2014. december 17., szerda

Bele a közepébe...

... de visszafelé... :P

Dani ma volt iskola alkalmassági vizsgán. (márciusban lesz még csak 5 éves... Tök durva, hogy már ilyeneken gondolkodunk, hogy DANI is SULIBA megy... :) ) Rajzolnia kellett, számolnia, volt hallásteszt, látásteszt, fel kellett ismernie képeket, pöttyös színtévesztő táblát néznie, súly-magasság (13,9kg/104cm, ha jól emlékszem), 3-4-5 db számot; halandzsaszavakat; mondatokat (pl a lámpa az asztal fölött van a nappaliban-persze németül :D) kellett hallás után visszamondania. Tökéletesen vizsgázott! :) Igaz, mikor bementünk, és a nő kérdezte, hogy hogy hívják, bújt a "szoknyám" mögé, ahogy szokott, és egy büdös szót nem volt hajlandó válaszolni, de ő ilyen... (annyira, furcsa, hogy Lilu AZONNAL nyit bárki felé, Daninak meg kell egy csomó idő mindig :) )



 Lilunak is volt anno ilyen vizsgálata, ő nem tudta a "gombokat" megnevezni (nem tudta németül, ilyen egyszerű.. :) ), illetve a látástesztnél nem látta a legkisebb E-nél, hogy merre vannak a "lábai". Daninak gyakorlatilag semmi hibája nem volt... :) Nagyon büszkék voltunk rá! :) Egy negyed pillanatig gondolkodott azon, hogy "grün", de tekintve, hogy a zöld a kedvenc színe, semmiképpen nem a szín okozott neki problémát, csupán a németre való lefordítás volt az a negyed pillanat. :)

Liluval ahogy ma jöttünk haza kettesben a suliból (jajj, de jó volt egy kicsit kettesben lenni vele!), félénken közölte velem, hogy beleszeretett egy fiúba... Együtt járnak kórusra, és egy suliba is járnak, ő már negyedikes (!!!!! :-O :D), Lilu évfolyamtársa a kistesója. És nagyon kedves Liluval, és mosolyognak egymásra a folyosón, és, és és... :) Annyira cuki volt, ahogy mesélte! És ő naaaagyon szereti ezt a fiút... :) (Kornelius a neve úgy amúgy...)

Vasárnap heidelbergi magyar cserkész karácsonyon voltunk. Volt tombola, azt is nagyon élveztük mindannyian :) A Mikulás is meglátogatta a gyerekeket... :) Jó kis este volt! :)



Szombaton Lilu szülinapi buliba ment, én meg gondoltam a fiúk átdobhatnának Ludwigshafenbe, letudnám Levi ajándékait. A terv az volt, hogy ebéd után indulunk is, mind a négyen. Csakhogy alighogy Dnai befejezte az ebédet, közölte, hogy fáj a hasa... Nem sima hasájás volt, nem tudott felegyenesedni, lekucorodott a kanapéra, és pityergett... :( Így maradtam itthon, Levi eldobta Lilut a buliba. Daninak kapcsoltunk mesét, hátha segít, de nem, csak nyöszörgött, és sirdogált. :( Láza nem volt, csak a hasfájás. Kicsit elbóbiskolt mellettem, de 20 perc után megébredt. Addigra Levi is hazaért, átvitte a gyerekszobába, olvasott neki mesét, és Dani újra elaludt. 3-tól majdnem fél 7-ig aludt, ő, aki egyébként már évek óta nem alszik délután... :( cseppet rettegtem az estétől, hogy ezek után hogy fog aludni, de végül este is rendesen elaludt, és a "délutáni" alvásból már pocakfájás-mentesen, aranyosan, kedvesen ébredt! :)



Pénteken este Levivel kettesben elmentünk moziba, megnéztük az Éhezők viadala legújabb részét. Jó volt picit kettesben lenni, és mindketten nagyon szeretjük ezt a sorozatot. Év elején 1 hét alatt kilolvastam a 3 könyvet, mikor most megbeszéltük, hogy elmegyünk, és megnézzük, megint nekiestem gyorsan, hogy emlékezzek rá, a német mozi azért elég nagy falat még nekem... :) most kicsit lasabban sikerült olvasnom, de így is eljutottam péntekig a 3. könyvben addig, ameddig a film tart :)



 Mozi előtt telefonált Lilu balett tanárnője, hogy miért nem jár Lilu már balettra? Nos, mert nincs kedve... B. nagyon sajnálta, TÉNYLEG szomorú volt. Valószínű az is volt a gond abban, hogy Lilu elkedvetlenedett, hogy szombatonként már a nagyokhoz járt, ahol eléggé sokmindent nem tudott még csinálni, többek között fel sem érte a lába a korlátot... :) :( Így persze, hogy elment a kedve. Illetve most már hetente 3x van tornaórája, és két hetente járnak korizni is, ami a baletthoz képest egy jóóóóó pörgős sport. Abban maradtunk a tanárnővel, hogy januárban visszatérünk a dolgora, hátha lesz kedve, de szerintem nem. Lillca megmondta, hogy olyat szeretne, ami pörgős, ahol lehet ugrálni, meg mászni, meg ilyesmi...

...éééééés.... pénteken voltunk dokinál is... :) (sikerült előre hozatni az időpontot, bár végül Levinek nem kellett elutaznia a héten) Picinke 5,1 cm. :) Kérdezte, a doki, hogy szeretnénk-e tudni a nemét? Hát nanáhogy! Igazából számunkra is egyértelmű volt... :D Bár, számomra teljes döbbenet, és rácsodálkozás... :D Legkisebbünk ugyanis kisfiúúúúú! :D Ennyit az anyai megérzéseimről... :D
 Ahogy számítottam rá, Lilu nem volt elragadtatva a dologtól, még pityergett is egy sort... :( De megbeszéltük, hogy így csak ketten vagyunk lányok, és a fiúk majd nem piszkálják a cuccainkat, és ez nekünk nem is olyan rossz, hogy csak ketten vagyunk. (azt nem mertem megígérni, hogy majd a negyedik lány lesz... :D És ha nem?! :))) ) A végére eljutottunk oda, hogy nem baj, hogy fiú, a lényeg, hogy baba, és lesz egy tesója... :) Édes volt amúgy, azóta már tényleg nem zavarja. És teljesen megértem a kiborulását... :) (Szombaton volt egy pillanat, Dani hozta a formáját, és én is kiborultam, hogy "ebből KETTŐT?!" Tényleg nagyon borzalmas tud lenni a cukifiam... :-S) Lilu javaslata a projektnévre a Béla... :D :D :D

 Dani örült... :) De ez is várható volt. :)

 Levi szemében az "énmegmondtam!"-volt látható... :) Úgy látom, neki KELL, hogy tudja mi lesz a Pöttöm, kicsit "megfoghatóbb" lesz így számára. Mert amúgy... Nos... Igyekszem elfogadni, hogy ő nem az a típus, aki gügyög-gagyog a pocakhoz, és folyamatosan simizi, és reggel első dolga, hogy megpuszilja, és elköszön a hasamtól is... Főleg, hogy ő már a harmadik Pöttyünk... De nem könnyű elfogadnom, hogy míg az "anyaság" a tesztnél, (vagy inkább már a rákészülésnél) kezdődik, addig az apaság ott, hogy a kezében tartja. Legalábbis Levinek ott. Esetleg a naaaaagyon nagy pocaknál. Addig, csak azt látja, hogy fáradt vagyok, hisztis, és néha az agyi kapacitásom egy inkubátor szintjén van.... :D (a kocsiban, miközben a két gyerek mögöttünk ült, halál nyugodtan érdeklődtem a könyvek felől, amit karácsonyra rendelünk... Nem sokon múlott, hogy ne mondjam ki rendesen-hangosan, hogy "a KARÁCSONYI AJÁNDÉKOT mikor rendeljük meg?!" ehelyett csak annyi hangzott el tőlem, hogy "a könyveket megrendeljük ma?", és le se esett, hogy a két csibe ott ül, és hall mindent... :) )


 Én ledöbbentem a hír hallatán, hisz nekem meggyőződésem volt, hogy lányunk lesz, méghozzá Gréta Karolinánk, akit Linának fogunk majd hívni... :) ettől függetlenül egész nap repdestem a hírtől, hogy FIUNK lesz, még egy... És a FIAIM mind megmutatják magukat ilyen picinek, a lányom bezzeg... :D (Lilu gyakorlatilag meglepetés-baba volt :) ) Ennek ellenére én még megvárnám a "biztos" státusszal a 22-i UH-t is... :) Ami amúgy A Nagy Genetikai Ultrahang, ahol nyakiredőt is néznek, és, ami után reményeim szerint végleg megnyugszom majd... (ugyanis most is kb ugyanazok a hülye  gondolataim voltak, mint Daninál... Miszerint nem lehet mindig ekkora mázlink, hogy gyereket szeretnénk, és jön, ráadásul még egészséges is...)




Imádom Pascal Campion képeit... :) Itt a Pinterestes albumom, egy az egyben MI vagyunk, vagyis szeretném, ha ilyenek lennénk... :)


2014. november 29., szombat

2006. november 14-én kezdtem el blogot írni... :) Vagyis már több, mint 8 ÉVE írok... Ez most csak onnan jutott eszembe, hogy a kommentek között írta Ildikó, hogy szinte gyerekként kezdett olvasni. :) Ennek örömére ismét megpróbáltam elővarázsolni a Freeblogos blogomat, és rá is jöttem a megoldásra! 850 A4-es lapnyi írásom volt/van ott... :-O De végre sikerült egész olvasható formába hoznom a HTML nézetet, amit lementettem... 850 oldal... Kicsit meg kéne vágnom, át kéne ide hoznom, de a legjobb egy könyv lenne belőle... :) Ha egyszer eltűnne az internet, nagyon jó lenne, ha az megmaradna... (hehe, elég életszerű, hogy egy zombi apokalipszis közben egy kódex méretű könyvvel meneküljek, nem? :D)

 Még egyszer nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan gratuláltatok!! :) Komolyan nem hittem volna, hogy ilyen sokan jártok még erre... És olyan jó sok "régi" ismerős is előkerült! Nagyon jól esik...!! :)

Én amúgy mondhatni jól vagyok... Bár tegnap határozottan hisztis voltam... De ez is normális... :) Főnököm röhögött is rajtam, mikor mondtam, hogy ma hisztis vagyok... Kérdezte, hogy miért? Mondtam, hogy "talán terhes vagyok?!" :D Bár, amúgy nem hiszem, hogy hiszti lenne... :P Ott indult, hogy... hú, de messziről kell kezdenem! Szóval, tavaly télen leszerelték az erkélyünket, mert balesetveszélyesnek lett ítélve... (véleményem szerint simán kibírt volna még néhány évet, de mindegy) Leszereléskor az volt a terv, hogy 2014 tavaszán lesz új erkélyünk. Naaaaagyon vártuk a tavaszt, de semmi sem történt... A hátsó udvaron burjánzott(zik) a gaz, teljesen használhatatlan lett (a felét felszórták tavaly kaviccsal, mert olyan sár volt, hogy a nagy munkagépek, amik kellettek az erkélyek leszedéséhez elsüllyedtek...), így idén a húsvéti nyuszi sem tudott oda jönni. A következő füles arról szólt, hogy aug. végén nekiállnak. Jött az augusztus, majd ment (közben mi otthon voltunk, és álmaimban az szerepelt, hogy mire hazajövünk egy szép új erkély fog ránk várni, és megússzuk a munkálatokat... naív, NAÍV Eri!!), erkély semmi. Közben én egyre bosszúsabb voltam, az volt a kávézónk, a gyerkek ott pacsáltak korábban nyáron, ott nőtt a koktélparadicsomom, telente az volt a második hűtőm, és most SEMMI. A házban lakó szomszéd egyszer említette, hogy kérhetünk valami kedvezményt avvégett, hogy nincs erkély, hisz az egy komfort fokozat. Levi megigényelte, kaptunk 10%-ot, visszamenőleg is. Ennek azért kicsit örültem... ;)
 Aztán csütörtökön jött egy levél. A várható felújításokról. Lépcsőház renoválás, lift, erkély stb. 2015 májusától 2015 augusztusáig fognak tartani kb a munkálatok, reggel 8-tól, délután 5-ig. Májustól, aug-ig... Mikor leszek itthon? Mikor terveim szerint lógatnám a lábamat, növeszteném a pocakomat, kimosnám a rengeteg babaruhát? Igen, kb akkor... És mikor születik Picinke?! A munkálatok KELLŐS KÖZEPÉN! Csóri kiscsibét a bezsákolt lakásba hozzuk majd haza, ahol egész nap fúrnak-faragnak-kopácsolnak... Hogy fogok így lábat lógatni? Mekkora por lesz a lakásban? Hellószia nyugodt gyermekágy... :( (Eri megint naív... :D Két gyerek mellett hogyan is vízionalizálhatok magamnak NYUGODT gyermekágyat?! :D Elárulom: Anyukáink segítségével... ;) )
 De ez még mind semmi... Mindemellé megemelik a bérleti díjunkat is, hisz valakivel ugye ki kell fizettetni a felújítás költségeit... Ez egészen pontosan 180 eurót jelent havonta... :-O Na, ezen már igazán nagyon kiakadtam! Ugyanis NEM KÉRTÜK a felújítást! Nem szavaztam meg! Nekem rohadtul nem kell lift a 3.-ra! A régi roncs erkély is megfelelt! :((((( De mit tehetünk?! :(

 Miután végigszaladtam a levelet, és kellően kiakadtam, Levi újabb "jó hírrel" örvendeztetett meg... Dec. 15-16-17 Írországba kell mennie... Mikora van időpontunk a nődokihoz? Dec. 16-ra... :(

Ez volt a csütörtök estém, pénteken reggel, mikor mentem dolgozni, szétszakadt az órám szíja. Szerencsére nem bicajozás közben az úton, csak mikor elindultam, így nem repült le a kezemről, nem tört ripityára, de igazából mindegy is, mert használhatatlan... :( (és nincs értelme az angyalkától újat kérnem, mert csak március környékén lesz kapható az az óra, amit az angyalka szán nekem...)
 Aztán hívott Levi, hogy felhívta a másik nődokit, aki a 12. heti naaaagy genetikai UH-t csinálja, és 22-re kaptunk időpontot... Csodás. Addigra mindkét gyerek szabin van már, így kereshetünk bébiszittert... Karácsony előtt két nappal... Ráadásul bíztam benne, hogy nem olyan későn lesz. Bár igazából jogos, december 23-án töltöm a 13. hetet, úgyhogy teljesen ideális a 22-e, de akkor is!
 Ó, és szintén péntek reggeli esemény, hogy a kilóim kevesebbek lettek, a hasam meg 2cm-vel kisebb, mint az előző héten... :( (persze rögtön mindenféle hülyeség/aggódás jut az eszembe ilyenkor...)

Na, ezek után voltam "hisztis" tegnap... Ugye, hogy ez nem is hiszti?! ;)

  És gyűlölöm ezt az időszakot, amikor még nem érzem a Picinke mocorgását, és fogalmam sincs, hogy jól van-e vagy nincs... Nagyon várom a 22.-i UH-t, ahol megmondják, hogy minden oké... (és esetleg netalántán azt is, hogy lány... :D Danit a 12. heti UH-n mondták meg, ugyanannál a dokinál, ahova most megyünk. Megemlítettük, hogy megnézhetné a nemét, mire a néni mondta, hogy "ez most nem fontos... Most csak az a fontos, hogy egészséges-e... És igen, a fiúk egészséges!" :D)

Illene a többiekről is írnom végre... ;)

Lilu továbbra is élvezi a sulit, a héten, mikor írta a matek háziját, és szuperül csinálta az összeadásokat (10-ig), olyan fura volt, hogy olyan dolgot tud, amit nem TŐLEM-TŐLÜNK tanult... :-O Oltári cuki, ahogy próbál írni, és keveredik a német a magyarral, így lesz pl a "sárga"-ból "scharga", illetve hangokat tanulnak, így pl leírta az "Apfel"-t úgy, hoyg "APWL", kiolvasva amúgy tényleg hasonló... :) Olvasni is próbál, nem irigylem, mert tényleg nem könnyű neki, hogy az az "A" most éppen magyar "A", vagy német "Á"...  :( de majd belejön! :)
 A balettot abbahagyta, azt modta IGAZI sportot akar, futkározással, mászással, ugribugrival, a balett túl lassú... Igazság szerint megértem, és őszintén szólva nem nagyon bánom... Csak kocsival megközelíthető a balett-terem, így csak Levi tudta vinni-hozni, ha nem volt itthon, nem ment. Egyelőre nincs másik különórája, viszont már ugye nem csak két hetente van 1 tornaórája, mint az oviban, hanem hetente 3, ezzel elvan. Keddenként meg kórusra jár, ma lesz egy főróbája 11-kor, holnap meg fellépnek a templomban... :)



 Danival nem könnyű. Egyik pillanatban túlcsordulva, giccsesen imádjuk egymást, aztán valami, akármi, nem úgy van, ahogyan ő azt szeretné, és bevadul. 0,01mp alatt eljut a totális düh-harag stádiumába, és kezelhetetlen. Nem segít, ha megölelem, ha duruzsolok neki, gyakorlatilag semmi. :( Nagyon nehezen kezelem, és komolyan, néha félek érte menni az oviba... Mert én megyek érte, várom, imádom, ő meg rámnéz, és kiborul, amiért nem tudott elbújni, vagy akármiért, és duzzog, és nem öltözik, és csapkod, és eldobja a csizmáját, és és és... :( Aztán valahogy átbillen, és ölel, és puszil, és imád, és én is őt, és megállítanám a pillanatot, és csak ölelném, és puszilnám, és csak élvezném a pihepuha bőrét, és úgy akarok maradni vele örökké!
 Amikor jó kedve van, akkor nagyon. Képes elvonulni a szobájukba, előveszi a Lego Creator leírását, és oldaról oldalra követi az utasításokat, és összeszereli a 6 éveseknek való Legot, hiba nélkül. Nagyon élvezi! Olyan jó nézni közben! (arról inkább nem kéne írnom, hogy mióta legózik, hogy néz ki a gyerekszoba padlója... Nem szabad elpakolni, mert minden mütyür kell neki, meg a félbehagyott projctekhez sem nyúlhatok... Úgyhogy hajlamos vagyok homokba dugni a fejem, és becsukni a gyerekszoba ajtaját... ;) )
 A héten nagyon öszevesztünk egyik nap... :( Rászokott a "puki-kaki-pisi" szavakra, kb minden helyzetben előjön. Már a délután folyamán megkértem, hogy a konyhában NEM vagyok hajlandó eltűrni ezeket a szavakat, különösen nem evés közben. (más az, ha ilyesmiről beszélgetünk, akkor nem zavar, de a "pukisajt", meg a "kakiszendvics" ezredszerre már nem vicces) Valahogy mégis kicsúszott a száján egy tiltott szó. Én meg elvettem a vacsoráját, és kiraktam az előszobába, hogy ha így beszél, akkor azt tegye a konyhán kívűl. Csupán egy "bocsi Anya!"-ra vágytam... de nem. Jött a duzzogás, A DAC, és nem és nem és nem volt hajlandó bocsánatot kérni. (ez is tipikus Dani... Elkövet valami "rosszaságot" és azonnal meg is bánja, látszik rajta, de addigra amiatt, hogy szégyenli magát, azért nem kér bocsánatot... :( ) Én meg a sarkamra álltam, és nem engedtem addig az asztalnál enni, amíg nem kér bocsánatot... És nem kért. És nem evett vacsorát. És nem adhattunk neki jóéjtpuszit. :( És nagyon szenvedtem... :'( (miután elaludt, bementem hozzá, és csakazértis megpuszilgattam...) Reggel, mikor felkelt, bejött hozzánk,  fülig érő szájjal, nagyon cukin, "jó reggelt! naaaagyon éhes vagyok! Már a pocim is korgott! Kaphatok reggelit?" És mintha misetörtént volna, a világ legcukibb kisfiúja ette egy szó nélkül a reggelijét, és nem is emlékezett rá, hogy miért ilyen böszmeéhes... (mielőtt odaadtam volna a reggelijét, jóóóól megölelgettem, amit nemcsak, hogy hagyott, de viszonzott is, és megint mondta, hogy "Anya, te vagy a legjobb" és "mindig szeretni foglak!"... és jajj, annyira nagyon szeretem ezt a kismócsingot!!!! )


2014. november 18., kedd

Alle gute Dinge sind drei, vagy, ahogy magyarul mondanánk: három a magyar igazság..

 Régesrégen, mikor éves vizsgálatra mentem a nődokihoz, és pont ott volt a szomszédunk, csillogó szemekkel kérdezte, hogy csak neeeem? Hisz "Alle gute Dinge sind drei!", akkor hallottam először ezt a mondást, és azóta is fejemben kattog. Bár, hozzám a magyar verzió, miszerint "és egy a ráadás" még minidg közelebb áll, de ahhoz előbb kell a három... ;)

 Nem titok, hogy régóta tervben van, hogy többen legyünk. Nem volt kérdés soha, hogy szeretnénk még gyereket(keket), a kérdés "csak" a MIKOR volt... Levi már tavaly is nagyon hajlott a dologra, egyszer még a fejemhez is vágta, hogy önző vagyok, és az is voltam, de kellett ez az önzőség ahhoz, hogy később igazán, őszintén akarhassam. Akkor még csupán egy éve ugrottam vissza a felnőtt életembe, sőt, nem is vissza, inkább csak bele a "német-felnőtt-életem"-be, alig egy éve éreztem újra igazán jól magam, ki akartam élvezni. Még az olyan igazán nagyon roppant önző dolgokat is, minthogy el tudtam menni bulizni nyugodtan, és akár le is ihattam magam... ihattam is néhány pohár ezt-azt, a gyerekek is aludtak éjjelente, az sem zavarta őket soha, hogy éppen kinél, kivel vannak. :)
 ...de azért ott motoszkált az a kistesó kérdés... ;) Idén nyár elején aztán megszületett a döntés. Ha márciusra időzítjük, akkor nagyon közel lett volna Dani szülinapjához, áprilisit nem szerettünk volna, Levi is Lilu is áprilisi (5 nap különbséggel), úgyhogy úgy döntöttünk, hogy meghívjuk a 31.  szülinapomra. Csakhogy Levinek kettő napra Írországba kellett utaznia. Kettő egész napot töltött távol, pont azt a kettő napot, mikor örültem volna, ha nem utazik el. Persze így is küldtünk meghívót! :) Tesztelgettem (mert volt itthon millió tesztem), és kíváncsian vártam, hogy mikor jelenik meg már végre a második csík? Nem jelent meg. Helyett jött a nemvárt vendégem... :( Eléggé elszontyolodtam, őszintén szólva (tudom-tudom, tisztába vagyok vele, hogy mocskosmázlisták vagyunk! :) ) nem ismertem eddig ezt az érzést... :(
 Na jó, egye fene, június is jó lesz... (Vagy augusztus... De akkor már nagyon meleg van, nagyon szenvednék... Szeptember? Egye-fene... De az egy egész nyár naaaagy pocakkal... Október? Háááááát... Sanszos a skorpió... November? Szintén skorpió-para... December? Kizárt, nem tolok ki vele, hogy karácsonykor legyen a szülinapja csóri gyereknek... Január? Szintén közel van a karácsonyhoz... Február? Végülis... Március:Dani, és körbe is értünk...)
...és Levi nem utazott el...
...és én megint tesztelgettem, mint valami bolond... Tudtam én, hogy a 23. napon ne számítsak semmire... De azért jól esett volna valami icipicihalványcsíkocska... ;) de mégiscsak a 23. nap! gyakorlatilag lehetetlen lett volna... De a 24.-en... Ott volt... nem azonnal, jóval később, de ilyen dolgokkal nem foglalkozok. Ott volt! Délután újabb teszt, ugyanezzel az eredménnyel. Másnap reggel újabb, délután megint... És még mindig senkinek nem szóltam... Csak gyönyörködtem a tesztekben, és alig akartam elhinni... Persze még véletlenül sem voltak egyértelmű kétcsíkos tesztek! Dupla lámpával, vakufényben lehetett csak látni a második csíkot... De Dani is egy negyed csíkként mutatkozott be... a vakufényes csík is csík! ;)

23.nap, 24.reggel-délután, 25.reggel-délután, 26., 27., 28., 29. 


 A 26. nap reggeléig bírtam, hogy ne tudja senki... Miután ismét egy két csíkos tesztet sikerült produkálnom, kézen fogtam Levit, és bevitem a fürdőbe, megmutatni neki a teszteket... :)


Reggeli, most-kelt-fel feje van, nézzétek el neki... ;) :)

Gyorsan meg is beszéltük, hogy a Babákoknak nem szólunk, előbb látnom KELL ultrahangon, hogy minden ok. De azért néhány barátnőnek dobtam egy üzenetet... ;)

Kivételesen a szüleinknek sem akartuk doki nélkül elmondani A Nagy Hírt. Ez egy teljesen új dolog, Lilut is, Danit is rögtön a teszt után bejelentettük (Lilut csak "-tem" Levi már Németo-ban volt...), de most... Nem tudom, öregszem... :) Várni akartam...

 Rögtön kértünk is időpontot a nődokihoz, bár tudtam, hogy szívhanghoz nagyon korai még, de azért hátha látja már, hogy jó helyen van. A 31. napra kaptunk is. Gyerekek lepasszolva (ezáltal német anyuka-társ-barátnő is beavatva :) ), dokihoz el.

...és a doki semmit sem látott... :( Náhány "pixelhibára" mondta, hogy lehet, hogy az lesz "Ő", de még korai... De naaaaagyon drukkol... :) És menjünk vissza KÉT HÉT múlva! KÉT HÉÉÉÉÉT????? Az olyan nagyon sok idő!!! :((( Ráadásul Levinek megint Írekhez kellett mennie, természetesen azon a héten. Felmerül a kérdés, hogy csúsztatjuk egy hetet, és jövünk együtt, vagy megyek egyedül? Őszintén meglepődtem magamon, de nem voltam hajlandó két hét helyett HÁRMAT várni, csak azért, mert önállótlan vagyok. ;) Úgyogy mentem egyedül.

Végig szenvedtem a hetet, hogy nem szenvedek... a világon SEMMI tünetem nem volt, sem émelygés, se semmi. Talán egy picit álmosabb voltam, de az sem volt vészes.

Levi vasárnap elment Írországba, és én vasárnap délutántól kőkeményen pocsékul voltam... Megjött az émelygés, másnapos gyomor, a hatalmas álmosság, az erős szagok, minden, amit hiányoltam...  Én hétfőn szabadnapos voltam, elvittem a Babákokat a koruknak megfelelő intézménybe, ahol összefutottam S-el (anyuka-barátnő, ő vigyáz a Babákokra, ha dokizunk), aki mondta, hogy nem túl jó neki a csütörtök, programja lenne, de mehet később, ha nem tudom áthelyezni a dokit... Huhh... Ok. Elrohantam a dokihoz, ahol pont akkor mondtak le egy időpontot, ráadásul olyan jó időre, hogy még a suliba is odaértem Liluért, szivességkérés nélkül. Így nyertem néhány napot, csütörtök helyett hétfőn láthattam a kicsiPöttyöt:



...aki még csak akkora volt, mint egy borsó, de már dobogott a szíve... Hihetetlen, még harmadjára is, hogy abból a picike borsóból egy igazi ember, érted?! egy I-G-A-Z-I-E-M-B-E-R lesz!

Levinek elörömködtem, S-nek is, de sem a Babákok, sem a szülők nem tudták még továbbra sem... A szülőknek nem akartam a gyerekek előtt elmondani, a gyerekeknek meg nem akartam Levi nélkül... Így még majdnem egy hetet kellett várnom...

Közben azért itt-ott elejtettem a hírt... Másnap pl bejelentettem a munkahelyemen... Egyrészt nagyon szeretem őket, és nem akartam előttük titkolózni, meg amúgy is?! Mire várjak még? Mindemellett néha kéne neheze(bbe)t emelnem, amit azért így már nem nagyon akartam, illetve ez mégis csak egy kajákkal foglalkozó hely! Tudniuk kell, mitől zöldülök el néha... :) Szerencsére nagyon jó fogadták, nagyon aranyosak, nem akadtak ki, főnököm közölte, hogy majd a bébi itt fog mászkálni a lábunk alatt... :)
 Aztán egy másik anyuka-társ-barátnőnek is elmondtam, akivel együtt járunk énekelni. Annyira aranyos volt, kérdezte, hogy megölelhet-e :) Annyira nagyon jól esett!

Alig vártam, hogy Levi hazaérjen, és végre elmondhassuk a gyerekeknek! A szüleim annak idején úgy mondták el tesómat, hogy álltunk a liftben, mikor Apusom mondta, hogy ősszel már négyen leszünk itt... Azonnal kapcsoltam, hogy tesóm lesz... :) Valahogy így szerettem volna én is elmondani nekik, meg is említettem Levinek, ő egy kicsit továbbgondolta, éppen emiatt nem értették a gyerekek, hogy most mi is van... :D Levi ebédnél plussz egy terítéket rakott az asztalra... Gyerekek persze néztek, hogy "HE? Ki jön?" És találgatni kezdtek, felsorolták az összes itteni ismerősünket... :) Akkor modta Levi, hogy még nem is ismerjük... Hatásszünet, megint jött a "HE?!" :) "Tudjátok hol van most?" -majd rámutatott a hasamra... "He? Anyának nagy a hasa, vagy mi?" "Neeeem, de az lesz nemsokára..." Dani kérdezett rá először, hogy "BABA?!" Majd örömujjongást hallatott, és meg akarta nézni azonnal... Lilu azonnal ölelgetett, simogatott...


Dani elég gyorsan túllépett a dolgon, még keresztet készített az evőeszközeiből, közölte, hogy erre van felszögelve a Jézus (templomban voltunk aznap délelőtt...), majd megérdeklődte, hogy nézhet-e mesét... "De Dani... Lesz egy kistesód!" "Tudooom, már mondtátok... Nézhetek mesét?" :)))) Pasi... :)

Délután felhívtuk a szüleimet, ők így reagáltak:


Kedden volt Levi Apukájának a szülinapja, őket akkor értük utol...:


Olyan nagyon jó látni a szüleink arcán is az örömet! :) Annyira boldog vagyok, hogy ők is ilyen boldogok, olyan jó, hogy mindenki velünk örül!!!

Ma amúgy ismét kukkoldában jártunk, Picinke, akinek még nincs "projectneve" már 1,9cm, és teljesen úgy néz ki, mint egy gumimaci... :) Oltári cuki szerintem... :)


A lényeget persze lehagytam... Június végére várjuk, június 30 az időpontunk. És szerintem kislány. ;) (pontosan ugyanúgy érzem magam, mint Liluval. Ugyanúgy mandarint, savanyú ízt, citromos vizet kívánok. Danival semmi kiugró ilyesmi nem volt...) 



2014. október 28., kedd

 Az előbb a Mamimról álmodtam... Tudtam, hogy lehetetlen, tudtam, hogy nem találkozhatunk, de annyira jó volt! Mondott valamit, én meg mondtam neki, hogy mi annyira jól megértettük volna egymást... És szorongattam a kezét, éreztem a kezét a kezemben, és csorogtak a könnyeim... Annyira kevés időt kaptam Vele! :( 7 éve itt élünk már kint, 23 éves voltam, mikor kiköltöztünk, előtte meg szinte gyerek voltam. Alig néhány év volt, mikor már felnőttként beszélgethettünk, és beszélgettünk. És mikor anya lettem, meg egyre felnőttebb, egyre jobban rádöbbentem, hogy mennyi mindenben hasolítunk. Jóban is, rosszban is. :) Nagyon hiányzik...

1984.


- - - - - - - - - - 

Amúgy nem sok érdekesség van... :) Lilunak éppen őszi szünete van, Dani (mivel akar) megy oviba. Csütörtökön Lilu is bemehet, kicsi ovi, két db iskolást nagyon szívesen fogadna a szünetek ideje alatt naponta. Nagyon várja már, azt mondta, hiányzik neki az ovi. :) Ennek ellenére nagyon jól érzi magát a suliban, új barátnői is vannak már, de a régiek is megvannak még.

Levi itthonról dolgozik, jövő héten utazik Írországba egy tanfolyamra. Addig is folyamatosan fejleszti magát, valami 3D-s képeket gyárt. (vagymit..) Mindenesetre nagyon érdekes lesz belerázódnunk abba, hogy hetente 4x kb itthon lesz. Érdekes lesz elfogadnunk, hogy bár ITT van, igazából NINCS itt, mert dolgozik... :) A dolgozósarka már hetek óta elkészült, szerintem szuper lett, bár, az én oldalam jobban tetszik :P


Most is éppen itt ülök :D (csak... khm... Több a fonal a kanapén... ;) )

Én továbbra is imádom a munkámat, ennél jobb munkahelyet nem nagyon tudok elképzelni... Pl. pénteken kb minden létező dolgot elrontottam, már igazán nagyon szégyelltem magam... Kérdeztem a főnökömet, hogy mit segítehetek még, és gondolja, hogy van-e olyan, amit jól is meg tudok csinálni?! És ezerszer elmondta, hogy semmi gond nincs, és csak gyakorolnom kell, és neki se ment minden elsőre, és láttam rajta, hogy tényleg így is gondolja... :) (semmi helyrehozhatatlan hibát nem követtem el, csak pl a partyfalatoknál van egy tekercs, amit fel kellett vágnom szeletekre. Egyrészt nem tudok egyenesen vágni. De ebbe belejöttem, miután ötödször igazította meg a kés szögét. Aztán kérdezte, hogy hány szeletet sikerült vágnom, mert neki 22 szokott lenni... Miután megszámoltam, annyira égett a fejem, hogy be kellett mennem a hűtőházba kínomban röhögni... Nekem TIZENKETTŐ lett... :DDDD)

Úgy egyébként most ezen ügyködök...
Kivételesen ez az ENYÉM lesz! ;)



2014. október 7., kedd

A suliról

 Most, hogy már 3 hete jár Lillcalányom suliba, és tegnap szülőin voltunk, épp itt az ideje, hogy meséljek... (irulpirul, úgy egyébként... ;) )

 Mint írtam, reggel 8:45-kor kezdődik a tanítás, hisz "olyan picik még, nemrég még ovisok voltak". Egyelőre nem nagyon az órarend szerint haladnak, de azért a betűvésést, és a számokat-mennyiseégeket tanulgatják. Németből (és már megint majdnem magyart írtam...) tanulták eddig az A-t és most veszik az M-et, amit NEM "EMM"-nem nevezünk, hanem csak, és kizárólag "MMM"-nek! :) (nekem nem fura, én is hangokat tanultam anno , nem a betűk nevét, de a grúz anyuka-barátnőm nagyon furcsállja :) )
 Hétfőn-szerdán-pénteken 12:25-kor, kedden-csütörtökön 13:10-kor végez. Így Dani is csak 13:00-ig van oviban, a korábbi 14:00 helyett. Semmi kedvem hazajönni, majd fél órával később újra visszamenni közel ugyanoda. Így vagy Lilu előtt, vagy Liluval hozom el. Még jó, hogy minden egy kupacon van... :) A munkahelyem is amúgy... :) Kb 2-3 perc tőlem az ovi is, a suli is.
 Hétfőn 17-től 17:45-ig baletton van, kedden 15:15-re megyünk a templomba kórusra (ma volt másodszor), illetve szombaton délelőttönként is megy a nagyokhoz balettozni. Daninak is jó lenne valami mozgásos dolgot találni, de amire gondoltunk, arról a tapasztalt szülőtársak azt mondták, hogy nem jó, túl sok a gyerek, túl sokat kell várniuk, amíg egy-egy eszköznél-feladatnál sorra kerülnek, a 4-4,5 évesek meg nem arról híresek, hogy tudnának nyugodtan várni, így elég unalmas nekik a foglalkozás. Valamit viszont tényleg jó lenne neki találni!

 Tegnap a szülőin elhangzottakkal nagyon elégedett voltam! Osztályozás nincs. Néha csinálnak majd teszteket, de a matek pl csak a tanárnőnek kell, hogy ő tudja, hogy hogy áll a csemete tudása, a magyarra meg ugyanazt a bélyegzőt kapja mindenki, csak mellette a szöveges értékelés lesz más. Így a gyerekek nem is tudják sem egymásról, sem magukról, hogy ügyesek, vagy kevésbé. Illetve a szöveges értékelés is nagyon politikailag korrekt (diplomatikus) megfogalmazásban kerül a tesztre, nincs semmi "hanyag", vagy "lusta", vagy "nem megfelelő" kifejezés, csak "nagyon jó", "jó", "gyakorolj, és még ügyesebb leszel", és ehhez hasonló üzenetek. A tanítónő mondta, hogy nem kell az elsősök kedvét elvenni a tanulástól...
 Írott betűket csak pünkösd után tanulnak, addig nyomtaott kis és nagybetűkkel írnak. Helyesírással nem foglakoznak az első egy évben, a cél, hogy a szóköz meglegyen, és, hogy tudják, hogy a szavak-mondatok elejét írjuk csak nagybetűvel (németül ugye minden főnév nagybetű), a szavak közepén nincs.
 Egyébként teljesen más karakterkészlettel tanulnak majd írni, mint én anno... :) Nekem is furcsa lesz!


(ha ez az "S" magában állna, rá sem jönnék, hogy milyen betű... De az "X"-re sem... :D)

A házi feladatra azt mondta, hogy maximum 30 perc. Ha nem végez a gyerek, akkor nem végez, semmi gond. Nem kell őket túlterhelni... Olyan kicsik még...

Lilu amúgy szívesen írja a házi feladatát, vettem egy extra füzetet, a múlt héten, mikor nehezen akart összebarátkozni a kicsi "a"-val, írtam neki a füzetbe, hogy gyakorolja előbb ott, majd csak utána írja rá arra a lapra, ami megy vissza a suliba. Csipetnyi hiszti volt az első alkalommal. Másodjára, mikor megmutattam neki, hogy mennyit fejlődött az elsőhöz képest, megjött az önbizalma. Tegnap este mutattam Tibinek a gyakorló füzetet, és akkor vettem észre, hogy magától, önszorgalomból, írt egy sort a füzetbe az "m"-ekből, mielőtt ráírta volna a beadandó lapra. :) 




Jövő héten "projectwoche", vagyis egy témát járnak körül, ami most a "mesék" lesznek. Ennek keretében az EGÉSZ ISKOLA barkácsol, és a mesékkel foglalatoskodnak, dekorációkat készítenek, stb. Az eredményt mi is megnézhetjük, az egyik pénteken nyitott kapuk napja lesz, körbejárhatnak a szülők, hogy megnézzék, mi minden készült az előző héten. Egész héten barkácsolnak. Az egész iskola. Nincs tanítás. Semmi. Csak a project...

Az osztálypénz 7 euró. Évente. Jó, fizettünk még 3-at, mert úgy döntöttünk osztályszinten, hogy fából készül IKEA-s mappába tartsák a csemeték a cuccaikat, amiket a suliban hagynak, ne papírból készültben. Illetve van még egy 2-3 eurós kiadás, valami könyvre. Ja?! És 1 euró volt az éves felelősségbiztosítás, ha kirúgja Lilu az ablakot, akkor fizet a biztosító. (Az iskolatáskán felül kb 80 eurót költöttünk az iskolakezdésre, színes ceruzákkal, ilyen-olyan füzetekkel, tornacuccal, keménytáblás füzettel, festékkel, gyurmával, ollóval, füzetborítóval, mindennel együtt. Tankönyvekért nem fizetünk.)

Jövő héten mennek először korizni. :) Levi kicsit el is van keseredve, mert csütörtökönként mennek a gyerekek korizni, és kérték, hogy a szülők közül aki tud, az menjen, ő menne is szívesen (korizni...), de pont (és csak, és kizárólag) csütörtök délelőttönként van egy meetingje, amit nem tud kihagyni.

Ma reggeli pletykálásom eredményeként megtudtam még néhány dolgot a német sulikról. (A "barátnőm" grúz, így ő sem tud többet az itteni rendszerről, mint én.. :) Annyi előnye van, hogy a férje német. De van még egy Anyuka-társ, vele megyek csütörtökön kórusra (erről írtam már??), ő echte német, ma reggel vele is beszélgettünk) Osztályzatot második év végén kapnak először, akkor is csak németből és matekból. Harmadiktól osztályoznak rendesen. 1-6-ig vannak az osztályzatok, az 1-es a legjobb, a 6-os a legrosszabb... :)

Lilu amúgy eddig nem tudott sem írni, sem olvasni. Jónéhány betűt ismert, a nevét 3 éves korától leírta, de eddig nem nagyon mélyedt bele a betűvésésbe. Most viszont párhuzamosan tanulja a németet és a magyart. :) Kicsit még fura, hogy az "S" egyszer "s", egyszer meg "sz", de ebbe is gyorsan bele fog jönni, mint ahogyan az sem okoz neki gondot (soha nem is okozott...), hogy két nyelven beszél. Most éppen a füzetébe írogatja bőszen a betűket... :) Tegnap előtt kiolvasta a könyv borítóján, hogy "Erika", azt az örömöt! :) A "MESE"-t is sikerült elolvasnia, annyira boldog volt! ...én meg attól, hogy ő ilyen boldog... :)

Tegnap kérdezték tőle, hogy milyen a suli, azt válaszolt, hogy "Cool! kétszer van udvari szünetünk!" :)))

Úgy látom, nagyon jól érzi magát, a hétvégén ki is volt akadva, hogy nincs suli... :) Szívesen megy, és minden szívesen csinál. Örülök, nagyon... :)


Az ajtón mindenki fényképe a születésnapjával. (Lilu a rózsaszín, egyetlen áprilisi :) )

A szülői amúgy azzal kezdődött, hogy a tanítónő kiosztott egy titkosírás papírt, hogy minden szülő írja le a nevét... "Ugye milyen nehéz? A gyerekek is pont így látják a betűket... Ezt ne felejtsék el...!"


2014. szeptember 22., hétfő

Évnyitón jártunk

 Szombaton volt Az Évnyitó. Mint írtam, előtte ökumenikus istentszteletet tartottak az iskolakezdőknek. Szerencsére Levi SEMMI "ponénosat" nem mondott, SŐT! Ő ment ki Liluval, mikor megáldották az elsősöket! :) (na jó, ez már tényleg sok(k) volt neki, utána ezt szóvá is tette, hogy azért a gyerekeknek biztos fura, hogy egy "varázsló" rájuk tette a kezét... )


 Őszintén szólva nekem nagyon tetszett (ismét... a karácsonyit is élveztem) az istentisztelet. A hölgy, aki tartja igazán nagyon szimpatikus, két fia van, nagyon gyerekközeli az egész (ezáltal az én német ismereteimmel is könnyebben érthető). Megint elgondolkodtam rajta, hogy jó lenne énekelni, a templomban van kórus csütörtökönként (nem templomi kórus, csak ott van helyileg). (A lelkészhölgy kisebbik fia most ment szintén elsőben, az volt a kívánsága, hogy ALBÍNÓ TENGERIMALACOS Schultütet csináljon neki az anyukája... Nagyon röhögtünk, mikor mesélte... :)))) nem az istentiszteleten mondta persze, hanem utána beszéltünk vele :) )



 Az istentisztelet és az évnyitó között volt jó 1 óránk szabadon, úgyhogy hazaszaladtunk egy kávéra :)

Az évnyitón egy kis színdarabot adtak elő a nagyobbak, tényleg nagyon aranyos, és élvezhető volt. Az igazgató alig pár mondatot beszélt, pont elég is volt. ;) Lilunak elfelejtettük mondani, hogy lesz egy órája az évnyitó után, így mikor ez elhangzott az igazgatótól, fülig szaladt a szája, nagyon örült neki! :)



Látszik a tartásán, hogy balettozik... :)


 Ahogy az elsősök átvonultak a külső tornateremből az iskolába, a nagyobbak sorfalat álltak, ezzel mutatva nekik az utat, és kiabálták, hogy "ELSŐSÖK! ELSŐSÖK!" nagyon megható volt... :) Tetszik, hogy a nagyok várják a kicsiket, hogy segítenek nekik. Nem tudom, hogy ez hogyan lesz-van a mindennapokban, de most jóleső volt ezt látni. :)

Az első órájuk nagyon tetszett neki, az "A" betűvel foglalkoztak, szavakat kellett mondaniuk, és volt olyan szó is, amit csak ő, és az Antonia tudott :) (anhänger-utánfutó) Mikor már mi is felmehettünk, az egyik tanítónéni meg is dícsérte nekünk, hogy nagyon aktív volt :)

Felirat az ajtón: Bagolyosztály

Osztályterem

Az első házi feladat :)



Még a templomban Lilu meglátta, hogy az egyik kislány Schultüte-jéből egy bagoly kandikál ki. "Anyaaaaa... Az annnnnyira cuki!! Olyan nagyon szeretnék én is egy olyat... Jajj Anya, annyira tetszik!!!!"-ezt hallgattuk hosszú perceken keresztül... És Lilunak fogalma sem volt, hogy az ő Tütejében egy pontosan ugyanolyan bagoly bujkál, csak az övé rózsaszínű... ;)
 Mikor mondtam neki, hogy képzelje el, hogy milyen lenne, ha az övében is egy olyan bagoly lenne ("csak azt mondom, hogy KÉPZELD EL! nem azt, hogy az is van benne..."), így csinált:

:)))))
Aztán mikor végre kibonthatta...:




Annyira édes volt! Körberohangálta visítva az iskolaudvart... :)



A következő három hétben a Bagolyfánál fognak reggelente találkozni, és a tanítónéni is ide hozza le őket a nap végén.


A szülők nem mehetnek fel a terembe.

Aki beteg, annak szülői igazolást kell vinnie. Nem kell egy kis lázzal, köhögéssel (továbbra sem) az orvoshoz szaladni, nem kell orvosi igazolás, ennek nagyon örülök.
Heti 3db tornaórájuk van, 2db hittan, és 2db angol.


Van egy MNK nevezetű tantárgyuk, ami "Mensch-Natur-Kultur"-t takar, vagyis ember-környezet-kultúra, ezen az órán fognak énekelni, rajzolni, gondolom barkácsolni és ilyesmiket csinálni.

Ma vol az első Nagy Nap :)


Mind a négyen indultunk reggel, elvittük Danit az oviba, ahol egyébként ő lett A Nagyfiú, ha jól sejtem, a csoportjában, de tán még az egész oviban (=mind a két csoportban) ő a legidősebb fiú, a maga 4,5 évével... :) Mindenki más elment suliba. Októbertől meg jönnek a picik! :)

Ahogy álltunk a suli udvarán, egy tizedmásodpercre rámtört a pánik, hogy elhagytunk valamit... Danit... Úristen, hol a Dani?! Aztán leesett rögtön, hogy az oviban van... Olyan fura volt, hogy nem vagyunk együtt, négyen.

Lilu amint meglátta Anna-Linat, majd Antoniat, már nem is foglalkozott velünk. Semmi pánik, semmi aggódás, csupán az a jóleső izgalom (=felpörgés) volt rajta.


Mikor eljött az idő, hogy bemenjenek, gyorsan adtunk neki egy puszit, beállt a sorba, és onnan kezdve nem is figyelt ránk. Hiába kiabáltunk aztán már, hogy "Liiiluuuu!! Liiiiluuuuu! Itt vagyuuuuunk!!!", és hiába integettünk, le se .... khm... ejtett minket... :D

Ők a sor végén a három kislány :)

Sok mindent nem sikerült kihúznom belőle, hogy mi volt a mai napon. De az biztos, hogy jól érezte magát, a fontos cetliket átadta a tanítónéninek, a tornacuccát bent hagyta, ahogy kell, a festős ruháját, és a vizesedényét hazahozta, ahelyett, hogy bent hagyta volna, de erre az volt a válasza, hogy annyira érdekes és jó volt a mai napja, hogy mindent elfelejtett... :)
Majdnem enni is, így suli után ették meg a szendvicsüket Anna-Linaval...




Dani amúgy meglehetősen jól viselte az egészet, mármint, hogy Lilu most nem kicsit volt a középpontban. Persze kicsit kiakadt, hogy neki nem volt Schultütéje, de ezt áthidaltuk egy szombati Mekis ebéddel, és választott magának a boltban egy (milliomodik) kisautót. :)
Lilun viszont nagyon meglepődtem, a Tüteben volt néhány dolog, amiből több is volt. Mikor meglátta, hogy az egyik nyalókából 5 van, AZONNAL mondta, hogy abból kettő a Danié, egy az enyém... Nagyon büszke voltam rá, és nagyon jól esett, hogy teljesen magától ajánlotta fel! (ha valamiből egy db van, akkor a felezés nem merül fel opcióként, de ha valamiből több van, azonnal elosztják, mindkettő ilyen... :) )

Dani szerint szuper volt Lilu nélkül az oviban... :) Ma délután kettesben csavarogtunk, míg Lilu balettozni volt, annyira jó volt vele együtt lenni! Voltunk gyógyszertártban, a munkahelyemen, pékségben, zöldségesnél, és végig cuki volt. Hipercuki. :)





"Anya, egyszerűen nem tudom abbahagyni a vonatok nézését!! IMÁDOM a vonatokat!!!" -és csillogó szemmel nézte és nézte, hogy megy a kis villanyvasút...

Lilut amúgy lelkileg kicsit kikészítette az új bagoly... :( Első este (én hülye!) mondtam neki, hogy azért Lulut se felejtse ám el, emlékszik, hogy Woody is milyen szomorú volt, mikor Buzz bekerült a gyerekszobába? (Toy Story) Nos, kicsilány sírva fakadt, hogy ő már nem szereti a Lulut... És hogy ő már csak a baglyot (aki egyébként a "Tücsi" nevet kapta, Anyukámék falujában látott kiskutya után) szereti. És ez akkora lelkifurdalást okozott neki, hogy ott sírt szegénykém... :( Próbáltam megnyugtatni, hogy ez teljesen normális, az ember mindig jobban szereti az új játékait (főleg, ha azok ennnnnyire cukik... :D). Megnyugodott.
Aztán tegnap este megint sírva jött ki, hogy ő nem szerti a Lulut... :( Erre mondtam neki, hogy az ember szívében nem csak egy állatkának van hely, mint ahogy nem csak Apa VAGY Anya, VAGY Dani, vagy .... (mindenkit felsoroltam :) ) van a szívünkben, az enyémben is oly sokan elférnek, biztos vagyok benne, hogy az övében is van hely egyszerre Lulunak is, Tücsinek is. Aztán elkanyarodott a beszélgetés, a méhemnél kötöttünk ki, hogy milyen vicces, hogy a lányoknak van egy lufi a testében, amiben nőnek a kisbabák... :D
Most az előbb (miután már lefektettük őket persze) idejött, és fülig érő szájjal mondta, hogy már tudja, hogy miért nem szerti esténként Lulut! Mert Lulu olyan, mint mi, emberek, a baglyok meg nem olyanok... És mivel éjjel Lulu alszik, napközben meg ébren van, ezért akkor szereti, amikor ébren van... ;) Merthogy éjjel meg ugye úgyis Tücsi van fent... Olyan okos, és olyan ügyesen megnyugtatta magát! :)


2014. szeptember 19., péntek

Hosszú lesz...

...ebben biztos vagyok... De most már MUSZÁJ írnom! Annyi rengeteg minden van!

Én:
Múlt héten felhívtak a kávézóból, hogy tudnék-e vasárnaponként beugrani segíteni... ;) Fél éve nem vagyok ott. Elmondtam a feltételeimet, rábolintottak (két db főnököm volt/van ott, öszeröhögtek, hogy milyen jól tárgyalok, majd előttem megbeszélték, hogy NEKIK van RÁM szükségük, nem fordítva, így elfogadták) :) Úgyhogy most vasárnaponként megint a kávézóban vagyok. :) és még mindig imádom! És az új feltételeimmel teljesen elfogadható a dolog ;) 

Ezek a megrendelések egy nem-unalmas napon a kávézóban...


Kérdés, hogy meddig fogom bírni. Hétfőtől péntekig ugyanis továbbra is a másik munkahelyemen vagyok. De, elméletileg, csupán négy hétről van szó. És, elméletileg, jövő héttől a Partyszervizes munkahelyem is lazább lesz. Holnap és holnapután 4db party van, közel 300db miniquiche-t csináltam, ma délután megyek vissza, mert kb 600 db ilyen-olyan nyársat kell megcsinálnunk... Nem KELL visszamennem, nem lenne elvárás, én ajánlottam fel :) (mert annnnyira cuki vagyooook!!!)



Ez csupán 240db mini-quiche forma

az összes piros rekesz tele van az előkészített formácskáimmal...




Lilu:

 Kb másfél hónapja voltunk az oviban fogadóórán, hogy megtudjuk, milyen odabent a lányunk. Voltak dolgok, amiken meglepődtünk... :) De csak pozitívan! Pl., Lilu az, akire rábízzák (-ták...) a csoportot, ha az óvónéninek valami dolga akadt. Nem kell persze arra gondolni, hogy az óvónéni kiment volna órákra az irodába trécselni, de ha ki kellett vmiért szaladnia, akkor Lilunak szólt, hogy figyelje a többieket. Ugyanis Lilu nagyon szereti a kicsiket terelgetni, és nagyon élvezi a pót-óvónéni szerepet. (Mi itthon csupán annyit látunk ebből, hogy szeret kárálni az öccsével... ;) )
 N. felhívta rá a figyelmünket, hogy Lilu túl közvetlen... Ha jön egy új óvónéni-bácsi, Lilu azonnal ölelgeti, puszilgatja, bújik hozzá. Alapvetően nem baj ez, csak nehogy baj legyen belőle... Valamilyen szinten megértem N. aggodalmát, de neki is elmondtam, hogy szerintem ez csak azért van, mert az ovi egy hely, tehát aki ott van, az csak lehet... Az utcán pl nem ölelget mindenkit. De, ha látja, hogy valaki velünk van, vagy helyen van, akkor azt ő is azonnal kedveli, mi több, szereti, és ennek hangot is ad... :) Szóval én ezen annyira nem aggódom.

Lilu és Barbi. 2 évesen egyszer látták egymást, de gyakorlatilag a kép elkészülte előtt 1 órával ismerték meg egymást... :)


 A múltkor leengedtük őket a ház elé, lent volt Dani barátnője a szüleivel és a nagymamájával, mi meg láttuk őket az ablakból. (+Levi készült le) A nagymama észrevette, hogy az út túloldalán egy babasüni van, mondta is a gyerekeknek, hogy menjenek, nézzék meg együtt! Nyújtotta a kezét a Babákok felé, akik ismerik a nénit, de mégis ideszaladtak az ablak alá, és megkérdezték, hogy mehetnek-e? Annyira nagyon büszke voltam rájuk, hogy el se tudom mondani...! :) Mindemellett a játszótéren is odaszaladnak, ha a BARÁTNŐJÜK, akit ismernek, megkínálja őket valamivel, hogy elfogadhatják-e? Ennek tükrében tényleg nem hiszem, hogy a TÚL közvetlensége gondot okozna... (na jó... REMÉLEM!!!)

 Egyébként a fogadóórán a legnagyobb negatívuma Lilunak a"túl közvetlen"-dolga volt... Minden másban tökéletes. ;) Én meg elfogult. :D De tényleg semmi rosszat nem mondtak rá... :)

Iskola:
Kedden volt a szülői értekezlet, immáron az igazi-első, amikor megismertük a tanító nénit. Frau Izének hívják (nemám... :D), a keresztneve még véletlenül sem hangzott el, szőke, mosolygós, két kisfiú anyukája, a nagyobbik 5 éves. Találkoztunk a sok-sok szülővel is, akiknek a csemetéjével együtt tölti Lillca a következő 4 évet. Volt egy csipetnyi bemutatkozás is, ami után úgy érzem, mi vagyunk az egyetlenek, akiknek az első gyermeke került iskolába, mindenkinek a nagyobbik is ide jár/t. (Ennek fényében megint kb a legfiatalabb szülők vagyunk... Bár, az eddigi tapasztalataim alapján Daninál, 2 év múlva is még azok leszünk :D)
 Nagy vita nem volt, mindent egyöntetűen megszavaztunk, amit kellett. Az egyik szavazás azért volt, hogy fizetjük-e osztálypénzből azon szülők villamosjegyét, akik elkísérik a csemetéinket a tanév alatt összesen 6x a nagyneves SAP arénába, úgy amúgy teljesen INGYENESEN korizni. 2db nem szavazat volt. Amit őszintén szólva nem is értek... Ok, az egyik hölgynek éves bérlete van. Szuper neki. De azért, mert NEKI nem kellene fizetnünk, úgy gondolja, hogy a másét se fizessük ki?! Ez oly kicsinyes... Főleg, hogy ha leosztom, hogy alkalmanként 20 CENTBE kerül 1db szülő... Oké, 3 szülő esetén ez 60 cent, és ugye 6x mennek, szóval az már 3,60... az egész évre... ;)

 Egyébként 20-an lesznek az 1.d-sek, ők vannak a legkevesebben. És "Bagoly" osztály a nevük :) (van még béka, tigris, és majom... Ez a majom nekem fura, de lehet, hogy csak magyarul majomkodás a majomkodás? :) )A "Bagoly" több szempontból is ideális számunkra. Mikor én voltam kiselsős (úgy ezer éve, egy másik életben... ;) ), nálunk 3 részre osztották az osztályt (aszerint, hogy kinek milyen képességei voltak...), nyuszi, őzike, és bagoly oszlop volt. És én a bagolyban voltam! :) (kell-e mondanom, hogy képesség szerint ez volt a legjobb? ;) ) Illetve úgy 1-1,5 éve bejött nálam a bagoly-mánia, amit Lilu is átvett... ;) Alig vártam, hogy a szülői után beszélhessek vele (másnap reggel), és elújságolhassam neki, hogy BAGLYOS lesz! (anyám, de hülyén néz ki ez a szó... baglyos... ok, csak nagybetűvel gáz :D)


 Az elsősöknek 8:45-kor kezdődik a tanítás. Első órájuk (mármint az órarend-nyitvatartás szerinti első) nincs, hisz "olyan picik még"... ;) Hétfőn-szerdán-pénteken 4-4 órájuk lesz, kedd-csütörtök 5. 4 órás napon 12:25-kor végeznek, amúgy 13:10-kor.


 Múlt héten szombaton voltunk megvásárolni mindent, a fiúk IKEA kört futottak (asztal-szekrény-székek), mi Liluval a Müllerben voltunk, füzetekért, ceruzákért, és minden szupiszuper dologért. ÉN nagyon élveztem, Lilunak kicsit közömbös volt a dolog, de jajj, úúúúúúgy lettem (lennék) a helyében ennyi új füzettel, ceruzával, iskolatáskával, satöbbivel!



Visszaszámláló, még szombaton. Ma már nem így néz ki :)

Szépen megírogattam mindent...




Minden cuccot, füzetet, egyebet bevittünk a szülőin a suliba, és ott is maradnak. Tankönyvük egy db van, az öröklődik, Lilué öregebb, mint ő maga... 2006 óta használják a gyerekek. Ezen felül lesz még egy matekkönyvük és egy feladatlapos betű tanulójuk. De ez mind a suliban marad, csak az jön haza, amiben feladat van.

Aztán itt van még ez a Schultüte dolog is. Szombatra kell, ma péntek van, még nincs kész. De nem is mi lennénk, ha ez nem így lenne. Fogalmam sincs, milyen csodára vártunk eddig... :) vagyis vártaM. Ez is egy olyan dolog, ami Levit nem annyira érdekel. Ő inkább szekrényt szerel, de ezt intézzem én. Úgyhogy szerdán berobogtam a városba, és megvettem a hozzávalókat. A Schultüte egy német dolog, ezzel köszöntik a szülők (család?) az elsősöket, elsőbe menésük alkalmából. Megőrültem tőle, hogy mindenki csak annyit mondott arra a kérdésre, hogy "de mi van benne??", hogy "Apró ajándékok"... Kösz... DE MI??? Úgyhogy én most elmondom, hogy a miénkben mi lesz! ;) Apró ajándékok... :)))) Bocs... Szóval: egy plüss bagoly (ha megjön... de meg KELL jönnie, szerintem Levi már azzal fog hazajönni), baglyos washi tape (=cellux ;) ), matricák, felragasztható strasszok, csoki-édesség, baglyos hajcsat :) A Schultütét viszik magukkal az elsősök (megtöltve, mit sem sejtve a tartalomról) az évnyitóra, cipelik magukkal fel a terembe, aztán hazacipelik csórik, és itthon lesz majd a bontogatás. Majd jövő héten valamelyik nap jön egy fotós, aki lefényképezi az osztályt, Schultütevel természetesen, úgyhogy akkor cipelheti majd megint magával... A németek amúgy hatalmas feneket kerítenek az évnyitónak (ha jól sejtem), nagy családi banzáj lesz az egészből, az igazgató pl külön felhítva a szülők figyelmét, hogy a tűzoltóság figyelmeztetése miatt csak 4db felnőtt mehet gyerekenként az évnyitóra. (így is két részletben lesz az évnyitó, a-soknak, b-seknek 10:30, c-d 11:30, ugyanis nagyon sok az iskolakezdő..) Főnököm kérdezte, hogy lesz-e nálunk ünneplés utána, olyan sütis féle? Néztem rá nagy boci szemekkel, hogy kivel? Csak 4-en vagyunk... Persze barátaink vannak, de ez inkább családi esemény-nekem. Aztán lehet, hogy Daninál már nem így lesz... :) Majd meglátjuk.
 Na, de vissza a Schultütehez! Ma még rá kell ragasztanom a dekorációt, amit tegnap éjjel vagdostam ki. Ki találja ki, milyen dekor lesz rajta?? Tippelt valaki a BAGOLY-ra?! :DDD Meglepinek akarom, így nem tudom most ragasztgatni... 

Ők kerülnek majd a Schultütere :)


Amúgy meg, ha Levi hazaért, elugrunk boltba, majd megyek vissza melózni... Úgyhogy valamikor éjjel ragasztgatok. 9-re meg megyünk Istentiszteletre... Igen, mi. :) Kíváncsian várom, Levitől hányszor fog elhangzani, hogy nem tett alufóliát a cipőjére (merthogy szerinte máshogy nem mehet templomba, mert rágyullad...), és hasonló fantasztikus ateista poén... Én sem vagyok megkeresztelve, vagyis ÉN nem vagyok megkeresztelve, ellenben ő igen, de engem nem zavar, hogy mennünk "kell". Amúgy nem "kell", de Lilu szeretné. És amúgy evangélikus, ami nekem jobban tetszik, mintha katolikus lenne. (mondjuk nem véletlenül nem járnak(-tak) katolikus oviba... ;) )

Ma volt Lilu amúgy utoljára oviban. Bár, szünetekkor várják sok szeretettel... :)





Mondtam, hogy hosszú lesz, ;) És csapongó is. És a fiúkról még nem is írtam.... De ők nem is annyira érdekesek :D