2014. május 26., hétfő

30.

 Tegnap ünnepeltem a 30. szülinapomat. Kicsit kettős érzéseim voltak ezzel a szülinapommal, vártam, mint mindig, de egy kicsit tartottam is tőle. HARMINC. Az már kőkeményen felnőtt kor... Bár nem tudom, mi szeretnék lenni, két gyerekkel, és közel 7 év házassággal a hátam mögött, mint felnőtt... :) De akkor is... Szerettem "huszon" lenni... :)

 Reggel, a családom felkelési sorrendben leptek meg egy-egy szál rózsával... :) Köri mindegyik kezébe nyomott egy virágot, és jöttek ki hozzám a teraszra énekelni... :) Dani csak suttogott (kicsit még zavarban van, nem is értem... :) ), Lillca énekelt, Levi megszorongatott, nagyon édesek voltak! :)

 Fél 2 környékén kezdtek eltünedezni mellőlem az emberek... :) Gondoltam én is veszek fel valami csinosabb felsőt, biztos, ami biztos... ;) Mindenki eltűnt a nappaliban, Köri meg kérdezte, hogy ugye tudom, mikor mehetek? Persze, hogy tudtam... 14:05-kor... Hisz akkor van a születéspercem :D

Kettő után 5 perccel bementem, mindegyikük énekelt nekem... És...
Skype-on ott voltak a szüleim, Nagyapusom, Levi apukája, Julcsi, Matyi is... Na, itt kezdtem NAAAAGYON sírni... Annyira, elmondhatatlanul jó volt, hogy MINDEGYIKÜK itt volt velem! (KisTesóm még dolgozott, Levi anyukája meg gyereknapozott, nem volt otthon :( )


Itt láttam meg őket...





Tanulmányozom a tortámat

A torta tanulmányozása során egyre jobban fülig szaladt a szám... :)


Vastrónon (Trónok harca) ül a horgolós bagolyEri, mellette MAC-es pólóban bagolyLevi, masnis bagolyLilu, nyakkendős bagolyDani, Dexter, zsiráfos-kreatívos könyv, sminkcuccok, süti, Sunrise Avenue CD... MINDEN, ami ÉN vagyok, rajta volt a tortán! Minden...
(a rózsamintát Virág egyesével festegette rá a tortára... :-O Fantasztikusan gyönyörű volt!!)

Aztán jött az ajándékozás... :)
Köriéktől egy nagyon szép varrós-horgolós dobozkát és egy nyalókás dobozkát kaptam:




Aztán jött Levi...

"Mire készülsz, Kedvesem?"




9db A4-es lapot kaptam tőle... ;)


2db repülőjegy Rómába, 2 éjszaka Rómában...
Ma indulunk... :D

Úgyhogy Vils nem az uticélunk, Virágék "csupán" a bébiszitterek... :)

Szerdáig RÓMÁBAN leszünk, kettesben! Kettesben, kettesben, KEEEETTEEEESBEEEEEN!!!! :D

Úgyhogy ma megint csomagolok... :)

Remélem, a Babákok ellesznek... Régen voltunk már itt, annyira nem ismerik igazából Köriéket. Bár eddig nem volt gond, sőt! Nimród már igazán nagyfiú, és tök jól elvan a kicsikkel, Norka és Dani között csupán egy hónap van. Lilu miatt nem is aggódok, de Dani... Vele nem tudom, mi lesz... Nimróddal-Norkával szuperül elvan, állítólag Körivel is beszél, ha nem vagyok ott, de ha az összes felnőtt jelen van, akkor kizárólag velem beszél, azt is SUTTOGVA... (az ÉN fiam, aki egyébként teli torokból szokott csevegni, most SUTTOG?! Nagyon fura... :) ) De tudom, hogy jó helyen vannak, abban meg reménykedem, hogy élvezni fogják életük első igazi nagy nyaralását... :)



A végére egy családi kép, a harmincas szülőkkel:









2014. május 24., szombat

Vils

Az uticélunk a "füsseni" barátnőmék lettek! <3 (akik már 1,5 éve nem is Füssenben, és nem is Németországban laknak, hanem átköltöztek a hegy túloldalára, ami már Ausztria ;) )




...és egyébként már 2,5 éve nem találkoztunk... :( 





2014. május 22., csütörtök

 Levi hetekkel ezelőtt nekiállt titokzatoskodni, de olyan feltünő félén... A szülinapom volt a téma, ugyanis vasárnap leszek 30. (még leírni is durva... Na mindegy... :-S)
 Tervezgetett, szervezgetett, persze nem mondott róla semmit, és nem is akartam kíváncsiskodni, nem szeretem a saját meglepetésemet elrontani :) (sőt... :) Ha közeledik vmi ünnep, megbeszéljük, hogy ki hova rejti a másik ajándékát, nehogy véletlenül meglássa a másik, és ehhez nagyon tartjuk is magunkat. ;) )
 Szóval továbbra sem tudok igazán semmit. De a múlt héten, felírtam két dolgot egy cetlire, neki is mondtam, hogy van egy tippem, felírom, és kíváncsian várom, hogy bejön-e. Az egyik, amit felírtam, az az volt, hogy a főnököm tud az ajándékomról, a másik tippem, hogy utazás lesz.
 Az előbb hívott Kínából, nyühögtem egy sort, hogy Dani milyen "szuperkedves" ma is, mint úgy általában, mire a szavamba vágott, és mondta, hogy biztos sikerül azzal elterelnem a gyerekek gondolatát, ha szólok nekik, hogy keressék meg a bőröndjüket, és álljanak neki pakolni.. Meg én is... 6-7 napra. Szombaton reggel 6-ra ér haza, 9-10 körül indulunk, a Valahova! :)
 Úgyhogy most megyek teregetni, aztán összerámoljuk a lakást, és csomagolunk, mert megyünk VALAHOVA! :D
 ...és bejöttek a tippeim... ;)
...és még minidg van egy olyan érzésem, hogy van még néhány ember a közelemben, akik többet tudnak az ajándékomról, mint én... :) (ha így van, akkor légyszi PSSSSZT!!!!! nem akarom a saját meglepetésemet elrontani!! :) )

2014. május 21., szerda

Elvek

 Van az a mondás, hogy régen elveim voltak, most meg gyerekeim...

Épp most szegtem meg, egy nemrég is elhangzott ígéretemet, miszerint én ezt aztán SOSE!

Mikor otthon voltunk, Anyukám megkérdezte a Babákoktól, hogy milyen főzeléket szeretnének. Egyszerre vágták rá, hogy "BORSÓ!"-"LENCSE!" és persze egyik sem akart ebből engedni. Mikor Apukám beállt az egyik táborba, hogy ő is azt enne, a másik tábor képviselője keserves zokogásba kezdett, hogy de ő úúúúúúúgy szeretne "másmit" enni...

 És Anyukám -élete során nem először... ;) - mindenkinek külön főzött... Volt lencsefőzelék, volt borsófőzelék, Levikének-Atikának gulyásleves... ;)
 És én -nem először- azt mondtam, hogy én SOSE fogok mindenkinek külön főzni!!

ja...

Kérdeztem a Babákoktól, hogy jó lesz-e a krumplifőzelék, vagy legyen-e inkább paprikáskrumpli...? Egyszerre vágták rá, hogy "KRUMPLIFŐZELÉK!" - "PAPRIKÁSKRUMPLI!" ...

...mit gondoltok, mi lesz ma az ebéd? Igen... Mindkettő... ;)

2014. május 18., vasárnap

Megint horgolok...

Mai nap termese... (1., lementem a gyerekekkel a jatszoterre. 2., ebed utan megkertem oket, h kicsit foglaljak le magukat. 3., megint levittem oket a jatszira... 😁 4., elaludtak (a sok jatszoterezestol... 😁😁😁) )



(Levi Kínában...)
(Az meg csak egy cseppet bosszant, h ez a kendo ezerszer szebb lesz, mint az enyem... Lehet visszabontom a sajatomat?!)

2014. május 17., szombat

Magyarországon jártunk

 Az eredeti terv az volt, hogy valamikor június végén-július elején megyünk. Aztán egy szép tavaszi napon, valahogy megemlítettem Daninak, hogy lassan mehetünk állatkertbe, mert szép az idő. Mire ő: "aha... meg a Mamiékhoz is!" Szóval a gyereket cseppet sem dobta fel az állatkert eshetősége, ő inkább a Mamiékhoz ment volna... :D Korábban is előfordult, a "mi legyen az ebéd?" kérdésnél, hogy: "Lencsefőzelék/borsófőzelék, a MAMIÉKNÁL!"

 Ezek után mit tehet az ember? ;) Megkértem Levit, hogy osszon-szorozzon, adjon össze-vonjon ki, és mondja meg az ítéletet: Haza tudunk menni a május 1-i hosszú hétvégén? (különös tekintettel arra, hogy húsvét hétfőjén dolgoztam utoljára a kávézóban, így már nekem is van végre hétvégém! ;) ) Levi számolt, és arra jutott, hogy természetesen nem fér bele, de megoldjuk! :) Ő is látja, hogy a gyerekek, ahogy nőnek, úgy igénylik egyre sűrűbben a nagyszüleiket, és a nénikéjüket+bácsikáikat (jajj, de fura még mindig, 14-21-23 évesekre ilyen szavakat használni! :) És ne feledkezzünk meg arról, hogy van egy 25 éves bácsikájuk is, akivel viszont sajnos már egy éve nem találkoztunk... :( ) Nem beszélve arról, hogy már megint furán mondják a "t" betűt... Szükségük van néhány nap 100%-os MAGYAR környezetre néha...

 Gyors telefon a szülőknek, hogy terveznek-e valamit a majálisos hosszú hétvégére, vagy tudnak minket fogadni? Természetesen tudtak... ;)

 Úgy terveztük, hogy szerdán, a melóm után indulunk, így is két napra el kell magamat kérnem. Aztán Levi szólt, hogy hétfőn-kedden nincs ovi, neki hétfőn mindenféleképpen be kell mennie. Úgyhogy elkértem magam hétfő-kedd-szerdára is... :) A gyerekek elől bőszen titkoltuk az indulásunk pontos időpontját, tudták, hogy megyünk Magyarországra, de azt, hogy kedden reggel (délelőtt) indulunk, nem. Nem mertem megkockáztatni, hogy csóri Lilu megint az egész éjjelt gyomorgörccsel a WC-n töltse, majd körbehányja a kocsit izgalmában, mint legutóbb... (nem hányta ám körbe, kéznél volt egy műanyag kübli ;) )
 Bár hétfőn segítettek bepakolni (Nagyon cukin összeválogatták a megadott mennyiségű zoknit-bugyit, odahordták a bőröndjükhöz, amit feltétlenül-mindenképpen hozni akartak. Én meg a 90%-ról lebeszéltem őket... Így is maradt 4-ben maximalizált plüssállat, anya-horgolta takaró, kukacpárna, néhány kisautó, mesekönyv, kártya...), és kérdezgették is, hogy mikor megyünk, kitartottam! :)

 Kedden délelőtt indultunk, az úton semmi probléma nem volt, se dugó, se baleset, se hisztis gyerek. Most először nem engedtem a fejtámlára szerelhető kisTV-t felszerelni. (na jó, én eddig sem engedtem, csak mindig le lettem szavazva... :-S) És így is eltelt a 8,5 óra, ézték a kamionokat, a szélmalmokat, Dani aludt is egy kicsit.

Igen, Dani a kezetlen-fületlen-lábatlan nyusziját is magával hozta... :)
 Idén először Anyósékhoz mentünk, nagyon jó volt látni őket!


A gyerekek előre szóltak, hogy ne szerelje fel a Papa a hintát, mert segíteni akarnak. Persze ezt azonnal akarták... :)



Ez, a mostani hazamenetelünk csak a szülőkről szólt (meg a tesókról :) ). Nem akartunk mindenkit körbejárni, mindenhova beugrani. De, amikor Levi kérdezte, hogy másnap esetleg nem ugorhatnánk-e be a Zsoltihoz csak egy órácskára, akkor úgy döntöttem, hogy én meg Juliferemnek fogok szólni! :) Úgyhogy nem sikerült a "csak a szülőkhöz" elvünk... :)

Ennek ellenére az ott töltött idő jelentés részében tényleg OTT voltunk... :) Ami nagy változás, ahhoz képest, hogy általában csak aludni szoktunk hazajárni...



Kötelező tűzgyújtás


Miután a gyerekek lefeküdtek, Levi-Matyi meg én még órákon keresztül ültünk a tűznél. A fiuk etették a lángokat, én meg csak bambultam ki a fejemből... Nagyokat hallgattunk, néztük a tüzet, és nagyon nagyon jó volt...



1-én, ebéd után kiugrottunk a Duna partra. Szuper kis helyet találtunk, és, hála az okos telefonoknak, Julifernek is sikerült minket megtalálnia. (A semmi közepét nem könnyű elmagyarázni, hogy hol van... :D) Nagyon örülök, hogy sikerült összefutnunk!!
Egy emlékezetes cumait is sikerült végignéznünk, egy sétahajó jóvoltából. Ijesztő volt nézni, ahogy eltűnik a víz, majd jön kijjebb és kijebb, és kénytelenek vagyunk felkapni a piknikplédet, mert teljesen elöntötte volna a víz... 


Ez a rész eredetileg teljesen száraz volt. A cunami után majdnem a töltés tetejéig felment a víz...




Ja, én egyébként kihasználtam a jó időt, a rengeteg bébiszittert, és horgoltam, és horgoltam... A fent látható szivárványos boleró-kabátkám otthon lett készen... :) (és hogy én mit szívtam ezzel a fonallal?! Megérkezett szépen összefonva, mint a hülye nekiestem, mert persze nekem mostazonnalrögtön KELL belőle valamit horgolnom, és úgy összegubancolódott, hogy 3,5 ÓRÁN keresztül folyamatosan bontogattam-gurgilláztam... Közben azon kattogott az agyam, hogy 3,5 óra alatt már mennyit meghorgolhattam volna belőle... :( ) A napon való horgolásom eredményeképpen szuperül leégett az arcom, előjöttek a szeplőim, és visszatérhettem a nyári alapozómhoz is (=mert a téli sokkal világosabb ;) )

Én a jó időt használtam ki, a gyerekek meg Julcsit+Matyit... :D Mikor Dani mondta Matyinak, hogy "Matyi vegyél fel a hátadra!" - és Matyi felvette... "És most FUSS!!!" -és Matyi futott... :) Mikor szóvá tettem meglepetésemet, Matyi közölte, hogy évente max 2x 1 hétig csinál belőle Dani hülyét, azt meg szívesen hagyja... ;) (mikor Dani fél éves volt, Matyi legalább fél órán keresztül tartotta a kezében Danit, míg az a kapucnijának a madzagját csócsálta...)

Pénteken kijött Levi nagymamája ebédre, így ő is találkozhatott a dédunokákkal... :) Nagyon fáj a szívem, hogy a gyerekek nem közvetlenebbek vele... :( De sajnos évente egyszer, néhány órára látják csupán... :(



Nagyon jól éreztem magam Anyóséknál, olyan nagyon jó, hogy van még egy családom! Hogy vannak új "testvéreim" is! Julcsi már olyan nagylány lett! Most először "picsultunk" együtt... Jól megtárgyaltuk, hogy ki jó pasi a Trónok harcából... ;) És nagyon jó volt! :)

Pénteken, ebéd után indultunk Anyukámékhoz, kb 20km van a kettőnk szülei között. Leviéknél még 25 fok volt,napsütéssel, mire kikanyarodtunk a városrészből, esett az eső, még néhány kanyar, özönvíz, jégesővel, 11 fokra esett a hőmérséklet... Mire hozzánk értünk, már megint sütött a nap, előtte nem sokkal vonult el a jégeső... Ahogy üldögéltünk a kertben, úgy lett aztán szükségünk egyre kevesebb ruhára... :)


Babákok persze itt is rögtön kezelésbe vették a hintát... :)


Szüleim megleptek minket egy nagy csalási elő-utó szülinappal. (Milyen jó, hogy 2 hónapon belül van mind a négyünknek a szülinapja! ;) )




Másnap úgy döntöttünk, meglátogatjuk Nyúl legújabb játszóterét, ami nem messze van a szüleimtől. Egy kis sétával terveztük egybekötni, így sikerült akkorát kerülnünk, hogy a 10 oercnyire lévő játszira 1 órás úttal értünk oda... :D




A játszótér viszont tényleg jó, csak ne lett volna ennyire hideg... :(






Tesóm még az odautazásunk elején szólt, hogy neki sajnos az ottlétünk során dolgoznia kell, méghozzá éjjel... :( Olyan csodás munkája van, hogy a 8 órányi munka kb 15 órányi távolléttel jár, így délután 2-kor kell indulnia, és reggel 5-re ér haza... :( Ez előreláthatóan azt jelentette, hoyg naponta maximum 1 órát látjuk... :(
 Szerencsére végül nem így alakult! Nem kellett minden nap mennie, egyik éjjel maratoni Walking Dead estét rendeztünk... :)

Vasárnap meglátogatott minket Keresztanyám a párjáva, és Papikám is. (még mindig olyan fura őt egyedül látnom... Olyan hiányérzetem van, ahogy ott ül a kertben, és Mamikám nincs mellette... :( )


Danidögönyözés KisAti módra :)

Nagyon jó volt ez a pár nap otthon! A hazautunk nem volt annyire jó, mint az odaút, Dani eléggé unta magát, egy kis veszekedés után aludt egy kicsit, utána lényegesen jobb volt. Majd lenyúlták a telefonomat, iPad-omat, azokkal is lefoglalták kicsit magukat...

A három csomagolás közben csak egyszer vesztünk össze Levivel, az utolsónál... :( Megint szegény szüleimnek kellett végignézniük/hallgatniuk... :-S De, ha úgy nézzük, hogy most csak EGYSZER vitáztunk Levivel, akkor azt mondhatom, hogy jók vagyunk! :) (Általában MINDEN induláskor összeszólalkozunk... Remélem, egyszer kinőjük! ;) )


Terveink szerint megyünk még a nyáron, akkor talán két hétre.

(Dexterre mindeközben a felső szomszédék vigyáztak. Az első nap nagyon meg volt sértődve a kismacska, nem is evett semmit, aztán beletörődött a sorsába... Azóta viszont sokkal jobban ragaszkodik hozzánk! Vacsoránál az asztalra telepedik, nem zavar, csak ott kell lennie, velünk. Hónapok óta nem aludt köztünk az ágyban, mióta visszajöttünk MINDEN éjjel bekucorodik mellénk, odabújik egy fél órára, dorombol egy kicsit, majd megy a "helyére", vagyis a letakart szárítóra aludni... A múltkori esés nem befolyásolja abban, hogy az ablakban nézegessen... :) Viszont a lába valószínűleg mégis el volt törve, és a pihentetés miatt rosszul forrt össze... :( Így most van egy púp a bal első mancsán. Nem zavarja, tud futni, ugrani, de amikor csak áll, akkor felemeli. Mindenesetre én örülök, hogy csak ennyi baja lett egy akkora esés után!)