2014. március 24., hétfő

Munkahelyes

(elfogyott az aktuális horgolásomhoz a fonal, a következőhöz meg még nem jött meg... :( Szóval megint akad időm írni.. :) )

 Utána kellett néznem, hogy mikor írtam utoljára a melómról, hogy tudjam, honnan kell folytatnom, és meglepődve tapasztaltam, hogy TÉNYLEG nagyon lusta bloggerina lettem, és kb október óta nem meséltem... :( Pedig lett volna mit...

 A 2012-es karácsony után a 2013-as is azzal telt, hogy kb 2 naponta a kávézóban voltam. Most nem az olasz kollegina utazott el, hanem a magyar. Többek között emiatt sem tudtuk Virágékat meglátogatni szilveszterkor. Az egyetlen dolog, ami éltetett az az volt, hogy a plussz óráimat szépen megkapom kézbe, és azért az nem rossz.
 Volt is huszonnéhány plussz órám (az összehasonlítás kedvéért: havi 50 óra a munkaidőm...). Aztán kiderült, hogy a főnökség nem fizeti ki. Le kell csúsztatni. Rettenetesen dühös voltam (főleg, miután kollegina beteg lett januárban, és ki ment helyettesíteni? Naná, hogy én! Ezzel már 30 fölött volt a túlórám...), mert ez nagyon nem fair, hogy egyrészt nem szólnak ELŐRE, hogy nincs túlóra, csak csúszó, másrészt ez a hála, amiért a karácsonyomat MÁR MEGINT a KVzóban töltöm a családom helyett?? Cserében itthon maradhatok januárban, mikor Levi újra dolgozik, az Anyukája visszament Mo-ra, a gyerekek oviban? Hát kösz. Felajánlották, hogy hivatalos úton átutalhatják, ami azt jelentette volna, hogy a 30 extra órámmal pontosan 10%-al kaptam volna több fizetést. 60%-al több meló, 10%-al több fizu... Éljen a német adózás...
 Alapesetben szerdán-pénteken 3-3 órát, vasárnap 6 órát dolgoztam. Csakhogy a sok túlórám miatt, hogy fogyjon, elvették a szerdáimat, átadták Nikinek. Aztán már nem is kellett szerdánként senkinek mennie, mert a forgalom nem indokolta. Úgyhogy egész héten itthon voltam, pénteken beszaladtam 3 órára, a fele vasárnapomat ott töltöttem, és igazából, ha úgy nézem, hogy 38 óráért 50-et fizettek, akkor végül is oké. De már nagyon gondolkodtam, hogy ez így nem lesz jó, jó lenne valami másodállás... (mert unatkoztam itthon... ;) )
 Aztán persze nem kerestem semmit... :)

Egy szép pénteki napon, mikor kiszaladtam a kávézóból a szeméttel, megállított a szomszéd hentes-kifőzde tulaja, hogy régen látott, mi van velem, mit csinálok, amikor nem dolgozok? Mit, mit... semmit... Nincs-e kedvem esetleg náluk is besegíteni? Höh! Dehogynem! :D Úgyhogy a következő hétfőn beugrottunk megbeszélni, hogy másnap reggel mehetek is dolgozni. Ez volt egy hónapja... :)

 Úgy gondoltam, megpróbálom a kettőt együtt, egyrészt nem akarom a kávézót pikkpakk sz.rban hagyni, másrészt az extra pénz az extra pénz. De azért szóltam a kvzóban, hogy mi a helyzet. Mondtam, hogy nem változik semmi, csak annyi, hogy gáz esetén nem vagyok ugrasztható, (mint oly sokszor a reggeli telefonok, hogy M. nem tud lábra állni, mert beállt a dereka, vagy ez-az a baja, és én 20 perc múlva nyitottam...) illetve 1-2 hónapig megpróbálom a kettőt együtt, ha nem megy, akkor lelépek, mert a másikban jobb a munkabeosztás. (hétfőtől péntekig, napi 2-3-4 óra, az első alkalommal közölte az újfőnök, hogy nem gond, ha beteg a gyerek, teljesen rugalmasak, ha mennem kell, megyek... :-O +ugye ez nem vendéglátás, hanem kereskedelem, ünnepnapokon ZÁRVA vannak, nem úgy, mint a KVzó, ahol ugye az ünnepnapok a leghúzósabbak...) Régifőnök azt mondta, sajnálja, de ok.
 Alig telt el egy hét, mikor a régifőnökasszony közölte, hogy beszélni akarnak velem... Ajjajj... OK. Mondta, hogy ez nagyon gáz, hogy itt is-ott is a konyhán dolgozok, mindkét helyen van quishe (TELJESEN más a kettő...), ők megtanítottak nekem egy csomó mindent, workshop-ot tartottak (ami az ÉN ötletem volt, nekik eszükbe se jutott, hogy össze kéne terelni a konyhásokat, és egyszer mindent együtt megfőzni, megsütni...), és én most fogom magam, és máshol kamatoztatom a tudásomat, döntenem KELL. Kaptam 2-3 hetet a döntésre.
 Múlt héten jutott végre idő, és lehetőség, hogy elmondjam a döntésemet, miszerint az új helyet választom. (Egyébként összehasonlíthatatlanul jobb az új hely. Nyugodt, nincs hajtás, MINDENKI kedves, mosolygós, nagyon jól érzem magam!) Sejtették, nem volt hidegzuhany számukra. Csakhogy, új ember ugye nincs még a helyemre (kb 3 hete keresnek, úgy tudom senki nem jelentkezett, szerintem nem fognak a jelentkezők tobzódni, mikor rájönnek, hogy VASÁRNAP kell főleg dolgozni, meg ünnepnapokon... Meg bármelyik napon, amikor valakinek valami baja van...), olasz kollegina áprilisban 2 hét szabadságra készül, és ha én nem megyek, akkor Nikinek kell az egészet egyedül végig csinálnia. Én viszont max 1db szombatot tudok bemenni helyette. (És lesz egy olyan szombat, amikor M. Olaszo-ban lesz, én nem vagyok hajlandó bemenni, aznap tartjuk Lilu szülinapi buliját, másik M. esküvőre megy, Nikinek az a sokadik napja lenne egyben,és vasárnap is mennie kell majd... Nem tudom, mit fognak aznap csinálni, de azt hiszem, ez nem az én problémám. Véleményem szerint nem esne le a főnökség kezéről az aranygyűrű, ha ők mennének be a konyhára...
 Legszívesebben holnaptól felmondanék... Főleg, mert a régifőnök nem mosolyog többé rám, régifőnökasszony meg mosolyog, de olyan műűűű a mosolya, hogy megfagy az ereimben a vér... Szóval remek a hangulatom-tom-tom... :-S De, ha azonnal felmondanék, azzal a kolleginákat hagynám a pácban, akik nem csak a kolléganőim, hanem a barátnőim is... És most kicsit utálnak, amiért beleköptem mindenkinek a levesébe. De azt hiszem, életemben egyszer gondolhatok CSAK magamra, és arra, hogy NEKEM mi a jó, márpedig nekem az a legjobb, ha ott hagyom a kávézót a csudába. Igazából, ha akarnának sem tudnának olyat ajánlani nekem, ami miatt maradnék...  Nem, mintha ez a veszély fenyegetne, mert meg sem próbáltak marasztalni... :-S Csak látványosan duzzognak... És én meg mehetek még legalább egy hónapig. A helyettesítéssel együtt lesz olyan 3-4 hetem, amiben 1db szabadnapom lesz... Subidubiiiii... nem várom... :D

2014. március 18., kedd

Dani szülinapjai

Gyerekek ismét vendégségben, végeztem Lilu kendőjével (egy újabbal, igen...), Végére értem a Gilmore csajok 4. évadjának, szóval kivételesen minden adott, hogy folytassam az írást, Dani szülinapjával, vagyis szülinapjaival.

 5-én reggel Danit a "Boldog szülinapot"-tal keltettük, majd a konyhában is elénekeltük neki, Halász Judit segítségével. Nézett a hatalmas, gyönyörű, álmos, barna szemeivel, és elsírtam magam... Tőlem ez nem meglepő, de Levi is nagyon meghatódott... :)
 Nekem rohannom kellett dolgoznom, Levi vitte őket oviba, cake-popostól, muffinostól.

 Egész délelőtt, 10:54-ig Dani járt a fejemben (persze utána is, de na...), és hogy mi történt abban az időben 4 ÉVVEL azelőtt... 10:54-kor annyira szerettem volna megölelgetni, megpuszilgatni, jóóóóól megszorongatni, és elmondani neki, hogy el sem tudom képzelni, hogy hogy lehet valakit ENNYIRE nagyon szeretni, és nagyon hiányzott... :( (Ha lesz még gyerekünk, ő délután fog születni, és pont. :D) 10:54-ig folyamatosan a bőgés kerülgetett, nem keserű-bőgés, "csak" meghatott, de tényleg végig tudtam volna zokogni a délelőttöt... aztán elmúlt a 10:54, és a lelkem is helyrebillent. :)
 ...és természetesen, mikor mentem értük az oviba, ugyanúgy kiakasztott hazafelé, mint mindig... :D Szóval igazából nem változott semmi :D

 Sajnos a napján nem tudtuk megünnepelni, Levinek sokáig kellett dolgoznia, így csak a vacsora után kapott 4 gyertyát, hogy azért mégis legyen gyertyafújás, de az ajándékozós részét másnapra tartogattuk.

 Nikiék jöttek csütörtökön, csak egy egyszerű tortát dobtam össze, a "szokásos" cicomás tortát a hétvégi bulira tartogattuk.

Úúúúúúgy imádom, ahogy tud örülni!!! :)




A "fő" ajándéka egy bicaj volt. :) Nikiéktől távirányítós autót kapott, persze azonnal lementünk a játszótérre kipróbálni mindkettőt.



A péntek esténk teljesen ráment a torta készítésére. Vagyis az enyém, Levi a másnapi ebédet készítette közben. Megint összevesztem a tortakrémmel, most éppen a mascarponéval (általában a tejszínhabbal szoktam...), úgyhogy este 9-kor még hümmögtem-dünnyögtem, vagyis inkább majdnem felrobbantam, hogy hogyan lesz emeletes torta, ha a kicsi piskótához nincs krémem?! Végül a Nutellás-mascarponés krém helyett sima pudingos ment bele, utólag kiderült, hogy jó választás volt, ugyanis az egyik vendég kisfiúnak mogyoró allergiája van... (amit Lilu mondott is egyébként... De nem nagyon akartuk elhinni, hisz beszéltünk Apukával, hogy jönnek-e, és nem említette...)

Szombaton Levi 2 órán keresztül szobrászkodott a tortával, addig Bali a babákokat futtatta a játszótéren, örök hála érte! Én meg haptákba vágtam a lakást... (lehet minden héten kéne zsúrt tartanunk?! ;) )

A buli nagyon jól sikerült, semmi probléma nem volt. :) Eredetileg úgy volt, hogy az allergiás kisfiú apukája is marad végig, de látta, hogy milyen jól elvan a kissrác (3,5 éves, ez volt az első bulija), így itt merte hagyni. Aztán "teljesen magába zuhant", hogy Luke nem is kereste... ;)


Azért csak emeletes lett! ;)

Hanna, Dani, Luke, Bence

Legót szerelnek a fiúk

A lányok addig lufiztak :)

Fazékkeresés (hideg-meleg játék németesen :D)

Lufipukkantás


Terveztünk néhány játékot is, de nem nagyon volt rá szükség, szuperül feltalálták magukat a gyerekek. Dani, Bence és Luke külön-külön is ellett volna, ők még abban a korban vannak, hogy inkább egymás mellett mint egymással játszanak. :)
Közel 100 lufit fújtunk fel a nemes nap kedvéért... A vége felé Levi kitalálta, hogy gemkapoccsal durrantsák ki az összeset... :D Azt hiszem, ezt élvezték a legjobban! :) (és csuda jó gyerekek ezek, még össze is szedték a cafatokat! ;) )


Nagyon jó volt, Dani szerint "super-cool", a következő házibuliig pedig pihenhetünk több, mint 1 hónapot... :)



2014. március 11., kedd

Volt egyszer egy farsang...

Levi két hete Írországban volt (most is amúgy), előtte gyorsan megvettük a farsangi hozzávalókat, ne maradjon az utolsó pillanatra. Pénteken éjjel érkezett, hétfőn farsang volt, perszehogy az utolsó simítások szombat-vasárnapra maradtak, de legalább nem vasárnap éjjelre ;)

Hétfőn téma alapján kellett a gyerekeknek beöltözniük, választhattak a "dzsungel", "mesék", "színek", illetve a "víz alatt" témák közül. Természetesen a legnehezebbet (nekünk, szülőknek :) ) választották, a "víz alatt"-ot. Lilu elsőre sellő akart lenni, Dani meg cápa... Hiába bizonygattam, hogy NEM TUDOK VARRNI, a múltkori kisállat varrásom után nem nagyon hisznek nekem :P :) Pinterestre felszabadulván belefutottam egy szuper polip jelmezbe, és valahogy beleakadtam az ötletbe, hogy Dani lehetne búvár. Így fejben gyorsan elkészült a terv, már csak a megvalósítás volt hátra. ;) (és egyébként varrtam is, mindkét jelmezhez... ;) Persze nem sokat, de akkor is! :) )

Készül a búvár ólomsúlya... :)

Mielőtt azonban az ovis farsang megkezdődött volna, a mannheimi farsangot is meglátogattuk. A felvonulás idén Ludwigshafenben volt, és mivel 2-ig dolgoztam, nem értünk volna oda, így csak Mannheimben csavarogtunk, Nikiékkel.





Óriáskerekeztünk, és a gyerekek kb mindenre felültek...

Itthon Danit egy levél várta, a szüleim írtak neki szülinapjára... <3


Éppencsak egy gyors alvásra volt időnk, máris hétfő lett, bevetésre indult a búvár- és a polip jelmez:





(több búvár is volt, de a miénk volt egyedül MÉLYTENGERI, palackkal, ólomövvel! ;) )

Kedden is farsangoltak az oviban, ekkor már bárki bármi lehetett. 
Lillca a jól bevált cicajelmezhez nyúlt, Dani kalóz lett. Sok barkácsolást szerencsére nem igényelt a dolog, Levi csinált Daninak egy szuper kard szerűséget, ami pontosan 12:00-ig bírta, addig volt nyitva az ovi..


Amirával :)
Délután sem unatkoztunk, Mannheimben is volt egy kisebb felvonulás, azt is megnéztük...



Beugrottunk Nikiékhez (ott laknak a felvonulás mellett), aztán robogtunk haza, hisz másnap, szerdán Dani szülinapja volt, a hűtőben már várt a behűtött Cake-pop massza, már "csak" formázni, csokizni, dekorálni kellett... Meg még egy sütit mellé rittyenteni, biztos, ami biztos alapon...

Este Danit bedobtuk a fürdőkádba, mikor befutott egy ismerős. Lillca, szokásához hűen, nagyon bújt, Tibi meg feldobta, hogy egyszer elviszi magával. Vagy... akár most is! :) Lilu csak vigyorgott, nem mondott semmit... Mondtam neki, hogy mondhat nyugodtan nemet, ha azt akar, vagy igent is. Igent mondott. :) Tibi kérdezte, hogy elviheti-e most magával, este 8-ra visszahozza. Mondtuk, hogy persze, ha Lilu akar menni?! Lilu volt a legjobban meglepődve, hogy elmehet, és TÉNYLEG most.. :)
Tibiéknek van egy mopsza... ;) Lillcám cseppet sem unatkozott, nagyon élvezte! És azt mondta Tibinek, hogy legközelebb a Danit vigye, mert ha ő menne legközelebb, akkor ő már kétszer lenne náluk, Dani meg még sosem... (Dani meg csak 1 órával később vette észre, hogy Lilu nincs itthon, és aléggé zokon vette, hogy Lillca nem köszönt el tőle, meg is beszélték, hogy többet ilyen nem lesz, hogy úgy megy el bárki is itthonról, hogy nincs köszönés... <3 )



Közben a pop-cake-ek is elkészültek, +egy sacher muffin, éjjelre már csak a dekorálás maradt... Hulla fáradt voltam, és még csak kedd este volt... :)

Eleinte segítségem is volt :)





...Dani szülinapja egy következő bejegyzésben várható... :)