2015. szeptember 29., kedd

Lilu tegnap elment barátnőzni,  Levi+Dani bevásárolni.

 Egyszer csak csörög a telefonom, ismeretlen német szám... Telefonálni továbbra sem szeretek németül, így csak néztem a kijelzőmön a számot...

 Aztán eszembe jutott, hogy valószínű Ella mamája az... És ha hív, akkor biztos baj van...

 2 perccel később újra csörgött, fel is vettem, tényleg ő volt az. Annyit értettem, hogy Lilu trambulinozott, valami történt, és most nagyon fáj a lába, nem tud ráállni... :-/ beszéltem Liluval is, sírt aranyom :'(

 Levi meg ugye boltban volt. Két különlegessége van ennek a boltnak, az egyik az, hogy éjfélig van nyitva, a másik, hogy az egész boltban NINCS térerő...
 Megírtam neki, hogy bolt után hozzák haza Lilut, mert valami nem oké a lábával.

Úgy fél óra múlva hazaértek, Lilu sehol. Maradt Elláéknál. Levi ugyanis bement érte, megnézte a lábát, amiből kiállt valami. Kihúzta, és pikkpakk minden szép és jó lett :)

 ...dehogy... ;)

 közelharcot vívott Liluval, hogy hozzáérhessen a lábához, Martina segített neki lefogni, Lilu egy párnát ölelt közben, és torka szakadtánól ÜVÖLTÖTT, hadonászott, dobálta magát... :( de csak sikerült kihúzni a bűnöst!

Sose találnátok ki, mi volt az...


Egy süninek a TÜSKÉJE!!! :-o

Azt hiszem, ha fogadtunk volna arra, hogy TRANBULINOZÁS KÖZBEN egy sünitüske megy valaha is valaki lábába, most milliomosok lennénk... :)

2015. szeptember 26., szombat

8. évforduló

 Levinek mondtam a héten, hogy pénteken évfordulózunk. :) Megbeszéltük, hogy a kettesben ide-oda eléggé kizárt, annak meg nem nagyon látom értelmét, hogy veszek neki én egy csokit, aztán vesz nekem ő egy csokit, és kész. Lilu régóta mondogaja, hogy vegyem fel az esküvői ruhámat... :) Innen jött az ötlet, hogy öltözzünk be esküvősbe az évfordulónk alkalmából :)

 Reggel felébredtem, ránéztem a telefonomra, szeptember 25., hmmm... Ismerős dátum... Biztos valakinek a szülinapja, de nem ugrott be, hogy kinek... :D A reggeli kávém közben a Facebook szólt, hogy ma van az évfordulónk :D Gyorsan összedobtam egy montázst, és elküldtem Levinek (a fürdőből a nappaliba :D)



...valami káromkodás volt az első reakciója, vagyis ő is elfelejtette... :D Persze utána visszaküldött egy csomó szivecskét, és meg is ölelgetett ;)

Délután, miután Oli elaludt, "gyorsan" felvettem a ruhámat. Nem mondom, hogy egyszerű a fűzőbe egyedül belebújni, meg egyedül megszorítani... De megoldottam. Mutattam Levinek, hűűű-zött, haaaa-zott, aztán szöszölt tovább Danival... :(



(Lilu is kicsípte magát... Mármint szerinte... ;) Felvett egy extra miniruhát, amihez felvette az én tűsarkú csizmámat, ami a combjáig ért... Khm, el lehet képzelni, hogy milyen "csinos" volt. "Vadítónak" mondanám (ha naaaaaagyon diplomatikus szeretnék lenni...), ha mondjuk úgy 15 évvel idősebb lenne... Aztán még ki is festette magát, a szemét is, a száját is lilára...)

Mivel Levi Danival szöszölt, ezért levettem a szoknyámat, és visszabújtam a farmerembe. Aztán jött Levi, és meglepődve kérdezte, hogy le is vetkőztem? Ugyanis addigra elővette már az öltönyét... :) És ő is felöltözött esküvősbe... :)



És azokat a zenéket hallgattuk, amit az esküvőn...




...az esküvőnkön ez volt a kivonulós zenénk, mert tudtam, hogy ha előbb szólal meg, akkor végigbőgöm az egészet. Igazam lett akkor, kifelé zokogtam... (Levi is...) Most is hasonló hatással volt rám... :)

Aztán táncoltunk a gyerekszoba közepén... :)



Orbitális giga rendetlenség van a gyerekszobában, de megmondom őszintén, valami csodálatosan fantasztikusan tökéletes ünneplése volt ez az esküvőnknek, ahogy a GYEREKEINK által felrobbantott gyerekszoba közepén táncolunk, úgy, ahogy az esküvőnkön táncoltunk volna, ha lett volna tánc az esküvőnkön, és... És mindkettőnknek párásodik a szeme, miközben Lilu fényképez minket...

Ezek már szelfik:





(Keresd a TROLLT a képeken! :)))))) <3 )


Dani tegnap nem akart oviba menni, hogy ne lássák a bibis arcát... :( Édesemnek csúnyán feldagadt a szája reggelre. Mondjuk szerintem lényegesen csúnyább, mint amennyire durva a sérülés.

Reggeli PS Vitázás az ágyban
 Megint összejött egy adag Legóra való pénze, pontosabban két adagnyi is :) (Tesóm nekik ajándékozott egy nagy adag aprót, és mi is beváltottuk végre a doboznyi 1, 2, 5 centeseinket, 21 eurónyi volt... ) Így persze megint naponta, óránként kérdezte, hogy volt-e már a postásbácsi? Néha lement a postaládához megnézni... :)  (Ha tudná, hogy az összes vágyott Legó már rég itthon van... ;) Mindent megrendeltünk már régen, de csak apránként kapja meg, eljátszva, hogy a postás hozza ;) )

 Szóval tegnap megkapta a 2 rendelését...




Másfél óra alatt összerakta a két készletet :)

2015. szeptember 24., csütörtök

Kicsi Bambikám kipróbálta a hason gördeszkázást... Megbillent a deszka, és arccal felszántotta a betont... :(((
 Kicsi hős volt, csak picit sírt. :) Itthon is csak icipicit... <3 Kapott Arnica homeosat, kíváncsi vagyok, reggelre hogy fog kinézni a gyönyörű kis pofikája?


2015. szeptember 23., szerda

Jobb később, mint soha...

 Most jöhetnének a kifogások, hogy miért is nem írtam...
-itt volt Anyósom
-itt volt Anyukám
-Magyarországon jártunk
-végignéztem a Revenge című sorozatot :D
-meghorgoltam Anyusomnak egy takarót, előtte Daninak egy nyuszit, most meg már bő egy hónapja egy csíkos takarón dolgozok...
-lusta vagyok...
-nincs erkélyünk, ahova kiülhetnék, laptop az asztalra, friss levegő, nyugi, és csak írok, és írok... (és pillanatnyilag úgy néz ki, hogy idén már nem is lesz... 2013 decemberében szedték le... :-/)

Többször megfordult a fejemben, hogy beülök egy kávézóba a laptopommal, és onnan írok, az kicsit hasonlítana az erkélyünkre, de persze nem tettem meg... :)

Aztán egy idő után már annyira sok dolog van, hogy... Inkább bele se kezdek, mert hosszú lenne nagyon.

De most mégis...
- - - - -

Oli nagyon szépek kerekedik, a kezdeti alig-több-mint-2,5 kilóról felhízlaltam 5,5-re. Legalábbis két hete már annyi volt, azóta valószínű még több :) Szopival nincs gondunk, nem is volt, eldöntöttem, hogy nem is lesz. Pont. :D



 Nagyon félrenyelős, böfizős, bukós kismókus amúgy, illetve eleinte jól ránk ijesztett azzal, hogy röfög. Úgy igazán, mint egy kismalac. Ahogy utána olvastam a dolgoknak, ez a gégefedő puhasága miatt van, és kinövi. Persze a dokinak is említettük, ő is ezt mondta, úgyhogy aggodalomra nincs gond.
 Ha nem röfög, akkor szuszog :D Éjjelente pl egyáltalán nem sír, amikor megébred, és cicizne, csak szuszog, és kapálózik, megkapja, amit szeretne, cummog egy kicist, és alszunk is tovább. :) Együtt alszunk, az első perctől fogva, lényegesen kipihentebb vagyok, szinte meg sem ébredek az éjjeli önkiszolgálásai alkalmával :)
 Amúgy kb éjféltől alszik délelőtt 11-ig. Nem bánnám, ha ez egy kicsit előrébb csúszna, de így sem rossz. Délelőtt van egy kis időm háztartásozni, este meg úgyis jobban ráérünk CSAK rá figyelni akkor, mikor a nagyok már alszanak.

 Magyarországon, egy szép szombati napon, egészen pontosan auguszus 15-én, nekiállt Oli vigyorogni. Úgy IGAZÁN. Addig is voltak aprócska mosolykák, de azóta határozottan nekünk vigyorog. Pl azon, hogy azt mondjuk neki, hogy "heöööö" :D

Az első mosolyok egyike :)
Ha épp olyan kedve van, ügyesen elnézeget a pihenőszékben, vagy az ágyában, de többnyire nincs olyan kedve, és akkor csak kézben jó... Pl este. Az estéket utálja. Ami, egyébként babáéknál teljesen normális, az egész napos élmény-dömping akkor csapódik le, ez okozza a nyugtalanságot. Az is bosszantja pl., ha nem vacsizhat velünk. Kiköveteli, hogy a kezünkben legyen, amikor vacsizunk. Jogos, hisz ott ülünk mindannyian az asztalnál, csak ő marad ki. ;) 


 Bár a szeparációs szorongás (amikor Anya eltűnik a látómezőből, és a pötty üvölteni kezd, mert azt hiszi, hogy Anya MEGSZŰNT) hivatalosan lényegesen később aktuális, nagyon úgy viselkedik, mint aki szepaszorong... Nem szereti, ha nem LÁT minket, és nem tud szemkontaktust létesíteni.

 De amúgy egy édes cukorborsó! :) Kicsi imádat! Csujjogat, sikongat, magyaráz... :) Mosolyog, vigyorog, kacag. Ügyesen tartja a buksiját hason. Előnyben részesíti a bal oldalát, szívesebben néz arra, ezen igyekszünk változtatni, pl kendőben is elfordítom a fejét, ha balra nézve alszik el.









Már három hónapos is elmúlt...




És akárki akármit mond, tiszta Lilu...

Lilu


Oli

(És úgy amúgy... Tudtam én, hogy nevezhetnénk már valahogy pocakban is a magzatunkat! Akkor hamarabb kiderült volna, hogy ha Oli elé határozott névelőt teszünk, akkor ZOLI lesz belőle... "Felébredt aZOli... :-/ Úgyhogy most jó győriesen "a-Oli"-nak nevezzük többnyire... ;) )

Lilu elkezdte a másodikat. Magyarországon kiesett két foga, a felső egyeseknek is búcsút intett. :) (khm... egyik este sírva szólt, hogy menjünk fel a kertből hozzá... Az egyik foga teljesen elfordult. Mocorgott már régóta, de aznap-saját bevallása szerint piszkálta- 90 fokban el volt fordulva az első foga... Visszaigazítottuk. Pár nappal később ki is esett. Aztán egy héttel később bevallotta, hogy attól fordult el az a fogacska, hogy ahogy játszott az iPad-del, az ágyban fekve, az ráéesett... :-/ :D 21. századi gyerek, akinek az iPad üti ki a fogát... :DDD)

Nanny McPhee-foggal :D

...és anélkül 
Kettő mínusz :)

A sulit nagyon várta, de most, egy héttel a sulikezdés után, már nem látom rajta a lelkesedést... :( Kicsit kamaszosan kezd viselkedni, amit nem hiszem, hogy sokáig jól fogok tudni tolerálni, de nagggggyon igyekszem. Tegnap megemlítettem neki, hogy a következő minimum 10 évben még együtt fogunk valószínű élni, és ha nem leszünk jóban, akkor borzalmas 10 évnek nézünk elébe, úgyhogy én nagyon szeretném, ha jóban lennénk. Nem tudom, mennyi ért el hozzá, de egész jól megvoltunk. :) Néha imádnivaló királylány, máskor meg... pff... tényleg nagyon tini kezd lenni... :)

 Olival, ha olyan kedve van, nagyon cuki. Pont úgy "nyávog" Olinak, ahogy én... :D Levitől már kérdeztem, hogy az én hangom is ENNYIRE idegesítő, ha Olival beszélgetek?! Röhögött... :D Gondolom igen... :D

 







Dani továbbra is Legó függő. :)


Szuper dolgokat talál ki, és valósít meg, gyűjti a pénzét az újabb és újabb legókra. :) Számolgatja, mennyi van, aztán elkezdi Levi fülét rágni, hogy mit rendeljen neki, majd, miután Levi megrendelte, kb 20 percenként megkérdezi, hogy megérkezett-e már, mindezt 2-3 napig, míg ténylegesen ide nem ér... :) Kell hozzá türelem, na... :D

Erőteljes pisi-kaki-puki korszakát éli, illetve minden szót kiforgat. :) Mondjuk annak határozottan örülök, hogy két-nyelvű létére magyar szóvicceket gyárt, a múltkor nézegettek egy bogaras könyvet, amiben "imádkozó sáska" volt, fél órát visítottak a röhögéstől, hogy az "imádkozó TÁSKA" :D



Hihetetlen, hogy már nagycsoportos... :-O Olyan nagy lett... 





Egyébként, ha nem legózik, akkor PS Vita-zik, vagy iPad-ezeik... Nem vagyok boldog, de igazából nem agymosó játékokat játszik, hanem logikaiakat, térben ugrálós-mászkálósakat, és nem is rosszul... :)


Én meg, mint említettem, horgolgatok...