2013. szeptember 30., hétfő

Dexter délután a laptopomat használta ágynak... Olyan alkalmazásokat kapcsolt be, amiket életemben nem láttam még :) Így lehetőségem volt kipróbálni a látáskárosultak részére létrehozott segítő programot... :-D (Vicces volt, ahogy a macska feküdt a gépen, a háttérben meg ki volt írva, hogy "nincs találat erre a keresésre")

2013. szeptember 9., hétfő

Ercsi tervez, Murphy meg még mindig a környékünkön van...

 Csak amiatt vártam a haza-visszajövetelt, hogy végre kipróbáljuk a "szürke hétköznapokat", amiben nem nagyon volt részünk, mióta Dani ovis (július eleje), mindig volt valakinek valami, ami miatt nem volt olyan, amilyennek elméletben kellett volna lennie.
 Az volt a tervem, hogy jó háztartásbeliként majd kenyeret sütök, kigányolom az egész lakást, kimosom a három bőröndnyi szennyesünket, kivlogatom a ruháinkat, a lakás csillogni fog, meg villogni is, és még élvezni is fogom! Ráérő időmben meg majd horgolgatok... :) És persze a blogomat is felélesztem, mesélek arról, hogy milyen szuper volt otthon, hogy a gyerekek hogy összenőttek, milyen eseménydús eküvőn vagyunk túl, stb.

 Eme tervem már a hazaút közben megdőlt, mikor a főnökasszony hangüzenetét meghallgattam... Kollegina beteg, hívjam vissza. Nem hívtam, mert élőszóban nehezebben mondok nemet, de SMS-ben megírtam neki, hogy a kedd kivételével tudok menni.
 Csütörtökön kiderült, hogy Kollegina betegebb, mint sejtettük, és nemhogy hétfőn nem jön, de valószínű műteni kell, így 5 HÉTIG nem lesz...

 Szóval újratervezés... A gyerekek 13 helyett 14-ig lesznek oviban, én a "láblógatás" helyett 13:45-ig dolgozok, kedd és szombat kivételével, a következő kb 5 hétben (+az az egy, ami már eltelt...)

 Amiről viszont most mindenképpen fogok írni, az az, hogy miért bőgtem szombaton...

 Leviről tudni kell, hogy a héten az ágyat nyomta, hétfőn, mikor hazaértünk 38,8 volt a láza... Csak addig kelt fel, amíg a gyerekeket reggel elvitta, 13-kor hazahozta. (mindezt azért, hogy a kávézóban a konyha 14-ig lehessen nyitva... Mondom én, hogy nem tudok/unk nemet mondani...)
 Szombaton viszont frissen, megborotválkozva fogadott. Ült a kanapén, és röhögött... Na, mondom, látom jobban vagy! :) Kérdeztem, mint vihog, azt mondta, nőnél volt, és vihogott tovább. Sejtettem, hogy az elmaradt névnapommal kapcsolatos a dolog, be is kukkantottam a konyhába, hátha ott vár egy csokor virág, vagy valami meglepi, de semmi. Visszaléptem a nappaliba, Levi még mindig vihog...
 És akkor megláttam...

...a háta mögött, a kanapé háttámláján egy picike cica sétálgatott...



Olyan nagyon-NAGYON örültem neki!!!! És persze bőgtem... :)



Talán még van, aki emlékszik rá, volt már nekünk egy cicánk, Berci, ő 2007. decemberében hagyott itt minket. Ő is névnapi ajándék volt... :) És már most is régóta beszélgettünk róla, hogy szeretnénk egy cicát, de előbb hazamegyünk, és majd ősszel szerzünk egyet... Lilu szerdán, csütörtökön este, elalvás előtt azt kérte, hogy meséljek a cicáimról, így Berci, és a régesrégi (2000. karácsonyára kapott, vörös) Marcim volt a téma, minden este... erre tessék... Jön Ő az életünkbe... :) Neve még nem 100%, valószínű SAMU... :)