2015. június 20., szombat

Oli érkezik, II. rész

A leírás terveim szerint meglehetősen részletes lesz, néhol naturalisztikus részekkel, "a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmazhat"! :D

2015. június 12., péntek, 37+3

Reggel 9-re mentem ctg-re, ami NULLA összehúzódást mutatott. Ilyen lapos "fájásgörbém" kb még soha nem volt. :( Eléggé elkeseredtem. Csak 1-kor adhatták a következő adag zselét, 24 órának el kellett telnie az adagok között. De még, ha hat is, akkor is csak este, éjjel babázunk! Mi lesz a nagyokkal?? Nem szeretek, és nem is tudok szívességet kérni, már az is fizikai fájdalmat okozott szinte, hogy megkérjem Lenkét az ügyeletre (azt is csak azért tettem meg, mert azt hittem, hogy nem lesz rá szükségünk... :D), nemhogy most felhívjam megint, hogy "igazán hálás vagyok, amiért már két napja felforgathatják a gyerekeim az életeteket, eteted, szállásolod őket, de nem maradhatnak MÉG?!" :(((( De Lenke egy tündér, és mire összeszedtem volna az összes létező bátorságomat (nem túlzok... TÉNYLEG nem tudok kérni... :/ ), addigra közölte velem, hogy ő már döntött, és nem adja vissza a Babákokat, csak, ha megjött Levi anyukája... :) Nem tudom elmondani, hogy mennyire nagyon hálás vagyok neki ezért, mekkora nyugodtság tört rám ettől, és azt hiszem, sosem fogom tudni igazán megköszönni...


KÖSZÖNÖM!!!

Az unalmas ctg után fogtam magam, és hazajöttem. :D Kávéztunk, Levi pakolt, én tébláboltam, aztán összeszedtem egy adag horgola utánpótlást, és visszamentem a szép kis szobámba a kórházba. 

...mert amíg a horgolanyuszi nincs kész, biztos nem szülünk... ;) Úgyhogy befejeztem azt is, ezen már ne múljon!


Megettem a fincsi kórházi ebédemet (TÉNYLEG finom volt, leves, rántott hal, krumplisaláta, kiwi), Levi is odaért, mehettünk a következő ctg-re, és a zselére.



A szülőszobánál jött a szuper meglepetés, az a Hebamme volt ügyeletben, aki Lilunál kijárt hozzánk! :) Nagyon megörültünk egymásnak, mondta, hogy reggel felcsillant a szeme, mikor meglátta a nevemet, mondta is a kollégájának, hogy minket ő akar :) Az elmúlt 7 évben neki is született 3 gyereke... :) 6,5,3 évesek, és csak május elején jött vissza dolgozni. 

Ctg, vizsgálat, 2 ujjnyira már kitágult a méhszáj, a tegnapi összehúzódások segítettek. 
Viszont a méhszájam Pötyi feje MÖGÖTT volt, az összehúzódáskor viszont a fejének nyomnia kellene a méhszájat... Megkérdezte, előre húzhatja-e... Rábólintottam... Mocskosul fájt... :-S Nem győzött közben bocsánatot kérni, és szólt, hogy szóljak, ha abbahagyja. Nem szóltam, fej mögötti méhszájból nem lesz baba egyhamar...

Megkaptam a zselét is, 10 perc, és már jöttek is az összehúzódások. 


Fél 3-tól már fájásnak neveztem őket...

3 környékén eltávot kaptunk, felmentünk a kávézóba egy jegeskávéra...



Igen, 3 perces fájásokkal kávéztunk... :-D A fájások tényleg fájtak, de a szünetekben SEMMIT nem éreztem. A fájások közben meg dúdolgattam, énekelgettem, ez segített. (Van egy altató az egyik gyerekcsatornán, Lilu utálja. De, ha a családból valaki elkezdi dúdolni, annyira belemászik a fülünkbe, hogy olyankor MINDEGYIKÜNK azt dúdolja, csak Lilu nem, ő befogott fülekkel reklamál. Na, EZ a dallam jött elő a fejemben a fájások alatt... :) ) Már nem beszéltem-mosolyogtam-sétáltam az összehúzódások alatt, mert ezek már nem összehúzódások voltak, hanem igazi fájások. És nagyon örültem nekik!


4 körül visszamentünk a szobámba, lefürödtem, és elkészült az igazi-utolsó pocakfotó:


37+3
Fél 5-re visszamentünk a szülőszobára, 4 ujjnyi, de a méhszájam visszacsúszott Oli buksija mögé... Újabb igazítás... Pötyi pulzusa (is) a plafont verte közben, én csak a falat kapartam /volna, ha van fal mellettem, így csak a kapaszkodó kendőt markolásztam...
Kati azt mondta, ha kipukkan a burok, Pöttyöm pikkpakk kint lesz, annyira esrősen nyomja a feje a fájások közben a méhszájamat. Javasolt egy méhszájpuhító infóziót, azt mondta, menzesznél is ezt a gyógyszert szokták adni, rábólintottam.

Tankcsapdát hallgattam, Levi rájött, hogy lemaradt vmi Apple konferenciáról, annak nézett utána, igazán idillien festhettünk, ahogy egyikünk a telefonját nyomkodta, a másik a laptopját... Közben én tájékoztattam a fórumtársakat, meg a blogos csoportot... :D


Aztán nekiállt hatni a méhszájpuhító infúzió...


Trükkös a ctg-kép, mert közben az oldalamra fordultam, és máshogyan mért, az utolsó három fájás, ami a képen a "leggyengébb", na ők voltak a legerősebbek...

Visszamehettünk a szobába, vittem magammal a vajúdó-labdát. :)
Levi kicsit kiment, határozottan jól esett a magány, csak én meg a labda, meg a Tankcsapda, meg a fájások... Amik közben meg zavart a zene... :D Kerestem a helyem, hogy hogy lenne jó, igazánnagyonfájt már... Levi közben persze visszajött, de nem igényeltem, hogy hozzámszóljon, hozzámérjen, azt sem nagyon, hogy érzékeljem a jelenlétét... :D Pontosabban ez csak a fájások ALATT volt így, a szünetekben szuperül voltam.
1 órát voltunk kb így, 7-kor műszakváltás volt a szülészeten, előtte visszamentünk.

19:05, szülőszoba

A szülőszobán Levi megszerelte a kábel nélküli ctg-t (... :D), igazából tök jó volt, így, kábel nélkül azt csinálhattam, amit akartam. Továbbra is 1 percig szenvedtem, naaaagyon, aztán kb 1,5-2 percig SEMMI bajom nem volt. Kati bejött elköszönni, mondtam neki, hogy sztem max egy óra. Bejött a váltás, épp egy fájás alatt, kedvesen megvárta, amíg magamhoz térek, és mosolyogva bemutatkozom... :D Baromi vicces volt a saját skizofréniám, ahogy egyik percről a másikra változik a hangulatom a majdnem-meghalok, és a minden-szupi-szuper között.
Váltás-szülésznő (Sandra) azt mondta, kicseréli a cipőjét, és jön, megnézi a méhszájat...

Aztán valamikor lemerült a kábel nélküli ctg fej, Levi kiment szólni, lövésem sincs, hogy került-e rám kábeles...

Addigra jobb volt felmásznom az ágyra, már nem segített rég az éneklés, semmi...

Aztán rájöttem, hogy a fájásszünetekben elalszom... Illetve, ha egy icipicit nyomok, akkor valamelyest könnyebb... Sejtettem, hogy közeledünk a végéhez... A szívhangot úgy hallottam, hogy "drücken, drücken, drücken"...

Kb 3-4 ilyen fájás lehetett, tehát kb 12 perc. Váltás sehol...

Aztán az egyik ilyen "icipici nyomás"-nál éreztem A Feszítést...

Szóltam Levinek, hogy mostazonnal hívjon valakit, mert JÖN A GYEREK!

Persze rohantak, gatya-bugyi le (nekem, nem nekik... :D), kérdeztem, hogy nyomhatok-e?! Nyomhatok. Nyomtam. Fájt. Semmi. Burkot repesztenek, mert az még egyben volt. Frászt kaptam, hogy az a rengeteg meleg folyadék VÉR, de persze csak a magzatvíz volt. Magyaráztak, hogy a lábamba kapaszkodjak, meg ne emeljem fel az aljamat, de egyszerűen N-E-M-M-E-N-T... nem tudtam a combomba kapaszkodni, nagyon nem állt kézre. Azt hitték nem értem, de ÉRTETTEM, csak NEM MENT! :( (mindemellett már MEGINT valami hülye, számomra új német igét használtak a nyomás helyett... Utólag mondta Levi, hogy a "schieben"-t (tolni) használták, míg Daninál a "fest halten"-"feszesen (ki)tartani" volt. Életemben nem használtam EZT a "tolni" igét... Dani születése előtt meg a "fest halten"-t nem hallottam... Miért nem tudnak simán DRÜCKENT mondani, ami elsős anyag?!?! :)))))) )

Ez kb 3 tolófájás volt. Aztán kértem Levit, hogy kérdezze meg, hogy mikor csinálnak már végre gátmetszést?! (nem csak fel voltam rá készülve, egyenesen vártam... Az egyik megbeszélésen mondta a Hebamme, hogy testalkatomból adódóan is nagy a valószínűsége, hogy kelleni fog, illetve Daninál is mondták, hogy annyira feszes az izomzatom, hogy sajnos KELL, mese nincs) Mondták, hogy várják a következő fájást, és akkor. Nagyon megnyugodtam, TUDTAM, hogy gátmetszés nélkül nem lesz itt baba...

Fájás jött, nyissz, majd kiabálnak, hogy NE NYOMJAK! És nem is nyomtam! De valami kicsusszant, megint frászt kaptam, hogy az összes belső szervem kicsattant az ágyra, de nem... Csak Oli volt... :) 19:56-kor kicsusszant... :)


19:59

Üvöltött, és nagyon nem tetszett neki a dolog, csupa-csupa magzatmáz volt... :) 2x volt a nyaka körül a köldökzsinór, de ez semmi gondot nem okozott. 9-10-10-es lett az Apgar-ja, ami, mondhatni TÖKKKKKÉLETES! :)

A Hebamme tuszkolta, nyomkodta a hasamat, Levi elvágta a köldökzsinórt (azt hiszem... nem emlékszem rá igazából... Igen-most mondja- 2x is kellett nyisszantania, mert nem sikerült elsőre :)), én csak gyönyörködtem Oliban... Örülök, hogy nem volt 3D-s UH, és nem volt semmi alapom, hogy elképzeljem az arcát, mert így pont olyan volt, amilyennek megámodtam. Lilu-Dani keverék, teljesen... :)

1 óra telt el így, Oli a mellkasomon, kínáltam cicivel, egyelőre nem nagyon érdekelte, ellenben lepisilt... :D Hebamme nyomkodta a hasamat, kijött a méhlepény, megnéztük milyen (úgy néz ki, mint a máj), aztán a dokinő nekiállt összevarrni... :-/ Daninál egyáltalán nem emlékszem, milyen volt ez az összevarrós rész, akkor sokkal "hullább", fáradtabb voltam, (és akkor segített, hogy a "Lencsilányt" énekeltem :) ) most viszont... :-/ 6-8x szúrt meg a dokinő, mindegyiket éreztem... Mikor végzett, le is rúgtam a tálcáját... ;) Na nem direkt, csak hülye helyre rakta... :P 

Pöttyömet átrakták a pelenkázóra, megtörölgetni, lemérni, stb, gyorsan felöltöztem, és végre én is ott álltam, és végignéztem az első méréseket. :) 2640gramm, 50 centi :)




34cm lett a buksija, ami teljesen oké, egyáltalán nem "nagy"... ;) 

Kérdezte a Hebamme, hogy szeretnék-e szoptatni, mondtam, hogy nanáhogy, meg is kínáltam a kislegényt, azonnal tudta, mi a dolga... :)



Hebamme+Dokinő kiment, felskype-oltuk a Babákokat. :) Nagyon tetszett nekik a kisöccsük, megbeszéltük, hogy másnap Levi nagyon siet értük, és jöhetnek is be hozzánk a kórházba :)

Kiküldtem az értesítőket, gyönyörködtünk a babánkban... :)

Majd elszaladtam a mosdóba. :)
Mikor visszajöttem, ez a kép fogadott:


Nos, itt szerettem bele újra (sokadszorra :) ) a Férjembe... Ahogy nézte Olit... Meg ahogy mondta, hogy ha fogja a buksija tetejét, és az ujját a nyakára teszi, akkor megnyugszik Pötyi, mert odabent érzi magát... Annyira, annyira... Jajj, de szeretem, na... :)

11 körül Levi szólt a Hebamme-nak, hogy visszamennénk a szobába. (szerintünk elfeledkeztek rólunk...) Hebamme mondta, hogy elmehetnék wc-re, Ó-mondom-már voltam! "És sikerült pisilni?" "Persze..." Őszintén, eszembe sem jutott, hogy ez ekkora hűha, hogy voltam pisilni... :D :D Megnyomkodta a méhemet, és teljesen ledöbbent, eszméletlen módon visszament, alig volt nagyobb, mint normál esetben... :-O

Én amúgy csodásan éreztem magamat, leszámítva az utófájásokat. De még szülés után kaptam rá fájdalomcsillapítót, így elviselhető volt. Ettől függetlenül tényleg SEMMI bajom nem volt, utólag átgondolva, mivel nem tudtam a lábamat úgy tartani, ahogy kellett volna, így nem fáradtak el a lábaim, izomlázam sem volt (Daninál alig bírtam másnap lábra állni az izomláztól...), saját lábon mentem át a szobámba.



Nagycsalád lettünk... :)






2015. június 17., szerda

Oli érkezik, I. rész

A leírás terveim szerint meglehetősen részletes lesz, néhol naturalisztikus részekkel, "a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmazhat"! :D

Június 9., kedd, 37+0


 Jelenésünk volt a nődokinál, vizeletvizsgálat, ctg, védőnővel beszélgetés. Pöttyöm végig hupákolta a ctg-t, méhtevékenységem kb semmi nem volt. Elmeséltem neki, hogy nagyon tartok tőle, hogy megint ki fogok borulni szülés után kb 36 órával... Lilunál is, Daninál is nagyon sajnáltam magamat szombat este a kórházban, és meg voltam róla győződve, hogy Levi nem szeret minket, engem, az új babát... Nem nagyon tudott mit javasolni, de Levivel arra jutottunk, hogy majd max ír nekem post-iteket, hogy mennyire bírja a búrámat :D
 Védőnő mintha említett volna valamit, hogy elképzelhető, hogy a nődoki át fog küldeni a kórházba kontrollra, mert kicsit fura a ctg-n a szívhang, de nem nagyon vettük komolyan a dolgot.
 Addig, amíg a doki arcát meg nem láttuk, ahogy nézi a ctg papírt... Meg se vizsgált, csak kenetet vett, aztán hívta is a kórházat, hogy megyünk kontroll ctg-re, mert nem tetszik neki a szívhang. Levi kérdezte, hogy "na, kicsi, össze van rakva a bőröndöd?" Legszívesebben pofánb lekevertem volna neki egy pofont, ugyanis NEM, nem volt összerakva SEMMI, mert szerinte ráérünk még, és le se vette a bőröndömet... Benne is ekkor tudatosult, hogy itt hamarosan lehet, hogy TÉNYLEG baba lesz...

 Átmentünk a kórházba, újabb ctg, ami tökéletes volt. Levi elment a Babákokért, egyedül maradtam, jöttek a doktornők, kérdezték, hogy miért is vagyok én ott? Heh... Mert a dokimnak nem tetszett a ctg, kért egy kontrollt. Ok, felhívják, de ez a ctg TÖKÉLETES. Ebédszüneten van... Akkor felhívják később, én meg menjek vissza este 6-ra, csinálnak még egy ctg-t.

 Hazajöttem, nekiestem a bőröndömnek, de még nem úgy _igazán_ csak tessék-lássék módon, hisz a ctg jó volt.

 Este 6-kor egyedül kellett visszabóklásznom a kórházba, ugyanis ez volt az a pár nap, amikor Tibiék nem voltak elérhetőek. Kedd hajnalban indultak Magyarországra, vasárnap jöttek vissza, amúgy itt laknak nem messze, őket lehetett volna riasztani, ha éjjel valakinek itt kellett volna aludni a Babákokkal... De Murphy régóta a barátunk, többször írtam már róla...

 Ctg, megint oké... Jött a Doktornő (akinél Dani született :) ), mondta, hogy nézünk egy UH-t, áramlást is, aztán beszél majd a főorvossal reggel, hogy mi legyen. UH rendben, feje mérhetetlenül lent van, egy picit talán tényleg nagy, de nem biztos, mert nem lehet rendesen lemérni, pocakja valóban nem túl nagy, de nem gond. És tuti fiú :)
 Reggel kontrol.


Legfelső felső ctg a nődokis, alatta az első kórházas, alsó sorban a második kórházi. A második-harmadik tankönyvi, ahol van méhtevékenység, ott Pöttyöm szíve is gyorsabban ver, így kell ennek lennie. :)

Június 10., szerda, 37+1

Ctg, tökéletes. Jött a fő-főorvos, csinált egy UH-t. Nagy nehezen sikerült megnéznie Oli agyában az áramlást (kislegény feje ugye naaaaagyon mélyen volt, illetve mocorgott ezerrel :) ), majd összedugta a 3 nőgyógyász a fejét, hogy mi legyen...


Aztán megszületett a döntés. MOST még minden oké, nem "tökéletes", de "elég jó", viszont nem várnának tovább, öregedik a méhlepény. Úgyhogy be kéne indítani a szülést. Viszont van egy császáros előzményem is. (Lilu programcsászárral született, mert keresztben feküdt odabent.) 

A lehetőségeim:
-másnap reggel csinálnak egy mini-oxytocin terhelést, amivel megnézik, hogy Pötyi szíve hogy reagál a "szüléshormonra", amennyiben jól, akkor egy helyileg ható zselével megindítják a szülést
-amennyiben nem jól, akkor minél előbb császár
-megbeszéljük a programcsászár időpontját.
Lehet akkor is császár a dolgoból, ha a zselét választjuk, és minden rendben, de van esély a hüvelyi szülésre is.

A terheléses verziót választottam. :) Azt mondta a doki, jó döntés :) Rákérdeztem, hogy akkor a héten BABÁZUNK?! Igen.. :)

Közben Liluért már nem értünk volna oda a suliba, gyors telefon Anyukatársnak, hogy legyen szíves Lilut átkísérni az ovihoz, nem tudunk menni...

Daniért odaértünk időben, én kb totálisan el voltam varázsolva, de azért még gyorsan vázoltam az Anyuka társaknak, hogy a héten bizony babázunk, és majd küldöm a képeket ;)

Az utolsó négyesben töltött ebédünket a Mekiben ejtettük meg... Az én gyomrom mondjuk mazsolányi volt az idegtől...

Még hétfőn írt Lenke, hogy akkor holnaptól ő a 24 órás ügyeletes :) Nem gondoltam, hogy szükségünk lesz a segítségére, hisz NÉÉÉÉÉGY NAP volt, amikor nem voltak a Tibiék... :) De végül minden szuperül alakult. Mekiből felhívtam Lenkét, hogy ott aludhatnának-e a Babákok, mert holnap indítják a szülést. Biztos-ami-biztos két napra csomagoltam nekik (utólag: 3-ra kellett volna :) )

Hazaszaladtunk, összeraktuk a gyerekek bőröndjét, a kocsiban próbáltam velük beszélgetni a dologról, azt kb felfogták, hogy napokon belül kijön a pocakból a tesó, de a többi nem nagyon érdekelte őket. :)

Az biztos, hogy hülye ötlet volt a kocsiban odafelé Republicot hallgatni, a hangulata úgy megragadott a "Ha még egyszer láthatnám"-nak, hogy zokogóroham tört rám... Jól esett kicsit kiadni a feszültséget, de ott voltak a Babákok, nem nagyon értették a kiborulásomat. Mondtam nekik, hoyg azért bőgök, mert naaaaaagyon szeretem őket, és amúgy tényleg ezért sírtam :)

Még itthon megkértem őket, hogy rajzoljanak valamit a kezemre:

Bal csuklóm alja-teteje :)

Lenkééknél nem tudtuk nagyon húzni az időt, még Rossmannba KELLETT mennünk (nekem... Muszáj volt NEKEM megvennem az első csomag pelust! Tudom, hogy Levi is megvehette volna, de ezt NEKEM kellett... :) )

Szóval Rossmann, haza, bőröndpakolás, síkidegség, pizzarendelés, filmnézés (ami közben alig bírtam a seggemen maradni, mert pakolni AKARTAM), nekiestem a horgolanyuszi összevarrásásnak is, sikerült is FORDÍTVA felvarrnom a fejét, persze visszabontottam, sík ideg lefekvés...

Eközben Lenkééknél:

-Dani, szereted a rizsfelfújtat? -Nem tudom... Hmm... rizs nélkül jobb lenne! :D



Június 11., csütörtök

Reggel lőttem egy utolsó(nak szánt) pocakfotót, bőrönd megfog, menjünk szülni...



Egész jól megnyugodtam, nemsokára babázunk!!! :D

Ctg, oxy, Pöttyöm szíve pont úgy reagált, ahogy kellett, nem lesz programcsászár! 

Eközben Lenkééknél:

Korán reggel már trambulinoztak :)

Ctg után elmehettünk sétálni. Tekintve, hogy a hálószoba ablakából rálátunk szinte a kórház ajtajára, úgy döntöttünk, hogy hazajövünk. Hazajöttünk, kávéztunk egyet, lekentem géllakkal a körmömet, hogy szép fényes legyen, majd tudatosult bennünk, hogy nincs ebédünk, úgyhogy visszamentünk a kórház éttermébe ebédelni.

12:30-ra volt jelenésünk a következő ctg-re. Ctg remek, jöhet a zselé. Amiből napi 1-et kaphatok, a csNAPI?! Hejj, erről nem volt szó!! Azt hittem, egyszer kapok, estére baba, csókolomköszönöm... :-O (mindemellett azt beszéltük Leviel, hogy a 06.11. olyan hülye dátum... a 06.12. sokkal könnyebben jegyezhető... És Lilu+Dani (meg én is amúgy) pénteken születtek...). Egy kicsit elkeseredtem ettől a "napi" kifejezéstől, de a Hebamme szerint nem lesznek "napok", max 2...
ászár miatt nem lehet többet adni.
Zselé a helyén, kb 10 perc után már hatott is. 3 percenként tankönyvi összehúzódások. Egyáltalán nem fájtak, csak húzódtak, de ezt csinálta a méhem január óta. Jó, nem 3 percenként, de akkor is. :) 
Kb egy órát pihiztem a zselével, aztán megkaptam a szobámat a csecsemőosztályon. :) Ugyanazt, amit Liluval :) Ugyanazt az ágyhelyet is kaptuk. :) Ami nagy változás volt, hogy mindenhol BAGLYOS dekoráció volt :D


5-kor volt még egy ctg, 3 perces összehúzódások, de nem fájtak még mindig.

Közben a Babákok erdőtjártak Lenkicével :)


Meg saraztak is egy picit utána... :)


Levi hazament (előtte én bőgtem megint egy sort...), én meg némi Grace klinika társaságában befejeztem a csillagtakarót, nem voltak még a fonalvégek eldolgozva... :)

20:30-kor újabb ctg, összehúzódások lényegesen ritkábbak, gyengébbek... Kicsit elkeseredtem. Abban már biztos voltam, hogy nem lesz 06.11. Pötyi születési dátuma... :(

Leszámítva, hogy nem volt fixálva az ágyam, és a nagyobb fordulásoknál megmozdult az egész, meglehetősen jót aludtam. Olyannyira, hogy reggel egy db összehúzódásom sem volt. Nulla. Semmi...





2015. június 15., hétfő

Olivér

2015. június 12., péntek, 19:56, 2640 gramm, 50 cm... 


Részletes beszámoló hamarosan! (Tényleg! Esküszöm, két napon belül megírom! :)) )


Tegnap hazajöttünk, tej beindult, mindenki jól van, habosbabos-cukrostakony az élet! :) 




2015. június 2., kedd

Visszatérés

...remélem...

Semmi oka nem volt a nem-írásomnak, kizárólag a lustaság... Igyekeztem a Facebookon aktív lenni, és elkövettem azt a hibát, hogy úgy éreztem, az elég. De nem. Baromi jó lenne NEKEM visszaolvasnom az elmúlt hónapok eseményeit, és tudom, hogy nagyon nagyon fogom bánni, nem is olyan sokára, hogy kihagytam az írást... :( Bepótolni úgysem fogom tudni soha... :(

Ma betöltöttük a 36. hetet Pötyivel, mától már nem koraszülött! :) Nem tudom, mennyire volt reális a félelmem a koraszüléstől, de eléggé tartottam tőle. Ehhez hozzájárul, hogy kb január óta elég erőteljes a méhtevékenységem, ami akkor még nagyon korainak számított. Ha ez az első terhességem lenne, akkor nem tudnám, hogy mi is ez, és -ahogy amúgy Lilunál is- abban a hitben lettem volna, hogy csupán nyújtózkodik a bébike odabent, de Lilu óta (egészen pontosan a császár előtti CTG óta, ahol is ez tudatosult bennem) tudom, hogy ezek bizony összehúzódások... Nem fájnak, fájtak, de határozottan érezhető, és kellemetlen. A dokim nem csinált belőle nagy ügyet, szerinte csak gyakorol a méhem. :) Legutóbbi kukkantáskor (egy hete) teljesen zárt volt a méhszájam, úgyhogy nincs gond.

 Mindemellett Pötyi nagyfejű. Vagyis valószínűleg az, biztosat nem tudni, mert hónapok óta annyira be van ékelődve a buksija, hogy lehetetlenség pontosan lemérni. Két doki is próbálkozott vele, mindkettő mérése szerint 3 héttel nagyobb a feje, mint "kellene" (=mint az azonos korú magzatok statisztikáját mutató görbe KÖZEPE, a maximális méretekbe simán belefér), viszont a pocakja 2 héttel kisebb. Volt emiatt egy jó nagy bőgésem pár hete, de, ahogy utánanéztem, és a görbét is láttam, csupén néhány miliméter eltérésről beszélünk, ami pont lehet mérési hiba is, illetve adódhat abból is, hogy mélyen van a feje. De, az is simán előfordulhat, hogy Csapó buksija van a drágámnak :) Daninak is szép (nagy) golyó feje van... ;) Soha nem volt jó rá az a sapka, ami a korosztályának való... (felsőből korosztályos, sapiból nagyobb, gatyóból kisebb kell neki... :) )

34+0, Dani családi napján


 Tippünk szerint maximum két hétig élvezi még Pötyi a bentlakást, reményeink szerint megvárja Levi Anyukáját (13.-a éjjel), és mondjuk a 15.06.15. tökéletes dátum lenne, már csak abból a szempontból is, hogy németül is, magyarul is ugyanúgy kell írni :D

Múlt heti plázázós :)


 A hasam kb mindenki szerint kicsi, eleinte nagyon bosszantott, mostanra rájöttem, hogy irigykednek... :P Mostanáig 10kg-t híztam, és (KOPP-KOPP-KOPP) egyetlen újabb csík sincs rajtam! Mondjuk nem is volt korábban olyan terhességem, ahol elkentem volna egy egész flakon olajat a hasamra... ;) És Daninál is csak egy régi Lilu-csík szakadt tovább, a csíkjaimat Lilunak, pontosabban az unalom-evésnek, és a rengeteg kilónak köszönhetem.

Mai :D


 Holnap lesz két hete, hogy nem dolgozom. Unatkozni mondjuk nem unatkozunk... Az elmúlt egy-másfél hónapban teljesen felrobbantottuk a lakást. Első robbantásként, húsvétkor vettünk egy szárítógépet. (Úgy tűnik, elég hangosan és látványosan szenvedtem a "mosás-teregetés" program közben, Levi meghallotta ;) ) Így nyertünk két szárítónyi helyet, de a konyhában buktunk egy szárítógépnyit. Húsvét óta foglalkoztat minket a kérdés, hogy hol tudnánk okosan-szépen tárolni a szelektív szemetet, amiknek a helyét elfoglalta A Sári (=S(z)ÁRItó...)... Sári amúgy egy tündér, és IMÁDOM! Nem gond, ha este derül ki, hogy Daninak nincs másnapra gatyója, nem gond, ha hetente csak egyszer van kedvem mosni. Soha ilyen üresek nem voltak a szennyeskosaraink (igen, többesszám, HÁROM van forgalomban...) :)

Sári és a Babákok :)


 Aztán felrobbantottuk a gyerekszobát. Kitaláltuk, hogy csinálunk nekik magánszférát, szekrénnyel elválasztjuk a gyerekszobát. Kitaláltuk, megcsináltuk, persze teljesen mindegy nekik... :) Mondjuk este nyugisabb az elalvás így, hogy nem egy emeletes ágyban alszanak, hanem a szoba két sarkában, és Dani nem tudja piszkálni Lilut alulról... :) De még ez sem a végleges szoba, a tervek szerint Levi galériásítja mindkét gyerek sarkát, felül lesznek az asztalok, alatta az ágyak, így nyugodta(bba)n tudnak majd legózni, tanulni, ha Pötyi már önjáró lesz. (Szóval kb 6-8 hónap... :) )

Robbantás közben

Levi 3D-s terve a gyerekszobáról



 Majd Levi gondolt egyet (már régóta gondolgatja amúgy), és elment faanyagot venni, és csinált az előszobába egy süllyesztő-polcot. Kicsit hangszigetel is talán a lépcsőház felé, és rengeteg sz.rt  vackot elnyel. Így az előszoba sem maradt érintetlen.



Most már nem férnének fel a gyerekek... ;)



 Jöhetett a nagy falat. A hálószoba... Sikerült a régi bútort elajándékoznunk, közel 10 éve vettük... Emlékszem, mekkora szerelem volt, mikor megláttuk a Praktikerben... 3x mentünk vissza megnézni, hogy BIZTOS tetszik-e, és mindig ugyanúgy tetszett... :) 3 lakásban lakott velünk, itt, ebben a lakásban is két különböző szobát tett otthonossá, de megérett a csere. Úgyhogy szétszedtük (bleeee... Nagyképű többesszám... LEVI szétszedte, miközben ültem a földön, és feltartottam a hülyeségeimmel... :D), és elvitték.



De előtte ki kellett pakolni belőle. Mindent. M-I-N-D-E-N-T... Mintha költöztünk volna. Mindenhol dobozok, a nappaliba alig fértünk be, de muszáj volt, mert néhány napig nem volt ágyunk... Még mindig vannak dobozok, még ki kell találnom, hogy hova szeretnék polcot, de már alakulunk... Péntek éjjel érkezik a barátosném, addigra rendnek KELL lennie... Utána héten meg Levi Anyuja, addigra még rendebbnek... ;)


Lilu helyén már a TV van :)

Alakul a babasarok is végre :)

...és mindeközben igyekeztem magam kímélni, mégsem akartam koraszülést ugye. :-/ Lelkileg baromira megvislet, hogy nem is bírok annyit, nem is szabad annyit... És, hogy csomószor csak ülök a kupi közepén, szenvedek attól, ahogy kinéz a lakás, meg szenvedek attól, hogy ha nekiállok valaminek keményedik a hasam. Meg szenvedek attól, hogy Levi mennyi mindent csinál, és én csak ülök, és szenvedek... :( Ezért is vártam ennyire ezt a bűvös 36. hetet. Végre nyugodtan moshatok-főzhetek-takaríthatok-pakolhatok! :D Ne nézzetek hülyének, tényleg hiányzott... :)

Babákok köszönik jól vannak. :) Már úgy alapból, azt nem nézve, hogy Lilunak árpa van a szemén, Dani meg vasárnapról hétfőre bekruppozott...

 Lilunak szünete van, nem nagyon találja fel magát... :( De azért festettünk körmöt, meg ma nekiállt gyöngyöt fűzni, és megbeszéltük, hogy egyik nap együtt alszunk. :) Öcsibogyót nagyon, NAGYON várja :) Nagy vágya, hogy a kezében foghassa, és úgy ülhessenek a szopisfotelben... :) A múltkor kölcsön is két egy babát (igazit), gyakorolni :)

Kölcsön-Jonas


 Esténként mindig elköszön a pocaktól is, napközben is simizi, és nagyon élvezi, ha ő kenheti be... :)


A közös színezést nagyon élvezi :)

Khm... Az én lányom... :D


Daniról egy egész bejegyzést kéne írnom... a legfontosabb róla, hogy legózik. Sokat. Értsd: SOKAT. Egész nap. Tényleg. Ovi előtt, után, ebéd helyett is képes lenne, délután, fürödni alig tudom elrángatni, vacsi helyett is építene, és este, alvás helyett is. :D Nem jön le a játszótérre, mert nincs kedve, ugyanis épít.
Legó "felirásokat" tanulmányoz. És megtanulja...

...a zyeni átlátja a káoszt... :D


 És spórol. Legóra, természetesen. A hűtőre kiragasztották Levivel Dani kívánséglistáját, abban a sorrendben vásárolja meg őket. Kb januárban kezdtük a zsebpénz intézményét (Dani szerint pénzzseb :) ), heti 1 eurót kapnak. Innen-onnan volt pénzük januárban, így kb 11-12 euró volt a nyitó egyenlegük, mikor elmentünk a játékboltba, hogy körülnézzenek. Lilu hosszadalmas válogatás után vett magának egy 123815472548. plüssállatot, ha jól emlékszem. Dani meg... Ment végig a legó-soron, és kérdezgette Levit, hogy mi mennyibe kerül... Megnézte, visszatette, megnézte, visszatette. A kicsiket nem akarta, a nagyra nem volt pénze még. Levi modnta neki, hogy nem KELL vennie semmit, minden héten kap majd még pénzt, ha gyüjti, nemsokára meglesz a kívánt legó. Úgyhogy az akkor még csak "majdnem5éves" kisfiam nem vett SEMMIT, hanem nekiállt spórolni... És hetente számon tartotta, hogy mikor lesz meg a legó, amit szeretne. :) És persze meglett, és megvette, és nagy volt a boldogság... :)
 Azóta, Ildika barátnémnak hála, megrendeltük a lista első felét, így nem kell x-hetente végignéznünk a játékboltot :) Így legutóbb, mikor összegyűlt a pénz, mondtuk neki este, hogy megrendeljük, és másnapra itt lesz a szajré. (Természetesen Daninak fogalma sincs, hogy egy giga doboz legó figyel a szekrény tetején... ;) ) Reggel 6-kor már az ágyunk mellett ugrált, hogy volt-e már a postás... Aztán kb fél óránként keltett minket... :D

 Annyira tud örülni (pl a legóknak :D), annyira felderül az arca, és olyan BOLDOG tud lenni... Nem megjátszott boldog, hanem igazán-őszintén-nagyon... És persze fényképezhetetlen ez a boldogság. Igyekszem jó melyen belevésni a szívembe, mert tényleg csodálatos... (Annyira szeretem ezt a kisembert, hogy nincsenek rá szavak...)



Nem hagyta, hogy egyedül fényképezkedjek... :D


Közben persze horgolgattam is... Két különböző Pötyi takarót:




És egy nyuszit. Miután elkészültem a testrészekkel, egyszerűen nem tudtam összevarrni. Nem mertem... Egy hónapja pihen így, darabokban. Nem akartam vele készen lenni. Nem akartam, hogy ha elkészül a nyuszi TELJESEN, Pötyi is úgy gondolja, hogy minden készen van, ő is, és jön. De már nincs akadálya, hogy összevarródjon... :)


Ugyanígy nem mertem eddig a kórházi csomagommal sem foglalkozni, és a babaruhák válogatásával is máig vártam. De, a mai nappal nekiállhattam végre! :) Holnap ki is mosom az első adagot...

Izgi... Nekiálltam ketyegni... :D