2017. március 4., szombat

Dani

 7 éve, ezen a napon még foglamam sem volt, hogy alig 21 órával később lesz egy Danibabám.. :) Éjjel, mikor lefeküdtünk, akkor tűnt fel, hogy most "máshogyan" fáj, mint ahogy szokott. De nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hisz még volt 11 napom. Hajnalban a természetes tisztulás ébresztett, akkor már tudtam, hogy ebből baba lesz. Egy darabig ténferegtem egyedül, majd keltettem Levit, aki hulla álmosan üldögélt a wc tetején, a telefonomon nyomkodva a fájás-számlálót, míg én a forró vízben kiváncsian figyeltem a testemet, hogy most mi is van... :) Aztán icicpicit visszafeküdtem aludni, majd 7-kor felkeltettem az Anyusomat, aki pattant is ki rögtön az ágyból, rajta nem láttam azt a fáradtságot, amit Levin :)

 8 után sétáltunk át a kórházba, a 300 métert kb negyed óra alatt tettük meg, 2-3 percenként meg kellett állnom. A kórházban ultrahangra küldtek, fel kellett mennem az emeletre, meglehetősen nehezemre esett a dolog, főleg, hogy ÉN tisztában voltam vele, hogy lent is van UH gép. Mire visszaértünk, ők is rájöttek, le is lett tolva az, aki felküldött... Visszaérkezés után már a szülőszobába küldtek, Dani ficergett, izgett, mozgott, hullámzott a hasam. Aha, persze, ez is csak városi legenda, hogy a babák nyugisak születés közben! :D Dani még a szülőcsatornában is mocorgott, sőt! CSUKLOTT! :D Kicsit sok időt töltött az úton, ezért vért vettek a buksijából, pikkpakk kielemezték, nincs gond, kap a gyerek elég oxigént, nincs szükség sürgősségi császárra, szülhetek tovább.
 Majd 10:54 lett, és Dani megszületett... :) Kicsi méregzsák volt (már akkor is :D)




Kicsi gyönyörű kerekfejű kisfiam... :)

Soha korábban nem tudtam, hogy létezik kékesbarna szemszín. Amúgy is mindig, mindenhol azt írják, hogy minden újszülött szeme kék. Nem igaz. Danié már akkor is barna volt. Azóta is imádom a szemszínét, csodálatosan gyönyörű, melegséget árasztóan csokibarna... És hatalmas... 



Közben eltetlt 7 év... :) Fantasztikusan okos nagyfiúvá cseperedett. 
Aggódtam érte, mikor iskolába került, hogy hogy fogja viselni az új helyet, a sok új gyereket. Nem nagyon szerette ugyanis az idegeneket, ha új helyre mentünk, mindig bebújt a csigaházába, nehéz volt kicsalogatni. De nem lett gond! Nem nagyon van országos cimborája, de jól beilleszkedett, jól érzi magát, szívesen megy suliba. Nem egy legjobb barátja van, inkább mindenkivel jóban van egy kicsit.

 A magatartása miatt is aggódtam, ugyanis -itthon...- nagyon hirtelen haragú tud lenni. A doki megnyugtatott, hogy ez korosztályos, ilyenkor kezdenek a fiúk tesztoszteront termelni, és, amennyiben a suliból nem jeleznének, hogy gond van, nem aggódjak. A suliból nem jelentkeztek, úgyhogy emiatt már nem aggódok. Dani olyan, mint az apukája... Hirtelen haragú, és rettentően okos. :)


A dühkitörései meg nekünk szólnak. Egész nap tartja magát, hol máshol robbanjon, mint itthon?!

Fantasztikus gondolatai támadnak. Tegnap például azt magyarázta nekem, hogy szerinte hogyan működik a vízcsap... Ma meg azt, hogy hogyan kell fát vágni, mert máshogyan történnek a dolgok, ha fűrészeljük a fát, vagy ha egy ék alakú baltával csapkodjuk.

Tegnap vonatoztunk, a szülinapja alkalmából elvittük Karlsruheba állatkertbe. Mikor elhussant mellettünk egy másik vonat, megállapította, hogy azért látjuk ennyire gyorsnak, mert mi az ellenkező irányban haladunk, így a mi gyorsaságunk is hozzáadódik a másik vonat gyorsaságához... Levi röhögve közölte, hogy ez 7.-es fizika... :-O :D

Rendkívűl édesbájos tud lenni. Karácsonykor azt mondta, hogy neki nem az ajándékoktól karácsony a karácsony, hanem attól, hogy együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Persze tudom, hogy durván kiborult volna, ha nincs ajándék, de akkor is annyira édes tőle, hogy ezt mondta! Mondjuk most, hogy így jobban belegondolok, a fa alatt lehet nem rendezett volna jelenetet, csak utána szomorkodott volna valahol, egyedül... Mindegy, ezt nem tesztelem, az biztos! ;)


A múltkor néztük a Micimackó és a Zelefánt című mesét. Lilu anno rongyosra nézte, amikor Dani a hasamban volt. Danit meg ugye nagyon sokáig Zsebinek hívtuk. És van benne egy ének, amikor Kanga énekel Zsebinek. Ez a MI dalunk, Danié, és az enyém. Piciként is, most is, ha valami nagy szomorúsága van, ezzel tudom visszacsalogatni a realitásba.




Szóval néztük ezt a mesét... És jött ez a dal... És Dani rám-rámnézett... Én meg őt néztem, és folytak a könnyeim... És neki is bepárásodott a szeme... És tudtam, hogy imád, és tudtam, hogy tudja, hogy én is imádom, és nekem ő mindigmindig a Zsebikém marad... És jajj... Most is bőgök... :D És persze hatalmas ölelésbe forrtunk össze... (Ótejóég, mennyire imádom!)


Csütörtökön még mindig nem tudtunk Levivel dönteni, hogy hova menjünk másnap. Kicsit féltünk az egész napos állatkerttől, annyira azért nincs jó idő. B., verziónak egy repülőmúzeum került szóba, Lilu amúgy arra szavazott, az ő szája le is biggyent az állatkert hallatán. Na igen, tavaly elég magasra dobtuk a lécet, Danit dínómúzeumba, Lilut élményfürdőbe vittük, ahhoz képest egy sima snassz mezei állatkert elég uncsiiiii. Dani emlegetett valami vidámparkot is. Szóval tanácstalanok voltunk, nem kicsit. Daninak mondtam is, hogy kicsit félek tőle, hogy nem fogunk tudni olyat kitalálni neki, aminek igazán örülne, nem tudunk most vidámparkba menni, vagy ilyesmi. Erre azt mondta, hogy ő tudja, hogy mi mindig nagyon jókat találunk ki, és ő egészen teljesen biztos abban, hogy JÓ lesz, amit kitalálunk. Meg amúgy is, a vidámpark alatt ő csak egy parkot ért, ahogy vidámak vagyunk, de úgyis mindenhol vidámak vagyunk, mert EGYÜTT vagyunk, és csak ez a fontos! :) Eri itt bőgte el magát... ;)

Végül arra jutottunk, hogy megkérdezzük... Mondtam neki, hogy az egyikben élőlényeket lehet nézni, és vonattal mennénk, a másikban meg repülőket és autókat, oda autóval mennénk. "Élőlények alatt állatokat értessz?" -"Igen..." "Akkor menjünk oda! IMÁDOM az állatokat!"
Úgyhogy eldőlt.

Tegnap délelőtt vonatra ültünk, és meglátogattuk a karsruhei állatkertet! Csodálatos napunk volt, nulla veszekedéssel, nagyon feltöltött az egész!




Bár saját bevallása szerint utál olvasni, kb mindent elolvasott :)










Azt még mindig nem tudom, hogy a holnapi tortája milyen lesz. Először Bayblade-es tortát kért. Aztán citromosat. Aztán legyen rajta egy kisautó. Aztán gyümölcsöset. Aztán Pikachu-sat.. Az ajándékokkal ugyanezt csinálta. Február elején mondta, hogy Bayblade-et kér. Megrendeltük, és baromi büszke voltam magunkra, amiért már februárban megvan a gyerek ajándéka, és hátradőlhetünk. Február 24.-én rajzolt egy új listát, hogy miket kér, fullosan tele legókkal, és ő már nem is kér Bayblade-t.. áááááááá!!!! Kicsit kiakadtam... Mondtam is neki, hogy ezt nem csinálhatja velünk! :D Levi amúgy ma, 4.-én ment el a tortájára kisautót venni. 3db-os csomagban volt, Olival ment, Oli megkapott kettőt. Danit ismerve (MINDIG megnézegeti a boltban a játékokat) szerintem TUDJA, hogy az egy 3db-os készletből van, azon sem csodálkoznék, ha simán megmondaná, hogy melyik a hiányzó... ;) Holnap majd rákérdezek.. :)

Bár csak holnap lesz, de nagyon boldog szülinapot kívánok drága Bambikám!













----
A 2010-es szülésbeszámolóm ITT (katt az itt-re) olvasható! :)













2 megjegyzés: