2014. április 22., kedd

Dexter

 Dexter, ma reggel 7 óra magasságában úgy döntött, hogy kipróbálja tud-e repülni... Nem tudott... Kiesett az ablakból, természetesen NEM a hálószobából, ahol csak 3 emelet van, fűvel, hanem a nappaliból, ahol négy emelet mélység van, betonnal. Én csak arra lettem figyelmes fürdés után, hogy csukódik a bejárati ajtó. Levi jött vissza Dexterrel. (Levi végignézte a zuhanást, azt mondta, olyan volt Dexter, mint egy repülő mókus, szinte úszott a levegőben -mire jó a sok bunda!- lábra esett, meg arcra... )

 Azt azért nem mondanám, hogy kutya baja, de túlélte! Délelőtt elvittük dokihoz, megnyomogatta, sétáltatta kicsit, a bal mellső lábára sántít, és csóri összeverte a pofiját is, de valószínű törése nincs. Kapott fájdalomcsillapító szurit, meg gyógyszert a következő néhány napra.

 A mai nap 90%-át a gyerekszobai TV mögött töltötte (az az egyik kedvenc búvóhelye, mikor felfedezte, napokig nem találtuk, ha nem akarta, hogy megtaláljuk. :) Most már nincs nagyon titka előttünk :) ), nem nagyon mászkál, inkább csak fekszik, pihen... :(


Olyan fura így a szája... :( Mintha ki lenne rúzsozva... 

2014. április 5., szombat

Randiztunk!

 Végre végre tényleg bepótoltuk a múlt heti elmaradásunkat! :)

Levi tegnap hazaért, kávé, és már idultunk is a két felpörgött csibével Lenkéékhez. :) Nagyon be voltak zsongva, hogy ott aludhatnak :) Nem csodálom, eddig nem sűrűn voltak nyaralni, egyszer aludtak házon kívül, kb 5x tette le őket más aludni. De tudtam, hogy nem lesz gond! :)

 Lenkééknél rögtön bele is vetették magukat a játékba, semmi gond nem volt az elköszönéssel.

Mivel Leimen 10km-el közelebb van Karlsruhéhoz, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Primark-ba, a hirtelen jóidő rádöbbentett minket, hogy a babákoknak "nincs egy rongyuk sem, amit felvehetnének". +kell egy nőnek jobb randi, mint a SHOPPING?! :D
 Vásárlás után étterembe mentünk, még mindig Karlsruheban. Kb 50 km-re van tőlünk, abba a városba jártunk Liluval kismamagondozásra. Az étterem sem volt idegen számunkra, voltunk ott Liluval a pocakban, a 6 hetes kontroll után -ott szoptattam életemben először nyilvánosan... :) - Dorkát is oda vittük el vacsorázni, akkor már Danival a pocakban... Azóta viszont igazi étteremben sem jártunk, nemhogy a karlsruhei-ben.
 Végre szakítottam a hagyományommal, nem rántotthúst ettem... :D

Grillezett bárány, marha, pulyka
Utólag derült ki, ahogy a pincérünk valószínű magyar volt... :D Legalábbis nem hiszem, hogy máshol is nagyon használják a "Katalin" nevet ezzel az írásmóddal... :)

 Karlsruhe után hazajöttünk, láttam Levin, hogy szívesebben maradna itthon, filmezéssel, és Martinizéssel töltve az este hátralevő részét. Viszont azt is tudtam, hogy ha határozott vagyok, akkor igenis elmegyünk bulizni, és igenis jól fogjuk érezni magunkat. Úgyhogy határozott voltam! :) És tényleg jól éreztük magunkat! :)


Hajnali fél 5-kor kerültünk itthon ágyba... És 13:00-kor keltem, magamtól... Azt hiszem, még SOHA nem aludtam délután 1-ig... :)

Gyerekekért csak fél 7-re megyünk, épp cserkészkednek, a pizzánk már úton van... :)


2014. április 4., péntek

11

 Kicsit megcsúsztam vele, demost van kedvem írni... :)

Szombat hajnalban volt 11 éve, hogy Levivel egymásra találtunk... A múlt heti évfordulónk volt a 11., amit nem tudtunk a napján megünnepelni. Az elsőn ő Németországban volt (Wolfsburgban), én otthon. A 2.-on és a 3.-on vizsgaidőszaka volt. A harmadikat később, MÁJUSBAN, bepótoltuk. A 4.-en azt hiszem, beteg volt... 2008-ban, az 5.-en már elég nagy hasam volt, akkor lementünk a Rajna partra sétálni ünneplésként. Aztán jött a 6., 7., 8., 9., amikor is a "kicsi(k) a gyerek(ek), cicifüggők, nincs kire hagynunk őket". Tavaly, a 10.-en rosszul könyvelték a repjegyét, így nem 29-én reggel ért haza (a napján), csak 30.-án.

 Idén mindkét gyerek beteg volt egész héten, péntekre sem voltak még 100%-osak, illetve Levi sem érezte tökéletesen magát.

 Ma viszont végre mindenki egészséges, le van szervezve a gyerekvigyázás (a Babákok Lenkééknél alszanak), kettesben megyünk vacsizni, és reményeim szerint táncolni is eljutok! :)

 Nagyon gyorsan eltelt ez a 11 év... Még most is emlékszem rá, hogy milyen meglepetten nézett rám, mikor a bárpultnál oda fordultam hozzá, hogy "Hellószia, te vagy a CsapóLevi, igaz?", máig emlékszem, hogy milyen volt, amikor aznap (azhajnal :D) megfogta a kezem... Arra is, hogy hogyan nézett rám, amikor énekeltünk a görög étteremben egymásnak, egymás kezét szorongatva hogy "Azt álmodom, hogy létezel, azt álmodom, fogod a két kezem..." (miközben a haverja az asztalra borulva aludt... :D)
 Kevesebb, mint egy hét után történt, hogy egymásra nézve, fülig érő vigyorral megbeszéltük, hogy "akkor mi most szerelmesek vagyunk?!" ...és azok voltunk... És, igazából ma is azok vagyunk...! Persze nem habos-babos az összes napunk, de semmiképpen nem tudom elképzelni, hogy mi valaha is máshogy legyünk, mint együtt...

 Mostanában, úgy 4 hónapja kb nagyon egymásra hangolódtunk megint. Olyan, mintha hallaná a gondolataimat. Pl. nézünk egy filmet, és teljesen mindegy, hogy a szinkronnal kapcsolatban jut-e eszembe valami, vagy a színészről, vagy a forgatás mikéntjéről, épphogycsak végigszalad a fejemben a gondolat, ő megszólal, és pontosan azt mondja, amire gondoltam... Vagy pl ilyen beszélgetéseket folytatunk:

E:-Te, figyi.... Nincs meg már az izének az izéje?
L:-de-de, már keresem...
E:-és te most tényleg tudod, hogy mire gondolok?? 
L:-Persze... A bigyóra... a hogyishívjákra... Arra a micsodára...

...és egyébként TÉNYLEG tudta, és én tudtam, hogy tudja...

2003:



2004:



2005:


2006:


2007:


2008:


2009:


2010:


2011:


2012:


2013:


2014:

...upsz, idén még nem készült közös, este pótolom! :)