2014. december 17., szerda

Bele a közepébe...

... de visszafelé... :P

Dani ma volt iskola alkalmassági vizsgán. (márciusban lesz még csak 5 éves... Tök durva, hogy már ilyeneken gondolkodunk, hogy DANI is SULIBA megy... :) ) Rajzolnia kellett, számolnia, volt hallásteszt, látásteszt, fel kellett ismernie képeket, pöttyös színtévesztő táblát néznie, súly-magasság (13,9kg/104cm, ha jól emlékszem), 3-4-5 db számot; halandzsaszavakat; mondatokat (pl a lámpa az asztal fölött van a nappaliban-persze németül :D) kellett hallás után visszamondania. Tökéletesen vizsgázott! :) Igaz, mikor bementünk, és a nő kérdezte, hogy hogy hívják, bújt a "szoknyám" mögé, ahogy szokott, és egy büdös szót nem volt hajlandó válaszolni, de ő ilyen... (annyira, furcsa, hogy Lilu AZONNAL nyit bárki felé, Daninak meg kell egy csomó idő mindig :) )



 Lilunak is volt anno ilyen vizsgálata, ő nem tudta a "gombokat" megnevezni (nem tudta németül, ilyen egyszerű.. :) ), illetve a látástesztnél nem látta a legkisebb E-nél, hogy merre vannak a "lábai". Daninak gyakorlatilag semmi hibája nem volt... :) Nagyon büszkék voltunk rá! :) Egy negyed pillanatig gondolkodott azon, hogy "grün", de tekintve, hogy a zöld a kedvenc színe, semmiképpen nem a szín okozott neki problémát, csupán a németre való lefordítás volt az a negyed pillanat. :)

Liluval ahogy ma jöttünk haza kettesben a suliból (jajj, de jó volt egy kicsit kettesben lenni vele!), félénken közölte velem, hogy beleszeretett egy fiúba... Együtt járnak kórusra, és egy suliba is járnak, ő már negyedikes (!!!!! :-O :D), Lilu évfolyamtársa a kistesója. És nagyon kedves Liluval, és mosolyognak egymásra a folyosón, és, és és... :) Annyira cuki volt, ahogy mesélte! És ő naaaagyon szereti ezt a fiút... :) (Kornelius a neve úgy amúgy...)

Vasárnap heidelbergi magyar cserkész karácsonyon voltunk. Volt tombola, azt is nagyon élveztük mindannyian :) A Mikulás is meglátogatta a gyerekeket... :) Jó kis este volt! :)



Szombaton Lilu szülinapi buliba ment, én meg gondoltam a fiúk átdobhatnának Ludwigshafenbe, letudnám Levi ajándékait. A terv az volt, hogy ebéd után indulunk is, mind a négyen. Csakhogy alighogy Dnai befejezte az ebédet, közölte, hogy fáj a hasa... Nem sima hasájás volt, nem tudott felegyenesedni, lekucorodott a kanapéra, és pityergett... :( Így maradtam itthon, Levi eldobta Lilut a buliba. Daninak kapcsoltunk mesét, hátha segít, de nem, csak nyöszörgött, és sirdogált. :( Láza nem volt, csak a hasfájás. Kicsit elbóbiskolt mellettem, de 20 perc után megébredt. Addigra Levi is hazaért, átvitte a gyerekszobába, olvasott neki mesét, és Dani újra elaludt. 3-tól majdnem fél 7-ig aludt, ő, aki egyébként már évek óta nem alszik délután... :( cseppet rettegtem az estétől, hogy ezek után hogy fog aludni, de végül este is rendesen elaludt, és a "délutáni" alvásból már pocakfájás-mentesen, aranyosan, kedvesen ébredt! :)



Pénteken este Levivel kettesben elmentünk moziba, megnéztük az Éhezők viadala legújabb részét. Jó volt picit kettesben lenni, és mindketten nagyon szeretjük ezt a sorozatot. Év elején 1 hét alatt kilolvastam a 3 könyvet, mikor most megbeszéltük, hogy elmegyünk, és megnézzük, megint nekiestem gyorsan, hogy emlékezzek rá, a német mozi azért elég nagy falat még nekem... :) most kicsit lasabban sikerült olvasnom, de így is eljutottam péntekig a 3. könyvben addig, ameddig a film tart :)



 Mozi előtt telefonált Lilu balett tanárnője, hogy miért nem jár Lilu már balettra? Nos, mert nincs kedve... B. nagyon sajnálta, TÉNYLEG szomorú volt. Valószínű az is volt a gond abban, hogy Lilu elkedvetlenedett, hogy szombatonként már a nagyokhoz járt, ahol eléggé sokmindent nem tudott még csinálni, többek között fel sem érte a lába a korlátot... :) :( Így persze, hogy elment a kedve. Illetve most már hetente 3x van tornaórája, és két hetente járnak korizni is, ami a baletthoz képest egy jóóóóó pörgős sport. Abban maradtunk a tanárnővel, hogy januárban visszatérünk a dolgora, hátha lesz kedve, de szerintem nem. Lillca megmondta, hogy olyat szeretne, ami pörgős, ahol lehet ugrálni, meg mászni, meg ilyesmi...

...éééééés.... pénteken voltunk dokinál is... :) (sikerült előre hozatni az időpontot, bár végül Levinek nem kellett elutaznia a héten) Picinke 5,1 cm. :) Kérdezte, a doki, hogy szeretnénk-e tudni a nemét? Hát nanáhogy! Igazából számunkra is egyértelmű volt... :D Bár, számomra teljes döbbenet, és rácsodálkozás... :D Legkisebbünk ugyanis kisfiúúúúú! :D Ennyit az anyai megérzéseimről... :D
 Ahogy számítottam rá, Lilu nem volt elragadtatva a dologtól, még pityergett is egy sort... :( De megbeszéltük, hogy így csak ketten vagyunk lányok, és a fiúk majd nem piszkálják a cuccainkat, és ez nekünk nem is olyan rossz, hogy csak ketten vagyunk. (azt nem mertem megígérni, hogy majd a negyedik lány lesz... :D És ha nem?! :))) ) A végére eljutottunk oda, hogy nem baj, hogy fiú, a lényeg, hogy baba, és lesz egy tesója... :) Édes volt amúgy, azóta már tényleg nem zavarja. És teljesen megértem a kiborulását... :) (Szombaton volt egy pillanat, Dani hozta a formáját, és én is kiborultam, hogy "ebből KETTŐT?!" Tényleg nagyon borzalmas tud lenni a cukifiam... :-S) Lilu javaslata a projektnévre a Béla... :D :D :D

 Dani örült... :) De ez is várható volt. :)

 Levi szemében az "énmegmondtam!"-volt látható... :) Úgy látom, neki KELL, hogy tudja mi lesz a Pöttöm, kicsit "megfoghatóbb" lesz így számára. Mert amúgy... Nos... Igyekszem elfogadni, hogy ő nem az a típus, aki gügyög-gagyog a pocakhoz, és folyamatosan simizi, és reggel első dolga, hogy megpuszilja, és elköszön a hasamtól is... Főleg, hogy ő már a harmadik Pöttyünk... De nem könnyű elfogadnom, hogy míg az "anyaság" a tesztnél, (vagy inkább már a rákészülésnél) kezdődik, addig az apaság ott, hogy a kezében tartja. Legalábbis Levinek ott. Esetleg a naaaaagyon nagy pocaknál. Addig, csak azt látja, hogy fáradt vagyok, hisztis, és néha az agyi kapacitásom egy inkubátor szintjén van.... :D (a kocsiban, miközben a két gyerek mögöttünk ült, halál nyugodtan érdeklődtem a könyvek felől, amit karácsonyra rendelünk... Nem sokon múlott, hogy ne mondjam ki rendesen-hangosan, hogy "a KARÁCSONYI AJÁNDÉKOT mikor rendeljük meg?!" ehelyett csak annyi hangzott el tőlem, hogy "a könyveket megrendeljük ma?", és le se esett, hogy a két csibe ott ül, és hall mindent... :) )


 Én ledöbbentem a hír hallatán, hisz nekem meggyőződésem volt, hogy lányunk lesz, méghozzá Gréta Karolinánk, akit Linának fogunk majd hívni... :) ettől függetlenül egész nap repdestem a hírtől, hogy FIUNK lesz, még egy... És a FIAIM mind megmutatják magukat ilyen picinek, a lányom bezzeg... :D (Lilu gyakorlatilag meglepetés-baba volt :) ) Ennek ellenére én még megvárnám a "biztos" státusszal a 22-i UH-t is... :) Ami amúgy A Nagy Genetikai Ultrahang, ahol nyakiredőt is néznek, és, ami után reményeim szerint végleg megnyugszom majd... (ugyanis most is kb ugyanazok a hülye  gondolataim voltak, mint Daninál... Miszerint nem lehet mindig ekkora mázlink, hogy gyereket szeretnénk, és jön, ráadásul még egészséges is...)




Imádom Pascal Campion képeit... :) Itt a Pinterestes albumom, egy az egyben MI vagyunk, vagyis szeretném, ha ilyenek lennénk... :)