2016. május 27., péntek

 Szóval Lilu és a tampon...

Nem annyira véletlenül elől hagytam egy "dugót"... Lilu megtalálta, rákérdezett. "Nagylányoknak való..."-próbáltam mégis hárítani... "De MI AZ Anya?! MONDD EL!"-követelőzött...

Hát jó...

Oli pocakbakerülése kapcsán már volt szó apasejtről, anyasejtről, bubiról (buborék=méh), ahol a baba lakik, az anatómia könyvekben látott képek alapján Lilu elnevezte LÁMPA-nak a petefészket+petevezetéket... ;) úgyhogy minimális tudással azért már rendelkezett...

 Úgyhogy elmeséltem neki, hogy a lámpában érnek meg az anyasejtek, a bubi meg minden hónapban várja, hogy az apasejt és az anyasejt találkozzanak, ezért puhán megágyaz a leendő kisbabának. De, ha nem jön az apasejt, a bubi feleslegesen ágyazott meg, ezért kidob mindent... "De hol?" "Na, szerinted?" "Ó... A nunin?" "Aha..." 
 Elmondtam, hogy ez vérzéssel jár. "Az ugyanolyan vér, mint ami a testünkben van, vagy amit látunk, ha megvágjuk magunkat?" "Nem egészen... A "megágyazás" is benne van... Elég undi igazából...és fáj is..."

 Kb eddig sikerült csak eljutnunk, mert Dani észlelte, hogy bezárkóztunk, és persze jött volna...

 Mindenesetre úgy tűnik, Lilu megértette, és nem ijedt meg nagyon...

 A múltkor láttam vmi vicces képet a méhről, ahogy édesbájosan várja a kisbabát. Aztán, amikor nem jön, dühös vérzést küld a lánynépre. Na, ez jut eszembe mindig, mikor görcsölök, ahogy "fröcsögve" (ez esetben csak képletesen értem ;) :D) dühöng a méhem, hogy "NEM ADTÁL NEKEM KISBABÁT???? Akkor DÖGÖLJ MEG te szeméééét!!!""-esküszöm, ha személy lenne, így tenne... ;) :)))))

Megtaláltam a képet :))) inkább ilyen, mint ilyen:


Egyáltalán nem gondolom, h életem megkeserítője lenne, és remélem Lilu sem fog így gondolni rá...

Amúgy a minikamasz már kapott pattanásra való bigyót is, meg izzadásgátlóra is megjelent az igény... Jajj, úgy örült a hónaljcucának! <3


2016. május 26., csütörtök

32. boldogszülinapom

 Levi nincs oda a saját szülinapjáért. Fogalmam sincs miért. Egyáltalán nem venné zokon (tényleg!), ha senki sem köszöntené fel, ha nem kapna semmit. Ha köszöntik, az a válasza, h "neked is", vagy "viszont kívánom". Vicces, de bántó is ez a reakció, mikor valaki felhívja, hogy gratuláljon neki.
 Persze én azt nem hagyom, hogy egy sima nap legyen a szülinapja! ;) nincs szülinapja torta és ajándék nélkül!

 A másik "kattanása", hogy akkor van a többiek "boldog szülinapja", amikor a torta... Ha aznap délután tortáztunk, akkor csak délután mondta elôször nekem, addigra én zokogni tudtam volna, h elfelejtette/nem tudja/nem érdekli, bezzeg-az-"idegenek" folyamatosan köszöntenek. Volt emiatt néhány nem-annyira-boldog szülinapom...

 Sok-sok munkám van benne, hogy megértse, és elfogadja, hogy az én (és a gyerekek) szülinapom 0:00-tól, 24:00-ig tart, még akkor is, ha valamikor 14:00 és 14:05 között van a születéspercem, és addig még nem is vagyok 32. ;)

 Megértette! :)

 Tegnap reggel már a gyerekek is úgy köszöntek reggel, hogy "jó reggelt szülinapos!" Lilu: "Ú, Anya... Akkor már 32 vagy? Az sok... De nem nézel ki öregnek..." -"olyan vagyok, mint tegnap voltam?" L.:-"Aha... meg mint a múlt héten. Fiatal vagy!" Nagyon jól esett, hogy nem lát még öregnek, annak ellenére sem, hogy a 32 az bizony SOK. Amúgy szerintem is... :D De szeretek 32 lenni! :)

 És Levi is felköszöntött reggel. :)

 A gyerekekkel tortát sütött nekem, epreset, csokisat. Az eper az én szülinapom kötelező kelléke, kb az első szülinapom óta (amikor is még rendesen kipöttyösödtem tőle... :D ). Lilu kérdezte, hogy mi lenne, ha nem epres lenne a tortám. Közöltem, hogy tuti kiakadnék, ne kísérletezzenek... :D Nem is tették, csuda finom tortát rittyentettek nekem! :)

 Két napja amúgy megint elkezdtett Levi célozgatni az ajándékokra, miszerint az egyiknek nem fogok örülni, sőt, mérges leszek... Egész addig olyan jól bírta, hogy SEMMIT nem mondott semmiről, és ötletem sem nagyon volt, mondjuk igyekeztem is nem gondolni rá, mert nem szeretem lelőni a saját meglepetésemet. Azt tudtam, hogy valamit nyomtatott nekem, mert megbeszéltük, mikor csinálta, hogy ne menjek a nyomtatóhoz, de, őszintén szólva, mire a köszöntésre került a sor, teljesen el is felejtettem... :D

 Ebéd után összedobták a konyhát, előkészültek...




...szerintem gyerekkorom óta nem kaptam ennyi ajándékot szülinapomra... :-o teljesen ledöbbentem... :) <3








Ezt nyomtatta... <3 előzmény: valamikor 2004 környékén kaptam az első szobrocskát, kettőnkről. Aztán 2007-ben, mikor Lilut vártuk, szembejött a karácsonyi vásárban a második. A harmadikat már kerestük, de csak 2013. karácsonyára érett be a dolog. 3 gyerekes meg ilyen stílusban nincs. N.I.N.CS. :( úgyhogy Levi lemodellezte a két gyerekeset, átvariálta, és kinyomtatta a 3D-s nyomtatón... <3





Aztán jött a "mérges leszek" ajándék... Nem lettem mérges, persze megint elhagyta a számat néhány, "á, de bolond vagy!! Ú, hülye vaaaagy... Úristen-de-gyönyörű!!!!"
 Egy csodaszép iPadPro-t kaptam... 


Eközben Oli:


:D




A csodagyönyörű Swarovski kristályos tollat is most kaptam, a rózsakvarc meg Lillca ajándéka.





(az iPad mellé egy pici kiegészítés... Márciusban volt a 13. évfordulónk. Levi aznap reggel utazott el, és erőteljesen úgy tűnt, hogy elfelejtette a dolgot... :( 3 különböző emlékeztetője van arra a napra... De, itt jön be a fentebb írt dolog, hogy neki akkor van az ünnep, amikor az ajándék... Két nappal az elutazása után írt egy sms-t, hogy ha jön csomag, bontsam ki. Jó. Pont indultunk el a gyerekekkel itthonról, mikor a lépcsőházban összefutottunk a postással, aki a csomagot hozta. Kibontottam... Egy új iPhone SE volt benne... Akkor is jött a "Ú, dehülye vaaaaagy... de bolond vagy... Anyám,de gyönyörűűűűűű!" :))))) Egyébként előrendelte a dolgot, egyáltalán nem felejtette el az évfordulónkat, már előtte héten meg volt rendelve, aznaptól volt kereskedelmi forgalomban a telefon, amikor megkaptam... Szóval ő ilyen... :) Lehozza a csillagokat is az égről, megkapom a toronyórát is lánccal, csak néha elfelejt a napján megköszönteni... ;)  (én meg hülyepicsa vagyok, és kiborulok a napján...)
Ja?! És az új iPhone is ebben a csodaszép rosegold színben tündököl, csakúgy, mint az iPad, és a toll. Gyönyörű ez a szín! Olyan "sírni-tudnék-annyira-szép" :D


Szóval csudi-csudi gyönyörű (rózsaszínben csillogó :D) szülinapom volt! :)

(láttam egy gyönyörű gyűrűt... ;) srága-fehér és ez a rózsaszín arany színű... Már mutattam neki... ;) Nagyon jól mutatna az új gépparkom mellett... :D Illetve említette, hogy MacBook (laptop) is van ebben a színben... ;) :DDDD )


...aztán 4-kor útra keltünk, és elvittük a Babákokat sátoros cserkésztáborba... (2 órányi autóútra vannak...) Vasárnap délben megyünk értük. Remélem, nem fognak rommá ázni, és nem fognak megfázni sem, jövő héten Levi lelép közel 2 hétre, nem lenne őszinte a mosolyom két db beteg gyerekkel...

Abban viszont biztos vagyok, ha meg is fáznak, ha rommá is áznak, hogy szuperül fogják érezni magukat az erdőben sátorozva! :)






Liluról nem tudtam képet készíteni, míg Levi a sátorállításban segédkezett, ugyanis 3 leányzóval folyamatosan eltűntek, sugdolóztak, vihogtak... :) Mikor benéztem hozzájuk a sátorba, kőkeményen éreztem, hogy ehhez (mármint ahhoz, hogy én ott tébláboljak...) ők már nagyok, és kínos, hogy ott vagyok, ráadásul a babaOlival, éreztem, hogy zavarok... :-O :D Ez nagyon új nekem, hogy ENNYIRE nagy a lányom!!! :-O :D







2016. május 24., kedd

 Jelentem, néhány napja elkezdtem írni... Egy csomót írtam, szoptatás közben, telefonról. Teletűztem képekkel... Aztán elfelejtettem elmenteni, és a következő alkalommal, mikor folytatni akartam, kiderült, hogy elszállt az egész... :-/ Sejthető, hogy mennyi kedvem volt újra elkezdeni az egészet... :(

 Aztán persze utólag én is utálom magamat, amiért nem írtam semmit hetekig, vagy hónapokig... :(

 Főleg, hogy mire idejutok, annyi mindent kéne írnom, hogy azt se tudom, hogy hol kezdjem. Illetve most is, ahogy elkezdtem írni, Lilu megjelent... Így nem nagyon lehet írni... :(

 Amúgy elméletileg heteken belül lesz erkélyünk! Reményeim szerint, az visszahozza a kedvemet, energiámat... Kint ülni a napsütésben (hóban, fagyban,. szélben, esőben), EGYEDÜL, kizárni a családot (vagy be, a lakásba, nézőpont kérdése...), és csak írni, írni...

 Úgy néz ki, vagyis egészen biztos, hogy a vágyam, miszerint a szülinapomra (05.25, azaz holnap) erkélyt kapok az Univerzumtól, nem jön össze. De, talán Oli szülinapjára? (06.12.) igen, Olinak mindjart SZÜLINAPJA lesz! :-o

 Lilunak meg volt... :)




Szuperre sikeredett az a nap! :) Dani nem ment aznap oviba, mivel 13:30 es 14 között lehet elhozni, Lilu meg 12:25-ig volt, igy nyertünk egy extra órát. Lillcát a suli előtt vártuk, szaladt elém, az iskolában is megünnepelték, vitt csokigolyókat (Levi specialitása lett, 1 rész csoki (minimum 200-250g, de inkább több), 1 rész dió, mindegyik ledarálva, egy kevés vaj, golyósítani, Nesquickbe, kókuszba, dióba, akármibe hempergetni, kész.), és fogalma sem volt, hogy mi a terv a nap hátralevő részére, csak annyit tudott, hogy JÓ lesz, és megyünk valahova. ;)

---------
(kis kitérő... Mióta ezt a néhány sort leírtam, Lilu felkelt, valami rendkívül fontosat kellett mostazonnal elmondania, Oli kiakadt az etetőszékben, majd szopizott, aztán hömbölögtünk a gyerekekkel az ágyban, Olit tisztába tettem, felöltöztettem, Lilunak feltöltöttem a műzlijét, ittam egy kávét... Kávé közben telóról írtam néhány sort... Szóval így megy ez, ezért nem érek soha a posztok végére...)
-------

 Szóval, Lilu kocsiba be, megálltunk a Mekinél (majdhogynem hagyománynak számít, hogy ha megyünk valahova, akkor Meki az ebéd, így nem megy el extra idő a kajálással, a kocsiban kényelmesen meg lehet enni...), majd indulás.

 Totál felpörögtek, mikor meglátták, hogy hova megynk, pedig akkor még nem is tudták, hogy mi is az VALÓJÁBAN...


Miután megálltunk, mondtam Lillcának, hogy nézzen bele a hátizsákba, amit még otthon összekészítettem neki, hogy lássa, mire lesz OTT szüksége...


Itt jöttek rá, hogy olyan helyre megyünk, ahova FÜRDŐRUHA kell... :D (megjegyzés... Aznap, április 25-én 6, azaz HAT fok volt... )

Amúgy soha nem voltunk még élményfürdőben a gyerekekkel... Vagyis de, egyszer elmentünk egybe,  borzalmas volt, hideg volt, a víz is, a levegő is, sehol nem ért le a Babákok lába, nem volt élmény... Nem is emlékeznek rá. Szerencsére. :D

Ez viszont egy csoda hely! Pálmafák, nyitható-zárható kupola tető, rengeteg csúszda (igaz, csak hármat használhattak a korukból adódóan, de elégnek bizonyult), hullámmedence, ásványokkal kirakott medencék... És ez csak a belső rész, kintre nem is mentünk, köszönhetően a 6 foknak. De simán el tudom képzelni, hogy nyaralásként minden nap elmenjünk oda... :)









Mindannyian nagyon élveztük! A gyerekek ősszel-télen voltak úszni tanulni, Lilu meg is tanult, Dani csak azt tanulta meg, hogy ne féljen a víztől, de az is haladás! :) Azért ő még mindig nagyon kis óvatos, az első pár csúszdázásnál nem is mert egyedül lecsúszni. Aztán belejött, és egyedül szaladgált a csúszdához :)

 Olibogyó is élvezte, hihetetlen, hogy a babáknak mennyire nincs SEMMI félelemérzetük, simán bemászott volna a mélyvízbe... :-O :D

A végére persze elfáradt, kimaradt neki egy alvás, így a legnagyobb ricsaj közepette aludt, a szokásos 40 percet... :)

Itthon az első meglepi Lilu szobájában volt. Bár tudta, hogy készül neki egy ágytakaró, és valószínű látta is, hogy előtte sokat horgolgattam az ő-színű takarót, de így is meglepetés volt, hogy elkészült, és még egy párnát is kapott hozzá



Őszintén szólva elég büszke vagyok erre a munkámra... ;) Nem egy bonyolult munka, de meglehetősen unalmas... :D 13 gombóc 100 grammos fonal van a takaróban...

Aztán végre jöhetett a tortázás, ajándékozás!

Sacher torta, a kívánságára








Kapott egy Ever After High babát (amit továbbra sem tudok megérteni, hogy MINEK neki, mikor kb SOHA nem barbizik, babázik, de annyira nagyon szerette volna... És olyan boldog volt, hogy megkapta... És amúgy csodaszép az a baba, a maga kis nyomiságával együtt, és nagyon várom-igen, ÉN-, hogy megszerezzem a könyv első részét, és felolvassam Lilunak, ígéretesnek tűnik a sztorija, de egyelőre csak a 2. részt sikerült megvennünk, amiről amúgy Lilu nem is tud... OFF vége. :D), egy csomó ruhát (előtte átnéztük a H and M katalógus, és bejelölgettük, hogy mi tetszik neki), parfümöt, kendőt, színezőt, meg egy plüssnyuszit. (még egy plüss... Meh... De úúúúúúúgy örül neki.... :) )

Olyan nagylány már... :)

Amúgy: maradandó fogak száma: 4db FRISSÍTÉS: a _kiesett_ fogak száma 4, maradandó 8db van, hátul is kinőttek a 6-osok ;)
Magasság: kb 128 cm
Súly: majdnem 30 kg...
Lábméret: 33...

És lopkodja a cuccaimat, sminkjeimet, parfümömet... :) Úgyhogy inkább vettem neki sajátot. Totális függőségben van a szájkrémekkel, ha hagynám, hetente venne magának egyet. Hiába győzködöm, hogy semmi értelme ezeknek, egyrészt úgysem engedem, hogy a lakáson kívül használja az erős színeket, másrészt meg függőséget okoz, és inkább vegye a Carmexet, ami TÉNYLEG jó, de hajthatatlan...

A zsebpénzét, ha nem szájkrémre, akkor édességre szórja el... Suliból hazafelé útba esik egy trafik, ahol 5 cent/db áron lehet gumicokorhoz, és egyébb szrsághoz vackokhoz hozzájutni... Heti 2 eurós zsebpénzzel ellenne egy darabig, de kezd nagyon elegem lenni a dologból... :( (főleg úgy, hogy itthon gyakorlatilag MINDIG van édesség, és bosszant, hogy így elveri a pénzét... :(

Sulit továbbra is szereti, nagyon ügyes. Nem kitűnő, de meglehetősen jó. :) És élvezi, nekem ez fontos. Matekból ami hibája van, az vagy nem odafigyelés, vagy a hülye német logikának köszönhető (ugye úgy számolnak a németek, hogy a huszonhárom, az három és húsz, és emiatt néha felcseréli a számokat...).
Nálunk amúgy még sok van hátra az iskolából, most éppen a két hetes pünkösdi szünetet élvezi, utána július, nem írtam el, JÚLIUS végéig suli.

Arról, hogy mit is meséltem Lilunak, miután megtalálta a tampont a polcon, egy másik bejegyzésben mesélek... ;)
...meg a fiúkról is :)