2015. december 13., vasárnap

Fél éves

Olibogyó tegnap fél éves lett... Hihetetlen...

A kezdeti eszik-alszik, tényleg csak demóverzióság volt, bár még így sincs okom panaszra, főleg nem a nagytesói árnyékában! :) Bagoly típus a lelkem, de nem is nagy gond, sokkal jobb ez így, mintha korán feküdne, korán kelne. 11-éjfél előtt nem nagyon alszik el este, cserébe viszont inkább "délelőtt" kel, mint "reggel" :) Általában már régóta fent van, mire észrevesszük, ugyanis csendben molyol az ágyban, keres valami nézni-rágni valót, és elvan. Ez teljesen új élmény számunkra, ugyanis Dani pl, amint megébredt, úgy üvöltött, mint akinek épp kitépték a lábát. És nem, most TÉNYLEG nem túlzok. Kb 2 éves koráig ritkaságszámba ment, ha csak felébredt, és kijött a szobából, ahelyett, hogy visíott volna, mint a légvédelmi sziréna. Oli nem "légvédelmi sziréna" típus, a felettünk lakó (most már 88 éves) néni is megjegyezte, hogy Oli sokkal csendesebb baba, mint a nagyok voltak ;)
 Azt hiszem, Olinak is, nekünk is csuda jó, hogy vannak nagytesói. :) Lilu is, Dani is IMÁDJÁK, és Oli is őket. Szintén új, 3. gyerekes élmény, hogy meg lehet kérni a tesókat, hogy bújjanak a kicsi mellé, és az is elég, ha csak mellette szöszölnek, Oli már attól is boldog, ha LÁT valakit. Egyébként, bár elméletileg csak 8-9 hónapos korban aktuális a szeparációs szorongás nevezetű "kétségbe esek, ha egyedül maradok" zokogás a babáknál, Oli ezt már kb 3 hónapos kora óta műveli, teljesen tudatosan. Valamint Lilut már arra is meg lehet kérni, hogy hozza ki Olit a szobából, nagyon ügyesen fogja, hozza. :)


Télapó napján megkóstoltattuk Olival az almát. Nem evett sokat, de ez nem rajta múlott, csak nem akartam elsőre megterhelni. A D-vitamint mindig kanálból kapja, újszülött kora óta (...már amikor kap...), így a kanál ténye nem volt újdonság :)



Másnap kicsit többet kapott, és a nagyok kérték, hogy szeretnék ők etetni... :)


Nagyon vicces, hoyg ezek szerint "gyári beállítás", hogy az ember nyitja a száját babaetetés közben, Lilu is, Dani is automatikusan hammmogott Olinak :)

Olcsa felfedezte a lábát :) És képes szopizni a lábujját... :D



Még mindig 6,5 kg környékén van, sokat nem hízott az elmúlt hetekben, de elég korán megduplázta a születési súlyát, és azt olvastam, hogy aki így tesz (mármint korán), utána lelassulhat a hízás. Illetve csupa hurka a kiscsávó, úgyhogy nem aggódok :)

Hatalmas meglepetésünkre november 30-án, alig 5,5 hónaposan, kibukkant az első foga! Bár, alapesetben ebben semmi meglepő nem lenne, de a nagyoknak 7 hónapos korukban jött ki az első, így még nem számítottam rá :) 

(és tudom, hogy nem hasonlítgatjuk a tesókat egymáshoz... Mégis folyamatosan teszem... Nem "versenyeztetés" céljából, csupán érdekesség képpen... Talán már említettem, hogy szeretem a statisztikákat, készítettem egy összehasonlító táblázatot 


Lilu és Dani után vágytunk egy olyan babára, aki sokáig baba, nem rohan mozgásfejlődésileg sehova, megkaptuk. :) meggyőződésem volt, hogy a nagyok azért voltak olyan pocsék alvók, mert a gyors mozgásfejlődés bezavart, úgy néz ki, helyes volt a hopotézisem, legalábbis Oli jobban alszik, lassabban mozgásfejlődik.

-----

A fenti sorok óta eltelt bő két hét, Oli újabb fogat növesztett, már nem csak a kezét használja a kúszáshoz, hanem a lábát is, teljesen máshogy csinál mindent, mint a tesói :) nem jobban, vagy rosszabbul, máshogy :)
Körbejár a nappaliban, kedvence az asztal alja, vagy a kábelek. Érdekes, hogy eszébe sem jut az ajtó felé menni, vagy kijönni a nappaliból :) Lehet, azt gondolja, hogy ha arra menne, ő is eltűnne, ahogy eltűnik mindenki abban az irányban?! :)











2015. november 23., hétfő

pótolgatok I.

khm... Van mit pótolnom...

Pl nem írtam arról, hogy valaki valamikor, valahol fel akarta törni a kocsinkat... Tekintve, hogy a kulcsot nem használjuk, csak a pittyentőt, bárhol előfordulhatott a dolog az elmúlt kb fél, 3/4 évben. Egyik nap a pótkulcsot akartam használni, nem működött, mondta Levi, hogy nem gond, időnként be kell dugni a zárba, hogy újra regisztrálódjon, utána működik. Nem telt el két nap, Levi nem találta a kulcsát, a pótkulccsal indult útnak. Dugta is volna a zárba befele... de nem ment... Nézi, nézi, hát össze volt karcolva, bszva az egész zár... :-O Hogy ki és hol, és mikor, ez örök rejtély marad... Mindenestre meg kell csináltatni, mert bár működik a pittyentő (ami persze előkerült még aznap reggel), ha egyszer nem működik, akkor nincs kocsink... 350-400 eurós tétel... Juppijééééé... :(

Aztán Levi volt az oviban barkács esten :) Mentem volna én is szívesen, de Oli nem szereti az estéket, nem kockáztattam. De az én szipiszupi férjemnek ez nem ügy, ment, és vágott, és ragasztott, és ő készítette Dani lámpását a Martinfestre :)

Levi volt Kínában is. Hatalmas szerencsémre Lilunak éppen őszi szünete volt, így megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy ha nem akartam, akkor Dani nem ment oviba. (itt amúgy nem kérnek igazolást, és, mivel kaja sincs az oviban, csak amit visznek, nem is kell betelefonálni, ha 1-1 napot nem megy a gyerek. Az iskolai szünetekben meg azért sem kell szólni, ha egész héten nem megy, úgyis tudják, hogy szünet van a nagytesóknak, tök kihalt olyankor az ovi.) Vasárnap megbeszéltük, hogy akar hétfőn menni. Baromi nehezen keltem fel, kibotorkáltam hozzájuk a konyhaába, közben a fejemben csak a "káááávééééé-kááááávéééé" vinnyogott, mikor Dani közölte, hogy mégse megy... Meh... Legszívesebben visszafeküdtem volna... :) Kedden, mikor szólt az ébresztőm, hallottam, hogy nem hallok semmit, a Babákok még aludtak, úgyhogy szépen kinyomtam a csörgést, és aludtunk tovább... :D

 Persze nem unatkoztunk itthon sem! Kb mindent, ami az eszembe jutott, kipróbáltunk, hogy lefoglaljam őket. Vágtunk, ragasztottunk, pudingot főztünk, süteményt sütöttünk, csináltunk lisztből és olajból homokot, készült só-liszt gyurma, cukorszirup, és rengeteget UNO kártyáztunk. Imádom, ahogy taktikáznak! Alig látszanak ki a földből, és tudatosan NEM teszik rá 1-1 extra kártyájukat, hogy a végén ügyesebben tudják kijátszani... Még kisDani is ezt csinálja. :)


Liszt-olaj homok

cukorszirup kísérlet

puding

Lillca főzte a pudingot

só-liszt gyurma



UNO party

Liluccal kettesben csavargás


süti készítés


Szerdán-csütörtökön Dani már ment oviba, Lilu is megkérdezte az óvónéniket, hogy mehet-e pénteken, persze rábólintottak, így pénteken ő is ovis lett egy napra. :)

Olibogyó (meg én is) kiélvezte, hogy Lilu itthon van. Lill nagyon sokat volt vele, mellette, azt hiszem, enélkül semmit nem tudtam volna itthon haladni... Vagyis de, csak ahhoz Olit fel kellett volna kendőznöm. Így viszont elcsujjogattak egymásnak. :)



Együtt is fürödtek:


Összességében nagyon jól vettük a Levi mentes egy hetet! Büszke vagyok magunkra! :D De azért az extra pocsék volt, hogy 7 ÓRA az eltolódás, így volt olyan nap, amikor egyáltalán nem beszéltünk Levivel, egész nap, semmit... :( Éjfél környékén írtam neki egy napi beszámoló üzenetet, képekkel, nála akkor volt reggel 7, én lefeküdtem aludni, neki meg indult a napja... :/ Fura volt...

-----

Innen folytatom, fel kell ébresztenem Olibogyót, el kell hozni Lillcát a suliból, játékdélutánt tartottak :)





2015. november 14., szombat

Ma 9 éves a blogom...


-----
Az első bejegyzéseim:


na, azt hiszem, végre megtaláltam azt a sablont, ami teccik... nem volt egyszerű! kb 20-at néztem meg... :) még jó, hogy határozott vagyok... :) na mindegy.
elég mozgalommentes volt a mai nap. Egész nap böngésztem a neten. na jó, porszívóztam is! :) de csak kicsit... nem vittem túlzásba... mégiscsak táppénzen vagyok, vagy mi! szerencsére már nem érzem magam szarul! azért nem bánnám, ha a héten még nem kéne dolgoznom... majd holnap kiderül! bár, elég kettős érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. mennék is dolgozni, meg nem is... azért az a 12 óra elég hosszú, viszont, ha nem megyek, karácsonyra alig lesz fiztetésem... az meg azért nem mindegy! rábízom magam dokibácsi döntésére! majd meglátjuk, mi lesz!


hú, de megijeszett ez a kis dög! már hetek óta olyan furcsa... olyan, mintha téli depressziója lenne, de ez egy macskánál nem túl valószínű... csakhogy folyamatosan alszik. most meg annyira elaludt, hogy nem reagált, ha szóltam hozzá, meg ahogy felemeltem a mancsát, visszasett... hú, de nagyon megijedtem!!! ;( még mindig remegek... de már sikerült felkelteni, sőt, meg is harapott, úgyhogy nagy gond nem lehet... :)


----

9 év... 
Rengeteg minden történt azóta... :) 

Az említett "kis dög", Berci, a fehér vadállat macska, itt kezdte a betegeskedést... :( Még egy évet velünk volt... :(


Azóta ez a harmadik albérletünk, ahol élünk.

Akkor még "majdnem csoportvezető" voltam a Nokiában. Azóta már a Nokia is megszűnt Komáromban... és én se vagyok már csoportvezető. :) 

Összeházasodtunk.

Született egy csomó gyerekünk :D Szám szerint 3.

Rengeteg blogbejegyzést megírtam. Hol többet, hol kevesebbet. Ha éppen nincs kihez szólnom, akkor általában többet... ;) Ha jól vagyok a bőrömben, akkor meg kevesebbet... :) (ha nagyon szarul, arról is ritkán írok... De most az előbbi az igaz. :) )

Sok új ismerőst találtam a blogom által. :) Sok akkori bloggerina nem ír már egyáltalán... :(

Ami nem változott: még mindig Levivel boldogítjuk egymást :) Még mindig blogolok. (még mindig megvan az a szőnyeg, ami a képen van :DDDD)

Van itt valaki, aki esetleg Lilu-előtt-óta itt van? :) ...vagy Lilu óta?


-----

Szóval, boldog 9. szülcsinapcsit, blogcsi! :P





2015. október 10., szombat


Olibogyó tegnap megkapta a második oltását. (tetanusz, diftéria, szamárköhögés, járványos gyermekbénulás, influenza b, hepatitis b, rota (fosós-hányós) a pneumococcus (ő okozza pl az agyhártyagyulladást, vagy a középfül gyulladást) most kimaradt, mert nem volt.)




 Előtte jóóóól megmérték, megnézegették. 5950g és 64 centi, buksiméret: 41. (születési: 2640/50/34) Agyba főbe dícsérték, az asszisztens teljesen beleszerelmesedett Oliba, milyen nagy lett (látták ugye néhány naposan is, "hála" a bilirubin kontrolloknak... Akkor fele ekkora volt a drágám), Oli persze szórta a vigyorokat, magyarázott, cukiskodott. A nő teljesen odavolt, hogy ezért imádja a munkáját, simán elfelejti az otthoni gondokat, mikor bejön, és egy ilyen kisbaba várja... :)


 Dokibácsi is teljesen elégedett volt, többször gratulált, hogy milyen ügyes-erős babánk van... :) (annyit mosolyogtam közben, hogy begörcsölt a szám... :D Nem vicc, tényleg! Nagyon jól esett... :) )

 Oli persze vörösödő fejjel reagált a szurira, meg is értem. :( Előtte a rota elleni folyadékot nagyon ügyesen megitta. Amúgy jó, hogy megint ketten vittük Olcsit, mert kb semmit nem hallottam a dokiból, amit az oltás után mondott... Olinak is van már hangja, na. A babacica-nyávogás már rég a múlté! :)

  A doki azt mondta, hogy akár már a jövő héten elkezdhetjük a hozzátáplálást... (hétfőn lesz Oli 4 hónapos). Visszakérdeztem fülig érő szájjal, hogy "és ha én nem akarom?" ;) Azt mondta, az sem gond. :) De a legújabb kutatások azt monják, hogy az eddigi "6 hónapos kizárólagos szoptatás" nem védi meg a gyerekeket az allergiától, ezért az új javaslat, hogy minél előbb be legyenek vezetve a dolgok. De, véleménye szerint, gyakorlatilag valószínűleg mindegy, mert genetikus a dolog.

 Én meg úgy tervezem, hogy majd télapó környékén (12.12-én lesz Oli fél éves) nekiállunk a kóstolgatásnak, adig nem erőltetném. Mondjuk amúgy tud kanálból "enni", 1 hetes kora óta úgy kapja a D vitamint (amikor eszembe jut... Szörnyű-szörnyű anya vagyok! A napi egy helyett jó ha heti 2x kap.. :/)

 Az orvoslátogatás miatt megint ébresztenem kellett Olit, így, ahogy várható volt, hazajöttünk, evett egy picit, és el is aludt. 3 órát. ;)  Aztán, mivel nem voltam túlságosan a toppon (szerdán már éreztem, hogy az orrüregem olyan IZÉ, de csütörtökön még elmentünk a Bauhausba, ott már igazán sz.rul kezdtem lenni, pénteken a dokit nem akartam kihagyni...), így délután összebújtam Olival, és együtt aludtunk egyet :)
 Miután kialaudta magát, jó nagyot nézegetett a földön (=jógamatrac+pléd ;) ).


Az előző oltás után sem volt semmi gond, se láz, se extra nyűgösség, úgy néz ki, most is így lesz. :)

Ja?! Doki szerint nem kizárt, hogy jön a foga... :-O Hétfő óta mindent töm a szájába, akár 3-4 ujját is egyszerre (aztán persze bokákol...), és a popsija is piros kicsit. Lilunak 7,5 hónaposan jött ki az első... :)

2015. október 9., péntek

Liluról


Lilunak a héten volt a szülői értekezlete. Nem kicsit voltam kétségbeesett, hogy nem tudok menni :( együtt szoktunk járni Levivel, ő jobban tud németül, nekem meg másabb az agyam, jobban emlékszem a dolgokra, mint ő, jobban érzékelem ezekben a témákban, hogy mi a fontos. (Teljesen más német szókincs van a fejünkben, ő zokszó, gondolkodás nélkül tud beszélni a lézerhegesztésről, meg nyáklapokról, de a mai napig nem tudja, hogy mi is az a "Latzhose" :D (=kantáros nadrág ;) ) De Oli miatt esélytelen volt a dolog. Esténként MINDIG nyűgös, az se nagyon lett volna opció, hogy felkötöm kendőbe, és úgy megyünk. Esténként a "cici-cici-kézben-nyüglődünk-cici-lehányomanyát-cici-kézben-nyűglődünk-cici-bealszik" a program általában.. :D

 Dani szülőije volt a főpróba, vitte a füzetemet, és szuperül végig jegyzetelte az egészet, itthon szinte szóról szóra mindent elmondott! :) Igazán büszke voltam rá, és meg is nyugodtam kicsit.

 Szóval Lilu, és a második osztály. Nagyon várta! :) És az első héten már nagyon összevesztünk, a házi feladatok fölött... :( Kőkeményen kijavítattam vele minden hibáját, újraírattam azt, amit figyelmetlenségből elrontott. Lusta volt elolvasni, hogy mi a feladat, megtippelte, írt valamit, persze nem voltam elégedett, így elolvastattam vele, és újraírattam... Ő meg kiborult. Azt hiszem, ezen a szép napon történt, hogy annyira tombolt benne a DÜH, hogy a vadiúj ceruzáját kettétörte... :'( Közöltem vele, hogy a zsebpénzéből veheti a következőt, legalább 23 euró lesz. Jó, persze gonosz voltam, nanáhogy nem került 23 euróba, kb 1 órával később ezt el is árultam neki, miután lenyugodtak a kedélyek... ;) Mondjuk abból nem engedtünk, hogy a saját pénzéből veszi a ceruzát, akkor is, ha nagyon sajnálja, és akkor is, ha összecelluxozta...



 Mivel egyértelmű volt, hogy a hibája abból adódik, hogy nem olvassa el figyelmesen (vagy inkább sehogy...) a feladatot, ezért azt is megbeszéltük, hogy napi 15 perc olvasás. Aztán arra is próbáltam felhívni a figyelmét, hogy ha egy szó "valaki vagy valami", akkor nagybetű, ha "valamilyen, valamit csinál stb.", akkor kisbetű.

 Mikor Levivel összejöttem, éppen az újságíró képzést végeztem, valamint Veszprémben pihent a felvételi jelentkezésem, magyar tanár akartam lenni... A fejembe vettem, hogy megtanítom a világot rendesen írni... :) Aztán jött Levi, el se mentem felvételizni, de ez a magyartanár-újságíró ott lakik bennem valahol, mélyen. Valamint gyerekként jártam helyesíró versenyen is, gimiben meg megnyertem a suliban a szépkiejtési versenyt, így tény, hogy magasra tettem a lécet Lilunál...
 A szülői után kiderült, hogy  kva  naaaaaagyon magasra... A tanítónéni elmondta, hogy max 30 koncentrálós percet szánjanak a gyerekek a házi feladatra, ha addig nincsenek készen, akkor nincsenek, nem gond. Ha nem érti, írjuk oda, hogy nem érti, ne akarjuk elmagyarázni, az az ő dolga, és szeretné tudni, hogy ki mit nem ért. A gyerekeknek NEM kell tudnia, hogy a pontnál levisszük a hangsúlyt, a vesszőnél fel, csak év végére (kéééésőőőőő... már "belevertem"... :D). A gyerekeknek NEM kell tudniuk helyesen írniuk, csak írniuk... Januártól fognak csak folyóírással írni, akkortól viszont csak azzal. És napi 10 perc olvasást mondott azoknak, akiknek van vele gondja. (ezt nem tolmácsoltuk Lilu felé, marad a 15, úgyis előfordul, hogy kimarad. Egyszerűen megijed, ha sok sok betű van egy oldalon... :( El tudja olvasni, ha használja az ujját is igazán nagyon szépen olvas, de megrémül a betűk tömkelegétől... :( és nem is érdekli. Nincs benne az a kíváncsiság, ami (pl engem) visz előre egy könyv során, nincs benne az, hogy "még egy oldalt, még egy utolsót, mi fog vajon történni?". Remélem, majd eljön...)

 Addig viszont egy rendkívül költséges motivációja-inspirációja van Lillcának... Nyár végén kapott egy telefont. A feltételem az volt, hogy a suliban félbehagyott munkafüzetet be kell fejeznie. A nyaralás miatt úgy jött ki a dolog, hogy 1 hete maradt rá, kiszámoltuk, hogy legalább 6 oldalt kell naponta megcsinálnia. Kicsit elrettent a dologtól, de naaaaagyon szerette volna a telefont. Nekiült, az első nap 9 oldalnál fejezte be. :) Úgyhogy végül hamarabb befejezte a feladatlapot, mint a határidő volt. :) És még élvezte is, úgyamúgy... ;)


Apájával beállítják a telefont :)
 Elsősorban igazából azért "kellett" a telefon, hogy ha esetleg végre beadom a derekamat, és megengedem, hogy egyedül jöjjön haza, akkor lássuk, hogy merre jár. Másrészt ez szuper ösztönzés arra, hogy írjon, olvasson! Ugyanis este, miután lefekszenek, Dana pikkpakk elalszik általában, Lilu meg írogat nekem. Vagy Julifernek. :D És ezáltal ír is, olvas is, és még élvezi is! Oltári cuki, amikor éjjel kiír nekem a gyerekszobából, hogy "alszok anya, alszok!" :D vagy küld egy videót, amiben azt magyarázza, hogy mennyire szeret... :) Ilyenkor természetesen magyarul ír, és pont úgy, ahogy egy kétnyelvű gyerektől, aki soha nem tanult magyarul, elvárható... pl a "cuki" "zuki", az "így van" "idjvan"... :D



 A telefont amúgy nem viszi magával gyakorlatilag sehova. Mert nem engedem... :D De valószínű hétfőn-szerdán egyedül fog hazajárni, ugyanis ő végez 12:25-kor, Danit meg csak 13:30-14:00 között lehet elhozni. Most még oké, hogy addig játszik az udvaron, én meg unatkozom mellette, de ahogy egyre hidegebb lesz, kényelmesebb lenne, ha hazajönne. Nagyon közel lakunk, (de ahhoz elég messze, hogy hazajönni-visszamenni már rohanós legyen..) egyetlen nagyobb úttest van útközben. De a múltkor mondtam az egyik anyuka társnak, hogy ez így milyen izé, azonnal felajánlotta, hogy mehet velük Lilu, ők pont annak az úttestenek a túloldalán laknak. :) Lilu persze nagyon szeretne egyedül jönni, és tudna is, az ovihoz is jött már oda egyedül, szerintem, ha egyedül van, és nem mélyed bele senkivel egy hatalmas beszélgetésbe, semmi gond nem lenne vele. Csak ne lennék ennyire parás... :-/


"Most mivaaaan anyaaa?? Fázik az arcom!" :D

Házi feladat írása a játszótéren :)

 Keddenként amúgy görkorizni jár, csütörtökönként kertészkedni, péntekenként meg jövő héttől kosárlabdára. Mindezért egyébként semmit sem fizetünk.

 Az éves osztálypénz 10 euró volt, ezen felül 1 euró volt a baleset és felelősség biztosítása, valamint 5,50 eurót kell majd fizetnünk 2db olvasó-füzetért, amit a szülők megszavaztak, hogy szeretnénk. Tankönyveket nem kell fizetnünk, több évig használják, az évkezdő kiadás sem volt veszélyes, kb 20-25 euróból megvettem neki mindent. Igazából csak füzetekre, borítókra volt szüksége, meg néhány grafitra. Mennek majd jégkorizni, itt csak a koribérlést kell majd fizetni, 1,60/alkalom.

 Sulin kívül megy majd Danival+Levivel novembertől úszni tanulni, na az, mivel nem sulis program, elég húzós áron van... De muszáj megtanulniuk úszni! :)

Szépséges, tündérkéim :D 




Traktorkerékkel, kicsit sem megjátszott arccal... ;)

A takaró szinte elkészült, már "csak" a száleldolgozás, és a körbehorgolás van hátra...

Lerajzolta Olit :)




2015. október 7., szerda

Levi lelépett Angliába. Csupán egy napra, estére itthon is lesz, de ma kellett először (tuuuudom... Mákos vagyok :))) ) nekem intéznem a reggeli rutint. 7:55-re Lilunak suliban kellett lennie.

Oli alap esetben délelőtt 11 előtt nem kel fel, max megébred...

Ennek tükrében nem kicsit aggódtam a ma reggeltől. Valamint biztos voltam benne, hogy Murphy hozza a formáját, és hajnali 1-2-ig ébren leszek Olival...

Murphy szerencsére elnézte a naptárt, a hétfő éjjelünk volt sz.r, Oli itt léte óta másodjára vonultam ki vele a nappaliba éjfél után, hogy legalább Levi aludhasson. 1 után aludt el őkiskirályfisága. Kíváncsian vártam, hogy milyen meglepetéssel szolgál kedden, mert általában a pocsék éjszaka egy fejlődési ugrás előjele.


 Így is volt ez most is, tegnaptól határozottan az oldalára fordul, és hasról hátra is sikerülget :) (és elkezdte maga alá húzni a térdeit, sztem max a hónap végére kutyázni fog [négykézláb rugózás :) ])
 Este viszont SEMMI gond nem volt vele, evett, fél órát nézegetett a szőnyegen, aztán elaludt. Magától. Egyedül.


Fél órával később megébredt, evett 10 percet, majd visszaaludt. Simán betettem az ágyába, és még csak este 10 volt, majd mi is lefeküdtünk... 

A következő emlékem, hogy csörög az ébresztőórám, 6-kor. Oli arra ébredt. 8 órát aludt, egyfolytában, a helyén!!! :))) (istentartsamegjószokását!! :) -nincsenek illúzióim, nem fogja... ;) )

 Miután evett kicsit, vissza is aludt. Kicsattogtam a konyhába, elég nehezen ébredő vagyok, csak az zsong ilyenkor a fejemben, hogy káááávéééé... ;) (a hangsúly ugyanaz, mint a Jóbarátokban, amikor Jennis mondja Chandlernek, hogy ő tudja, hogy Chandler fejében, mint egy kürt úgyis csak az van, hogy "Jeeeeeniiiis... Jeeeeeniiiis" )(Levi eddigre már az állomáson volt amúgy) nézem a kávésdobozt, üres. Nézem a szekrényt, nincs KV. Nézem a másik szekrényt, semmi... :-o csak koffeinmentes volt otthon... :((( kénytelen voltam azt inni, legalább az illúzió megvolt... :-/

 Mire túlestem a "kávén", Dani is felébredt, elmesélte milyen legós álma volt. Álmában kapott 4 különböző technic legót, amit így-úgy-amúgy át lehetett építeni, meg ezt csinálták, meg azt... Annyira cuki reggelente, tökéletes a hangsúlya, még nem nyávog, nem morog, imádom! :)

 Aztán Lilu is felkelt, rájöttem, hogy ő a lassú, képes teljesen elbambulni és elfelejteni reggelizni... :) (ő is nehezen ébredős, tisztaanyja ;) )

 Minden esetre sikerült úgy meghajtanom őket, hogy jó 15 perccel hamarabb elkészültünk, mint ahogy kellett volna. ;)

 Levi amúgy hipercuki volt, hajnalban még összedobta a Babákok szendvicsét... <3

 Olit ébresztettem, megkínáltam reggelivel, inkább csak a saját komfort érzetem miatt, ő még nem volt éhes, de én kb nem tudtam letenni a kezemet a mellemtől (éljen a végigaludt éjszaka, ugye ;) ), öltözés, indulás.


Levi eddigre a repülőn ült... :)


Szépen komótosan sétáltunk az ovi felé, volt egy pici hiszti, hogy kit vigyünk előbb, Dani oviba akart menni, de, ha együtt visszük be, akkor Lilu elkésik... Meggyőztem, hogy vigyük Lillcát, el is indultunk, de mivel Lilu úgyis 10 lépéssel előttünk ment, végül fél úton elköszöntünk tőle, így egyedül ment :)

 Daninak ma van az első iskola előkészítő foglalkozása, tegnap kapott új tolltartót, szépen mindre ráírtam, hogy "DÁNIEL", nagyon várta már :) (tolltartó... Először bementünk a trafikba, vettünk színes cerkát+faragót. Aztán átmentünk egy kisboltba, ahol anno Lilu iskolatáskáját is kinéztük, hogy szeretnénk tolltartót. Volt 1db kalózos, beleszórós (igazából ilyet javasoltak az óvónénik) 10€-ért, meg 25€-ért olyan, amiben van 10+6+1 ceruza+faragó, radír, vonalzó... :-/ tipppppikus... Megvettük a töltöttet. A korábban megvásárolt ceruzák is biztosan elfogynak majd nálunk ;) )

Ovi után elugrottam boltba KÁVÉT venni, a kávépad mellé elhoztamegy jegeskávét is, na nem mintha olyan csudimeleg lenne, de már jól esett a koffein ;)
 
 Dani a múltkor a Leoéknál ebédelt, minipizzát. Megbeszéltük, hogy ma azt "főzök". Tegnap találtunk is a boltban, de ki volt borulva, hogy nem hagymás, mert a Leoéknál olyan volt, és neki az KELL. Ha nincs, hát nincs... :(
 De, a ma reggeli boltkörnél (másik bolt, nem a tegnapi), bekukkantottam a minipizzákhoz, és tádámmm! Volt hagymás! :) hogy fog örülni! :)

 Amúgy a jegeskávéval leöntöttem Oli csudiszép, fehér takaróját... :-/

És most már kb 3/4 órája ülök a házunk előtt a padon, és írok, miközben Olibogyó alszik... 



Tiszta idill... :) mondtam már, hogy hiányzik az erkélyünk?! :((((

 De muszáj lesz hazamennünk, mert csomagot várok. HelloFresh. 3 féle ebéd hozzávalók, receptrel. Jópofa dolog, nem kell sokat agyalni, hogy mi legyen az ebéd, és rengeteg új kaja fordul meg a konyhánkban. :) teljesen új illatok terjengenek főzés közben :)

Tegnapi:



UPDATE: a csomag az ajtóban várt...



2015. szeptember 29., kedd

Lilu tegnap elment barátnőzni,  Levi+Dani bevásárolni.

 Egyszer csak csörög a telefonom, ismeretlen német szám... Telefonálni továbbra sem szeretek németül, így csak néztem a kijelzőmön a számot...

 Aztán eszembe jutott, hogy valószínű Ella mamája az... És ha hív, akkor biztos baj van...

 2 perccel később újra csörgött, fel is vettem, tényleg ő volt az. Annyit értettem, hogy Lilu trambulinozott, valami történt, és most nagyon fáj a lába, nem tud ráállni... :-/ beszéltem Liluval is, sírt aranyom :'(

 Levi meg ugye boltban volt. Két különlegessége van ennek a boltnak, az egyik az, hogy éjfélig van nyitva, a másik, hogy az egész boltban NINCS térerő...
 Megírtam neki, hogy bolt után hozzák haza Lilut, mert valami nem oké a lábával.

Úgy fél óra múlva hazaértek, Lilu sehol. Maradt Elláéknál. Levi ugyanis bement érte, megnézte a lábát, amiből kiállt valami. Kihúzta, és pikkpakk minden szép és jó lett :)

 ...dehogy... ;)

 közelharcot vívott Liluval, hogy hozzáérhessen a lábához, Martina segített neki lefogni, Lilu egy párnát ölelt közben, és torka szakadtánól ÜVÖLTÖTT, hadonászott, dobálta magát... :( de csak sikerült kihúzni a bűnöst!

Sose találnátok ki, mi volt az...


Egy süninek a TÜSKÉJE!!! :-o

Azt hiszem, ha fogadtunk volna arra, hogy TRANBULINOZÁS KÖZBEN egy sünitüske megy valaha is valaki lábába, most milliomosok lennénk... :)

2015. szeptember 26., szombat

8. évforduló

 Levinek mondtam a héten, hogy pénteken évfordulózunk. :) Megbeszéltük, hogy a kettesben ide-oda eléggé kizárt, annak meg nem nagyon látom értelmét, hogy veszek neki én egy csokit, aztán vesz nekem ő egy csokit, és kész. Lilu régóta mondogaja, hogy vegyem fel az esküvői ruhámat... :) Innen jött az ötlet, hogy öltözzünk be esküvősbe az évfordulónk alkalmából :)

 Reggel felébredtem, ránéztem a telefonomra, szeptember 25., hmmm... Ismerős dátum... Biztos valakinek a szülinapja, de nem ugrott be, hogy kinek... :D A reggeli kávém közben a Facebook szólt, hogy ma van az évfordulónk :D Gyorsan összedobtam egy montázst, és elküldtem Levinek (a fürdőből a nappaliba :D)



...valami káromkodás volt az első reakciója, vagyis ő is elfelejtette... :D Persze utána visszaküldött egy csomó szivecskét, és meg is ölelgetett ;)

Délután, miután Oli elaludt, "gyorsan" felvettem a ruhámat. Nem mondom, hogy egyszerű a fűzőbe egyedül belebújni, meg egyedül megszorítani... De megoldottam. Mutattam Levinek, hűűű-zött, haaaa-zott, aztán szöszölt tovább Danival... :(



(Lilu is kicsípte magát... Mármint szerinte... ;) Felvett egy extra miniruhát, amihez felvette az én tűsarkú csizmámat, ami a combjáig ért... Khm, el lehet képzelni, hogy milyen "csinos" volt. "Vadítónak" mondanám (ha naaaaaagyon diplomatikus szeretnék lenni...), ha mondjuk úgy 15 évvel idősebb lenne... Aztán még ki is festette magát, a szemét is, a száját is lilára...)

Mivel Levi Danival szöszölt, ezért levettem a szoknyámat, és visszabújtam a farmerembe. Aztán jött Levi, és meglepődve kérdezte, hogy le is vetkőztem? Ugyanis addigra elővette már az öltönyét... :) És ő is felöltözött esküvősbe... :)



És azokat a zenéket hallgattuk, amit az esküvőn...




...az esküvőnkön ez volt a kivonulós zenénk, mert tudtam, hogy ha előbb szólal meg, akkor végigbőgöm az egészet. Igazam lett akkor, kifelé zokogtam... (Levi is...) Most is hasonló hatással volt rám... :)

Aztán táncoltunk a gyerekszoba közepén... :)



Orbitális giga rendetlenség van a gyerekszobában, de megmondom őszintén, valami csodálatosan fantasztikusan tökéletes ünneplése volt ez az esküvőnknek, ahogy a GYEREKEINK által felrobbantott gyerekszoba közepén táncolunk, úgy, ahogy az esküvőnkön táncoltunk volna, ha lett volna tánc az esküvőnkön, és... És mindkettőnknek párásodik a szeme, miközben Lilu fényképez minket...

Ezek már szelfik:





(Keresd a TROLLT a képeken! :)))))) <3 )