2015. március 20., péntek






Tudom, hogy Dani a soros, szülinapja is volt ráadásul (hupsz, vonalzót kell cserélnem! :) ), most mégsem róla fogok írni...

 Ma voltunk Pötyi kukkantóban. Talán már említettem, hogy picit nagyobb a koránál. Most még nagyobb volt a pocakja, 28 napos ciklussal számolva 11 nappal, 26 napossal (ami a tényleges) is bő egy héttel. Úgy emlékszem,  eddig picit kisebb volt az eltérés. Ezt okozhatja pl a terhességi cukorbetegség... :-S Pont ma volt esedékes a cukorvizsgálat, úgyhogy erre külön nem kell várni, csak az eredményre. :-S Felhívnak, ha van valami, egyéb esetben nem jelentkeznek, de nem hiszem, hogy kibírom, hogy várjak, hétfőn tuti bemegyek, ha nincs kész, akkor kedden is, szerdán is... Mert ÉN HÜLYE utánaolvastam... :-S Bár ne tettem volna! :( Persze diétával kordában tartható, ha tényleg ez a helyzet (napi ötszöri étkezéssel, sűrű szénhidrát számolgatással...), de egyelőre nem nagyon tudom elképzelni, hogy hogy fog beleilleni a mostani életritmusomba?! Persze megoldom... De nagyon remélem, hogy ezzel nem lesz gond!

 Mint, ahogy a hülye lepkehimlővel sem... Ugyanis Dani legjobb barátnőjének az van... Szombaton nálunk volt a kiscsaj, vasárnap is egész nap együtt bandáztak, kedden diagnosztizálták Hannah-nál a dolgot. Kismamákra veszélyes... :-S Igaz, elméletileg csak a 20. hét előtt, én meg kedden töltöttem a 25.-et. De akkor is... :S Megnézik a véremben, hogy átestem-e már rajta, ha igen, mikor, vagy negatív vagyok-e, aztán majd megbeszéljük, hogy mi lesz. (A legnegatívabb esetben, miszerint én elkapom, Pötyinek kb 30% az esélye, hogy akkor ő is, szóval ebben az esetben sűrű uh, ha eltérés lenne, akkor vérátömlesztés vagy mi Pötyinek... :-S De ez már egy nagyon negatív jövőkép! Valószínűleg én sem kapom/tam el, és akkor mindez természetesen tárgytalan...)

...aztán van egy anyajegy a mellemen, ami szerintem megnőtt az utóbbi hónapokban, úgyhogy kell keresnünk egy bőrgyógyászt is... (had ne mondjam, hogy Levinek említettem, hogy előbb megszülném Pötyit, mielőtt megnézetem, hátha azt mondják, hogy rákos vagyok, és kemó-mell levétel, sugárzás... Azonnali sürgősségi császár a huszonikszedik héten...)

Csináltak CTG-t is, ahol a méhtevékenységet nézik, őszintén örültem, hogy volt egy keményedésem közben, kíváncsi voltam, hogy látszik-e. Látszott. Az asszisztens le is sápadt, hogy éreztem-e? Mondtam, hogy persze, relatív gyakori... Persze csak relatív, hisz nem 10 percenként jön (mint szülésbeinduláskor), hanem naponta van 2-3-4, eléggé elszórva időben. Doki ránézett, legyintett, nem gond. :)


 Az UH-n viszont határozott jó híreket kaptunk! Pötyi végre irányban van, fejjel lefelé lubickol odabent! :) Meg is dícsértem... ;) Mert persze ez is hatalmas para-faktor volt idáig... NEM akarok császárt!!! Az UH előtt azért rákérdeztem, hogy ha esetleg Pötyi császáros lenne, abban az esetben van-e még esélyem a negyediket simán megszülnöm, vagy csak császárral (ez a napokban merült fel bennem, kb ez lenne az egyetlen (most így gondolom :D aztán néhány hónap múlva térjünk erre vissza!) ami eltéríthetne a negyediktől. Miszerint mindenképpen császár) a doki megnyugtatott, hogy nem lenne akadálya a sima szülésnek! :) De egyelőre nincs ok a programcsászárra a sürgősségit meg úgysem lehet előre tervezni...

 Mindig van valami, amin lehet aggódnom! MINDIG! :( Pedig már igazán jól éreztem magam, vége volt a Down-stressznek, és volt néhány szuper hónapom, amikor nem fájt semmim, nem nyomott sehol, tényleg csudijó volt a második trimeszter! De most jön a harmadik... MÁR a harmadik jön... :) Kedden belelépek, mese nincs! :) És tökre félek tőle... Félek tőle, hogy a most alig kb 800grammos (csak tipp, nem mondott semmi adatot a doki) Pötyim 3000grammosra fog nőni (vagy nagyobbra...), hogy a 83 centis hasam 100 (SZÁÁÁÁÁZ!!!!) centisre fog gyarapodni, pedig szerintem már most sem kicsi, és nehéz lesz, és fújtatni fogok...

 Azt már csak azért írom, hogy nyoma legyen, éjjel olyan lábszárgörcsre ébredtem, mint a csuda. Nem a vádlim fáj, hanem a sípcsontom melletti izom. Ha felfelé hajtom a lábfejemet olyankor, akkor abba az irányba húzza a görcs, ha ellentartok, akkor arra... És nem reagál semmire, én meg csak nyüszíteni tudok. Múlt héten is volt egy ilyenem, akkor csorogtak a könnyeim a fájdalomtól... :-S

 De amúgy jól vagyok ám...! :D Tényleg! :) Csudamód várom már ezt a kisembert, akinek még mindig nincs neve, de hatamasakat tud rúgni, és hullámzik a hasam tőle, és már azt is tudom, hogy ezek tényleg rúgások. :) Az arcát nem volt hajlandó megmutatni ma, így fényképet sem kaptunk róla, de talán nem is baj. Lilut nem tudtam elképzelni anno, azt se tudtam róla, hogy fiú-e vagy lány, mégis mikor megláttam, tudtam, hogy Ő AZ, Ő az én gyerekem. Daninál voltunk 3D-s UH-n, az alapján elképzeltem valamilyennek, teljesen más lett (utólag amúgy egy az egyben úgy nézett ki az UH-n is :) ), és valahogy olyan idegennek éreztem (és a hülye hormonoknak köszönhetően az exemet láttam benne... :D ), úgyhogy ennek tükrében nem baj, ha most nem képzelem el, hogy milyen lehet... :) Gyönyörű lesz, és piszenózis... :)



 Liluval a múltkor nézegettük a kismama könyvemet, hogy mekkora éppen Öcsibogyó. Persze végiglapozgattuk az egészet. Persze a végén a szülésről is vannak illusztrációk... Szerencsére viccesnek találja, és roppant érdekesnek, cseppet sem ijesztőnek. Viszont ma reggel megkért, hogy szeretné megnézni majd, amikor Öcsi feje kibukkan... Mert az olyan vicces... :D És én őszintén elgondolkodtam a dolgon... Na azon nem, hogy bent legyen a szülésnél, baromira zavarna, de azon, hogy fényképen igazából megnézhetné... Ő megnézhetné... Hisz lány, és egyszer valószínűleg ő is túlesik ezen. De nem akarom, hogy LEVI csinálja a képet... És Daninak sem mutatnám meg... :D De Lilu más. Lilu nagyon ÉN (ó, Anyám, de mennyire!!), és én emlékszem, hogy mennyire érdekelt engem is minden orvosi dolog, meg később a szüléses dolgok, és a Keresztanyámnak volt egy tök jó kismamás könyve, és fogalmam sincs, hogy tudta-e, hogy megtaláltam, és előszeretettel nézegetem, olvasgatom... (mondjuk akkor idősebb voltam már) Szóval emlékszem, hogy mennyire érdekeltek ezek a dolgok, és igazából a szüleim nem nagyon tudtak ezzel mit kezdeni, lehet kicsit meg is ijesztettem őket azzal, hogy az Orvos a családban című könyvet forgattam, de szeretném Liluban fent tartani ezt az érdeklődést, és nagyon élvezem, hogy érdekli. :)



És ugye ma volt a napfogyatkozás. Mi éppen a dokinál vártunk, Levivel gyorsan összedobtunk egy napfigyelő izékét. Fülbevalóval kilyukasztottam egy post-it-et, az azon keresztül átsütő nap fénye pont azt mutatja, amibe nem szabad belenézni... :)

Ott az a pici félhold alakú pötty a lényeg :D


Vicces volt, ahogy Levi utána a két asszisztensnek is megmutatta... :) Szegény doki lemaradt, épp paciens volt nála. (Totál abszurd, ahogy Levi meg az ÉÉÉÉÉN NŐŐŐŐdokim -nem először...- a fejem fölött (nem mindig képletesen...) valami totál másról beszélgetnek... Napfogyatkozás, új telefon... :/ :))) )


2015. március 7., szombat

Lilu




Lilu

Névnapos


Őszintén azt gondoltam, hogy a kamaszkor később jön, nem a 7. szülinapja ELŐTT... Úgy gondoltam, hogy van még bő 3-4-5 évünk.



Johannaval

Szóval eléggé meglepődtem/meglepődtünk, mikor Liluból kibújik Az ÁLLAT, mikor hörög, üvölt, toporzékol, és a múlt héten az ajtót is ránk csapta valamiért... (a negyed pillanatos döbbenet után Levivel nagyon elkezdtünk röhögni... :D Szerencsére gyerek nem látta ;) ) Igazából nem is tudom, mi miatt szokott mérgelődni. Tegnap pl azon vesztünk össze, hogy labdázott a gyerekszobába. Bementem, ránéztem, hozzámvágta a labdát, egy szó nélkül kimentem, labda fel a szekrény tetejére, fordulok kettőt, labdázik egy MÁSIK labdával... Ismét bementem, ráááááánéztem, ezt a labdát még csúnyábban vágta hozzám, úgyhogy megfogtam a kezét, és ki akartam vezetni a szobájából (közben lázasan katogott amúgy az agyam, hogy vajon mit is kéne most tennem...), persze nyígott, kapaszkodott a székébe (úgy  viselkedett, mint akit naponta többször vernek, vagy hidegvízzel lezuhanyoznák...), bevezettem a fürdőbe, leültettem a wc tetejére, és mondtam, hogy ha megnyugodott, tud kedves lenni, akkor kijöhet. Nem jött. Bementem, hogy mi újság? Ő nem_akar_megnyugodni... Hmm... Néhány perccel később megtörtem valahogy a jeget, és mégis kijött, zokogni kezdett, hogy ő most szégyenli magát... Amiért csúnyán viselkedett... Édesem...
 Ó, jut eszembe, tegnap már ez előtt is összemorrantunk... :( A suliudvaron már toporzékolt, amiért nemet mondtam arra, hogy játszhat még egy kicsit. Volt még ezután is néhány szösszenet, amin összeveszhettünk, úgyhogy félúton javasoltam neki, hogy vagy egész nap duzzogunk egymásra, vagy kibékülünk, és tiszta lappal újra kezdjük a délutánt. Sírni kezdett, én meg komolyan nem értettem, hogy most meg mivan??? Mondta, hogy nem tud dönteni... És én még mindig nem értettem, hogy milyen szörnyű döntéshelyzetbe hoztam szegény gyerekemet?? Mondta, hogy nem tud dönteni, hogy haragudjon-e rám, vagy kibéküljünk, mert ő mindkettőt akarja... :-O Olyan fura ez a gyermeki őszinteség (és olyan jó is!), hogy ő még ki meri mondani, hogy AKAR rám haragudni, nem csípőből rávágja (ahogy egyébként számítottam rá), hogy persze, nem haragszik, mikor pedig igenis DE, és AKAR is haragudni, hisz megbántottam, letoltam, nem értettem vele egyet, nem engedtem meg valami nagyon fontos dolgot... Imádom... :) És nem tudom, hogy hogyan kell ezeket kezelnem... A sok türelmen felül, és a sok ölelésen, és a sok "nem haragszom rád, és szeretlek, akkor is, amikor csúnyán viselkedsz"-eken felül.

Néha, olyan "metállzenésen" hörög... A múltkor mutattam neki egy videót, az egyik Eurovisio győztese egy finn metál zenekar lett, elég sokkoló...


Főleg, hogy én állat, csak kb 30mp után mondtam el, hogy MASZK van rajtuk... :/ Persze onnan már döbbenetesnek és viccesnek találta, megkértem, hogy ha LEHET, akkor ne ilyen legyen, hanem inkább tündérkirálylányos, az sokkal szebb...


Illetve inspirációnak kapott egy laminált lapot az ágya fölé, miszerint "maradj nyugodt, legyél hercegnő!" :D (amúgy az én filofaxomnak is ez az első oldala... ;) )


 Persze azóta is hörög néha... :) De felhívom a figyelmét a táblácskájára, és érti mire gondolok. Sokat gondolkodtam ezen, és újrabeszéltük a dolgokat. Újrafogalmaztam, mert nem akarom ŐT megváltoztatni, és amúgy, ha nagyobb korában ilyen zenét szeretne hallgatni (amit igazából nem hiszem, elég populáris a zenei beállítottsága, Sunrise Avenue-t, One Republic-ot ő is szereti pl, de a kedvence most a Hupikék Törpikék második részének a végéről a Britney szám :) ), szóval, ha Lordit akarna hallgatni, csinálja. Csak fülessel a szobájába, ha egy mód van rá... :D És igazából, ha a feszültsége levezetéséhez arra van szüksége, hogy hörögjön, akkor azt is csinálja, csak légyszi LÉGYSZI NE halljam!! :D (annyira kiábrándító nekem... Lilu, az én fejemben tényleg egy tündérkirálylány, és olya fura, hogy ilyen őrült hangok jönnek ki a fejéből... :/ )

 A szerelmi életét sem tudom, hogyan kellene kezelnem... :) :( Van egy fiú, negyedikes, talán már írtam róla, Lilunak decemberben nagyon tetszett, mondta, hogy milyen kedves vele, meg vicces, és szólt neki, hogy fordítva vette fel a pulcsiját... :) (édesem... :) ) Csakhogy ennek a fiúnak most új barátai vannak (vagy csak simán idősebb lett, vagy csak simán FIÚ, aki meghúzza a lányok haját, ha tetszik neki a lány...), és Lillcám panaszkodik, hogy K. piszkálja, és fellöki, és lelopja a fejéről a sapkáját. És ma, hazafelé azon sirdogált, hogy ő úgy akarná szeretni K-t, de így nem tudja, mert a "hülye nagyfiúkkal" van... :( Hiába mondtam, hogy menjen máshova játsazni - "De Anya, odajönnek hozzánk!" hiába mondtam, hogy mondja meg neki, hogy amíg kedvesebb volt, jobban kedvelte- "De Anya, nem merem!!", hiába mondtam, hogy de igenis nyugodtan megmondhatja neki, ugyanolyan ember, mint ő (hejj, de könnyű ezt mondanom! Az utolsó ilyen, vagyis ehhez hasonló őszinteséges-megmondásomat első osztályos koromban tettem egy fiúnak... sosetöbbet...) -"De Anya, nem mereeeem!" ... És nem tudom, mit mondjak... :( Csak azt tudom ezek után mondani, hogy TUDOM, hogy milyen, ha a fiú nem kedves, pedig én szeretném. Meg azt is tudom (ez nem igaz. Sejtem. Akarom, hogy így legyen...!), hogy a fiúk tényleg csak azért teszik ezeket a gonosz dolgokat a kislányokkal, mert nem merik kimutatni ebben a korban (sem?!), hogy tetszik nekik az adott lány, főleg, ha az csak elsős, ők meg naaaaagy negyedikesek... Édes kis cicamicám, mennyi ilyen lesz még... :( Remélem, mindet elmeséli majd, és én is elmondhatom neki, hogy tudom, mit érez, és én is ezt éreztem, és tudom, hogy mennyire k.rvaszar rossz... :( (de majd jön a herceg fehér lovon, és igyekezzen ne (csak) azt nézni, hogy jóképű legyen, hanem inkább arra figyeljen, hogy tényleg kedves legyen, és megnevetesse, és ugyanazokat a dolgokat találják IGAZÁN fontosnak az életben... De valószínű messze van még a herceg, addig sok békával fog találkozni... :( )

 Valamikor pár hete "kapott egy fekete pontot"... Nálunk igazából nincs fekete pont, a táblán van zöld, sárga, narancs, piros fejecske, mellette a gyerekek neve, ha rosszaságot csinálnak, akkor megy lefelé a nevük a piros felé. 99%-ban zöldben szokott lenni Lillca, de becsúszott egy pirosfej. Matekórán túl hangos volt, kapott egy beírást, hogy beszéljünk vele, hogy miért fontos nyugton maradnia... Nem voltam boldog, beszéltünk vele, azóta nem jött több beírás... Ha jól emlékszem, volt egy sárgája is, amit csak véletlenül tudtam meg, osztálytárs-Anyuka mondta a suliudvaron, hogy mesélte-e Lilu, hogy ő és Ella sárgában voltak, mert beszélgettek. A sárgánál az első gondolatom az volt, hogy igazából örülök, ezek szerint nincs nyelvi gondja a lányomnak... :D Illetve úgyamúgy nekem is beszélgetés miatt volt beírásom elsőben... (2db volt öszesen, egyszer az egész osztály kapott, egyszer meg a "másikErikával" rajzórán (!!) beszélgettünk...)
 Hétfőn voltunk beszélgetni az osztályfőnökkel, teljesen elégedett Liluval, a némettesztjében két db hibája volt, ki kellett húzni a nem odaillő betűt, a "Sushi" volt az egyik ilyen szó, amiben a "h" volt a felesleges... Mondtam a tanítónéninek, hogy Lillca életében nem hallotta a "szusi" szót, mire nézett rám nagy szemekkel, hogy "szusiiiii?" Kiderült, hogy az egy név, és "Szuzi"... :D Ennyit erről, azt se hallotta soha, persze, hogy nem tudta, mit kell kihúznia... :P
 Minden nem-német anyanyelvű gyereknek el kellett egy tesztet végeznie, hogy tudják, szüksége van-e felzárkóztató németre. Lillcám tesztje 99%-os lett, egy db névelő hibája volt csupán, ami tök-oké. 99%... :) 4 éve úgy ment oviba, hogy annyit tudott németül, hogy "danke", "hallo", "tschüss"... Csudabüszke vagyok rá! :)
 Matekkal sincs igazából gondja, leszámítva, hogy hajlamos az 5-öst fordítva írni... (már csak az ötöst... ;) Megjegyzés: látom a lelki szemeim előtt az ÉN gyakorlófüzetemet, ahol egy egész sor "furahetest" írtam... Láttam én, hogy olyan izé, és fura... Igen, az egész sor fordítva volt... :P ) Matekból több tesztet is írtak már, nem rossz igazából, csak hajlamos megtippelni, hogy mi lehet a kérdés, és hajlamos elhibázni. (megjegyzés: gondolom sejtitek... Igen, DETTÓ ugyanilyen voltam... Még gimiben is volt, hogy pl elcsúsztam a feladat másolása közben, és összevontam két feladatot... A matektanár rendes volt, kiszámolta, hogy az ÉN egyenletemnek mi a végeredménye, és arra kaptam a pontot. Ugyanilyen figyelmetlen voltam, mint Lilu...) Számolni, összeadni nagyon jól tud, jobb-bal keveredés előfordul (megjegyzés: most írjam? A mai napig hajlamos vagyok összekeverni... ;) )
 Szóval ügyes és okos a suliban is. Csak sokat beszél... (kire hasonlít ez a gyerek?! :D)

 Végre végre, el se hiszem, hogy leírhatom ezt, de Lilunak MOZOG A FOGA! Sőt! Már vasfoga is van! Nem, nem esett még ki neki egy sem... Nehogymár egyszerű legyen a fogváltása! Az még hagyján, hogy majdnem 7 ÉVES, és ez az ELSŐ mozgó foga, de az első vasfoga a tejfoga mögött nő, kb 1,5mm-el... :( Levi teljesen kétségbeesett, hogy jajj, mi lesz, ki kell húzni! De szerintem mozog anyira, hogy ki fog esni. Azt mondjuk nem gondolom, hogy a fogszabályzást megússzuk... :( (nekem is volt... :/) De, talán lassan végre mi is beszélgethetünk a Fogtündérrel! :) (mikor baba volt, erőteljesen gondolkodtam rajta, hogy elviszem egy fogröntgenre, hogy egyáltalán VANNAK-E fogai, annyira későn jött ki neki mind. 14 hónaposan 4db foggal evett MINDENT. Pizzát, hasábkrumplit, rántott csirkét... Kb Danival egy időben lett meg a 20db foga... :) ) Azóta voltam fogdokinál, és megemlítettem neki a dolgot, mosolyogva közölte, hogy no para, elég gyakori a dolog, és a szülők szoktak csak kétségbe esni (kikérem magamnak, ÉÉÉÉN nem estem kétségbe! Csak Levi... :D), ki fog potyogni, aminek ki kell, és az új fog meg bemegy a helyére idővel :)


 A múltkor elvonultak Danival a gyerekszobába, és kísérleteztek. Nem voltak teljesen oda az ötletést, hogy a gyerekszobában vizezzenek, de nem történt baleset. Ide önötttek, oda öntöttek, filctollakat áztattak, és rájöttek, hogy attől újra működnek, fagyasztottak, ceruzafaragványt áztattak... :) Nagyon élvezték! Lilu volt át a barátnőjénél, mondta, hogy Emmának van kísérletezős könyve... Utána kell ennek néznem! :)



 Amúgy egész jól elvannak egymással. Nem mondanám, hogy dúl a szerelem, bár, Dani nemrég nem aludt itthon, Lenkééknél éjszakázott, mert ment cserkészkedni, Lilunak meg bulija volt, így ő nem tudott menni. szóval Danit elvittük Leimenbe, ott hagytuk... És Lilu 15 percen keresztül sírt a kocsiban, hogy nincs Dani... :( Saját bevallása szerint még este, elalvás előtt is sírt. Dani ágyában aludt egyébként... :) Megemlítettem neki, hogy ha itt lenne Dani, akkor meg idegesítené, mire ő: "tuuuhuuudooom... de akkor is hiányzik!" :)



 Ebéd után általában én elvonulok egy sorozatrésznyi időre szusszanni, Lilu vagy a háziját írja addig (99%-ban teljesen egyedül), vagy, ha az már kész, játszanak. Olyankor annyira jól elvannak! Van, hogy csak egymás mellett, de van hogy együtt, olyan jó hallgatni, hogy jól megvannak! :) Aztán, egy kis idő elteltével átcsap az egész őrült tombolásba, akkor már futkároznának, vagy trambulinnak használnák a franciaágyat, nehéz olyankor lecsillapítani őket... De előtte, amíg JÓ, addig NAGYON JÓ... :)


Múlt héten végre sütött a nap, és kipróbálta Julcsi "gyerekkori" koriját. :) Mivel a sulival október óta, kéthetente járnak jégkorizni, így elsőre is nagyon ügyes volt. :) Azóta is, ha lemegyünk, és próbálgatja, szemmel láthatóan egyre ügyesebb, gyorsabb, határozottabb. Csütörtökön voltunk lent kb negyedszer, és már versenyzett a nagyobbakkal... :) Nagyon élvezi!


 A balettot nem akarja tovább csinálni, nem szereti. :( Két csoportban is balettozhatna, de azt mondta, hogy a hétfői csoportban ő túl nagy, a szombatiban meg túl kicsi. És igazából igaza van... Valamint nem tartja elég pörgősnek a dolgot, szívesebben futna, mászna, ugrálna. Lassan talán majd jön a jó idő, majd a játszin rohangálhat... :)
 Kórusra sem akar most éppen járni. Ezt nagyon nem indokolta, én meg nagyon nem bánom... Danival nem  könnyű valahova időre menni, őszintén szólva perpillanat velem sem, ebben a nyákos-taknyos időben a hátam közepébe nem kívántam, hogy keddenként hazarohanjunk, ebéd, házifeladat, Danit kirobbantani a legók közül, amibe éppen belemerült, aztán a noszogatás, hogy menjünkmáááááá, jó 25 perc az út, aztán míg Lilu énekel 45 percig, lefoglalni Danit egy teremben, aztán hazarángatni csórit, megint jön a menjünkmááááá, főleg úgy, hogy nem csak mi vagyunk, hanem hazafelére már ott van Lilu két barátnője/osztálytársa/évfolyamtársa, az egyik 4,5 éves huga, a másik 2 éves öccse, és Danit persze a lányok nem veszik be maguk közé, úgyhogy nekiáll sztrájkolni, közben én kiélvezném a felnőtt társaságomat, és beszélgetnék az anyukákkal, de nem lehet, mert "menjünkmááááá" van, meg Dani csivitel, persze CSAK azért, mert látja, hogy MÁSSAL beszélgetnék... :/ Szóval nem bánom, hogy nem járunk kórusra, na. :D És a 45 perces éneklés kb KÉT ÉS FÉL ÓRÁMBA került...

Még hetekkel ezelőtt megígértem neki, hogy sminkelhet a cuccaimmal... :) Nemrég végre be is tartottam az ígéretemet (nem mondom, hogy nem stresszeltem közben, hogy melyik szemfesték fog véletlenül leesni, és ripityára törni... Nincs nagy értékük, 1-2 eurós kb mind, de a legtöbbet már nem lehet kapni, és sajnálnám eléggé... :( Szerencsére nem történt gond!) . Próbáltam közben tanítgatni, hogy hova megy a pirosító, hogy VAGY a szeme legyen hangsúlyos, VAGY a szája, a kettő együtt borzalmas hatást kelt, hogy hova tegyen világosabbat, hova sötétebbet... Többnyire ilyenkor sz.rik rám nem figyel, de aztán kezdte belátni, hogy talántalán igazam van... ;) Ha nagyobb lesz, nem akarom majd tiltani ezektől a dolgoktól, (élénken él a fejemben a 9.-es osztálytársaim sminkje, akiket tiltottak a szüleik, reggel eggyel korábbi busszal bejöttek vidékről, hogy kisminkeljék magukat, ÚGY IGAZÁN, fél flakon hajlakkot fújtak a fejükre, sötét szemceruza, stb. Pontosan az első fogadóóráig, amikor is a matektanár finoman célzott rá, hogy nem kéne... K. anyukájának fogalma sem volt, hogy a lánya mit csinál, de azután, ahogy hazaért, ment a neszeszer a cserépkályhába... ), inkább megtanítom OKOSAN használni, hogy tudtja, hogy a kevesebb néha több, és, hogy akkor jó a smink, ha alig látszik. :)




 Az viszont biztos, hogy élvezte a dolgot.... :) (És meglepődött, hogy milyen gyorsan kész...)



Tesó kapcsán sokat beszélgettünk már arról, hogy milyen most, hogyan növekszik. Van egy videó, ahol a fogantatástól mutatják, hogyan fejlődik a magzat, azt is megnéztük. 


Megbeszéltük, hogy kell egy apasejt, és egy anyasejt ahhoz, hogy baba legyen. Az is kiderült, hogy igen, a nuniból "születnek ki" a babák. Ezt nem megmondam nekik direkt, hanem rávezettem őket, baromi viccesnek (és egyben kicsit undorítónak) találják amúgy. :D Lilu a múltkor ült a kanapén, és visítva röhögöt, hogy milyen vicces lehet, amikor kiszületik a baba, és OTT EGY FEJ az ember lába között... :D De A KÉRDÉST nem tette fel... Levivel többször is beszéltünk róla, hogy milyen fura, hogy Lillca nem üti le a labdát, pedig annyira adja magát... Már kb 4 hónapja tudják, hogy tesó lesz, de még nem hangzott el A RETTEGETT KÉRDÉS. Máig. :D


 Ma, ebéd közben, amikor a világ nagy dolgait szoktuk megvitatni (amennyiben négyesben vagyunk itthon), megint szóba került, hogy Lilunak tetszenek az apasejtek, olyan viccesen néznek ki. "De miért csak egy mehet be az anyasejtbe?" - "Mert ahogy az első, a leggyorsabb, legügyesebb, legszerencsésebb bejut, úgy bezáródik az anyasejt, és nem enged több sejtet be. Egyébként képzeld, az apasejt miatt lesz kisfiú vagy kislány a baba..." - "Ó, Apaaaa... én szerettem volna, hogy kislány legyeeeen" ... Itt meséltem egy kicsit a több milliós esélyről, meg, hogy nem nagyon befolyásolható a dolog, Levi megemlítette a DNS-spirált, és akkor... "De hogy találkozik az apasejt, meg az anyasejt?!? Az egyik benned van (Anya), a másik meg benned(Apa)!! Hogyan tudnak találkozniiii???" Összenéztünk Levivel, "...és megkérdezte..." ritkán látom Levit zavarban, de most abban volt... Én is... :D Pedig VÁRTUK, TUDTUK, hogy eljön ez a kérdés... Levi visszaterelte a beszélgetést kicsit a DNS spirálhoz, hogy az egyik fele tőlem van, a másik tőle, aztán persze elmondtuk, hogy ha nagyon szeretjük egymást, és nagyon megöleljük egymást, akkor úgy tud átmenni az apasejt. "Egy láthatatlan fonal lesz köztetek?" - "Olyasmi..." Egyelőre elfogadta, aztán, ha megint előkerül a téma, akkor majd rávezetem az igazságra, hagyom, hogy ő találja ki, ahogy azt is kitalálták, hogy hol fog "kiszületni" Öcsibogyó...





Oh, "nagyon szeretés"-ről jut eszembe! (nem, nem arról fogok mesélni :P) a múltkor csókolóztunk Levivel, Lilu meglátta, és teljesen kiakadt, hogy ez milyen undi, és fúúúj, és "megnyaltátok egymás szájááááát!!" és ő persze sosenem fog ilyet csinálni... :)))) Ezt muszáj volt feljegyeznem, hogy majd az arcába tolhassam, amikor esetleg véletlenül megszegné eme ígéretét... ;) :P