2015. június 20., szombat

Oli érkezik, II. rész

A leírás terveim szerint meglehetősen részletes lesz, néhol naturalisztikus részekkel, "a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmazhat"! :D

2015. június 12., péntek, 37+3

Reggel 9-re mentem ctg-re, ami NULLA összehúzódást mutatott. Ilyen lapos "fájásgörbém" kb még soha nem volt. :( Eléggé elkeseredtem. Csak 1-kor adhatták a következő adag zselét, 24 órának el kellett telnie az adagok között. De még, ha hat is, akkor is csak este, éjjel babázunk! Mi lesz a nagyokkal?? Nem szeretek, és nem is tudok szívességet kérni, már az is fizikai fájdalmat okozott szinte, hogy megkérjem Lenkét az ügyeletre (azt is csak azért tettem meg, mert azt hittem, hogy nem lesz rá szükségünk... :D), nemhogy most felhívjam megint, hogy "igazán hálás vagyok, amiért már két napja felforgathatják a gyerekeim az életeteket, eteted, szállásolod őket, de nem maradhatnak MÉG?!" :(((( De Lenke egy tündér, és mire összeszedtem volna az összes létező bátorságomat (nem túlzok... TÉNYLEG nem tudok kérni... :/ ), addigra közölte velem, hogy ő már döntött, és nem adja vissza a Babákokat, csak, ha megjött Levi anyukája... :) Nem tudom elmondani, hogy mennyire nagyon hálás vagyok neki ezért, mekkora nyugodtság tört rám ettől, és azt hiszem, sosem fogom tudni igazán megköszönni...


KÖSZÖNÖM!!!

Az unalmas ctg után fogtam magam, és hazajöttem. :D Kávéztunk, Levi pakolt, én tébláboltam, aztán összeszedtem egy adag horgola utánpótlást, és visszamentem a szép kis szobámba a kórházba. 

...mert amíg a horgolanyuszi nincs kész, biztos nem szülünk... ;) Úgyhogy befejeztem azt is, ezen már ne múljon!


Megettem a fincsi kórházi ebédemet (TÉNYLEG finom volt, leves, rántott hal, krumplisaláta, kiwi), Levi is odaért, mehettünk a következő ctg-re, és a zselére.



A szülőszobánál jött a szuper meglepetés, az a Hebamme volt ügyeletben, aki Lilunál kijárt hozzánk! :) Nagyon megörültünk egymásnak, mondta, hogy reggel felcsillant a szeme, mikor meglátta a nevemet, mondta is a kollégájának, hogy minket ő akar :) Az elmúlt 7 évben neki is született 3 gyereke... :) 6,5,3 évesek, és csak május elején jött vissza dolgozni. 

Ctg, vizsgálat, 2 ujjnyira már kitágult a méhszáj, a tegnapi összehúzódások segítettek. 
Viszont a méhszájam Pötyi feje MÖGÖTT volt, az összehúzódáskor viszont a fejének nyomnia kellene a méhszájat... Megkérdezte, előre húzhatja-e... Rábólintottam... Mocskosul fájt... :-S Nem győzött közben bocsánatot kérni, és szólt, hogy szóljak, ha abbahagyja. Nem szóltam, fej mögötti méhszájból nem lesz baba egyhamar...

Megkaptam a zselét is, 10 perc, és már jöttek is az összehúzódások. 


Fél 3-tól már fájásnak neveztem őket...

3 környékén eltávot kaptunk, felmentünk a kávézóba egy jegeskávéra...



Igen, 3 perces fájásokkal kávéztunk... :-D A fájások tényleg fájtak, de a szünetekben SEMMIT nem éreztem. A fájások közben meg dúdolgattam, énekelgettem, ez segített. (Van egy altató az egyik gyerekcsatornán, Lilu utálja. De, ha a családból valaki elkezdi dúdolni, annyira belemászik a fülünkbe, hogy olyankor MINDEGYIKÜNK azt dúdolja, csak Lilu nem, ő befogott fülekkel reklamál. Na, EZ a dallam jött elő a fejemben a fájások alatt... :) ) Már nem beszéltem-mosolyogtam-sétáltam az összehúzódások alatt, mert ezek már nem összehúzódások voltak, hanem igazi fájások. És nagyon örültem nekik!


4 körül visszamentünk a szobámba, lefürödtem, és elkészült az igazi-utolsó pocakfotó:


37+3
Fél 5-re visszamentünk a szülőszobára, 4 ujjnyi, de a méhszájam visszacsúszott Oli buksija mögé... Újabb igazítás... Pötyi pulzusa (is) a plafont verte közben, én csak a falat kapartam /volna, ha van fal mellettem, így csak a kapaszkodó kendőt markolásztam...
Kati azt mondta, ha kipukkan a burok, Pöttyöm pikkpakk kint lesz, annyira esrősen nyomja a feje a fájások közben a méhszájamat. Javasolt egy méhszájpuhító infóziót, azt mondta, menzesznél is ezt a gyógyszert szokták adni, rábólintottam.

Tankcsapdát hallgattam, Levi rájött, hogy lemaradt vmi Apple konferenciáról, annak nézett utána, igazán idillien festhettünk, ahogy egyikünk a telefonját nyomkodta, a másik a laptopját... Közben én tájékoztattam a fórumtársakat, meg a blogos csoportot... :D


Aztán nekiállt hatni a méhszájpuhító infúzió...


Trükkös a ctg-kép, mert közben az oldalamra fordultam, és máshogyan mért, az utolsó három fájás, ami a képen a "leggyengébb", na ők voltak a legerősebbek...

Visszamehettünk a szobába, vittem magammal a vajúdó-labdát. :)
Levi kicsit kiment, határozottan jól esett a magány, csak én meg a labda, meg a Tankcsapda, meg a fájások... Amik közben meg zavart a zene... :D Kerestem a helyem, hogy hogy lenne jó, igazánnagyonfájt már... Levi közben persze visszajött, de nem igényeltem, hogy hozzámszóljon, hozzámérjen, azt sem nagyon, hogy érzékeljem a jelenlétét... :D Pontosabban ez csak a fájások ALATT volt így, a szünetekben szuperül voltam.
1 órát voltunk kb így, 7-kor műszakváltás volt a szülészeten, előtte visszamentünk.

19:05, szülőszoba

A szülőszobán Levi megszerelte a kábel nélküli ctg-t (... :D), igazából tök jó volt, így, kábel nélkül azt csinálhattam, amit akartam. Továbbra is 1 percig szenvedtem, naaaagyon, aztán kb 1,5-2 percig SEMMI bajom nem volt. Kati bejött elköszönni, mondtam neki, hogy sztem max egy óra. Bejött a váltás, épp egy fájás alatt, kedvesen megvárta, amíg magamhoz térek, és mosolyogva bemutatkozom... :D Baromi vicces volt a saját skizofréniám, ahogy egyik percről a másikra változik a hangulatom a majdnem-meghalok, és a minden-szupi-szuper között.
Váltás-szülésznő (Sandra) azt mondta, kicseréli a cipőjét, és jön, megnézi a méhszájat...

Aztán valamikor lemerült a kábel nélküli ctg fej, Levi kiment szólni, lövésem sincs, hogy került-e rám kábeles...

Addigra jobb volt felmásznom az ágyra, már nem segített rég az éneklés, semmi...

Aztán rájöttem, hogy a fájásszünetekben elalszom... Illetve, ha egy icipicit nyomok, akkor valamelyest könnyebb... Sejtettem, hogy közeledünk a végéhez... A szívhangot úgy hallottam, hogy "drücken, drücken, drücken"...

Kb 3-4 ilyen fájás lehetett, tehát kb 12 perc. Váltás sehol...

Aztán az egyik ilyen "icipici nyomás"-nál éreztem A Feszítést...

Szóltam Levinek, hogy mostazonnal hívjon valakit, mert JÖN A GYEREK!

Persze rohantak, gatya-bugyi le (nekem, nem nekik... :D), kérdeztem, hogy nyomhatok-e?! Nyomhatok. Nyomtam. Fájt. Semmi. Burkot repesztenek, mert az még egyben volt. Frászt kaptam, hogy az a rengeteg meleg folyadék VÉR, de persze csak a magzatvíz volt. Magyaráztak, hogy a lábamba kapaszkodjak, meg ne emeljem fel az aljamat, de egyszerűen N-E-M-M-E-N-T... nem tudtam a combomba kapaszkodni, nagyon nem állt kézre. Azt hitték nem értem, de ÉRTETTEM, csak NEM MENT! :( (mindemellett már MEGINT valami hülye, számomra új német igét használtak a nyomás helyett... Utólag mondta Levi, hogy a "schieben"-t (tolni) használták, míg Daninál a "fest halten"-"feszesen (ki)tartani" volt. Életemben nem használtam EZT a "tolni" igét... Dani születése előtt meg a "fest halten"-t nem hallottam... Miért nem tudnak simán DRÜCKENT mondani, ami elsős anyag?!?! :)))))) )

Ez kb 3 tolófájás volt. Aztán kértem Levit, hogy kérdezze meg, hogy mikor csinálnak már végre gátmetszést?! (nem csak fel voltam rá készülve, egyenesen vártam... Az egyik megbeszélésen mondta a Hebamme, hogy testalkatomból adódóan is nagy a valószínűsége, hogy kelleni fog, illetve Daninál is mondták, hogy annyira feszes az izomzatom, hogy sajnos KELL, mese nincs) Mondták, hogy várják a következő fájást, és akkor. Nagyon megnyugodtam, TUDTAM, hogy gátmetszés nélkül nem lesz itt baba...

Fájás jött, nyissz, majd kiabálnak, hogy NE NYOMJAK! És nem is nyomtam! De valami kicsusszant, megint frászt kaptam, hogy az összes belső szervem kicsattant az ágyra, de nem... Csak Oli volt... :) 19:56-kor kicsusszant... :)


19:59

Üvöltött, és nagyon nem tetszett neki a dolog, csupa-csupa magzatmáz volt... :) 2x volt a nyaka körül a köldökzsinór, de ez semmi gondot nem okozott. 9-10-10-es lett az Apgar-ja, ami, mondhatni TÖKKKKKÉLETES! :)

A Hebamme tuszkolta, nyomkodta a hasamat, Levi elvágta a köldökzsinórt (azt hiszem... nem emlékszem rá igazából... Igen-most mondja- 2x is kellett nyisszantania, mert nem sikerült elsőre :)), én csak gyönyörködtem Oliban... Örülök, hogy nem volt 3D-s UH, és nem volt semmi alapom, hogy elképzeljem az arcát, mert így pont olyan volt, amilyennek megámodtam. Lilu-Dani keverék, teljesen... :)

1 óra telt el így, Oli a mellkasomon, kínáltam cicivel, egyelőre nem nagyon érdekelte, ellenben lepisilt... :D Hebamme nyomkodta a hasamat, kijött a méhlepény, megnéztük milyen (úgy néz ki, mint a máj), aztán a dokinő nekiállt összevarrni... :-/ Daninál egyáltalán nem emlékszem, milyen volt ez az összevarrós rész, akkor sokkal "hullább", fáradtabb voltam, (és akkor segített, hogy a "Lencsilányt" énekeltem :) ) most viszont... :-/ 6-8x szúrt meg a dokinő, mindegyiket éreztem... Mikor végzett, le is rúgtam a tálcáját... ;) Na nem direkt, csak hülye helyre rakta... :P 

Pöttyömet átrakták a pelenkázóra, megtörölgetni, lemérni, stb, gyorsan felöltöztem, és végre én is ott álltam, és végignéztem az első méréseket. :) 2640gramm, 50 centi :)




34cm lett a buksija, ami teljesen oké, egyáltalán nem "nagy"... ;) 

Kérdezte a Hebamme, hogy szeretnék-e szoptatni, mondtam, hogy nanáhogy, meg is kínáltam a kislegényt, azonnal tudta, mi a dolga... :)



Hebamme+Dokinő kiment, felskype-oltuk a Babákokat. :) Nagyon tetszett nekik a kisöccsük, megbeszéltük, hogy másnap Levi nagyon siet értük, és jöhetnek is be hozzánk a kórházba :)

Kiküldtem az értesítőket, gyönyörködtünk a babánkban... :)

Majd elszaladtam a mosdóba. :)
Mikor visszajöttem, ez a kép fogadott:


Nos, itt szerettem bele újra (sokadszorra :) ) a Férjembe... Ahogy nézte Olit... Meg ahogy mondta, hogy ha fogja a buksija tetejét, és az ujját a nyakára teszi, akkor megnyugszik Pötyi, mert odabent érzi magát... Annyira, annyira... Jajj, de szeretem, na... :)

11 körül Levi szólt a Hebamme-nak, hogy visszamennénk a szobába. (szerintünk elfeledkeztek rólunk...) Hebamme mondta, hogy elmehetnék wc-re, Ó-mondom-már voltam! "És sikerült pisilni?" "Persze..." Őszintén, eszembe sem jutott, hogy ez ekkora hűha, hogy voltam pisilni... :D :D Megnyomkodta a méhemet, és teljesen ledöbbent, eszméletlen módon visszament, alig volt nagyobb, mint normál esetben... :-O

Én amúgy csodásan éreztem magamat, leszámítva az utófájásokat. De még szülés után kaptam rá fájdalomcsillapítót, így elviselhető volt. Ettől függetlenül tényleg SEMMI bajom nem volt, utólag átgondolva, mivel nem tudtam a lábamat úgy tartani, ahogy kellett volna, így nem fáradtak el a lábaim, izomlázam sem volt (Daninál alig bírtam másnap lábra állni az izomláztól...), saját lábon mentem át a szobámba.



Nagycsalád lettünk... :)






5 megjegyzés:

  1. Olyan szépek vagytok :) Oli meg olyan kis Békemanó :)

    ( én sem tudok szívességet kérni. Ha felajánlják, akkor is olyan kellemetlenül érzem magam, amikor elfogadom, mert MUSZÁJ.)

    VálaszTörlés
  2. Köszi Eri, hogy megosztottad... Elképesztő, mennyire érezted ezt az egészet, olyan természetesen csináltad (noha engem többször kivert a víz, amíg olvastam, olyan izgalmas volt! :-) (Nagyon jó hebamme lennél... Oké, tudom, mondtad, hogy ez nehéz ügy... De akkor is!) Ha lesz rá időd, várom a nagycsaládos updateket. Addig is jó Olizást!

    VálaszTörlés
  3. Mostanában többször is átmennek a kommentjeim. Töröltem.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm ezt a történetet! Gratulálok még egyszer! :)

    VálaszTörlés