2013. október 30., szerda


Köszönöm szépen a kitartásotokat, hogy még néha-néha bekukkantotok! :)

Igyekszem felvenni -ismét- a fonalat, és bepótolni azt a rengeteg mindent, amiről írni akartam...

Talán végre lassan elkezdődik az az időszak, amit szeptemberre terveztem, végülis, alig két hónapot csúszott a dolog. Az elmúlt két hónapban rengetegszer kalapot emeltem azon anyukák előtt, akik meló mellett háztartást vezetnek, és még a gyerekekre is marad energiájuk, türelmük! Nekem nem mindig ment minden. Mentségemre van egy cseppet, hogy 1., sosem volt még ilyenben részem, 2., suliba is járok mellette? :) Nem hiszem, viszont abban biztos vagyok, hogy ez nekem csak akkor menne, ha MUSZÁJ, önszántamból nem feltétlenül akarom ezt így. Utálatos dolog volt éjjel még főzőcskézni (és kitalálni, hogy mit együnk), és a türelmem sem volt olyan, amilyennek akartam volna. Reményeim szerint ennek vége! :)

 A sulim még december 12-ig tart, nagyon tetszik, igazán élvezem! Ha így oktattak volna anno a gimiben, talán tudnék németül... Csoportfeladatok, beszélgetések, mellette persze nyelvtan, nyelvtan, és nyelvtan. És rájöttem, hogy hatalmas hiányosságaim vannak, annak köszönhetően, hogy MAGYARUL tanultam németül. Tegnap pl meg kellett nevezni a mondatokból egy csomó szót, hogy mi a szófaja, de hiába tudom magyarul, hogy az egy melléknév, vagy elöljárószó, visszaható ige stb., ha a német nevét kb életemben nem hallottam! :( De semmi pánik, legalább van mit tanulnom... :P

 Melóba végre visszatért kollegina, én még nem dolgoztam vele, de nagyon kell még kímélni, nem hajolhat, nem emelhet... De legalább ott van! Másik kollegina ugyanis egy szép derűs vasárnapi hajtás kellős közepén (mikor épp a szabadságomat élveztem) felmondott... Igen, van rajtunk nyomás, nem is kicsi, főleg hétvégén... (viszont azt határozottan díjazom, hogy a főnökasszony kiállt mellettem, és amikor a főnöksrác megemlítette, hogy be kéne engem hívni, azt mondta, hogy NEM, Erika SZABIN van. ;) ) Talán már említettem, hogy még egy magyar leányzót beszerveztem két hónapja a kávézóba. Aki nem csak a kolléganőm lett, hanem nagyon jó barátnőm is! :)

Múlt héten Juliferem vendégeskedett nálunk, persze megint nem minden úgy alakult, ahogyan terveztem, Murphy megint beleköpött a levesünkbe, de azért nagyon jó volt! Ikeáztunk, shopping napokat tartottunk, kicsit csavarogtunk is, és buliba is eljutottunk! 6 éve élek itt kint, de ez volt a legelső németországi disco élményem, eddig én valahogy elfelejtődtem, ha ilyenről volt szó... ( :-S ) Most viszont pótolva lett, és nagyon élveztem!! :)

Fotó by Julifer :)




Itt strandoltunk nyáron...

Murphy most szerdán kopogtatott. Mire rendberaktam a lakást, megfőztem az ebédet, és éppen indultunk volna Juliferrel a kávézóba (hogy megmutassam neki a helyet ahol dolgozok... Meg a kollégámat... :D :P), csörgött a telefonom... Levit hívták az oviból, hogy Lillca nincs jól, menjek érte. Így a kávézó ugrott, meg a másnapi csavargásunk is. Lillcus két napig volt lázas, péntekre igazából már kutya baja sem volt, így Dani egyedül ovizott, ő meg jöhetett velünk villamosozni... :)


Dani tök jól elvolt egyedül az oviban, ez volt az első két napja, mikor nem volt vele a nővére. :)

A gyerekekről majd még összeszedem a gondolataimat, nagyon régen meséltem róluk... :(

2013. október 1., kedd

Mai második :)

 Továbbra is nagyon nehezen szokom meg a dolgozó nő-anyuka-háziasszony-diák szerepkörömet...

Túl éles volt a váltás, és bár tudom, hogy más ezt csinálja rinya nélkül éveken keresztül, NEKEM ez most nehéz!

 Egyik nap még nyaralunk, a következő naptól gyakorlatilag majdnem folyamatosan dolgozok, iskolába járok, emellett persze megmaradtak a hétköznapi dolgaim is.

 És két hete beteg vagyok... Amin meg sem lepődtem, miután az egyik vasárnap két kollégám is lázasan, betegen dolgozott. Cseppet dühös voltam rájuk, mikor én is nekiálltam tüsszögni, orrot fújni, mikor a rengeteg orrfújástól hólyagok nőttek az orrom alatt, és a számon... És még mindig köhögök, az orrom is bedugul sokszor, a hólyagok után maradt sebek így, másfél hét után kezdenek végre begyógyulni... És még mindig nem tudja senki, hogy kollegina mikortól dolgozik újra... :-S

 Levi nagyon-nagyon sokat segít, és nagyon furcsa... :D Eddig is segített, de nem ezekben a dolgokban. A konyhát pl 90%-ban én raktam mindig rendbe, most leveszi a vállamról. A meló miatt esténként kell főznünk, abban is sokat segít. Fura... Ezt is meg kell még szoknom. Bánt az érzés, hogy ezek az ÉN dolgaim voltak, most meg ő is csinálja.

 Három hete iskolába járok! :) Németet tanulok, és soha nem hittem volna, hogy ENNYIRE fogom élvezni! Gimiben a németet 60%-ban ellógtam, és rettenetesen nem érdekelt az egész. Most meg?! Sajnálom, ha vége van az órának! :) Örülök, hogy végre eljutottam! Az elmúlt években minidg közbejött valami, vagy nem volt rá felesleges pénzünk, vagy kicsik voltak a gyerekek, vagy eszünkbe se jutott, hogy jelentkezni kéne. Most viszont végre minden klappolt, sőt, a legfontosabb érzés is megszületett, miszerint AKAROM! Úgyhogy december közepéig heti 2x2 órát az iskolában töltök! :)


 Lilu meg balettozni kezdett. Mióta látta valamelyik Barbie mesét, azóta táncol, és táncol, és táncol. (meg angol halandzsával énekel közben...) Régóta tervben volt, hogy keresünk neki valamit, Levivel mi a tornát, vagy a ritmikus sportgimnasztikát jobban előnyben részesítettük volna, de ez nem a MI életünk, hanem Lilué, ő meg balettozni szeretett volna, így találtuk ezt. Nem biztos, hogy a legjobb helyet választottunk, nem az oktatással van baj, "csupán" azzal, hogy ha Levi nem tudná elvinni, akkor felnőtt tempóval 27 percre van a konditerem, ahol tartják, ami azt jelenti, hogy ha nekem kéne két gyerekkel oda eljutnom, az minimum 1 óra... 15 perc villamos, 45 perc séta kb. De bízom Leviben, és abban, hogy idén már nem utazgat! :)
 Tegnap volt  második edzése, még mindig lelkes, megvan a balettcipője is, kell még neki vennünk egy rózsaszín dresszt. És egyébként decemberben fellépnek egy karácsonyi vásárban... :D

Lilu feketében (a tartása az óra végére már nem ilyen volt! :) ez az első óra első néhány percében készült)

 Határozottan NŐ. Ovi után azonnal átöltözik, ilyen szoknya, olyan harisnya, itthonra a szépcipőjét hordja (amit az esküvőre kapott, és valószínűleg többet úgysem lesz a lábán...). A múltkor a DM-ben a szemhéjpúdereket nézegette, én meg pár hónapja elkövettem azt a hibát, hogy megmutattam, hogy alul van egy kis fiók, ott vannak a teszterek, abból lehet picit használni. Most is kérte, hogy had dugja bele az ujját, ráhagytam. De arra nem számítottam, hogy az ujjával a szemhéját fogja kifesteni! :) Az én lányom, mese nincs! :)


Dani meg eszméletlen választékosan beszél, akinek ráál a füle a mérhetetlen baba akcentusára, annak nagy élvezet hallgatni, ahogy mesél! Nagyon FIÚ, autókból sosem elég, sorba rakja őket, leparkoltatja, tologatja, legóból épít még néhányat... Az meg, hogy ha németül szólok hozz németül válaszol... :-O Fantasztikus, amilyen gyorsan tanul ő is! Nagyon sok német szót ismer, de már képes német mondatokra is, pl "Ich bin Daniel"/"Das ist grün" (=Dániel vagyok/ez zöld) Imádom, hogy mind a kettő "Mama"-nak hív, ha németül beszél! :) Magyarul persze a "Mama" az A Mama! :) És nem okoz nekik gondot különbséget tenni! (főleg, hogy a német "Mama" az "mámá", a magyar "Mama" meg "mama" :D)
 Még mindig hajlamos "agresszív kismalackodni", nagyon durván hirtelenharagú, és megint megsértődik mindenen, olyankor elvonul a gyerekszobába, hasravágja magát a kuckóban, és duzzog.

Balival :)


 Tesóként is egyre jobban elvannak, mint az előző bejegyzésben is említettem, egyre többet eljátszanak kettesben. Mondjuk az nagyon furcsa, hogy ha "délutáni csendespihenő" keretében vannak együtt, akkor nagyon kevés a vita, viszont, miután elhangzik a "kijöhettek!" (mármint a szobájukból) onnantól megy a gyilkolászás, üvöltés, rohangálás, összeveszés, "hozzámvágta!", "megütött!", "addideeeee/nemadoooom!" :D

 Kiscica megjelenésével (aki 1-2 nap Samuság után atkeresztelődött Dexterré :) ) átalakult a gyerekek hierarchiája. Dani élvezi, hogy nem ő a legkisebb, ennek örömére bántja a cicát... :( visszatartja a farkánál fogva, nem engedi elszaladni, hanem megszorítja... :( Szereti a cicát, csak olyan "Danisan"...
 Dexter egyébként köztünk alszik... :D Mire végre kiszoktattuk a gyerekeket az ágyunkból, bekerült egy cica... :D Egyik este kizártuk, erre hova ment? Bebújt Dani mellé... Ma este is ott aludt egyébként. Tegnap reggel én is kénytelen voltam a farkánál fogva visszahúzni, az erkélyen át akart menni a szomszédba... Egyelőre nem sikerült neki a hadművelet, de félek, előbb utóbb ő nyer.
 Horgolni nem egyszerű mellette. :D



Egyébként nagyon gyorsan nő, és, ha hinni lehet az eladónak, és ő valóban olyan fajta, mint a néni mondta (Main Coon +norvég erdei macska keverék... az erdei macska erősebb benne), akkor fél éven belül lesz egy HATALMAS macskánk... Márpedig a fejforma stimmel, a szőrének a szerkezete is, meg amúgy is? Miért hazudott volna? :)


Felnőttek :)

Honnan tudom, hogy felnőttek a gyerekek?
-Vasárnap reggel nem az ágyunkban hupákoltak, miután felébredtek, hanem a gyerekszobában játszottak... (igaz, ezt csak Levi élvezhette ki, én addigra már a kávézóban húztam az igát... Egyébként Levi arra ébredt, hogy Dexter beleharapott a hónaljába... :D)
-tegnap este melegszendvicset vacsoráztunk, Lilu hozzá se nyúlt. Nem kéééééri, nem szeretiiiiii... Rendben kislányom, vedd elő a létrát, vedd ki a kenyeret a szekrényből, vedd elő a vajat, és csinálj magadnak vajaskenyeret... És MEGCSINÁLTA! :-O :)
-még a nyáron történt, hogy a két gyerek együtt lement a postaládához, kinyitották a kulccsal a ládát, visszazárták, és felhozták a tartalmát...
-arra is rá lehet már venni őket, hogy míg ÉN alszok délután, ők csendben játszanak a szobájukban... ;) (hetente max 1x érjük el, hogy legalább Dani aludjon délután... Viszont 1-2 órát egész jól elvannak a szobájukban, KETTESBEN... :) )
-az elmúlt 1 hónapban 2x fektette le őket "idegen". Egyszer kollegina-bébiszitterre bíztuk őket, míg mi kiállítás megnyitón voltunk (a kávéházban :D), másodszorra Niki barátosném vigyázott rájuk. És a világon semmi gond nem volt, sem a német bébiszitterrel, sem Nikivel! (Sőt... hamarabb elaludtak, mint velünk :D)

Imádom az újszülötteket, imádom a sajátjaimat babaként, és icipici kisgyerekként, de ez most már olyan jóóóóóó!