2013. november 15., péntek

Nagy lett...

99%-ban egyedül szedem le a szárítókat. És gyűlölöm... 4 ember ezer ruhája, a gyerekekét van, amikor csak méret alapján tudom megkülönböztetni, hajtogatni, szekrénybe pakolni... blöe...

 Ma valahogy úgy alakult, hogy nem a délelőtti programom része volt a szárító leszedése, hanem az estié. És Lillca kérte, hogy segíthessen. Belementem. És totálisan ledöbbentem, hogy milyen gyönyörűen hajtogat!
-Anya, az oviban is így szoktam!
-és én ezt eddig miért nem tudtam? Nekem miért nem segítettél eddig sose? :(
-mert nem szóltál...

:) és igaza van... :) hosz eddig mindog akkor csináltam, mikor egyedül voltam. Úgyhogy mostantól van segítségem! Már nem csak a zoknipárosításban tud (és akar!) segíteni, hanem a ruháknál is! Olyan nagy lett... :)     ( :( )

2013. november 14., csütörtök

Szösszenetek

Dexter, aki már több, mint két hónapja él velünk, azt gondolom, nem rosszul... (Leszámítva, hogy lehet Danit kellett volna Dexternek neveznünk... khm... nem túl kedves még mindig vele, a kis hülye macska meg nem bántja... Túlságosan fél tőle?! Komolyan, drukkolok Dexternek, hogy karmolja meg, vagy harapja meg végre Danit, ne hagyja magát!)


Kicsi gyönyörűségem, a neki horgolt tündér-kendőben (ezért -is- nem voltam az elmúlt napokban...)


Másik gyönyörűségem, akivel az erkélyen kávéztam, míg Lillca barátnőzött:


Hétfőn Martinfest volt, lámpás felvonulással. A lámpást Levi készítette, minimálisan asszisztáltam benne. Lilunak mókusos lámpása volt, azt ő vágta ki teljesen. (és semmi több kép nem készült résünkről.. :-S ) Ja? Danié amúgy nyuszi... :D





Így jöttünk haza az oviból... :) És sokkal gyorsabban, nyugodtabban hazaértünk, mint egyébként. Számomra egyébként a stresszszintem csúcspontja-kiakadása, mikor jövünk haza... Teljes nyogalommal, szeretettel telt szívvel megyük értük, de Dani nem hajlandó a csoportszobából sem kijönni, aztán nem hajlandó öltözni, atán elbújik, hazafelé nem jön, nem halad, ha olyanja van, lefekszik a földre... És nekem nagyon, NAGYON kell igyekeznem, hogy ne csináljak semmi olyat, amit megbánnék később... (Pl ne rakjam fel az ebay-re...) Mindenesetre sokszor megfordul a fejemben, hogy nem kell négy, bőőőőven elég (? sok...) ez a kettő... :(


Aztán persze az agresszív kismalacom visszaváltozik tündérkirályfivá, aki teljes csendben képes saját magát lefoglalni a szobában (míg Lilu ismét barátnőzik...):


Majd odajön hozzám, hogy a cicájával is fényképezzem le...


...és ismét tulcsordul a szívem, és eszembe sincs feltenni az ebay-re! (kb 10 percig ;) :P )



Az utóbbi néhány évben Dél-Kóreából rendelem a határidőnaplóimat... :D Idén Kis Hercegeset választottam. A könyvet kb 12 éves korom óta nem olvastam, de Niki megvette nekem újból (ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy volt saját példányom...), amint befejezem az aktuális kendőm horgolását, neki is állok olvasni!





Végezetül:

Minen kedd-csütörtök este, mikor hazaérek a suliból, ilyen, és ehhez hasonló vacsival vár haza a férjecském... :)



2013. november 6., szerda

 Nagyon hiányoztak már az ilyen napok, mint a tegnapi. Szünet volt a gyerekeknek az oviban, és velem voltak egész nap. Főznöm sem kellett, mert előző nap összekészítettük a rakott krumplit, mivel ma sem dolgozok, így úgy döntöttem, hogy a házimunka is megvár, szóval egész délelőtt csináltunk VALAMIT. :)

Először lefestettünk rengeteg kávéfiltert, őszi színekre. (Majd Dani megunta, és kiraktunk egy kirakót :) ) Miután megszáradtak, leveleket vágtunk belőle, Lillca felfűzte, és kész is volt az őszi füzér:



Majd térképtűket bökdöstek hungarocel lapra. Próbáltunk utána gumikat feszíteni rá, de nem bizonyult jó ötletnek, a fonál meg lecsúszott róla, de ötletnek jó volt :) Próbálkoztam Daninál, hogy csipesszel szedje vissza a tűket, nem nagy hajlandóságot mutatott rá, de Lilunak tetszett.


Lilu utána kapott flittereket gombostűvel, Daninak meg rajzoltam egy autót, azt szurkálta:





Milyen gyorsan le tudtam írni, közel 4 órányi elfoglaltságot... :D

Lilu egyébként végig csinálta, és kivételesen AZT csinálta, amit mondtam neki, Dani többször elvonult egyedül a gyerekszobába játszani... 

Végezetül Lillca felporszívózott a konyhában... ;) Mikor átvettem tőle, és megkérdeztem, hogy "rend van a gyerekszobában?" mindkettő sikítva elrohant, és pikkpakk RENDET TETTEK a szobájukban, pedig tényleg csak érdeklődtem, nem burkoltan fenyegetőztem a porszívóval... :D

Idejét sem tudom, hogy mikor voltam velük utoljára ÍGY hármasban... Hiányoztak nagyon... :)

2013. november 1., péntek

Az embernek elvei vannak...

...aztán gyerekei lesznek... :)

egyik ilyen szent meggyőződésem az volt, hogy én aztán nem fogom sminkelni a gyerekemet, és a körmét sem festem ki sosenem... Aztán egyrészt jöttek a farsangok, Helena beöltözős bulijai, olimpia, stb., és Lilu bizony néha-néha ki lett sminkelve, sőt, az olimpia alkalmából az egyik kezén piros-fehér-zöld csíkosak voltak a körmei, cseppet sem szolídan.

 Ma Halloween-partyra ment, szintén Helena rendezi, én megint eldöntöttem, hogy max egy pókot, vagy denevért rajzolok az arcára, de LEVI javasolta, hogy fessem ki boszorkányosr, ha már boszoruhában van. Mikor Lilu meglátta magát a tükörben, rájöttem, hogy valószínű pont ugyanilyen boldog lettem volna 5,5 évesen, ha ilyen smink kerül rám, és ezért az élményért, ahogy láttam, hogy mennyire örült, megérte -ismét- sutba dobni az elveimet... <3 ❤