2014. június 16., hétfő

Lilu gondolatot olvas

(...es egyebkent most neki van 39+ laza, de most nem errol irok)

Tegnap meseltem Lilunak, hogy Romaban volt egy regi rom, korbekeritve, ahol cicak laktak. Egy tablara ki is volt teve nehany cica fenykepe... Es itt suhant at a fejemen a gondolat, amirol Lilu NEM TUDHATOTT, megis megszolalt:
-azert, mert meghaltak?
:-o es igen... A kepekkel volt demonstralva, hogy nem szabad a cicakat etetni, mert kovetni fogjak az embereket, az autok meg elutik oket, ime az x db cica, aki igy jart. De HONNAN JUTOTT PONT EZ AZ ESZEBE???

Itt laktak a cicak.

- - - - -

Aztan este boszen horgolgattam, Lilu mar aludt. Levit kerdeztem, hogy szerinte milyen lenne, ha nem igy folytatnam tovabb, hanem a kozepso mintabol horgolnek 12 db-ot, es az lenne a kovetkezo kor?


Kb egy oraval kesobb Lillca felebredt (felment a laza), mutattam neki, hogy hol tartok a horgolasommal.
-Anya... Szerintem olyan szep lenne, ha korbe megint olyan viragot tennel, mint ami a kozepen van!

:-o
Es ezt most megint HONNAN TUDTA??

Mikor kicsi voltam, a szuleim mindig azzal "atkoztak", hogy "nem kivanunk neked rosszat... Csak legyen UGYANOLYAN a gyereked, mint amilyen TE vagy...!" Nos, NAGYON bejott! :)))


2014. június 11., szerda

Róma, 1. nap

2014. május 26.

Ebéd után Imi elvitt minket a memmingeni reptérre, úgyhogy még saját sofőrünk is volt! :)

...és meg is kezdődött -az egyébként ránk nem nagyon jellemző...- selfiáradat a Facebookon... :D



Bevallom, kicsit azért izgultam a repülés miatt... Ez volt a 5. utam, az első kettőnél nagyon féltem, a második kettőnél velünk volt Lilu, úgyhogy nem félhettem, de most... Levi persze-rutinos repkedőnként- jókat mosolyog ilyenkor rajtam. :) Mindenesetre felkészültem! A 30db nyalókámból, amit szülinapomra kaptam (és, ami még megmaradt belőle a 4 gyerek után...) magammal vittem néhányat, hátha akkor nem pattog majd annyira a fülem fel-le szállás közben. Bele is merültem annyira a nyalóka eszegetésbe a repülőn, hogy majdnem elfogyott, mire felszálltunk... :D De egyébként semmi gond nem volt! Nem is rettegtem (figyelemelterelés képpen végig filmeztem az egészet), a fülem is jól bírta (háttérinfó: 2 hetes koromban szúrták fel először a fülemet, a következő 3-4 évben még kb 10x...)! Csodálatos dolog egyébként fentről nézni a világot! "Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj", éppencsak a feliratok hiányoztak, de azok nagyon! :D




Földetérés után találtunk egy buszt, ami bevitt minket Róma belvárosába.  Onnan úgy döntöttünk, hogy gyalog folytatjuk az utunkat a hotelhez. Nem volt kis séta, főleg úgy, hogy szinte minden sarkon van egy szép épület, vagy rom, vagy akármi, ami érdekes :)


Innen elűnt a koldus...







Egy parkon keresztül vezetett az útunk, az is gyönyörű volt, de rendesen fülig szaladt a szám, mikor megláttuk A Colosseumot... :D


Olyan szép volt... és olyan hihetetlen volt látni a közel 2000 (KÉTEZER) éves romokat...







A Palatinus mellett is elmentünk:




Ahogy mentünk tovább, már ott is volt a Circus Maximus... Amit egyrészt felújítottak éppen, másrészt gyakorlatilag egy üres zöld placc... 


A nagy zöld rétről kép sem készült... :D

Egyébként a város nagyon graffitis, elég kiábrándító... :( Tisztának sem nevezném...
Viszont olyan mediterrán illata van! :) Amint leszálltunk a repülőről, rögtön megcsapott AZ AZ illat, +pálmafák mindenhol... Mint kiderült, a jázminnak köszönhető az illatkavalkád:





Ahotel a Forum Romanum/Palatinussal volt szomszédos, lepakoltuk a cuccainkat, időjárásnak megfelelőbb öltözékbe bújtam, és indultunk is körülnézni.



Marcellus színháza (Kr.e, 11-ben épült... :-O)




Eddigre már meglehetősen éhesek voltunk, de nem nagyon találtunk semmit nyitva. Jó, a "semmi" túlzás, de erőteljes nyugalom volt jellemző a városra, és tényleg nagyon sok minden volt zárva, vagy pont akkor zárt, mikor odaértünk. Találtunk viszont egy kóser sétálóutcát, nagyon tetszett a sok kóser étterem egymás hegyén hátán. :)
Nagy nehezen találtunk egy "sima" éttermet is, ami nyitva volt, és mi mást ettünk volna, mint PIZZÁT! :)


Mikor Velencében jártunk 2007-ben, számomra elég nagy csalódás volt az igazi, olasz pizza, a vékonyka tésztájával. Főleg azért, mert eszméletlen éhes voltam, és étteremben azért mégsem illik kézzel enni a pizzát, viszont késsel villával nagyon megszenvedtem vele, a ropogós tészta miatt. Mire végeztem vele, egyrészt rettenetesen megfájdult az ujjam, másrészt baromi dühös voltam. Most, ezt megelőzvén fittyet hánytam az illemre, és kézzel ettem... Így már nagyon tudtam értékelni eme olasz műremeket! :D

Fél éjfél volt, mire hazaértünk, hulla fáradtak voltunk, de megegyeztünk, hogy másnapra ébresztőt állítunk, végtére is NEM aludni mentünk Rómába... ;)












2014. június 7., szombat

Doktorbácsinak igaza volt!

Dani ébredés után 2 perccel (miután belebújt a vadiúj cipőjébe ;) )



(Nekiálltam a "Róma 1. Nap"-nak! Technikai problémák miatt (3x kellett újratölteni a 600+ db képet a Picasara, mert nem voltak sorban...) nem készült még el, de, ami késik, nem múlik! ;) )

2014. június 5., csütörtök

Miutan tegnap este 40,0-at mert Levi Daninal (amit a gyogyszer-hutofutdo remekul levitt), es ma reggel is 38,9-el ebredt a dragam, Levi elvitte dokihoz. Streptococcus fertozese van, kapott antibiotikumot. 

 Amig hat a lazcsillapito, addig szuperul van, tegnap igy bohockodott vacsi kozben:


De amint elmulik... :( ma 40,2 volt a rekord... Enyhe enyhito korulmeny, hogy Daninak alapbol magas a hoje, nem 36,6 ; hanem 37,2-37,3... De en ilyen magasan meg soha nem lattam a lazmero kek csikjat... :( nem is akarom tobbe!!

 Dokibacsi szerint holnap meg fertoz, de szombattol jol lesz... Igy legyen!!
 (Egyebkent tegnap delutanig CSAK laza volt. Akkor kezdett picit folyni az orra, azota sem veszes, de folyik. Ma olvastam, hogy bar a strepto.-fertozes lazzal, torokfajassal+ezer mas tunettel jar, 4 ev alattiaknal elofordulhat csak laz, orrfolyassal... Alig nehany honapot tevedtek Dana streptcoccusai... ;) )

2014. június 2., hétfő

Lesz majd római beszámoló is, valószínű több részletben... ;)

De most megint Dani alvós kép...


És megint elhittem, hogy "csak" fáradt... Aztán megmértem a lázát, mert gyanus volt... 38,3... Sütöttem neki palacsintát, de elaludt a kanapén... :( viszont azt mondta, nem fáj semmije, ez legalább jó... Holnap Levi marad itthon vele, egyelőre nem megyünk dokihoz...