2016. július 4., hétfő




 Szegény 3. gyermeknek hányattatot sors jutott... Nincs úgy megörökítve az EGÉSZ élete, mint a nagytesóinak... Lilu kb minden percéről írtam, igaz, hála a freeblognak, a nagy része el is szállt... Daniról is sokat meséltem... Oli meg... :( Max a Facebookon a zárt csoportban, néha egy egy morzsa...

 Pedig aztán volt ám itt szülinapozás is! (upsz, VONALZÓCSERE!)



Kézenfogva sétáltam be vele a szobába, ahol várta a Minionos torta.. :)


Nagyon tetszett neki, ha hagyom, rárepül a gyertyára, és marokra fogja...


Persze nem hagytam... :) Dani is óvta, annyira édes tud lenni!


Aztán jöhetett a "had szóljon" rész! Hajrá, Oli, szedd szét a tortát, csinálj, amit csak akarsz! :D


Csinált is... :D Ette a habot, a marcipánt, nyomdázott a Minionnal, élvezte :)



Az ajándékok tetszettek neki, de tény, hogy Dunába (esetünkben Rajnába...) vizet... Elég nagy gondban voltunk, hogy mit kapjon, mert tényleg nem nagyon van olyan játékfajta, amink még nincs. (A golyópálya az egyetlen, de azt szerintem majd csak a 4. kap :D)
Viszont az eredeti, magyar kismotor eddig kimaradt az életünkből! Eddig. :)





Szopizta a pingvin csőrét :D


Az első szülinapján még csak kézenfogva sétált, bár, meggyőződésem, hogy elég régóta tudott volna menni, csak félt. Nagyon. Gondolom ebben nem segített az a pár hét, mikor januárban már tudott állni, ellenben ülni-térdelni még nem, ennek örömére, mikor felállt, és elfáradt, úgy borult el, mint a kivágott fa... Sokat koppant akkoriban a szép kis buksija, nagyon...
Szóval tudott járni, de nem akart...

Aztán egy szép hétfői napon, egészen pontosan június 20-án, az oviban megtette az első igazi lépéseit. Ez volt a legelső, mikor nem hívtam, csalogattam, hanem csak gondolt egyet, és elindult.
Másnap, míg videotelefonáltam Anyusommal, Oli az ajtónál gyakorolt, akkor is volt néhány lépésecske.
Aztán szerdán, június 22-én, 1 évesen és 10 naposan elindult. Úgy igazán. :) Azóta egyre többet sétálgat, nagyon büszke magára, és mi is rá. :)

Aztán egyik napról a másikra -végre- megtanult inni a cumisüvegekből is.



Meg hisztizik, hogy egyedül akar enni, de ehhez egyelőre nem vagyok partner sajnos... Csipegetni csipegethet mindent, amit csak szeretne (felvágott, sajt, szőlő, uborka, keksz, kenyér, tényleg mindent eszik már), de a trutyis kajával nem akarom hagyni pacsmagolni, így is olyan, mint egy kismalac...

Múlt héten megkapta az MMR oltást. Éjjel arra ébredtem, hogy tüzel a kis teste. Nagyon forró volt. De, mivel nem ébredt fel rá, nem volt nyűgös tőle, így maradt az összebújós-cicizős kezelés csupán, reggel láztalanul ébredt. Délelőtt még jó kedve volt, de délutánra nagyon nyűgös lett, végül 4,5 órát aludt... Ő, aki max 1,5-et szokott...


A mérlegelésen amúgy 9500 gramm, és 79 cm volt. :)

Úgy látom, az első oltás-mellékhatás-hullám lement, "várom" a következőt, ami 7-10 nap után jön. Levi a 7.-en és a 8.-on nem lesz itthon... :( Úgy terveztem, hogy két hét után jön majd a mellékhatás, és akkor itthon lesz, de nem. Na, majd kiderül...

Mindemellett másnap reggelre áttört a 10. foga. Rengeteg foga van, és oltári cuki vele! A haja meg göndörödik... Mondtam én mindig, hogy Oli Lilu-Eri féle... :) Daninak szögegyenes haja van, csakúgy, mint Levinek... :)








Levi rengeteget utazik, irracionálisan sokat. Azt számoltam, hogy 35 nap alatt 12-t volt itthon, abból 3 napot én voltam beteg (egészen pontosan 3 napig _lehettem_ beteg, utána jött megint a mókuskerék...), 7-et ő... Teljesen tipikus a szervezetünk reagálása, amikor hajtás van, nem vagyunk betegek, de abban a pillanatban, amikor lehet lazítani, ledönt vmi vacakság a lábunkról. Mindig. :(
Január óta átlag két hetente nincs itthon. Ebben benne vannak a 3 napos utazásai is, meg az egy hetes (5 napos, de volt 10 napos is...) is. Sok. :(

Az én fejlődésemhez mondjuk sokat hozzátett. Már nem vagyok "hercegnő", királynő lettem! :D Mindent kénytelen vagyok megoldani egyedül is, és meg is tudok mindent oldani. Eddig nagyon kényelmes volt hercegnősködnöm, és én szerettem is a "tipikus lány" lenni, de a mélyvíz átlendített. Megoldom. Mindent. Pl voltam fogorvosnál Olival. Megint. De, mikor először voltam, akkor picike volt, most meg azért már egy éves, és fél óra után rohadtul nem volt kedve a babakocsiban ülni, miközben idegen nénik szórakoztatták... De nem volt más lehetőségünk... :(

Daninak megvettük az iskolatáskáját, nagyon durva, hogy az én pici Zsebibabám szeptember közepétől ISKOLÁS... :-O


Kíváncsian, és cseppet aggódva várom a dolgot. Nem attól félek, hogy nem lesz ügyes, mert fantasztikusan jó logikája van, és tényleg nagyon okos, a félelmem tárgya az, hogy nem szerei az idegen helyeket, és az idegen embereket... Mikor beirattuk a suliba, egy teljes órát könyörögtünk neki, hogy menjen be abba a terembe, ahol a gyerekek vannak...Úgy, hogy volt bent olyan gyerek, akit ismert... Félt. Édesem... :( Szóval kíváncsi vagyok, hogy mi lesz...

Foga még nem esett ki, ennek ellenére van már 2db maradandó is... :D Ő is a második sorban növeszti őket, mint Lillca anno.

Apa-pólóban, és az elmaradhatatlan Mircus :)





Itt jött rá, hogy bár 4 levele van a bigyókának, de az nem lóhere... :(





Mindig mindenki piszkálta, hogy rossz a ceruzafogása. Tényleg az. De idénre végre az óvónők is eljutottak oda, hogy hagyják a gyereket, hisz így is tud mindent rajzolni, amit akar. Ráadásul jól is rajzol. De tény, hogy pocsék a ceruzafogása.
Tönkrement a napszemüvegem. Mivel Levi épp nem volt itthon, megkértem Danit, mint az egyetlen férfiembert a környezetemben ;), hogy nézzen rá, meg tudja-e csinálni. Nagyon komoly fejjel megtanulmányozta, közölte, hogy csak egy csavar hiányzik, és megszerelte. Szuper csavarhúzó-fogással tartva a csavarhúzót... ;)




Lillca kamaszodik, felesel, pofákat vág...



Nagylány, aki kb ugyanazokat a köröket futja a suliban, mint én, 24 éve... Egyik nap pityergett, hogy a Cleo azt mondta a többieknek, hogy nem játszhatnak Liluval... :( Elmeséltem neki, hogy ilyen velem is volt, mikor az egész osztály aláírta, hogy utálnak engem... :-S Aki akkor a felbújtó volt, az egyetlen, akivel azóta is tartom általános iskolából a kapcsolatot, egyike azon keveseknek, akik a Barátnőim. De 8 évesen engem is kiborítottak nagyon az ilyen dolgok... :( Másnap amúgy megint Cleoval bandázott... ;) (annyira mondjuk nem a szívemcsücske a kislány, nagyon flegma, és beképzelt... És, mivel lenyomja Lilut a suliban, Lilu itthon vág vissza a világnak, és ő flegmázik itthon, Danival. Dani a flegmaságot azzal hálálja meg, hogy odacsap... Csodálatos... :-/ )

Kiesett az 5. foga is! Igen, még csak az 5. ... :D
(csillagozva: annak idején, mikor pici volt, én már annyira aggódtam a fogai miatt, amik nem, és NEM akartak kinőni, hogy erőteljesen gondolkodtam azon, hogy elviszem egy röntgenre, hogy megnézzék, hogy van-e egyáltalán foga a gyereknek... :D Van, volt, de ő kései fognövesztő... :D )




Amúgy kis imádat ő is, és nagyon nagy segítségem tud lenni!

Amy mind a két nagy hatalmas segítség. Egyik este, míg Olit altattam, megcsinálták maguknak a szenyókat vacsira, és nekem is csináltak... Úgy meg tudja az ilyen melengetni a szívemet... :)
















Az időjárással a tököm tele. Lilu szülinapján (április 25.) 6 fok volt. IDÉN 6db nyári nap volt. 6x volt  28 fok felett a hőmérséklet. 6x. Olyan igazi, IGAZI nyári nap összesen KETTŐ db volt. Borzalmasan depresszív a helyzet... Az egyetlen, mai kicsit segít elviselni a gondolatot, az az, hogy Lilunak még iskola van, így nem szenvednek a melegtől, illetve úgysem tudnánk strandolni, ha Lill suliban, Levi meg Magyarországon...
A másik, ami segít, hogy az éltet, hogy aug-ban vár ránk Horvátország. Pontosat még nem tudunk, de megyünk, 5-en, és tenger lesz, meg meleg, meg meleg és tenger, és csudanagyonkvajó lesz nekünk! :D

Idei, NYÁRI képek:






Amúgy a bejegyzésbeli képek is mind júniusiak. Az összes kabátos is, igen...


Egy kis tanulmányozni való:

Legalacsonyabb napi hőmérséklet

Legmagasabb napi hőmérséklet