2016. január 29., péntek

Rosenheim

 Egy szép tavaszi (úgy kb 14 fok volt...) decemberi napon, egészen pontosan december 23-án, egy nappal karácsony előtt, míg a gyereket a játszótéren futtattam, ezzel eltávolítván őket a lakás környékéről, hogy Levi tudjon angyalkázni, Levi kapott egy telefonhívást.

 Amiben közölték vele, hogy két ember felesleges a mannheimi irodában az ő poziciójában... De ne aggódjon, indul egy új project, ROSENHEIMBAN, azt megkapja... Részletek nincsenek. Nem tud senki semmit. De az biztos, hogy január első hetében mennie kell Tatabányára.

 Jött a szenteste, úgy döntöttem, hogy ezen nem vagyok hajlandó agyalgatni. Úgyse tud senki semmit, ha meg belegondolok, hogy ez mit jelent, akkor az nem lesz jó. Úgy nem lesz jó karácsonyunk, az biztos. Úgyhogy fejben kicsit jegeltem a dolgokat.

 De előbb utóbb muszáj volt gondolkodni ezen, hogy ez hogyan befolyásolja, befolyásolHATja az életünket...

A lehetőségek:

-Levi Rosenheimba költözik, hétvégente hazajár
-Levi heti néhány napot Rosenheimban tölt
-Levi havi néhány napot R.-ben tölt
-mindezt "csupán" 8-9 hónapig, amennyiben 1 projectről van szó
-kapnak még ezer új megrendelést, és Rosenheimba költözünk... De, csak nyáron, addig ugyanúgy külön vagyunk
-mindemellett x időnként megy Magyarországra, céges útra.

Őszintén szólva egyik lehetőség sem dobott/dob fel különösebben... Akárhogy is nézem, a szép kis rózsaszín szapanbuborékos, tökéletes életünk kipukkanni látszik, borul minden. Igazából számítottam a dologra, vártam, hogy jön majd valami sz.r, ami borít mindent, mert olyan nagyon volt minden, és ugye mindenre igaz, hogy "elmúlik"... Bár, amik az én fejemben megfordultak, azok ennél sokkal-SOKKAL rosszabbak, borzalmasabbak, tragikusabbak voltak, úgyhogy ahhoz képest még ez is fáklyásmenet! :)

 Január elején volt néhány napot Tatabányán. Ahol az egyik ember szerint csomagoljon, és azonnal költözzön R.-ba. A másik szerint heti néhány nap is elég, ha ott tölti. A harmadik szerint havi néhány nap is bőven elég lesz. Tehát, továbbra sem tudtunk semmit.

 Aztán múlt héten volt Rosenheimban. Ott azt mondták, hogy havi néhány nap elég lesz.

 Aztán a héten felhívták, és azt mondták, hogy az lenne a legjobb, ha minden héten keddtől csütörtökig ott lenne...

 Ez az utolsó infónk. Miszerint kedd hajnalban vonatra ül, és csütörtök éjszaka érkezik haza. a hét 3/7-ed részét, 42%-át Rosenheimban fogja tölteni. Gondolom hotelben, szóval még kényelmesen be se tud ott rendezkedni, mindent minden héten vinnie kell. Ott se lesz otthon, itt meg... Itt persze itthon lesz, de azért a minden-héten-3-nap nem kevés...

 ...és akkor még nem beszéltünk a tatabányai utakról... Ami amúgy akár jó is lehetne, ha Olinak is lenne útlevele. De, egyelőre nincs. Meg amúgy is, hidegben NEM megyünk Mo-ra :) Mire meleg lesz, remélem lesz útlevele is a kismókusnak, és akkor mi is megyünk Levivel, HA Lillcának éppen szünete lesz. Amúgy az előzőnél is szünete volt, és a következőnél is pont az lesz...

 Tehát a következő 8-9 hónapban ingázik. Mi meg megoldjuk. :) Olvasmányaim szerint eléggé kapcsolatpróbáló az ilyen munkavégzés, a tapasztalataim is ezt mutatják, bár eddig ENNYIRE rendszeres utazásokkal nincs tapasztalatunk.

 És, hogy mi lesz utána? Na ez egy nagyon jó kérdés... Dani szeptembertől iskolás. Lilu szeptembertől 3.-as, ami tanárváltással jár. Tehát, ha valamikor, akkor most lenne a legidőszerűbb a költözés. Bár, nem tudom, hogy Danit hogy érintené az új város, új lakás, új környék, új iskola, új élethelyzet... Nem egy könnyen nyíló típus... :( Lilu meg már nagy, komoly barátai vannak, szokásai, megszokott itt... Ő hiába könnyen barátkozó, szerintem neki is nagy törés lenne. Olit különösebben nem hiszem, hogy megviselné a dolog. :)

 És én? Nos, nekem kb olyan lenne egy költözés, mintha arconcsapnának egy péklapáttal... 8 éve élünk itt, nem tudok úgy végigmenni az utcákon, hogy ne találkozzak ismerőssel. Nem tudunk úgy lemenni a játszótérre, hogy ne legyen ott valaki, akit ismerek. A munkahelyemen már megemlítettem, hogy ha kell segítség, szóljanak, és úgy sejtem, hogy bármikor visszamehetnék, én diktálnám, hogy mikor, mikor nem. Van már pár olyan anyukatárs, akit meg lehet(ne) kérni, hogy néha-néha segítsenek, pl Danit hazahozni. A gyerekeknek is van egy csomó barátja, akikhez átjárnak, vagy átjönnek (ez utóbbi mondjuk ritkább). Beilleszkedtem. Nincs -ezekkel az emberekkel- nyelvi problémám. Szeretem őket, ők is bírják a fejemet. És most NULLÁZZAK le MINDENT?! Mire végre jól érzem magam ITT, ha igazi barátaim nincsenek is (és úgy sejtem, már nem is lesznek..), de ismerősök vannak, sokan...

 Sajnos SEMMI pozitívumot nem találok a rosenheimi költözésben. Na jó, egyet, közelebb lesz Magyarország, nem 7,5-10 órányira, csak 5 kb. De ennyi. Oké, szép hely, hegy lábánál, de a lakások kb ugyanannyiba kerülnek, mint itt (=drága). Mert esetleg a költözés még akár jó is lehetne, önerőből nehezen tudnánk innen ellépni (költöztetés, kaució, dupla bérleti díj, stb. miatt), ebben az esetben meg ezt rá lehetne húzni a cégre. De ott sincs kertesház elérhető áron. Max falun, ahova Levinek mondjuk 1 óra az út. Azzal megint nem vagyunk sokkal előrébb, sőt. Ha minden nap reggel 7-től este 7-ig nem lenne otthon, akkor gyakorlatilag ugyanott vagyunk időben, mintha innen jár el heti 3 napra, csak még rosszabb is, mert minden nap nincs otthon.

 Amúgy meg utálom a bizonytalanságot. Utálom, mikor nem tudok előre tervezni. Évekre akár... Most is van néhány tervem, ami -alsó hangon- 1,5 évre előre szól, és azzal sem tudom, hogy mi lesz így?

 Ráadásul az Bayer, bajorország, ahol nem is tudnak rendesen németül.... :-S :D

 Amúgy tényleg szép helyen van...




2016. január 28., csütörtök

In medias res

Csapjunk bele a közepébe...

Oli felállt. Először január 4.-én.


A fő probléma a dologgal, hogy ülni nem tud. Meg leülni sem. De letérdelni sem. Szóval feláll, és borul, és koppan. Eleinte sokat, sokszor... :( Tervben volt, hogy felhozzuk a bébikompot, a nagyok is használták egy keveset, de letettem róla. Komp maradt a pincében, Olcsa meg tanulja a dolgokat.
Egyre biztosabban áll, sőt, LÉPEGET is. De ülni még mindig nem tud... :D Viszont kevesebbet koppan. De azért még koppan szegényke... :(





De irtó büszke magára... :) Mi is rá... ;)

Hozzátáplálódik is. :) A grízt gyűlöli, bokákol tőle. Nem csodálom, gyakorlatilag semmi íze nincs... :-/ A gyümiket szereti, husis kaját is kapott már, azzal sincs gondja. Le is cseréltük az szoptatósoknak való pelust rendesre :) Mondjuk az emésztésének még szoknia kell az új dolgokat... :(








Csodálatos nagygyerekeim vannak! Édesen segítenek Olit etetni, vagy lefoglalni... :) Így ezerszer könnyebb a harmadik gyerekkel, mint az első kettővel volt! Igyekszem nem túlzásba vinni a dolgot, és szóltam is nekik, hogy mondhatnak nemet nyugodtan. ;) De etetésre úgyis csak akkor kérem meg őket, ha nekem közben valami más dolgom van (süteményt sütni, szárítót ki/be pakolni, ilyesmi), és közben mellettük vagyok a konyhában, ők is látják, hogy nem a lábamat lógatom. :) Amúgy azt állítják, hogy szívesen csinálják... :)








Nem kicsit van Olcsa edzésben a nagyok által. Dögönyözik, húzzák, nyúzzák, emelgetik... Lilu nagyon profin fogja, Daninak még lenne mit tanulnia, ő kicsit erősebben nyúl hozzá, de nehéz lebeszélni róla, ha átja, hogy Lilunak szabad... Oli egyelőre jól bírja a dolgokat. :)

A múltkor a gyerekek a nappaliban voltak, és sikoltoztak. Levi bement, rájuk szólt, hogy nem kéne. Oli ránézett a járókában állva, és rásikított... :D Nem is a nagyok sikoltoztak... :) 

Oli amúgy érti a NEM-et. :) Két verzió lehetséges, a reakcióit illetően:
1.: rámnéz, röhög, folytatja
2.: rámnéz, és arrébb mászik... :)
De már akkor is rámnéz, amikor elindul "rosszalkodni" (=kábelt rágni általában...)

Újszülött kora óta van egy sírása, ami úgy hangzik "Anjaaa"... :) Kizárólag akkor használja (születése óta...), ha ENGEM akar... Hihetetlen amúgy... :)

Bejárja az egész lakást, sokkal nyugodtabbak a napjaink, mióta kúszik, és már mászik is. Leteszem a földre az előszobában, és körbemászkál... Előszoba, konyha, nappali... :) A gyerekszoba tud veszélyes terep lenni, oda erőteljes figyelem szükséges többnyire.

Mióta ilyen aktív, egy pillanatra sem szabad ébren az ágyban hagyni. Még mindig a miágyunk mellett van az őágya, nincs lerakva legalulra (kell NEKEM az a plussz 60cm éjjelente...). Viszont, ha felébred, pillanataok alatt elindul, és leesik. :( Úgyhogy bébiőr beüzelemlve, és első nyikkra rohanás van hozzá. A bébiőr használata óta szerencsére nem volt esés...


----

Lilunak tegnap voltunk a fogadóóráján, a tanerő semmi rosszat nem tudott Liluról mondani... :) Nyitott, barátságos, sok barátja van, ritkán veszekszik, tanulással kapcsolatban olyan jelzők voltak, hogy "többnyire hibátlan", "majdnem mindent", szóval nem tökkkkkéletes a gyerek, de többnyire :D A múlt héten _majdnem_ sikerült egy hibátlan matek tesztet hazahoznia, megkapta rá a maximális pontszámot, de egy részeredmény MEGINT lemaradt... Kb minden dolgozata ilyen. Egyszer valamit elnéz, rossz logika szerint csinálja, és azt folytatja következetesen. Látszik, hogy tudja, érti, csak valamit benézett. Figyelmetlen. De, azt hiszem, már írtam, nekem is volt olyan dolgozatom, ahol a könyvből másolás közben összevontam a két egymás alatti feladatot... ;)

Még mindig szeret suliba járni :) Egyre többször megy egyedül, és majdnem minden nap egyedül jön haza. Tegnap beszélte meg Levi az egyik anyukával, hogy Lilu minden reggel találkozik a Nikolajjal, és együtt járnak majd reggelente. :) (N. egy félvér, orosz anyukával rendelkező, irtó jófej kispasi, Levi imádja. Szuper humora van a kiscsávónak. Mondjuk az biztos, hogy nem a "jókisfiúk" közé tartozik... ;) )







Múlt héten ottalvós buliban volt. Lilu baba kora óta bagoly típus. Vendégségben sem volt ez másként, hajnali 2-ig fent volt a barátnőjével... :D Nem az ünnepelttel, hanem egy másikkal... Nem hiszem, hogy a háziak túl boldogak voltak, mikor hajnalban párnacsatáztak a lányok, de Lill jól érezte magát :D

Levi ősz óta úszni jár a Babákokkal. Liluról el is mondható, hogy tud úszni. :) (Lilunak mondjuk sokáig meggyőződése volt, hogy ő igenis TUD úszni, csak még vízben nem próbálta, ugye... És perszehogy nem is tudott igazából, de nem adta fel :) Kb 2 éven keresztül csinálta ezt...)

---

Danit meg két hét múlva beiratjuk a suliba. A SULIBA. :-O Durva... Várja nagyon, a betűk nagyon érdeklik, héba-hóba sikerül is ezt-azt elolvasnia. Liluval szoktak betűzőset játszani, abból is sokat tanul. :)

Új barátnője van, Maria, aki áprilisban lesz 4. :) Kis cuki picilány, hetente, kéthetente megy hozzájuk Dani. :) Határozottan jó hatással van rá Maria, Dani lenyugszik mellette. :) Most kedden is volt náluk, miután hazajött, mintha kicserélték volna. Nyugodt volt, kedves, aranyos, tündibündi. Mondtam is neki, hogy imádom, amikor ilyen, mire ő: "mindig ilyen vagyok, ha beteg vagyok..." ebben igaza is van, úgyhogy néztem is a lázát rögtön. Meg többször. De semmi. Simán csak cuki a gyerek! :D (rettenetesen hálás lennék a sorsnak, istennek, univerzumnak, világmindenségnek meg mindennek, ha ilyen maradna, és az "agressziív kismalac", "terrorista énje" messzire szállna! Példa: Eri:-"Dani nem nézhetsz mesét, amíg nem csináltad meg a ..." (tetszőleges, 2mp-es feladat behelyettesíthetó, pl "vegyél fel zoknit"-kaliberű...) Dani:- "NEM!!!! NEM csinálom meg, amíg nem nézhetek mesét!!!!!" Kb MINDENRE ilyen válaszok születnek... :-/ )

Ő is úszik amúgy, de Dani fél a víztől... Pontosabban nem rajong érte, ha vizes lesz az arca. Minden úszásóra elején jó 10 perc kell neki, hogy feloldódjon. Na nem a vízben... :D De utána ő is ügyes nagyon! :) Igaz, neki még szüksége lenne még egy kurzusra... De hiszen ő csak 6, Lillca meg 8... :)






A háttérben Maria, az új kisbarát :)

---

Oli és Dexter... Kölcsönösen érdeklődnek egymás iránt. De féltem Olit Dextertől. Oli szívesen megfogná, tépné csóri macskát, ő meg macska, szóval erre nem reagál túl jól, oda-odacsap... De, ha nem, akkor meg csak odamegy Olcsához, beleszagol az arcába, vagy megnézi, hogy "miaz" :) Kíváncsian várom, hogy milyen lesz kettejük kapcsolata?!



na, ez egy veszélyes szituáció volt...

Levi dolgairól írok külön... :)

Az enyém egy része itt van: LINK (katt rá!)