2015. január 26., hétfő

December utolsó napjai+ szilveszter

December 25-én tartottuk A Nagy Karácsonyi Kajálást. Annyira jól sikerült a kaja, hogy hu... Életemben ennyit nem zabáltam... :D





Káposzta ügyben Levivel továbbra sem jutottunk egyezségre, így idén is két különböző párolt káposzta került az asztalra, és idén is fel kellett hívnom miatta az Anyukámat... :D Ez már olyan karácsonyi hagyomány féle, hogy "Aaaaanyuuuuus!!!! Hogy is van a káposztaaaaa??" :D

A gyerekeknek még valamikor novemberben beígértük, hogy karácsonykor majd együtt alszunk a nappaliban, és együtt nézünk valami filmet. Nagyon be voltak zsongva, nagyon várták. :) Végül a Mr Peabody-t néztük, szerintem nem volt jó választás, mert, bár nekem tetszett, ők még ehhez kicsik... Időutazás, történelem... Nem annyira nekik való. De azért jól érezték magukat, természetesen nem aludtak el a film közben, és utána is nagyon nehéz volt alvásra bírni őket... :)


Többnyire ki sem dugtuk az orrunkat a lakásból... :)
Egy kis hó is érkezett hozzánk, de Levi a fejébe vette, hogy szeretne a gyerekeknek IGAZI-NAGY havat mutatni... Így meghívattam magunkat Vilsbe (Ausztria, a hegy lábánál) Virágékhoz szilveszterre... :D

Tudtuk előre, hogy pocsék utunk lesz, így nem csalódtunk... Érdekes volt látni a navit, hogy a km-ek száma csökken, az érkezési idő meg egyre későbbre tolódik... Az utolsó 100km-en 30-40-el tudtunk csupán menni. Volt, hogy csak azért álltunk meg egy pihenőnél, hátha végre elénk jön egy hókotró, illetve azért is megállítattam a kocsit, hogy Levi nyújtózzon egyet, láttam a görcsöt a vállában, annyira figyelt, koncentrált szegény... :(


Ekkora hó fogadott minket Vils-ben... :) Levi megkapta, amit akart... :D

Este gyorsan ajándékoztunk egyet, gyerekek kipróbálták az X-Boxot is... :)





Hihetetlen, hogy Lilu és Norina mennyire hasonlítanak egymásra... Néha (többször...) még én is rosszul ismertem fel őket a fényképeken... :-O :D ...vagy élőben a szemem sarkából...

Másnap persze meg KELLETT nézni a havat...

Egy éjszaka alatt ennyi esett...





Hóember (bocsánat... OLAF...) építésére sajnos nem volt alkalmas a hó, így javasoltam, az iglut. Persze én csupán az értelmi szerző voltam, az építésben már nem vettem részt... :D Amúgy én még ekkora hóban szerintem soha nem jártam... konkrétan a térdemig ért... :)

Szilveszter alkalmából átjött Virágék egy barátja, Gloria, egyszer régen már találkoztunk vele, nagyon kedves csaj :) (és megvolt a német edzésem is, nehogy elfelejtsek teljesen németül... :D) A gyerekek mesenézéssel töltötték az estét, hogy rákészüljenek az éjszakára (bár az előző napokban sem feküdtek le időben... Edzettek rendesen...), de kisDani 10 körül már szinte könyörgött, hogy aludhasson... :) Úgyhogy ő elment szundizni egyet a Nagy Esemény előtt.




...én meg nem tudtam felkelteni 23:30-kor... De Levinek sikerült! :) Éjfélre már egész jól magához tért, és naaaagyon várta, hogy hotdog lesz a tüzijáték után... :)


Himnusz és koccintás után lementünk tüzijátékozni.





Majd persze hotdogoztunk is egyet...



Másnap napsütéses reggelre ébredtünk. Igaz, a hátsó erkélyre pont NEM sütött oda a nap (lehet korábban kellett volna kelni?!), de gyönyörű volt...



Ki ne maradjon az élménybeszámolóból, hogy 3 este is társasoztunk, mi, felnőttek (Nimróddal, aki már 13, szóval majdnemfelnőtt :) )


És az se maradjon ki, hogy Levivel átmentünk Füssenbe, hogy megnézzük A Kastélyomat! :) Őszintén szólva hatalmas csalódás volt... Mivel ugye kisütött a nap, és hó helyett eső esett, így a gyönyörű hó elolvadt, helyette MINDEN szürke volt. A kastélyom is. Alig vettem észre a hegyoldalban... :(

ott a kastély, valahol hátul...

De, ha már Füssenben voltunk, kicsit vásárolgattunk is, vettem óriás fonalgombócot (500grammos, vagyis akkora, mint 10 normál gombóc egyben :) ), ebből készül Picinke takarója majd... :)

Január 4.-re ennyi maradt a hóból...


...és az igluból...




Ismét szuper napokat töltöttünk Virágéknál, ilyenkor a gyerekeket nem sokat látjuk, tök jól lefoglalják egymást, mi meg csak úgy vagyunk... Jó néha csak úgy lenni... :)



2015. január 12., hétfő

Dec. 22-től dec. 24-ig

Csapongó lesz, valószínű nem túl részletes, de legalább itt vagyok... ;)

Dec. 22, hétfő:
-jelenésünk volt a belvárosban Down kór szűrésre. Reggel, a szokásos UH-t megelőző izgalom mellé enyhe nyomottság is hozzájárult, nem éreztem túlságosan egészségesnek magamat... :/
Dokihoz be, UH bekapcs. Mindent szépen mutogat, ott a gyomra, szíve, hólyagja, 2 keze, 2 lába, 5 ujja a kezein, cuki pisze nózija... :) Mindkettőnken fülig ért a szája... :)


...aztán vizsgál, és vizsgál, és köhögjek, és lökdösi, és próbálja lemérni, és próbálja, és alig-alig sikerül... 2,2-2,5-ig mérte a tarkóredőt, ami 2,5 felett már nem túl jónak számít... De mért 2,2-t is... De ott volt a köldökzsinór alatta, így nem látszott rendesen. Ezért volt a "köhögjön-mozogjon".
Aztán jött fapofával az "öltözzön fel, aztán megbeszéljük a továbbiakat!" (ANYÁD)  Felöltöztem, és kb anélkül, hogy bármit mondott volna a doki (aki eközben bőszen pötyögtetett a számítógépbe), elkezdtek csorogni a könnyeim... Rettenetesen rossz volt, nem tudtam megállítani, csak folytak és folytak, és legszívesebben hangos hisztérikus zokogásba csaptam volna, de a doki előtt talán mégse. Ez a drága jó orvosember mindezzel cseppet sem foglalkozva orbitális orvosi szakzsargonnal fűszerezve magyarázott valamit, amiből elsőre kb annyit fogtam fel, hogy javasolja a vérvizsgálatot is. Aztán utána már azt is sikerült felfognom, hogy nem rossz az eredmény, de jobb lenne, ha a véremet is megnéznék. De még mindig nem tudtam, hogy most mennyire kéne aggódnom?! Úgyhogy rákérdeztem, hogy idegeskedhetek-e, vagy valójában nem kell. Erre nagy nehezen közölte, hogy igazából nem kell.
 Levették a véremet, asszisztens aranyos volt, mondta, hogy nem rossz ám az az eredmény (de nekem már kb mindegy volt, a doki nem volt elégedett, és nem mondta ki, hogy "Minden ok"), de a vérvizsgálat majd pontosít... Másnap telefonáljunk, bár valószínű nem lesz még kész az eredmény. Ebben az esetben január 7-én érdeklődjünk (ANYÁTOK)  
 Persze nekiálltam google által diagnosztizálni magunkat, illetve jó alaposan megtanulmányoztam a leletemet, és eléggé megnyugató volt a dolog... Legrosszabb esetben is 1:617-hez az esélye a Down kórnak, ami azért valójában nem ad aggodalomra okot... Igazából ez egyáltalán nem rossz eredmény! Úgyhogy ezek után arra jutottunk, hogy a doki csak le akart húzni minket még 70 euróra, amennyibe a vérvétel került... :-/
 Meg arra is jutottunk, hogy többet hozzá nem megyünk... Akinek egy kedves szava sincs egy könnyeit potyogtató kismamához, azzal nem szeretnék további kapcsolatot ápolni... (nem ő az orvosom amúgy, csak hozzá küldött az enyém, mert jobb az UH gépe... Erről annyit, hogy rákérdeztünk, hogy látta-e a nemét, amire azt mondta, hogy még korai... Az én dokim két héttel korábban megmondta, a "rosszabb" UH géppel...)

Doki után bementem dolgozni, de addigra egyre pocsékabbul éreztem magam (nemcsak lelkilek, fizikailag is, éreztem, hogy dönt le a betegség a lábamról), a főnököm 1 óra után hazaküldött... Azt mondta, ha másnap is pocsékul vagyok, maradjak otthon...

December 23.
-reggel megébredtem, konstatáltam, hogy pocsékul vagyok, írtam egy SMS-t a főnökömnek, hogy maradnék itthon, nem válaszolt. Maradtam :)
-a nődokim azt mondta (a legeslegelső látogatásunk alkalmával rákérdeztem, hogy ibuprofein, vagy paracetamol?), hogy ibut szedhetek, ha beteg vagyok, para-t véletlenül sem. Biztos, ami biztos, utána google-ztam. Hülye ötlet volt! MINDEN oldalon mást írnak, de komolyan mindenhol! Mindenesetre eléggé pocsékul voltam ahhoz, hogy a gyerekek 2%-os ibujából bevegyek egy újszülöttnek való adagot... :D A szerencsém az, hogy nekem ilyenkor ennyi is elég, hogy túléljek... :) (Danivárás alatt is Lilu gyógyszereit szedtem...)
-Lilunak délután főpróbája volt a tempolmban a kórussal. Úgyhogy az eredményekért nem telefonáltunk... :(
-este nekiálltunk a fának, akárhogy is számoltuk a huszonnegyedikén nem fért volna bele az időnkbe. Elméletben minimum délig dolgoztam, de inkább tovább, hisz utána két hétre bezártunk, tehát mindent tisztán kell ott hagyni, gyors ebéd, Lilunak fél 4-re a templomnál kellett lennie, 4-5 között templom, haza, angyalkák... Úgyhogy ismét este készült A Csoda... :)


-közben reagált a főnököm a reggeli SMS-emre, amiben érdeklődtem, hogy itthon maradhatok-e. Annyit írt (este 10-kor), hogy maradjak itthon. Ok, és holnap?? :D Holnap is.... Úgyogy bár a terv az volt, szenteste előtt 5 órával még dolgozom, végül egész héten szabin voltam. Igaz betegszabin, de annnnnyira azért nem voltam beteg... :)

December 24.
-valami fantasztikusan nyugodtan telt az egész nap... Megbeszéltük, hogy A Nagy Zabálás majd csak 25-én indul, 24-én felesleges az ünnepi ebéd, a hangulat úgyis csak este jön, és a vacsora is hülyeség, egyrészt képtelenek vagyunk este annyit enni (amennyit főzni terveztünk :D), meg amúgy is, akkor az a játékidőből megy el. Így szinte semmi extra dolgunk nem volt 24-én délelőtt. Elhoztuk a munkahelyemről a megrendelt pulykacombot, ebédre tésztát ettünk, kényelmesen összekészülődtünk a templomra, és elmentünk megnézni Lillcát (meg a szerelmét, akivel együtt énekel... ;) )

Útközben Angyalkáztunk is kicsit, Dani mindenképpen akart a legjobb barátnőjének rajzolni valamit karácsony alkalmából... :)

Level Hannah-nak :)
A templom most nekem nagyon hosszú volt, valószínű, mert szívesebben lettem volna itthon... De azért Dani is, Levi is (:D) hősiesen végigtűrték... :D



(Lilu szerelméről sajnos nincs értékelhető fényképem... :( )

Hazajöttünk, Lillcával átöltöztünk (miért nincs TÉLI csiniruha lányoknak?!), és vártuk az Angyalkák csilingelését...



Annyira annyira édesek voltak, hogy meglátták a fát! Lilu teljesen odavolt, hogy ő ilyen gyönyörű és hatalmas fát még sohaéletében nem látott, és hűűű, és haaaa... Dani meg hanyattvágta magát gyönyörűségében... :D



Az ajándékok bontogatásáról idén alig készült kép, annyira gyorsan bontottak mindent, hogy látni is alig láttuk, nemhogy dokumentálódjon...  



Mindenesetre örültek mindennek, társasnak, könyvnek, legónak, Anna-nak-Elza-nak... :)
A fiúk persze neki is estek rögtön a legó összerakásának, addig mi Liluval karkötőztünk, illetve az óriás-doboz legót építgettük. :)



Természetesen nem maradhatott el a "kötelező karácsonyi családi kép" sem :)





(imádom a mosolyfelismerőt a fényképezőgépünkön! :D Elég egy mosoly, és már készül is a kép... ;) )

- - - - - - - - 
Innen folytatom majd valamikor...
...mit is mondtam? Hogy nem leszek részletes?! ;)

- - - - - - - - 

De nem akarom a kedélyeket húzni, a véreredmény azóta megvan... ;) 1:25.000-hez az esély, hogy valami genetikai rendellenessége legyen kisCsöppömnek... :) (ez gyakorlatilag nulla...)
És holnap megyünk megint kukkoldába! :)