2015. március 20., péntek






Tudom, hogy Dani a soros, szülinapja is volt ráadásul (hupsz, vonalzót kell cserélnem! :) ), most mégsem róla fogok írni...

 Ma voltunk Pötyi kukkantóban. Talán már említettem, hogy picit nagyobb a koránál. Most még nagyobb volt a pocakja, 28 napos ciklussal számolva 11 nappal, 26 napossal (ami a tényleges) is bő egy héttel. Úgy emlékszem,  eddig picit kisebb volt az eltérés. Ezt okozhatja pl a terhességi cukorbetegség... :-S Pont ma volt esedékes a cukorvizsgálat, úgyhogy erre külön nem kell várni, csak az eredményre. :-S Felhívnak, ha van valami, egyéb esetben nem jelentkeznek, de nem hiszem, hogy kibírom, hogy várjak, hétfőn tuti bemegyek, ha nincs kész, akkor kedden is, szerdán is... Mert ÉN HÜLYE utánaolvastam... :-S Bár ne tettem volna! :( Persze diétával kordában tartható, ha tényleg ez a helyzet (napi ötszöri étkezéssel, sűrű szénhidrát számolgatással...), de egyelőre nem nagyon tudom elképzelni, hogy hogy fog beleilleni a mostani életritmusomba?! Persze megoldom... De nagyon remélem, hogy ezzel nem lesz gond!

 Mint, ahogy a hülye lepkehimlővel sem... Ugyanis Dani legjobb barátnőjének az van... Szombaton nálunk volt a kiscsaj, vasárnap is egész nap együtt bandáztak, kedden diagnosztizálták Hannah-nál a dolgot. Kismamákra veszélyes... :-S Igaz, elméletileg csak a 20. hét előtt, én meg kedden töltöttem a 25.-et. De akkor is... :S Megnézik a véremben, hogy átestem-e már rajta, ha igen, mikor, vagy negatív vagyok-e, aztán majd megbeszéljük, hogy mi lesz. (A legnegatívabb esetben, miszerint én elkapom, Pötyinek kb 30% az esélye, hogy akkor ő is, szóval ebben az esetben sűrű uh, ha eltérés lenne, akkor vérátömlesztés vagy mi Pötyinek... :-S De ez már egy nagyon negatív jövőkép! Valószínűleg én sem kapom/tam el, és akkor mindez természetesen tárgytalan...)

...aztán van egy anyajegy a mellemen, ami szerintem megnőtt az utóbbi hónapokban, úgyhogy kell keresnünk egy bőrgyógyászt is... (had ne mondjam, hogy Levinek említettem, hogy előbb megszülném Pötyit, mielőtt megnézetem, hátha azt mondják, hogy rákos vagyok, és kemó-mell levétel, sugárzás... Azonnali sürgősségi császár a huszonikszedik héten...)

Csináltak CTG-t is, ahol a méhtevékenységet nézik, őszintén örültem, hogy volt egy keményedésem közben, kíváncsi voltam, hogy látszik-e. Látszott. Az asszisztens le is sápadt, hogy éreztem-e? Mondtam, hogy persze, relatív gyakori... Persze csak relatív, hisz nem 10 percenként jön (mint szülésbeinduláskor), hanem naponta van 2-3-4, eléggé elszórva időben. Doki ránézett, legyintett, nem gond. :)


 Az UH-n viszont határozott jó híreket kaptunk! Pötyi végre irányban van, fejjel lefelé lubickol odabent! :) Meg is dícsértem... ;) Mert persze ez is hatalmas para-faktor volt idáig... NEM akarok császárt!!! Az UH előtt azért rákérdeztem, hogy ha esetleg Pötyi császáros lenne, abban az esetben van-e még esélyem a negyediket simán megszülnöm, vagy csak császárral (ez a napokban merült fel bennem, kb ez lenne az egyetlen (most így gondolom :D aztán néhány hónap múlva térjünk erre vissza!) ami eltéríthetne a negyediktől. Miszerint mindenképpen császár) a doki megnyugtatott, hogy nem lenne akadálya a sima szülésnek! :) De egyelőre nincs ok a programcsászárra a sürgősségit meg úgysem lehet előre tervezni...

 Mindig van valami, amin lehet aggódnom! MINDIG! :( Pedig már igazán jól éreztem magam, vége volt a Down-stressznek, és volt néhány szuper hónapom, amikor nem fájt semmim, nem nyomott sehol, tényleg csudijó volt a második trimeszter! De most jön a harmadik... MÁR a harmadik jön... :) Kedden belelépek, mese nincs! :) És tökre félek tőle... Félek tőle, hogy a most alig kb 800grammos (csak tipp, nem mondott semmi adatot a doki) Pötyim 3000grammosra fog nőni (vagy nagyobbra...), hogy a 83 centis hasam 100 (SZÁÁÁÁÁZ!!!!) centisre fog gyarapodni, pedig szerintem már most sem kicsi, és nehéz lesz, és fújtatni fogok...

 Azt már csak azért írom, hogy nyoma legyen, éjjel olyan lábszárgörcsre ébredtem, mint a csuda. Nem a vádlim fáj, hanem a sípcsontom melletti izom. Ha felfelé hajtom a lábfejemet olyankor, akkor abba az irányba húzza a görcs, ha ellentartok, akkor arra... És nem reagál semmire, én meg csak nyüszíteni tudok. Múlt héten is volt egy ilyenem, akkor csorogtak a könnyeim a fájdalomtól... :-S

 De amúgy jól vagyok ám...! :D Tényleg! :) Csudamód várom már ezt a kisembert, akinek még mindig nincs neve, de hatamasakat tud rúgni, és hullámzik a hasam tőle, és már azt is tudom, hogy ezek tényleg rúgások. :) Az arcát nem volt hajlandó megmutatni ma, így fényképet sem kaptunk róla, de talán nem is baj. Lilut nem tudtam elképzelni anno, azt se tudtam róla, hogy fiú-e vagy lány, mégis mikor megláttam, tudtam, hogy Ő AZ, Ő az én gyerekem. Daninál voltunk 3D-s UH-n, az alapján elképzeltem valamilyennek, teljesen más lett (utólag amúgy egy az egyben úgy nézett ki az UH-n is :) ), és valahogy olyan idegennek éreztem (és a hülye hormonoknak köszönhetően az exemet láttam benne... :D ), úgyhogy ennek tükrében nem baj, ha most nem képzelem el, hogy milyen lehet... :) Gyönyörű lesz, és piszenózis... :)



 Liluval a múltkor nézegettük a kismama könyvemet, hogy mekkora éppen Öcsibogyó. Persze végiglapozgattuk az egészet. Persze a végén a szülésről is vannak illusztrációk... Szerencsére viccesnek találja, és roppant érdekesnek, cseppet sem ijesztőnek. Viszont ma reggel megkért, hogy szeretné megnézni majd, amikor Öcsi feje kibukkan... Mert az olyan vicces... :D És én őszintén elgondolkodtam a dolgon... Na azon nem, hogy bent legyen a szülésnél, baromira zavarna, de azon, hogy fényképen igazából megnézhetné... Ő megnézhetné... Hisz lány, és egyszer valószínűleg ő is túlesik ezen. De nem akarom, hogy LEVI csinálja a képet... És Daninak sem mutatnám meg... :D De Lilu más. Lilu nagyon ÉN (ó, Anyám, de mennyire!!), és én emlékszem, hogy mennyire érdekelt engem is minden orvosi dolog, meg később a szüléses dolgok, és a Keresztanyámnak volt egy tök jó kismamás könyve, és fogalmam sincs, hogy tudta-e, hogy megtaláltam, és előszeretettel nézegetem, olvasgatom... (mondjuk akkor idősebb voltam már) Szóval emlékszem, hogy mennyire érdekeltek ezek a dolgok, és igazából a szüleim nem nagyon tudtak ezzel mit kezdeni, lehet kicsit meg is ijesztettem őket azzal, hogy az Orvos a családban című könyvet forgattam, de szeretném Liluban fent tartani ezt az érdeklődést, és nagyon élvezem, hogy érdekli. :)



És ugye ma volt a napfogyatkozás. Mi éppen a dokinál vártunk, Levivel gyorsan összedobtunk egy napfigyelő izékét. Fülbevalóval kilyukasztottam egy post-it-et, az azon keresztül átsütő nap fénye pont azt mutatja, amibe nem szabad belenézni... :)

Ott az a pici félhold alakú pötty a lényeg :D


Vicces volt, ahogy Levi utána a két asszisztensnek is megmutatta... :) Szegény doki lemaradt, épp paciens volt nála. (Totál abszurd, ahogy Levi meg az ÉÉÉÉÉN NŐŐŐŐdokim -nem először...- a fejem fölött (nem mindig képletesen...) valami totál másról beszélgetnek... Napfogyatkozás, új telefon... :/ :))) )


4 megjegyzés:

  1. 3 napja irtam kommentet, nem tudom, hova tunt... :(

    Igen, minden ok! :) 22-ig dolgozgatok, utana igyekszem behozni a dolgokat! :)

    VálaszTörlés
  2. Hahó, már június van! Mindjárt itt lesz Pötyi (lett már neve azóta???) és a beígért ápdétekre pláne nem lesz idő! :-) Remélem, minden OK.

    VálaszTörlés