2014. július 31., csütörtök

Lilu, már megint :)

Lillcát ma elbúcsúztatták az oviból... Mindenki bevitte a táskáját megmutatni, kaptak ajándékot, és egy versike társaságában szó szerint kidobták az oviból :) (amint rájövök a youtube kódomra, hozom a videót, addig is facebook ismerősök előnyben...)

 Fogalmam sincs, mit csinál a lányom a "pasikkal" az oviban, de tegnap Jan anyukája mondta, h a fia (3) együtt összebújva feküdt Liluval a matracon, és J. Liluról áradozik otthon. Ma Enes (6) anyukája (aki 3 év után ma vette a fáradtsagot, hogy megkérdezze, KINEK az anyukája vagyok, és amúgy SOHA nem köszönt...) örömködött, hogy Lilu és E. egy osztályba kerül, ugyanis E. szerelmes Liluba... Kettő perccel később Edem (3) anyukája is kérdezte, h kinek az anyukája vagyok, és ugye ő ott a Lilla (neki elnézem, csak 3/4 éve járnak a "kölkeink" egy csoportba...), ugyanis E. tegnap közölte, hogy A Lilla lesz a felesége, és csak Liluról beszél... :))))
 (Banyek, csak ÉN veszem a fáradtságot, hogy a gyerekekhez szülőket párosítsak fejben?! :-S)
 Amúgy egész sokan kerültek egy osztályba, szám szerint minimum 4-en lesznek együtt, de inkább 5-en. :) a lányoknak örülök, a fiúknak annyira nem, de igyekszem nem előítéletes lenni! ;)


Ilyen volt az első ovis napja reggelén... 2011. március 15-én :)


...és ilyen ma, mikor "kidobták", de nem ma megy legeslegutoljára ;)



Lilu &24. nap

Kedden Lillca buliba ment. Szépruhában, természetesen... ;) Mindig fontosnak tartottam, hogy tudatosítssm bennük, hogy szépek ÉS okosak is. De egy cseppet elbizonytalanodtam, hogy talán túlzásba estem Lillcával... Ugyanis, ahogy mentünk a buliba, ezt mondta:
-Anya, én olyan szép vagyok, hogy ha valaki rám néz, azt gondolja: "ó, de szeretnék én is egy ilyen szép kislányt!"
:)))) 
 A fórumon, ahol kiélem felnőtt (magyar) életemet, megkérdeztem a csajoktól, hogy kell-e ezzel valamit kezdenem?! Nagyon megnyugtattak, azt mondták, tanuljak tőle, sok felnőtt irigyli a magabiztosságát, és remélhetőleg nem növi ki! ;)
 ...én is remélem... Én is magabiztos, szépnek érzett 6 éves voltam. De kinőttem, és legközelebb csak 18 évesen voltam elégedett magammal. Remélem, neki kimarad az a szörnyű 12 év!!!


Persze Dani is kérte, hogy őt is fényképezzem, és ő is mondta, hogy rá is biztos ezt mondják! :) (egyébként ő arra a kérdésre, hogy milyen színű a szeme, azt válaszolja, hogy CSOKIBARNA :) )

Tegnapi, pózolós Lilu:


Hogy ezeket honnan szedi?! :)))))


2014. július 30., szerda

23. nap

Hétfő

-reggel ez a pici csiga utazott velem a bicajon :) még ma (szerda) is ott van! Persze lehet, hogy az mar egy masik... :))) 
-a fonokom nem szereti elmosni a bogrejet. De még a mosogatoba betenni sem. Kepes (lenne) honapokon keresztul, MOSATLANUL hasznalni...
Neha meglepem, aztan napokig hallgathatom, hogy "szegény bögre..." :) gondoltam, ha egy post-it mosoly tarsasagaban talalja meg a TISZTA bogret, az talan enyhito korulmeny ram nezve. ;) nem volt az... :))) 2 napja hallgatom, h szegény bögrét egy gonosz személy elmosta... :)
-Lilu hetfon volt utoljara baletton, kaptunk egy cetlit, hogy bemutatot tartanak. Hat, nem igy kepzeltem... :) bemutato nem volt, ellenben a szuloknek is menniuk kellett bemelegiteni... ;)



22. nap

Vasárnap:
(Ossze fognak csapni a fejem folott a posztok, mar erzem! Ma a 25. nap van, es meg csak a 23.-at irom, es logok a 17-el :( )
-probahorgolas az emlitett babatakarohoz ;)
-Vadasparkban jartunk


Delelott meg "atugrottam a szuleimhez" ;) persze, csak Skype-on, de olyan jok ezek a beszelgetesek, mikor mindenki szoszol az otthonaban, megis egyutt vagyunk :)

2014. július 29., kedd

21. nap

Szombat
-Péntek éjjel Levi elugrott a gyerekek táskáiért, amik már a PackStationon vártak. Így spóroltunk egy utat szombatra (volt anélkül is elég dolgunk), és a Babákok is azzal indíthatták a reggelt, hogy csomagot bontottak. Volt nagy öröm, egész reggel rajta volt a táska a hátukon :)
 Két csomagom is a postán várt, pontosabban az egyik a benzinkúton, a másik a DHL miniközpontban. A gond az volt, hogy a benzinkutas csomagomhoz eltűnt az átvevőszelvény... Levi volt már bent egyszer, akkor közölték, hogy ott nincs. (mármint a csomag, nem a cetli :D) Felhívta a céget, ahol mondták, hogy de. Úgyhogy most elmentünk megint, cetli nélkül, hátha sikerrel járunk. Mint kiderült, az volt a gond, hogy a cetli Erika Cs.F. néven volt, (a személyimben, amivel igazoltam magam Cs. F. Erika Szilvia szerepel...) a csomagon meg csupán az F. szerepelt. És, mivel mindössze 4 betű a lánykori vezetéknevem, gyakorlatilag olyan pici volt a csomagon, hogy fel sem tűnt senkinek, hogy ott van... :) De megtaláltuk, és a csomagot is megkaptam! :)
 A következő csomagot zökkenőmentesen magamévá tudtam tenni ;)

-Lillca rámbízta a koronáját... És naaagyon élveztem! :D

-étteremben ebédeltünk, négyesben. Tényleg négyesben, a tulajbácsin, és a szakácsfiún kívül SENKI nem volt az étteremben... :)

-vettem fonalat! Megkértek ugyanis, hogy horgoljak egy babatakarót! :) Úgyhogy tegnap neki is estem, ma meg majd bonthatom vissza... :D Ugyanis olyan aprósággal nem számoltam, minthogy a láncszemsor hiába 80 centi, ha utána egy ráhajtásos pálcák jönnek, amik elég rendesen nyúlnak. Így, a tervezett 80x80 helyett kb 100x100-as lenne a takaró. szegélyminta nélkül... :D Az még vagy 10 centi... :D Szóval gyakorlok, gyakorlok! (viszont olyan gyorsan haladok, hogy tegnap egy egész gombócot belenyomtam! És ma azt az egészet bonthatom vissza... Az utóbbi pár napom amúgy is erről szól... 4 nap horgolást kb 40 perc alatt simán vissza lehet bontani... :S)


-délután Bence 4. szülinapját ünnepeltük, Lenkice sütötte a tortát, ami nagyon szép lett, és finom is! Csak magyar gyerekek voltak, magyar anyukákkal, nagyon jól éreztük magunkat! (nem azért, mert csak magyarok voltak ott, hanem úgy amúgy!) :)
Levi meg úgy tud örülni egy gyerekjátéknak, mint egy gyerek... :) Annyira cuki volt! Bence kapott tőlünk egy markolót, Levi bontotta ki (az egész dobozt le kellett fejteni a markolóról), és hosszú perceken keresztül csak azt lehetett hallani, hogy "úúú, de jóóó! És ezt is lehet vele! Áááá... Ez is mozog! Itt is nyílik!" :)))) Néhány órával később meglátta a nappaliban Bence Technic legóját (ugye, akinek jóval idősebb bátyjai vannak, az már 4 évesen is Technic legóval játszik ;) ) "Aztaaaaa... Technic legóóóóó! úúúúúú..." :))) Alig várja, hogy Daninak (!!) is vehessen végre... De Dani még csak NÉGY éves... :D

2014. július 28., hétfő

20. nap

Péntek:
-Emlitettem a fonoknek, hogy majd szeretnek szabira menni, ezert erdeklodott, hogy a receptfuzetembe leirtam-e az "Erika Quiche" receptjet is. Mondtam, hogy nem, szemre szoktam csinalni, es lecsaptam a magaslabdat, "ugye milyen jo, mikor azt mondjak, h 'egy kicsi ebbol, egy keves abbol'?!" ;) ugyanis eleinte MINDIG ezt csinaltak velem! "Mennyi olajat tegyek a salataba?" "Hmm, egy keveset!" 5 honapja vagyok ott, most mar en is tudom, hogy mibol mibe mennyit, de en jobban szeretek pontos adatokkal dolgozni, igy a fuzetembe szepen feljegyeztem minden meresem eredmenyet. Kiveve az "Erika"-t... ;) persze penteken lemertem a kedveert mindent, akkor meg azon vigyorgott, hogy "150 gramm ez, 170 gramm az"...
 Szerencsere a beszolasomon is jot nevettunk ;)

 -Vegre eljutottam a mosasig, porszivozasig. Miota nem napi 2-3 orat dolgozom, es nincs delelottom, nehezebben allok neki a dolgoknak. Az elmult 6,5 evben, 99%-ban delelott csinaltam a hazimunkat, kell egy kis ido, hogy at tudjak allni.

-mig Dani furdott, Lillcaval a kanapen ulve csevegtunk, elenekelt nehany ovis eneket, tok jo volt!

-aztan mikor Lilu furdott, Danival megneztuk Lilu baratsagfuzetet. 3 eves volt Lillca, mikor kapta, olyan jo volt a pici, kerekpofiju baratait nezegetni! Akik mostanra jol megnottek, es nehany het mulva mar az iskolas baratsagfuzetet tolthetik ki... :)

-Bence szulinapi tortajara iden is kaptunk felkerest, de most csak a dekoraciora. Kivetelesen en vallaltam magamra, egerkeket gyartottam, marcipanbol :)

-megkaptuk a Babákok ovis kepeit!

2014. július 25., péntek

19. nap

 Levi valamelyik utjarol hozott Lilunak egy divattervezo fuzetet, lanyok-fiuk testenek a korvonalai vannak benne, meg nehany inspiracio. Ez Lilu elso "foglalkoztato fuzete", amit telerajzolt. Tegnap keszult el az utolso, mikor odahozta megmutatni, leesett az allam...:


Ő Eliza, vagyis a Jegkiralyno. Nem puskazott, fejbol oltoztette fel... ;)


 Annyira tetszenek a rajzai! Ha egyszer nem leszek ilyen lusta, mutatok meg nehanyat! ;)

 Delutan visszasetaltunk a munkahelyemre, mert varialunk a fizummal, es nem voltam benne biztos, hogy mindent jol ertek... Barkivel elbeszelgetek nemetul a gyerekekrol, horgolasrol, a melomrol, de a penzugyekhez nincs szokincsem :( szoval beugrottunk, kiderult, hogy nem ertettem felre semmit, majd elindultunk haza. 
 Van egy nagy emlekmu-szoborszeru a bolt elott, a gyerekek nagyon szeretnek ott rohangalni, megalltunk kicsit. Mikor indultunk volna haza, megjelent ket ovis pajtas az anyukajukkal, osszeszedtem a batorsagomat, es megerdeklodtem, h tud-e rola, hogy 10€-t be kell fizetni az iskolakezdoknek, az ovonenik bucsuztatojara? (Sejtettem, h nem tudja, de annyi L-betus kisfiu van az oviban -Luis, Lauritz, Leonis, Leonard, Lorant-, hogy elofordul, h keverem oket :) de betalaltam! ;) ) Egy orat beszelgettunk meg vele, mig a gyerekek jatszottak :)


Szoval a 19. nap:
-Lilu vampirt rajzol
-Dani emberket
-Lillca Jegkiralynoje
-Babákok <3



2014. július 24., csütörtök

18. nap


Lilu rajzolt magának "Anya gyűrűt" <3


Meg akartuk venni Lillca iskolatáskáját, hónapokkal ezelôtt bementünk egy boltba, ami akkor nyílt. A tulaj (gondolom ő volt) azonnal ott termett, megmutogatta a kiszemelt tatyóz, mit hova, mi van hozzá, fantasztikus jó eladó volt, azonnal beleszerettünk A Táskába. (Persze az is lehet, hogy TÉNYLEG a táska a jó! ;) )
 Visszamentünk tegnap. Egy db nő ült bent. Nézegettük a táskát, szerencsétlenkedtünk, és eszébe sem jutott, h megkérdezze, ugyanmár, segíthet-e?! Nem kevés pénzt terveztünk ott hagyni, de a hozzáállásának köszönhetően nem vettünk SEMMIT. Megrendeltük interneten...


17. nap

...hamarosan! :)

2014. július 23., szerda

16. nap

Hétfő

Délelőtt meló, rohanás a gyerekekért, ebéd, ebéd utáni pihi közben nekiálltam a Dani által rendelt, a cicájának szánt takarónak. Mondhatni majdnem készen lett, amikor vettem a fáradtságot végre, hogy megszámoljam az 1., és az utolsó sorban a pálcákat... ;) majdnem tízzel vokt több az utolsóban... :D hihetetlen amúgy, hogy kendôt, nyuszit hiba nélkül horgolok, de egy sima, egy féle fonalból álló téglalappal MINDIG szívok! :)))
 A gyerekek viszont baromira élvezték a lebontást, Dani fogta a takarót, elrohant vele, nálam volt a fonal vége, gombolyítottam, ők meg rohangáltak az egyre hosszabb fonallal... :D Dexter is élvezte volna, de csórit kénytelen voltam megdobálni egy zoknival, hogy ne tegye, ne rágja már szét a fonalamat, hahó... ;)
 Levi hazaért, Danival elvitték Lilut balettra, úgyhogy megint nekiálltam a takarónak, tanulva a hibámból ;)


Őszintén szólva nagyon büszke vagyok magamra, a takaró alatt (a csillag kivételével) minden kisállat az én művem... ;)

A csillagról meg mindig ez, a négy évvel ezelőtti kép ugrik be:


:))

Hétfői Lilu:


Hétfői Dani:



2014. július 22., kedd

15. nap

Kezdek lustulni, sorry... Facebookon azért minden este felteszem a képet, csak ide macerás írnom... :(


15. nap, vasárnap
-végre bepakoltam a dobozokba a fonalaimat! Es ez nem az összes... De végre megértette a főnököm, hogy minek cipelem haza a szemetet, értsd, az üres dobozokat ;)
-Lillca ajándékrajza Daninak, a névnaposnak :) McQueen, természetesen ;)
-Dani így örült a névnapi ajándékának :) (erről még majd hozok képeket!)
-Levi rajzolta nekem a homokba... <3

2014. július 20., vasárnap

13-14. nap

Péntek, 13. nap
Ismét a Quichekről szólt a délelőttöm... Mi másról? :)
Ovi után kérdezte Shorena (Lilu barátnőjének az anyukája), hogy átmegyünk-e megint. Hát naná! Igaz, a lakás úszik, össze akartam pakolni, mire Levi hazaér, de úgy döntöttem, inkább éljünk társadalmi életet, néha az is kell! :) Úgyhogy átmentünk. Nagyon jól érzetük megint magunkat, Lilu Anna-Linaval elvonultak a gyerekszobába, Dani talált egy Bobby Cart, azzal rodeózott a lakásban (tök jó, hogy ők a földszinten laknak :) ), vagy duplózott, Luka-Benjamin (1,5 éves) meg hozta a másfélévesek formáját, az a típus, akinek az anyukája egy percre sem maradhat egyedül, a kissrác MINDIG a mamáján lóg, meg is állapítottam magamban, hogy bár az enyémek sem voltak könnyű esetek, mégis egyszerűbb volt, mint Luka... ;)
 Shorena megkért, hogy mutassam meg neki, hogy készült Dani nyuszija, úgyhogy rögtönzött amigurumi oktatást tartottam, németül persze... :D



Szombat, 14. nap
Kivételesen megint dolgoztam, beérett a Quicheim gyümölcse. Hatalmas büszkeséggel töltött el, ahogy kipaloltuk a standra az ÉN főztömet (süttömet :D)! Lampionokat is szereltem a tűző napon, és áldottam az eszemet, amiért csőtopban mentem :) Tegnap délben kezdődött egy két napos fesztivál a városrészünkben, ahol a munkahelyem is képviselteti magát, azért volt ez a nagy sürgés-forgás.
 Meló után haza, fürdés, összecuccolás, majd mentünk is a strandra. Nagyon szeretem ezt a strandot, van egy gyerekmedencéje, ami 3 szintes, csúszdákkal elválasztva, mind a három másmilyen mélységű. Valamint van ott egy tó is, tegnap ott voltunk inkább. Dani mikor nem vizezett, nekiállt várat építeni. Aztán Levi is beszállt. Lilu is. Majd persze én is. És ismét rádöbbentem, hogy nagyon szeretek homokozni! :) (Emlékszem, mikor tesómmal leküldtek a játszótérre, már akkor is rájöttem erre :) ) Úgyhogy simán előfordult, hogy a gyerekek a vízben játszottak, míg én egyedül homokoztam... :D Jó alibi a gyerek, na... :)
 KisDani meg talált nekem egy szív alakú kavicsot... :)


2014. július 18., péntek

12. nap

 Tegnap nem túl sok kép készült, pedig szuper nap volt!
 Na jó, a délelőttöm húzós volt, de nem írok többet a Quicheimrők! :))) Főnök viszont közölte, h mogy jövő héten nem dolgozunk, kiülünk a hátsó udvarba napozni. Kár, hogy vasárnap jön a vihar... :(

Tegnap reggel pöttyökdt találtam Danin... :-S megijedtem, hogy bárányhimlő, de se láza, se rossz kedve nincs... 

Meló után robogtam a Babákokért, gyors ebédfőzés, majd mentünk át az egyik ovis családhoz, egy másik anyuka is ott volt a lányaival. Jó 2 órát ott voltunk, szuper intenzív nyelvtanfolyam volt számomra ;) de, hogy senki nem hajlandó figyelembe venni, hogy külföldi vagyok, alig-némettel?! :) Folyton pörög mindenkinek a nyelve... :))

- - - - - 


-melóban (Anyusnak küldtem a képet, amúgy nem szoktam selfiezni munka közben! ;) )
-újabb tetkók készülnek
-Dani kakaóstészta után... :)
-SZÉPSÉGEIM :))))

2014. július 17., csütörtök

Selfiáradat Rómából

Tudom ám, hogy lógok még Rómával...
Egy kis ízelítő a selfikből, pontosabban ezek csak a második napi selfie-jei...

Indulás várost nézni!

Forum Romano

Colosseum

Vatikánváros felé busszal mentünk

Vatikánváros

Szent Péter tér

Angyalvár

Pózolj Vatikánnal a hátad mögött :)

Pózolj Angyallal!

Pantheon

Trevi kút

Négy folyó kútja (azt hiszem... :) )

Nagyjából 15 órát voltunk úton, ezalatt csupán ebédelni ültünk le, meg a buszon, Vatikán felé... Meg néhány kávézóban. :) Ez a mininyaralás sem a pihenésről szólt! :D


2014. július 16., szerda

11. nap

Reggel arra keltem, h Dani ugat, es alig van hangja... +Levi sem volt már itthon, 5-kor jött a taxi, mire mi oviba indultunk, ő már az amszterdami reptéren sétált. :)
 Szóval Dani ugatva köhögött... Rögtön sziruppal nyitottunk, majd elmajszolt néhány sütit, míg igyekeztem magamhoz térni (kb 6:30-at írtunk, nem tudok ehhez hozzászokni... :) ). Mire magamhoz tértem, melegnek éreztem. Lázmérés, közben kattogott az agyam, hogy hogyan és mit tudnék intézni, ha neadjisten lázas, ugyanis várt még rám minimum 100db miniquiche. (Ma este egy 200 fős bulira szállítottunk partyfalatokat, köztük az én 400db miniquichemet, amiben kb 15-20 órányi melóm van...) Sokmindenre nem jutottam, de szerencsére nem volt láza! :)
 Biztos ami biztos alapon felírtam a telefonszámomat, nem vagyok benne biztos, hogy megvan az oviban, Levi a kontaktember, én továbbra sem szeretek telefonálni németül, de a muszáj nagy úr. Leadtam a Babákokat, óvónéninek elmondtam, hogy Dana köhög, de nem lázas, ha van valami hívjanak, az utca végén dolgozom (nem a Sarkon :P :D), 5 perc, és jövök!
 (és egyébként roppant büszke vagyok magamra, mert 2 éve még biztos nem beszélem ezt meg az oviban senkivel... Mostanra olyan határozott magabiztossággal adom elő a förtelmes nyelvtannal (ellenben nem rossz akcentussal ;) ) összerakott német mondataimat, hogy simán megtévesztem a németül nem tudókat, hogy milyen jól beszélek :D)
 Szerencsére egész délelőtt nem hívtak, úgyhogy nyugodtan gyárthattam a quicheimet... :) Most meg igyekszem lélekben felkészülni, hogy péntek 2-ig még 12 db nagy quiche hátravan... Ami roppant kevésnek tűnik a 400db-hoz képest, de azért nem fogok unatkozni! :)
 Attól eltekintve,hogy már a fülemen is quichek folynak ki, baromira élvezem! Nagyon nagyon jó a hangulat, rengeteget röhögünk, a főnöknek nyugodtan be- és visszaszólhatok, és meg is teszem... :) Ma pl megbeszéltük, hogy szükségem lenne egy quiche-konyhára, mennyivel gyorsabban tudnék haladni, persze kell bele klíma is, egyéb esetben csak tavasszal és ősszel vagyok hajlandó dolgozni. :) (február végén kezdtem, és volt olyan, hogy zsibbadtak az ujjaim, annyira fáztam... Egy idő után már nem is éreztem az ujjaim végét, akkor kicsit megijedtem. :( Most meg meleg van. :D Komolyan! Tudom, hisztis vagyok a hőmérsékletváltozásra, ezt régóta tudom-tudjuk, dehát így, hogy zsír gyakorlatilag nincs rajtam, nem csodálkozom. Hiába takarózol be ropival, nem melegít... :D Mint, ahogy a csontjaim sem... :-S ) Természetesen mosogatógép is kell a királyságomba. ;) Az egészet amúgy ők kezdték, nem magamat neveztem el a Quichek királynőjének! :D Ja, persze koronát is akarok... ;) 
 Egyébként Dani köhögése miatti agyalásom eredménye az lett, hogy ha kell, akár itthonról is be tudnék dolgozni, a kis drágasssszágaimat itthon is össze tudom állítani, M. meg ideugrana értük, és visszavinné az üzletbe megsütni. :) 

 A héten minden nap sikerül olyan hülyén végeznem melóban (nem kötött a munkaidőm, amikor végzek, lelépek, ez lehet 10-kor, 11-kor, 13-kor, teljesen rugalmas), egész pontosan 13:15-13:20 környékén, mikoris az a helyzet áll elő, hogy hazajönni kb 5-10 percre tudnék csak, de ahhoz meg még korán van, hogy a Babákokat elhozzam... Ilyenkor van az, hogy hazaugrok egy kávéra, vagy lemosni a körmömről a németzászlószínű festést, és robogok is az oviba. :) még jó, hogy van bicajom... (IMÁDOM amúgy! :) )

 Törpök ma tündériek voltak hazafelé is, ithton is! Kicsit mondjuk kettős érzéseim voltak, ahogy a konyhából hallgattam, hogyan csikizik egymást, meg őrültködnek az ágyamban, és TUDTAM, hogy sírás lesz a vége, de olyan jó volt hallgatni a gurgulázó kacagásukat! :)
 ...egyébként jelentős sírás-sérülés nem történt! ;)


Majdnem 3/4 4 volt, mire végeztünk az ebéddel... (hejj, és régen milyen furán néztem Ági barátnőmre, akik mindig 3-4 körül ebédeltek?! Sosem értettem, hogy ezt így hogy... Neszenekem, mi is akkor eszünk... :-S)
 Kicsi szusszanás, majd játszi! :)
A második oszlop képeit küldtük Levinek, aki eddigre már régesrég a gyárban volt, és csinálta a valamit, amit ilyenkor csinálni szokot... :D


Oh, a lábak... :D És megint ÁdámÉvától kezdem... :D Szóóóval... Gyerekként imádtam a kezemre rajzolni, de az anyukám nem imádta... Mindig aggódott, hogy valami mérgezésem lesz a golyóstollaktól. Vagy a festékfilctől... vagy az alkoholos filctől... :D Igen, gyakorlatilag mindennel rajzoltam magamra. Néha az öcsémre is... :D Van valahol egy fénykép, a tesóm hátának jó 3/4-e tele van rajzolva valami nonfigurativ mintával, festékfilccel... Azon a nyáron az én lábamon is volt, kb 2 naponta átrajzoltam :)
 Szóval ilyen előzményekkel nem csoda, ha hagyom, hogy a Babákok rajzoljanak magukra :) Ezek a filcek ráadásul direkt tetoválófilcek, ami azt jelenti, hogy egy kézmosásra lejönnek. Illetve, gondolom be van vizsgálva, és tuti nem mérgezőek (bááár... Na mindegy...). Lilu a múltkor meglátta, hogy milyen indákat rajzoltam magamra (hehe... nem nőttem ám ki, azóta sem! :D Akkor éppen arcfestékkel kentem magam...), és azóta ő is indákat rajzol. A kezére. Mert a lábára meg most épen csillagokat, a bokájára "lábkötőt"... őőőő... Az a bokalánc, igaz? :D Szóval bokaláncot, ami amúgy pont úgy nézett ki, mintha levágták volna bokából a lábát, és visszavarrták volna... Neki tetszett. Nekem nem. "De Anyaaaaaa! Ez az ééééén lábam, jó? Úgyhogy azt csinálok vele, amit akarok!" Hm... Lesz tőle baja? Nem. Akkor csinálja... ;)
 Dani sem akar persze ezekből kimaradni, így Lilu néha őt is kipingálja. Vagy én, bár határozottan nem tetszik nekik a csillagom, amit nem is értek... :( :D De van, hogy magának rajzol, ma reggel pl DÍNÓT rajzolt a TALPÁRA... :D

 Szóval így telt az első napunk Levi nélkül. Aki egyébként péntek éjjel itthon is lesz. Éppencsak "átugrott a másik gyárba" Khm... 2 repülővel... :D

10. nap

Már a 10%-án túl vagyok! :) megy ez, és nagyon jól érzem magam tőle! :)


-horgolt fa a városrészünkben! a múltkor láttam már a villamosról, már akkor is felderült tőle a szívem, de most olyan jó volt ott állni mellette! Ilyet nekem is KELL csinálnom, mese nincs! ;)


-Piknik a parkban. Tegnap Lillca volt kirándulni, és már hétfőn megígértem, hogy kedden az állomáson szerzünk ebédet magunknak :) Ha már volt ott egy Meki... ;) Asztalok-székek persze nincsenek, így vándoroltunk egy kicsit. 



-nézik a bácsikat, ahogy futnak (majd lefutottak egy focipálya-kört...)



-gesztenye... Komolyan nem értem... NYÁR kellős közepe van, és érik a geszetnye?! Mondjuk nem tudom, min vagyok meglepődve, azok után, hogy márciusban az orgona virágzott. Az orgona, ami a fejemben Anyák napi virág. (és, érdekesség képpen, mikor a barátnőméknél voltunk Ausztriában, a hegyek lábánál, ott meg május VÉGÉN virágzott az orgona... Teljes döbbenet volt számomra :) )



-szív alakú kátyú

-játszótér
-játszótér


-piros és pöttyös! (és labda)

-tesókámmal esti FaceTime party, "közös sütisütés"  (azért azt szeretem a 21.századi kütyüőrületben, amikor a szüleimmel a laptopon Skype-olok, közben a tesómmal telefonon FaceTime, és bár a szüleim Mo-n, tesóm Münchennél, mégis együtt a család!)



Lillca nagyon aranyos volt a játszótéren. Volt egy kislány, ránézésre talán enyhe Down kóros lehetett, vagy valami egyéb genetikai betegsége volt, az arcán látszott, hogy "más". Lilu odajött hozzám, és mondta, hogy a kislánynak olyan az arca, mintha márges lenne. Mondtam neki, hogy valószínűleg beteg, és azért ilyen, erre ő: "Anya... Ő olyan szép!" Annyira édes volt! Amúgy nagyon vonzotta a kislány, egy kis idő után labdáztunk is együtt. :)


2014. július 15., kedd

9. nap

-Dani első igazi ovis kirándulása, Karlsruheban voltak állatkertben, látott zsiráfot is!
-schwarz-rot-gold a VILÁGBAJNOKOK tiszteletére :) amúgy reggel 9-kor teljes csend volt a városban, gondolom mondenki az előző esti partyt pihente ki ;)
-hazafelé az állomásról. A 25-30 perces utat több, mint 1 óra alatt tettük meg, az egyetlen jó az volt benne, hogy végül nem lyukadt ki a gyomrom... ;)
-Dani a Dinijével :)
-Levi Lilunak "ha lenne a kenyereden két luk, olyan lenne, mint egy szemüveg" :)
-felvásároltak az aldis mesekönyveket, ők is tanulhatnak belőle és én is :)
(+1: jófejek és segítőkészek vagyunk ;) )

2014. július 14., hétfő

8. nap

Nem lett elfelejtve, csak meccset neztem...


Úgyhogy itt is az első jó: NÉMETORSZÁG VILÁGBAJNOK!!!! :)


-befejeztem Dani Dini nyusziját! :)


-palacsinta
-Dexternózi
-Dexterrel együtt alvás
-Dani rajza "Apa&Dani a pirosautónkban"
-40 perc alatt elkészült sál :)

2014. július 12., szombat

7.nap

Ma is dolgoztam, főnökség szerint megmentettem az életüket... :) Szeretnek, és én is szeretek ott. Két főnököm van, Claudia a vevőtérben van, Mario a konyhán. Én elsősorban M-hez tartozom, néha "veszekednek" rajtam :) M. állati jó fej, ötvenes, 4 gyerekkel, énekel, táncol, beszólogat, viccelődik, tényleg bírom. C-vel eleinte nem tudtam, hogy hányadán állok, mostanra már tudom, hogy szeretjük egymást :) Mikor májusban a memmingeni repülőtére vártunk a repülőnkre, kaptam egy SMS-t, hogy "boldog szülinapot, jó utat" stb. Visszaírtam, hogy köszönöm, nagyon kedves vagy, de nem tudom ki vagy, nem ismerem ezt a számot. Claudi volt az. :) Én meg amellett, hogy nagyon örültem annak, hogy írt, rettenetesen kellemetlenül éreztem magam, hisz addig mindig magáztam az SMS-ben meg letegeztem... :( Atán visszajöttünk a meglepetés nyaralásból, meséltem C-nak az élményeimet, aztán egyszer csak közölte, hogy "Du muss nicht "Sie" sagen, ich bin die Claudi!" (=nem kell magáznod, Claudi vagyok!) el nem tudom mondani, hogy mennyire jól esett! :) Ami vicces, hogy valószínű tőzsgyökeres mannheimi, és ennek megfelelő a kiejtése is... :) Képes írásban is mannheimi akcentussal írni, én meg ember legyek a talpamon, és értsem meg... :) (Pl: "Du bisch die beschd!" = Du bist die best... :D)

Vissza a listámhoz: 
-quiche... mi más :)

-a túlsó oldalon meg tormakrém, szerintem gyönyörű a halálba tartó petrezselyemlevél...

-középen: a színek sorrendje nem stimmel, de azért sikerült német színekbe öltöznöm :) Igaz, a meccs nem ma lesz, de valószínű holnap nem megek emberek közé... :D (extra jó: exkolleginának feltűntek a színeim, a körmöm is, a ruhám is :) )

-Lillca levágatta a haját... Csak beadtam a derekamat, és kértünk tegnap időpontot. Mondjuk azt nem gondoltam, hogy én nem leszek ott... Átszaladt a fejemen, így Levi lelkére kötöttem, hogy 1., hozza el a levágott haját, 2., össze lehessen kötni a maradékot.
 De arra álmomban sem gondoltam, hogy szólnom kell, hogy frufrut NEEEE!!!!! :( (gondolom Lilunál elég nyomós érv volt, mikor a néni megkérdezte, hogy akarja-e, hogy "PÓNI"-nak hívják (ejtik) németül a frufrut... Naná, hogy akar pónit! :D) Nekem kicist furcsa, majd megszokom, de, ha eltűzöm a frufruját, akkor olyan széééép...! :)



Lillca holnap állatkerti buliba megy, aztán a következő két hétben még két buli várja... KisDanit sajnálom nagyon, mert őt nem hívják... :( Gondolom, mert fiú... :( Holnapra igyekszünk kitalálni neki valamit, nehogy nagyon kikészüljön... :)


2014. július 11., péntek

6. nap

-reggel nem esett az eső, mehettem bicajjal! :)
-102 db quiche-t készítettem ma... ;) Király vagyok, vagy király vagyok? :P
-hazafelé a Babákok találtak egy kibújt csigát, nagyon boldogok voltak vele :)
-reggel felhívtam Levit, ők még itthon készülődtek, én már melóztam, hogy szeretne-e jófej Apuka lenni? Ugyanis a Babákok napok óta mondják, hogy rajzoljak németzászlót az arcukra reggel, de minidg elmaradt. Úgyhogy megkértem Levit, hogy rajzoljon nekik :) (most mondja, hogy mikor megkérdezte reggel, hogy Anya nem ígért-e valamit az arcukra, fogalmuk sem volt, hogy miről bezsél... Tipikus... :D) Természetesen ovi után újrarajzoltam. (Bár a fénykép szuper lett, és sugárzik a gyermekeimről az egymás iránt érzett szeretet, az hozzá tartozik az igazsághoz, hogy Dani előtte is, utána is igazi kis méregzsák volt... Mint kb minden pénteken... Addigra nagyon elfárad, és azért egy négy évesnek még illene héba-hóba aludnia délután, amit ő már elég régóta nem tesz meg. Így péntek 3 órára nagyon agresszív kismalac tud lenni...)
-Míg Anyusommal cheteltem, Dexter rámmászott, lökdösött, dorombolt, cukiskodott :)
-Dani Dinijének elkészült még egy testrésze! Már csak egy db láb lóg, és kész!! (Ja, meg egy pompon farkincát is rendelt a fiatalúr :) )
-Lilu a fejébe vette, h meg akar tanulni furulyázni... Egyelőre gyakorolunk, néhányszor már csinálja, amit kérek, de többnyire inkább nem, mint igen... :)
-németországzászló-színű körmök. Készülök a vasárnapra! ;) (bár így, hogy holnap is megyek melózni, valószínű festheten újra, de addig is olyan szép! ;) )

2014. július 10., csütörtök

Lilus-fogas

 Aki rétóta olvas, még emlékezhet rá, hogy mennyit szenvedtem, hogy Lilu fogai nem akartak kibújni. Míg minden normális gyereknek nőttek a fogai, Lilunak egy évesen 2db volt, 15 hónaposan 4... Mondjuk ezzel a négy fogával is ette a pizzát, a rántott csirkét, és gyakorlatilag MINDENT, de akkor is aggódtam egy kicsit... Őszintén terveztem, hogy elviszem fogröntgenre, hogy van-e egyáltalán foga csórikámnak...

2009. július
Aztán egyszercsak meglett a 20 foga, és egy darabig jegelődött a téma. Igenám, de most meg jön(ne) a fogváltás... Az összes iskolakezdős csoporttársának van már maradandó foga, 2-3-4-5db. Lilu fogai meg állnak, mint a cövek. Bár már tavaly állította, hogy mozog neki, ez nem bizonyult igaznak, azóta sem mozog egyetlen egy foga sem. Semmi. Nulla. 20 db cuki kis tejfoga van, majdnem mondhatnám, hogy tökéletesek, de egyet megrottyintott hónapokkal ezelőtt (letérdelte a száját, az egyik foga elhalt...). A rotty-fog miatt voltunk fogorvosnál (igazából csak azért mentünk el, mert Lilu nkeiállt pöszén beszélni, és Levinek meggyőződése volt, hogy Lilunak fáj a foga, és azért beszél úgy, szerintem meg csak tetszett neki, és Levi adta a szájába ezt az okot "AZÉRT beszélsz így, mert fáj-zavar a fogad?" -ezek után persze, hogy azt mondta, hogy igen...), szóval voltunk fogdokinál, aki azt mondta, hogy nincs gond a fogával, fura, hogy még nem mozognak, de nem gond, valószínű azért, mert ugye későn is jöttek ki neki. Elképzelhető, hogy a szüreke fogának kell majd segítség, ha ki akarna esni (ezt úgy értelmeztük, hogy valószínű ki kell majd húzni...), de aggodalomra semmi ok. Én nem is aggódom... De Lilu már nagyon szeretne a fogtündérrel találkozni... :) Addig is megbeszéltük, hogy igazából tök szerencsés, mert minél később jönnek ki az új fogai, annál tovább maradnak tutira egészségesek. Mivel addigra MÉÉÉÉG ügyesebb, okosabb lesz, és még szuperebbül fog tudni vigyázni rájuk! :) (és micsoda szerencse, hogy nem a vasfogát rúgta ki, ugye...)
 Ja, a pöszézés egyébként elmúlt. :) Néhányszor rászóltunk, hogy nem értjük így, és újramondattuk vele, úgyhogy már nem beszél pöszén. ;) (ellenben a "t" betűnél még mindig hajlamos az akcentusra, de ez van... Ha megyünk haza, mindig elmúlik, jobb lesz cseppet.)



 Akcentusról jut eszembe! A múltkor mondta az egyik ovis-anyuka, hogy Lilu német beszédén egyáltalán nem érezhető, hogy két nyelvű lenne! A magyarján sem, amúgy... :) Olyan büszke vagyok rá! Igaz, a német része nem az én érdemem, de a magyar igen! :) Egyelőre nagyon jó útnak tűnik, amit bevállaltunk, miszerint itthon csak magyarul! Ez mostanra cseppet enyhült, néha, a magam örömére-tanulásomra szoktam velük kicist németül beszélni, illetve ők hajlamosak egymással, vagy magukban németül játszani, de 90-95%-ban csak magyarul beszélgetünk! És imádom, hogy ha németül szólok hozzájuk, németül válaszolnak, ha magyarul, akkor magyarul... És azt is imádom, hogy a játszótéren, amíg ketten vannak, egymással is magyarul játszanak, de amit jön egy német kisgyerek, átváltanak... :) Olyan jó nekik, hogy két nyelvük van! :)



5. nap

-reggel a főnököm azzal indított, h elküldött receptes füzetet venni, és lediktálta a Maultasche receptjét. Hetente kb 200db-ot készítünk, de tegnap rá kellett döbbennem, miután egyedül maradtam, azzal az instrukcióval, hogy csináljak Mault-et, hogy NEM TUDOM hogyan kell... :( MINDIG ő csinálta a tölteléket, én csak összeállítottam... De ennek vége! Van füzetem, és receptem is! :)
- a múltkor említett quiche-emből kettő darabot rendeltek szombatra! :) Tökre örülök neki!
(az első képen amúgy a mini quiche-eim készülnek, holnap 80+20db-ot kell csinálnom, jövő héten 200-at... ;) )

-elkészült végre Cucka kendője! És tegnap rájöttem, hogy azért húztam halasztottam eddig a késszé-tételét, mert annyira tetszik, hogy nehezen válok meg tőle... :) De az nagyon boldoggá fog tenni, ha láthatom majd rajta is! :)

-KisDani Duplóból "pelenkás űrmanókat" készített! Annyira cuki! Dani is, a manók is... ;)

-míg én horgoltam, Lillca lefejtette a farsangi polipjelmezét. Kell a tömőanyag belőle... :D Illetve így lesz 3db fehér harisnyája is... :)

-egyébként Dani nyuszijának az egyik lábát horgoltam, ha így haladok, hétvégén elkészül a nyuszi!!
(és nem, és NEM bírom felfogni, hogy ugyanolyan fonalból készül, mint Lilué, elvileg ugyanakkora tűvel is, mégis hogyan lett a teste KISEBB, a lába meg NAGYOBB, mint Lillcáé?! A füle ugynakkora... Arra már régen rájöttem, hogy sorozatgyártást nem tudnék semmiből sem csinálni, volt, hogy kb 5 szemet horfogltam valaminek, mire kettő egyforma sikerült. Pedig szerintem mindegyiket ugyanúgy csináltam... :D)


2014. július 9., szerda

4. nap

A lelkesedésem töretlen! Sőt! Ma alig tudtam dönteni, hogy mi hogyan kerüljön a képre! Levi amúgy nagyon örül, hogy nekiálltam a száznaposnak, és én is. Ha nem csinálnám, a mai napról kb annyit tudnék elmondani, hogy egész nap zuhogott az a a tetves eső, gyalog kellett melóba mennem, és amúgy is, bleeeee... 

Ezzel szemben, tele vagyok képekkel:


Nem sorban vannak, hanem négyes kupacokban. :) Naszóval:

-7:1!!!! :))))) Nem akartam a tegnapi meccset végig nézni, de, ha már aludtam egyet délután... :) az első 10 percről lemaradtunk, a többi már történelem... csak úgy záporoztak a gólok, egyszerűen el sem hittem, hogy ilyen van... Az első kettőnél még a kommentátor is "góóóóóóóól!!!"-ozott (vagyis "Tooooor"-ozott ;) ), a 7.-nél már szinte fel sem tűnt a hangjából, hogy gól volt... :)
-a lépcsőházunk már hetek óta néémet színekben tündököl, eddig ezt sem mutattam...
- a gyerekek németországos karkötőt készítettek maguknak :) (Miután Lillcának megemlítettem, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy hétvégére kifestem fekete-piros-sárgára a körmeimet, ő meg kiakadt, hogy ez nem fair, a Sonjának (óvónéni) is van németországos karkötője, a nemtudomkinek meg németországos pólója, és neki meg semmije sincs! Erre javasoltam, hogy akkor csináljon magának. Jött a nagyonLilus "HE?"-tipikus száj-orr felhúzással... :) aztán persze elkészült a karkötő is )

-reggel, ahogy megnéztem az időjárás előrejelzést, eldönöttem, hogy végre rendelek magamnak egy gumicsizmát. Ideje volt... :)


-Levi este, a boltból hozott nekem Nesquick szirupoooot!!! Úgy megölelgettem érte! :) (ahol eddig szoktuk venni, eltűnt. Nincs. Oly tipikus, nagyon sűrűn járok így! Megkedvelek egy márkát, és eltűnik, kivonják a forgalomból... :( Most szerencsére azért be nem vonták, épencsak máshova kell mennünk érte.)
-a gyerekek azért élvezik az esőt (persze, mert van gumicsizmájuk... de nemsokára nekem is lesz!!)
-én is kerestem az esőben A Jót, meg is találtam: piros ernyő, piros pulcsi! :)

-Dani kiszínezte az egyik barátságfüzetben a kedvenc színére a masnit: németországzázszló-színű, a kék extra, a másik oldala magyarországzászló színű :) (amúgy a számokat is németországosra színezte, nagyon cuki! )
-Dani rajza Emma füzetébe, a képen Dani és Emma van :)
-holnap végre visszaadhatjuk az ÖSSZES barátságfüzetet, 5 van nálunk... De végre mindet kitöltöttük, fényképek is benne vannak, gyerekek is rajzoltak, már csak vissza kell vinni őket az oviba!
-UNO-t is játszottunk néhányat

-és blokkolódik végre Cucka kendője!!! :) Már oly régen elkészült, de csak kotlottam rajta... :( Jött a festés, aztán nem volt helyem,  meg a kifogások... de ma végre antihalogattam, és megcsináltam! :) 180cm széles, a közepén 80cm hosszú... Nem kicsi! :)


Blokkolás kezdetén, blokkolva

És a végére egy extra kép: Dani nyuszijának mától két füle van! :) Már csak egy kéz, és két láb hiányzik...