉN nem énekelgetek nekik! Így minden alkalmat megragadtam, hogy tanulhassák a KiskarácsonyNagykarácsonyt. Oli persze 90%-ban kárált “nem énekelsz!! Nem kiskarácsony! Hagyd abbaaaaa!!!”
 Eljött a szenteste. (Esetünkben “szentdélután”) Felöltöztünk szépruhába, vártuk a csilingelést...




 Bementünk a nappaliba, a gyönyörű karácsonyfánkhoz. Egymást ölelve énekeltük a Kiskarácsonyt...
 És csoda történt! Oli nem szólt ránk, nem kiabált, Oli velünk ÉNEKELT! És TUDTA A SZÖVEGET! Őt is megérintette a pillanat, a karácsony hangulata. Fantasztikusan csodálatos pillanat volt! <3



2 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Boldog új évet nektek és örülök, hogy ismét jelentkeztél!

    Elképesztö, mekkorák már a gyerekek! :) DAnin különösen meglepödtem, igazi "kis felnött" ezen a képen! :) (gyorgyi1987)

    VálaszTörlés