2016. április 11., hétfő

Oli

Nem is nagyon meséltem még róla...



Egy kis számszerűség:

-kb 9 kg. (Alig több, mint 2,5 volt 10 hónapja... :) )
-74-es ruhákat hord, 1 hónapja kb 70 cm magas volt
-Fogai száma: 7db. (március 7: jobb felső 2-es, bal felső 1-es. Április 6: bal felső 2-es, jobb alsó 2-es)



Január elején felállt. Ülni akkor még egyáltalán nem tudott, így hatalmas koppanások hangosították a napjainkat. Amikor elfáradt, elengedte a kapaszkodóját, és borult, mint egy krumpiszsák. :( Ez kb 2-3 hétig tartott, utána megtanult lehajolni, legugolni, letérdelni, azóta biztonságosabb az élete.



 De ülni nem akart. Féloldalasan, egy kézzel kitámasztva szuperül elvolt, de egyenes háttal nem ment neki. Fantasztikusan gyorsan mászott már, a kanapé, és kb minden mellett lépegetett, nagyon ügyes volt a mozgása, de az ülés?! Na az nem akart megtörténni.
 Március 21.-ig. 2,5 hónappal az után, hogy felállt, végre tudott ülni! :)





Amúgy tiszta Lilu. Külsőleg is, és egyre inkább úgy látjuk, hogy belsőleg is. Apróságok, pl, Lilu is, Oli is TUD rendes könyvet lapozgatni. Lilu kedvence egy Chicco katalógus volt, Oli a héten lenyúlta a horgolós füzetemet (sima, kemény lapos füzet), és nem tépte el! Dani a keménytáblás könyveket is úgy forgatta, hogy szakadt, ahol tudott... ;)

 A hozzátáplálásáról órákat tudnék mesélni... Voltak nekem jó kis elveim, még Lilunál indultak. Se só, se cukor, se mikajánk 1 éves korig. Ezek voltak az elképzeléseim. Lilunál nagyon jól tartottam is, első gyerek, egyedül evett néha egy kis igény-szerinti-hozzátápi (BLW) előfordult, mikor sonkát, sajtott csipegetett vacsira. A glutén bevezetésével annyira vártam (az aktuális protokoll 8 éve az volt, hogy majd 1 éves kor után csak), hogy nem is tőlünk kapott Lilu először, hanem az utcán egy nő (akivel rendszeresen összefutottunk) nyomta a kezébe élete első zsemléjét. Túlélte ;)
 Lilu tényleg nem is kapott cukrosat, sósat, nem neki való kaját 1 éves koráig. Csokit is a keresztanyjától kapott először ("Lilukának-mindent-szabad!").

Lilu 13 hónaposan, az első csokijával... (majdnem fogatlanul... :D)


 Aztán jött Dani. Elvek ugyanez. Csakhogy volt itthon egy 2,5 évesem is. És együtt ebédeltünk. És Dani elég gyoran hangot adott annak, hogy ő NEM fog mást enni, mint mi. Teljesen elutasította a babakaját, mikor látta, hogy a miénk máshogyan néz ki. Kénytelen voltam engedni a terrornak, sarokba dobni a terveimet, elég gyorsan a mikajánkat ette Dani.

Dani 11 hónaposan, tortát eszik. Igaz, ez azt hiszem, éppen mindenmentes volt :)


 A két teljesen ellentétes hozzátápi sem okozott egyik gyereknél sem semmi allergiát... ;)

Jött Oli. Próbáljuk megint az elveket! Eleinte minden szép és jó volt. Dokibácsi mondta, hogy a legújabb protokoll szerint mehet minden. Nincs "várjunk-a-tejjel-", nincs "várjunk-a-gluténnel". Azért én a sóval, cukorral várni terveztem.
 Oli gyorsan rákapott a kenyércsócsálásra.





Kaját lopna...



De jóízűen ette a pempőket is. Ennek örömére rendeltem is kb 1 hónapra elegendő pempőt. Telepakoltam vele két polcot... Aztán a kisfiam úgy döntött, hogy hagyjam a hülyeségeimmel, ő is azt AKARJA, amit mi. Ha nem, akkor SIKÍT. Durván. Olyan üvegvágósan... ;)




 Úgyhogy most ott tartunk, hogy a pempőket (a zöldségeset, a gyümisekkel semmi baja!) trükközve tudom adni neki. Kell kevernem bele mikajánkat, mert máshogy tényleg nem eszi meg. Sikít, kiberregi, kicsapja a kezemből, elfordítja a fejét, teljesen egyértelműen jelzi, hogy menjek a francba... :D (esetleg akkor tudok neki adni belőle, ha más nem eszik mellette. De, amint meglátja, hogy mi eszünk, jön, és kuncsorog. Mint valami kiskutya :) )





Amúgy tényleg olyan, mint egy kiskutya... Mindent megrág, és harap... Meg morog. Illetve, ha valami olyan van a földön, amit a tudatlan szem szemétnek gondolna (kupak, doboz, fél pár zokni...), akkor az vagy Oli kedvencjátéka, vagy Dexteré... :D

Mindent megrág. Múlt héten talált egy minicsokit a konyhapadlón. Megette. Helló hozzátápi...



Imád a mosógépből, szárítóból kipakolni... Ilyenkor elmélyülten morog közben ;)




Továbbra is szopizik, napközben csak elalvás előtt, éjjel meg kitudjahányszor...
Igen, ez is szopisszelfi...
...és ez is...

ErgoBaby-t imádom! Életem legjobban befektetett 25€-ja, ebben biztos vagyok! (örök hála a felső-szomszédéknak, hogy ennyire áron alul adták el...) Így szinte bármit tudok szoptatás közben csinálni, horgolni, olvasni, főzni... Kényelmesen ki tudom belőle Olit venni, kiságyba áttenni, alszik tovább :)

Ha már alvás... Végülis a migyerekünk, tehát sejthető volt, hogy ő sem lesz a leteszem-elalszik reggelig típus. Olyan nincs, hogy leteszem, elalszik. Ergo-ba felkötöm, szopi, vagy séta/ringatás, Bóbita dúdolás (soha nem hittem volna, hogy képes leszek DÚDOLÁS közben olvasni, filmet nézni, horgolást számolni...), 10 perc, elalszik, kiságy, aztán vagy 40 perc, vagy 1,5 óra, vagy ki-tudja-mennyi. Ébredés után kb 2,5 órával lesz ismét álmos, akkor ugyanez a program.






 Este 8 körülre álmosodik el, általában el is alszik. Az utóbbi héten volt 3 extra pocsék éjjelünk, hajnali 4 körüli ébredéssel (mackócsapatok miatt... Ami, gondolom a fogzással függött össze), illetve a tegnap esténk volt kritikán aluli. 8-kor elaludt, 40 perc után szopi, aludt még 1,5 órát, aztán felkelt. 2 után feküdtem le. 5 előtt kelt. Akkor megkértem Levit, hogy most ő jön. Negyed 6-ig fent voltak... Ennek oka valószínűleg a tegnapi állatkert volt, rengeteg volt az élmény, Oli nagyon nagyon élvezte, viszont nem sokat aludt nap közben. (+valószínű az én hormonháztartásom is beleköpött a levesbe...)

Tesók imádják, és ő is a tesókat :) Dani kicsit durván szeretgeti, azt nem szereti Oli, mikor Dani korlátozza a mozgásszabadságában, olyankor két szobával arrébb is halljuk, hogy mi történik... ;) De egyre többet magyaráz Olinak, hogy mi micsoda, vagy hol mi van. :) Lilu nagyon ügyes nagytesó, nagyon megkönnyíti az életemet! :)

Mozgásszabadság korlátozása közbeni tipikus FEJ



Dexterrel is jól megvannak. Oli mond is neki valami "Dette" szerűt. :) Illetve minden állatnak... :D Bírom, amikor szemeznek egymással, Olinak fülig ér a szája, nyúlna a macskához, de látom, hogy Dexter nem szeretné, és rájuk szólok, hogy "Fiúk!", és TUDJA mind a kettő, hogy mire gondolok... :D És nem is piszkálják egymást. Annyira. Amíg szemmel vannak tartva... De nagy gond szerencsére még nem volt. Kép róluk nem nagyon van, ha együtt vannak, igyekszem 100%-ban figyelni...


A mosó-szárítógépen felül, a polcról is szeret kipakolni...





Összességében egy csudacuki napsugár... :) Imádjuk mindannyian. :) Hihetetlen, hogy két hónap múlva már az ő tortját fogom sütni... :-O