2016. február 26., péntek

Pfff...

Január: "Herr Csapo, a megmaradt 2015-ös szabadságait április 1-ig ki KELL vennie!"
Ok.
Március vége, Lilunak két hetes szünet, 29-én 13. évfordulónk. Szabi beírva, Levi szerint "kőbe vésve"...

Múlt hét:
 L: -Kicsi, mi lenne jobb, ha hétfő-kedd-szerda utaznék MINDIG, vagy legyen inkább a szerda-csütörtök-péntek?
 -mindegy...
-de ne legyen mindegy! Melyiket szeretnéd? És akkor úgy lesz!
-hát jó... Legyen a H-K-Sz. (Hetfőn csak 8:45-re megy Lilu, azzal talán könnyebben indul a "háromnapozás", mint a szerdai 8:00-val. Illetve akkor így nem megy el talán a szombat az egész napos alvással, mert az utazás kikészíti Levit...)

Tegnap este:
L: -jövő héten szerda-csütörtök-péntek kell Rosenheimben lennem...
(((-csodás. Daninak szombaton van a szülinapja... Még jó, hogy hétvégén! Remélem, idén mindegyikünk szülinapja hétvégére esik! (Természetesen nem...) még jó, hogy7.-re terveztem az ovis szülinapot, nem 4.-re...)))

L:-és március 21-22 Tatabánya...
(((-tuti arréb teszik... Hótbiztos, hogy nem leszel itthon az évfordulónkon... (Kb évtizedes hagyomány, hogy nem vagyunk együtt 03.29-én...) ))))

Ma reggel: 
L:- ú, mi lenne, ha Danit elvinnénk a szülinapján Legoland-be?!
E:-hideg van még ahhoz...
-igaz... Akkor menjünk a tavaszi szünetben! Úgyis szabin vagyok!
-...biztos közbe fog jönni valami...

Ma délelőtt:
L:-menj ám valahova az ördögfestéseddel!
E:-???
L:- 03.30-31-re tették a tbányai meetinget...
-tehát 29-én utazol...
-de én SZABIN VAGYOK!!!

20 perce:
L:-az összes főatyaúristen is ott lesz akkor Tbányán... Beírtam, hogy nem megyek, de ez nem opció. Most vitáztam a főnökömmel, hogy terveim vannak, de muszáj... :(



Kicsit negatívnak tűnök?! Vajon miért? Gyűlölöm a kiszámíthatatlanságot! Nem azzal van a bajm, hogy egyedül vagyok, azt megoldom, megoldok MINDENT,  (bár, arra még nincs vésztervem, ha mondjuk pikkpakk ledönt a lábamról egy cuki fosóshányós... Az az igazi, amikor az ember megmoccanni sem bír...), de ez, hogy naponta változik MINDEN?! Ez kikészít... :(

2016. február 18., csütörtök

Méreg (=írásterápia... 2 napos a poszt...)

 Nem vagyok benne biztos, hogy szalonképes leszek. Ha úgy írnék mindent, ahogy eszembe jut, kb az egészet áthúzhatnám...

 A lépcsőházunkat ugye felújítják. (erkélyünk ugyebár 2013. decembere óta nincs...) Ez azt jelenti, hogy elől kicentizve tudom kivinni a babakocsit, hátul meg sehogy, ugyanis 3 hete nekiálltak az erkély munkálatoknak, ennek köszönhetően böszmenagy munkagépek ktúrják fel a hátsó udvart, esélyem sincs ott kimenni, simán, lábbal sem, nemhogy babakocsival.
 Élmény volt a múlt héten, a vízszintesen zuhogó esőben, 3 esernyővel megpakolva kimenni az ajtón... A lépcső Daninak kb a térdéig ér. Pontosan olyan magas, mint a babakocsi kereke, szóval rendre fennakadok rajta. És koccig ér a korláthoz, ahogy sikerül kitolnom.


Nagyobban a hátsó udvar:




Úgy amúgy kb 2 hete hozzá se nyúltak a ház előtti lift-projecthez. Sehol senki. (az megvan, hogy Levi a múlt héten, mikor a kulcs bent maradt, azért kapkodott, hogy arrébb álljon a megállni tilosból, hogy tudjanak az emberek dolgozni?! Nanáhogy EGÉSZ HÉTEN senki nem jött...)

 Nesze sánta, itt egy púp!

Felújítják a mellettünk lévő lakást. Falszomszédok vagyunk a fürdőben, konyhában. Múlt héten jöttek a munkások, és reggel 8-tól fúrtak, véstek. Kb az agyamban. A saját gondolataimat nem hallottam. Dani nem mert wc-re menni, fülhallgatóval ment szegénykém, már majdnem sírt, hogy ő ilyen hangosban nem tud elmenni.. :'( (Lilu meg... pff... 11-ig aludt az ütvefúró mellett... :D)

 Persze Oli sem tud aludni...

 Pedig ez a csodababa tökéletesen beállt! 3-3,5 óránként elálmosodik, és alszik. Felveszem a hordozóba, meghorgolok egy sort a hőmérséklet takarómon (kb 20 perc), és alszik. Kihámozom belőle, berakom az ágyába, és alszik. ALSZIK. A MI gyerekünk!!! Pontos időközönként! Kiszámíthatóan!!!! Csodálatos a dolog! :)



 Csakhogy...

 Kiskirályfinak édesmindegy, hogy 10-20 percet, vagy 2 órát alszik. a 3-3,5 órás etap ébredéstől újra indul.
 Arra jó volt a múlt heti 8 órási munkakezdése az emberkéknek, hogy Oli végre időben kelt, és, kb életében először, rendszeresen elaludt este 8-9 körül. Álomszerű... :)
 Hétvégén, mikor nem dolgoztak a szomszédban, minta napja volt! 9 előtt kelt, napközben 2x aludt 1,5-2 órát, este 11-kor már megint aludt... :) Boldog voltam... :)

 Tegnap leléptem itthonról, Lillcának ajándékot venni. Egyedül. Idilli volt. Közel egy órát nézelődtem a könyvesboltban, kényelmesen egyedül megebédeltem.


 Levinek elmondtam, hogy Oli éppen álmos lesz, kösse magára, és el fog aludni...

 Ja... Ahogy azt Móricka elképzelte... :-/

 Levi próbálkozott az altatással, el is pilledt Olcsa, de MINDEN EGYES alkalommal felfúrták csórit. Nincs ezeknek semmi ebédszünete???? És nincs... Így 11 helyett Oli csak 3 után, mikor hazaértem aludt el. Annyira nyűgös volt már, hogy sikítva ordított... :(

 Meg is lett az eredménye. Kimaradt egy alvás, borult MINDEN, átlendült a holtpontokon, és két hét után először megint 2-ig fent voltunk... :( (még jó, hogy van nappalink, ahol senkit nem zavarunk, Oli játszott, én meg Pottert olvastam...)



 Ma reggel megint felkalapálták... Persze nyűgös volt, hisz éjjel is sokáig fent volt. Reggel Levi összefutott az egyik jómunkásemberrel, megérdeklődte, hogy mégis meddig akarnak fúrni-faragni. Tökéletesen hallottam, ahogy azt mondta a pasi, hogy már nem kalapálnak tovább... Tutira a "klopfen" igét használta! Éppencsak rosszul, és szerintem összekeverte a fúrni/vésnivel, ugyanis EGÉSZ NAP kalapálnak... :(

 ...és Oli jelzett, hogy álmos... ...és felkötöttem... ...és meghorgoltam a soromat... ...és elaludt közben... ...és átvittem a hálóba... és FELKALAPÁLTÁK... :((((( 10 percet aludt. TIZET. :( Neki persze jó a kedve, és vidám, és boldog... De én 1,5-2 órás alvásra számítottam...

 Nem kicsit voltam dühös.

 Persze, mióta nem alszik Oli, azóta nem kalapálnak... :-/


-----

Közben eltelt két nap. Megírtam ezt a posztot, telefonról beillesztettem a képeket, és úgy maradt. De segített kimorogni a dolgokat. És, mivel nem csak a mérgemről írtam, hanem Olcsáról is meséltem, így nem hagyom piszkozatban. :)

Amúgy kedden, miután nagynehezen sikerült Olit elaltatnom, és éppen csend volt, megérdeklődtük, hogy meddig szerelnek. Elmondtam, hogy 8 hónapos a babánk, és SZÜKSÉGE van az alvásra. A pasi ismét biztosított róla, hogy nem fúrnak, kalapálnak tovább (DIREKT rákérdeztem a kalapálásra, és mutattam is, biztos, ami biztos...), mondta, hogy nem kalapálnak... fél órával később persze megint ütötték a falat... Szerencsére Oli nem kelt fel rá, így csak röhögtünk Levivel, hogy még jó, hogy megbeszéltük... ;)
 Másnap reggel, mikor Levi összefutott a pasival, a pasi RÁKÉRDEZETT, hogy alszik-e a baba, mert fúrnának... :) Azért ez igazán kedves volt tőle... :)

2016. február 11., csütörtök

A vaj...

Hogy készült vaj a konyhámban?

-fogj 3 pohár tejszínt, készíts belőle habot!
-miután kész, térülj fordulj, pl kösd fel a felébredt dedet az Ergo-ba
-állapítsd meg, hogy a tejszín nem elég kemény, verjük még egy kicsit!
-aztán jöjj rá, hogy ezt (megint) eltoltad, a hab összeesett, bögyörkés lett... (Apró göbök lettek benne)
-hívd fel a férjedet, aki épp akkor szállt le a vonatról, 4 napja nincs itthon, hogy legyen oly' drága, és szerezzen hazafelé tejszínt. (Meg Mekis kaját... ;) :))) )
-közben jusson eszedbe, hogy ha a göbösödött tejszínt tovább vered, vaj lesz. 
-Indítsd el a masinát full fordulaton, majd hagyd el a konyhát, hisz telefonálsz, az meg hangos...
-mikor megvaltozik a keverőgép akusztikája, rohanj vissza a konyhába, visítva kapcsold ki a gépet... És tudatosítsd magadban, hogy ha vaj képződik, akkor a tejszín egyéb folyékony összetevői kicsapódnak, amik beterítik a konyhát...
-tedd le a telefont, (készíts képet) és pakolj össze

A vaj amúgy isteni lett! ;)



2016. február 10., szerda

Hétfői adrenalinfröccs...

 Hétfőn, az eredeti tervek szerin 9:15-kor indult Levi vonata Magyarország felé. Már reggel 8-kor írta a DB App, hogy 20-25 perces késés várható.

 Úgy döntöttünk, hogy családilag megyünk oviba, Lilunak szünete van, és bekérte magát hétfőre ő is, ovi után meg Olival kikísérjük Levit az állomásra (micsoda véletlen, hogy az állomáson van néhány igazán cuki boltocska... ;) )

 8:30, induljunk, induljunk! Szemeteszacsik összekészítve, gyerekek veszik a gumicsizmát az ajtó előtt (Oli szökik ki a bejárati ajtón...), Levi előrement a szeméttel, Olit felvettem, túlélőtáska a vállamon, bevásárlószatyor is, indulás! Levi felkiabált a földszintről, hogy kulcsot hozzak, nála nincs. Persze, kiáltottam vissza, gyorsan rápillantottam a kulcsakasztóra, Levi kulcsa nem volt ott, de mindig szanaszét hagyja a kulcsát, ez nem újdonság. (Nem véletlenül kapott kulcskeresős kulcstartót karácsonyra... ÖT(!!) kulcsra tudja rászerelni...) Kulccsal a kezemben behúztam az ajtót, majd zárnám be...

 ...nem megy bele a kulcs...

Sikítottam neki lefele, hogy "UGYE NEM a zárban hagytad a kulcsodaaaaaat??????" Költői kérdés volt, egyértelmű volt azonnal, hogy DE. Persze a kulccsal kintről lehetetlenség bepiszkálni a másik kulcsot. Kizáródtunk.

Levi pillanatok alatt a harmadikon termett, és ő is próbálta, neki sem sikerült...

Oké. Leizzadtunk. Itt a 3 gyerek, Levinek nemsokára indul a vonata, mostmitököm lesz?! 8:45 volt.

Úgy döntöttem, elviszem a nagyokat az oviba, addig Levi telefonálgasson, én 20 perc alatt bőven megfordulok, még neki is lesz ideje elérni a vonatot.

Nagyokat beadtam az oviba. Szegények azért kicsit meg voltak ijedve, hogy hogyan megyünk majd haza, de megígértem nekik, hogy megoldjuk, MINDENT meg tudunk Apával oldani! ;) (Amúgy azt javasolták, hogy hívjuk fel a rendőröket, hogy be akarunk törni a lakásunkba... :) )

 Hazafelé tartottam, mikor csörgött Levi, hogy elérte a kulcsosembert, 20 perc, 1 óra, míg ideér. Elindultunk egymással szembe, hogy majd visszaadja a kulcsomat, mert az meg Levinél maradt, hogy próbálkozhasson. Ez 9:06-kor volt.

 Mikor összefutottunk, Levi kínjában röhögve közölte, hogy a kocsival "megállni tilos"-ban parkol... Vasárnap ez nem volt gond, de, ha hét közben éppen dolgozni akarnak a ház előtt, akkor abból bizony tréler, autó elszállítás, büntetés, tárolási díj lesz. Na, mit gondoltok, hol volt a kocsikulcs?! Nyert. A lakásban...

 Elkezdtünk B., meg C., meg D., terveket gyártani...

-Levi elindul, elmegy vonattal, elviszik a kocsinkat, x (ezer?) euró kocsi-bünti

-vagy megkérek valakit (ovis anyukát, apukát, ismerőst, házban lakót...), hogy parkoljon arrébb a kocsinkkal...

-Levi megvárja a kulcsosembert, aztán, ha addigra a vonat elmegy, akkor elmegy kocsival, ezáltal "csupán" a 280 eurós vonatjegyet bukjuk, meg a benzinpénzt...

-Levi nem várja meg a kulcsosembert, én is tudok intézkedni. Igenám, de mi van, ha mondjuk szétveri az ajtót a bácsi? Vagy a zárat kell kicserélni? Azt is megoldom, csak míg ahelyett, hogy Levi beül a kocsiba, elszalad zárat venni, én Olival, tömegközlekedve ezt nem tudom megoldani, főleg úgy nem, hogy közben -tételezzük fel- tárva nyitva a bejárati ajtónk, amit szétvertek... Vagyis, de, valószínű meg tudom oldani, mégpedig úgy, hogy a kulcsosember megy el megvenni mindent, 3x-os, 4x-es áron... (Vajon mi gazdaságosabb? A vonatjegy-bukta+benzinpénz, vagy egy külsős által beszerzett új ajtó+zárcsere?!)

Akárhogy is néztük, vagy nagyon sokba fog ez nekünk kerülni, vagy még többe... :( És akkor még a zárnyitás költségeiről nem is beszéltünk... (65 euróra mondták Levinek a telefonban)

 Agyalgattunk, agyalgattunk... Befutott a kulcsosember. :) Juhuuuuuuu!!!!

Neki is esett a zárunknak. Minket meg megkért, hogy egy szinttel lejjebb várakozzunk, nem nézhettük, hogy töri fel a zárunkat. 9:35-körül járt az idő...

Aztán hallottuk, hogy nyílik az ajtónk! Volt nagy boldogság! Levi berohant a KP-ért, meg a kocsikulcsért, és el is szaladt. :)

 85 euró volt, nem 65... Utálatos 100 eurós bankjegyem volt csak,  perszehogy nem tudott visszaadni belőle... Így 90 eurót fizettem... :-/

 Levi átparkolt 2 utcával arrébra, felpattant a villamosra, ami 9:48-kor tette le, a vonat meg 10:01-kor jött... :)

Szóval Happy End lett a történet... Ennél jobban nem is alakulhatott volna az egész. Külön jó, hogy csapatmunka volt részünkről ez a kizárás, így még egymásra sem höröghettünk... ;) csupán kínunkban röhöghettünk... ;)


2016. február 2., kedd

Oli döntései :)



Imádom, hogy az alig 7,5 hónapos picike kisfiamnak saját DÖNTÉSEI vannak... :) Vicces... :)

Vasárnap például a konyhában unta magát halálra, miközben Levi ebédet készített, én meg a hűtőt válogattam, takarítottam. Oli meg a lábunk alatt (szó szerint :) ) morgott, és unatkozott. Aztán Lilu hangosabban szólt Danihoz a gyerekszobában, és Olcsa meghallotta. Teljesen határozottan elindult a gyerekszobába... :D Becsattogott hozzájuk, és jó egy órán keresztül ott sertepertélt, és élvezte (hagyta?) a nagyok gyömöszölését :)

 Vagy ma délelőtt... Míg fürödtem, behívtam a fürdőbe. (nem modnom, hogy élmény volt így a zuhanyzás, hogy az ajtó tárva nyitva volt, és 3 másodpercenként kukkantottam ki a zuhanyfüggöny mögül, hogy "HolAOli?? :D") Fürdés után szóltam neki, hogy jöjjön utánam a hálószobába. De Oli meglátta, hogy nyitva van  a gyerekszoba ajtaja... És úgy döntött, hogy inkább oda megy, és ott játszik. :)

Hol a Oliii? :D

 Közben Dexter hol a kisszekrény tetejéről, hol a galériáról nézte, hogy mit csinál... Figyel rá... Oli meg, ha észreveszi, csujjogat neki. Úgy sejtem, jó haverok lesznek! :)

A képen 1db Oliláb, és 1db Dexter is szerepel :)