2013. augusztus 18., vasárnap

 Ilyen hosszú utunk még sosem volt... Na jó, talán áprilisban, mikor három órát dekkoltunk az A3-as autópályán... 9 óra alatt tettük meg azt az utat, amit már 7,5 alatt is megtettünk néhányszor. És most dugó sem volt!
 Hetek óta számoltak vissza a gyerekek, hogy mikor megyünk már a Mamiékhoz, a Mamáékhoz. Rajzoltam nekik naptárt, minden nap ikszeltünk. Mikor Levi volt velük otthon, mesélte, hogy majd' minden nap össze kellett Danival vesznie, ugyanis a kislegény belebújt a cipőjébe, és közölte, hogy MOST induljanak a Mamiékhoz... :)
 Aztán eljött a péntek este."Gyorsan aludjatok el, gyerekek, mert reggel korán kell kelnünk, hogy elinduljunk! Minél előbb elalszotok, annál korábban lesz reggel! ;) " -ezekkel a szavakkal búcsúztam tőlük este 8 körül. Dani egész ahamar el is aludt, de Lilu kijött, hogy fáj a hasa. Gondoltam éhes, mert nem sokat evett vacsira, de állította, hogy nem. Ok, akkor menjen wc-re. Elment, nem jobb. Rájöttem, hogy IZGUL... próbálkoztunk mindennel, teával, simivel, melegítőpárnával, de nem lett jobb. 3/4 órán keresztül lógatta a lábát a wc-n ülve, eredménytelenül. Közben mi Levivel pakoltunk (és néha üvöltöttünk egymással... de ez többnyire "normális" nálunk indulás előtt... :-s ). Szóltam Lillcának, hogy most már mi is szeretnénk lefeküdni, ő  meg közölte, hogy "most legalább végre láthatom, hogy mit csináltok esténként, mikor mi már alszunk!" kínomban röhögve felvilágosítottam, hogy kvára nem ezt szoktuk csinálni... :) (ez volt 11 óra körül) nagy nehezen beimádkoztam a kisasszonyt az ágyába, majd mi is nyugovóra tértünk, elhelyezkedtünk, elindítottuk a Once Upon A Time-ot (nagggggyon jó sorozat, ajánlom mindenkinek!! :) ), és nyüsszögést hallottunk az ajtóból... Lillca... neki még mindig fáj a hasa... :( javasoltam, hogy bújjon be közénk (azzal a feltétellel, hogy nem hányja össze (megint...) az ágyunkat), tényleg fájhatott a pocija, mert ez sem dobta fel nagyon... :( De azért közénk jött (épp reggel mondtam Levinek, hogy milyen régen volt gyerek az ágyunkban :) ), igaz, én hamarabb elaludtam, mint ő...
 Reggel 4-kor keltünk Levivel... kávé, fürdés (hajvasalás, smink...), hűtő ki, kajakészítés, gyerekkeltés, reggeliztetés, csomagok le, öltöztetés, utolsó cuccok elpakolása, söprés, wc pucolás után 1/4 7-kor el is indultunk...
 Kb egy óra után tartottuk az első megállót, MIATTAM! :) ilyet még sose csináltam, nem tehetek róla, sok volt a RedBull a vesémnek... :)
 Pisiszünet után Lilu megint panaszkodott, hogy fáj a hasa... próbálkoztam terelni, cukorkát jánlottam, meg csillogó rúzst, de fel se csillant rájuk a szeme... :( aztán jött, az "Anya! hánynom kell!" gyors körülkukk, a lábamnál a csomó kaja/édesség, cukorkásbödön kiönt, Lilunak odaad, még időben...
 A következő nem tervezett megállásunk a hányóbödön tisztítása végett következett...
 És láss csodát! Lillca végre újra mosolygott! :) Látszódott, hogy megkönnyebbült. Szokott ő ilyet csinálni, nem ez az első "reggeli rosszulléte". :(
 a harmadik megállásunk be volt tervezve, Donautal-nál szoktunk tankolni, és osztrák matricát venni. Meg is álltunk, csakhogy NEM VOLT BENZIN a kúton...! Király, akkor csak matricát veszünk...
 Így kénytelenek voltunk negyedszerre is megállni...


 Majd ötödszörre is, de akkor Magyarországon, ismét "matricát" venni...
 Alapesetben 1x szoktunk megállni, nagyon max. 2x... Most meg 5x... Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy a gyerekek meglepően jól viselték (hála a kb 1000db mesének, amit megnéztek... Éljen a fejtámlára szerelhető DVD játékos!).

 3 körül értünk haza (otthnoról haza... :) ), olyan jó volt látni az örömöt mindenki arcán! :)



A gyerekek egész délután a kertben haramiáskodtak, saraztak, cicáztak. Nagyapusom is meglátogatott minket, este a gyerekek pikkpakk elaludtak, mi meg a kertben beszélgettünk, imádtam, imádom...! :)


2013. augusztus 8., csütörtök

Murphy elmehetne szabira...

 A héten a kolléganőm Olaszországban van a családjával, így én dolgozom helyette. Múlt héten csütörtökön és pénteken beugrottam hozzá segíteni/tanulni, néhányat tüsszentettem, még nevettünk is rajta, hogy ne merészeljek a következő (értsd:ezen) a héten betegnek lenni...
 Szombaton már elég gyenge voltam, de a 35 fokos, 100000%-os páratartalmú konyhára (=munkavégzésem helye) fogtam. Vasárnap már a fejem is fájt, de szintén a melegre gondoltam. Hétfőn viszont fájni kezdett a torkom, mikor hazajöttem, rögtön lefeküdtem aludni, jó 2 órát aludtam. Kedden már igazán nagyon-nagyon pocsékul voltam... Murphy, mikor máskor legyek beteg, mint PONT AKKOR, mikor SENKI nem tud helyettesíteni, hisz ÉN vagyok a helyettesítés?! :( Miért nem lehettem egy héttel korábban beteg, mikor még a gyerekek oviban voltak, én csak hétvégén dolgoztam, és nyugodtan nyöghettem volna itthon az ágyamban?

 Murphy szerdán is segített még egy kicsit... Miután a reggeli kávém után begyógyszerezve dolgozni indultam volna, gyorsan belenéztem a táskámba, hogy hol a kávézó kulcsa? Nos: sehol... :( Előző nap nem voltam éppen a toppon, valószínűsítettem, hogy a kávézóban maradt... Szegény Levit felkeltettem, igazából nem is tudom miért, nem tudom, mit vártam szegénytől, hogy mit tudna javasolni, de el KELLETT mondanom valakinek. Írtam gyorsan egy SMS-t a főnökségnek, hogy mi a helyzet, és vártam. 10 perc után sem jött válasz, így hívtam az egyiket. Nem vette fel. Másikat is hívtam. Az se... Agyalgattam ezerrel, hogy kinek lehet még kulcsa?! M-nek, de ő Olaszországban van... Főnököknek, de ők meg nem veszik fel... Meg a magyar takarítónőnknek, aki viszont a szomszéd városban van, és nincs kocsija, csak bicaja... De nem volt más választásom, felhívtam, hogy "nem-e tudna-e esetleg-e véletlenül" odaugrani a kávéházhoz a kulcsával, mert nem tudunk kinyitni... Nagyon nagyon rendes volt, mondta, hogy azonnal biciklire pattan, fél óra alatt ott lesz. Utána végre elértem a főnökömet is, ő is jó fél órát tudott ajánlani, a közelebb lakó főnökasszony továbbra is elérhetetlen volt számomra (szegényem a heti 1 szabadnapját töltötte...), így maradt É., aki eddigre már úton volt. (örök hála érte!)
 Így végül én 3/4 órával, a bárpultos, és a pincér kolléga 1/4 órával később kezdtük meg a műszakunkat. A Probléma ezzel csupán az, hogy 3/4 9-kor jutottunk be, 9-kor nyitunk, a péksütiknek minimum 30 perc kell, hogy elkészüljenek, a kávégépnek meg akár egy órára is szüksége lehet...
 Hogy ebben mi a Murphy? Ha mindez előtte, vagy utána nap történik, akkor a főnökasszony is dolgozik reggel, és 1., nem kellett volna É-t átrángatnom Lu-ból, 2., 15 perccel minimum előbb bejutottunk volna a kávézóba...
 Egyébként mázlink is volt, ilyen nyugodt szerdánk még sosenem volt. :) Nem hiányzott senkinek 9:00-kor sem a kávé, sem a friss croissant, az első vendégek pont akkor kértek croissant-t (-ot??:) croissantt??), mikor kivettem a sütőből.. ;)

(Szerdán meló után egyébként életemben először meglátogattam a német háziorvosomat (na jó... :) nem teljesen egyedül, Niki barátnőm elkísért a váróig), aki egy röpke torok-kukk után már írta is fel a penicilint... Mondjuk nem volt rossz döntés, az első tabletta után jobban lett a torkom, szinte látom a szemeim előtt, ahogy az 1,5 MILLIÓ penicilin részecske jön, és megtámadja a Stafilococus (vagy milyen...) baktériumaimat... Azt is érzem, mikor elfáradnak, így 12 óránként küldöm nekik az erősítést :) Mindezt persze olyan "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az élet" stílusban :D )

 Drága Murphy még ezek után sem hagyott el... Este, mielőtt tokba helyeztem volna a kontaktlencséimet, kiöntöttem a tartóból a lötyit, hogy újat töltök bele. Éppencsak elérte az optimális szintet, mikor a flakon egy picit szisszent, jelezve, hogy kifogyott. Egy pillanat alatt végigszaladt a fejemen, hogy "Levinek szólni kéne, hogy holnap délelőtt ugorjanak el a gyerekekkel az optikushoz (csillag), és milyen durva lenne, ha most fellökném a tartót, és nekem meg semmi más lötyim nincs, a lencse a szememben, és hogyan venném így ki?! meg egyébként is, ha annyi még maradna is benne, reggel hóttöktuti, hogy bökne, és le kéne mosnom, és arra már biztos nincs elég" ez kb egy tizedmásodperces gondolatmenet volt, nyúltam a tartó felé... és... igen... KIÖNTÖTTEM!!!! :((((((( Kb a 3/4-e a fürdőszobaszekrény párkányán tocsogott... :( Megnéztem a sziszegő lötyiflakont, majdnem sikerült a csíkig töltenem a tartót, éppenponthogy elég volt arra, hogy éjszakai nyugalomba helyezzem a lencséimet. És már csak imádkozhattam, hogy reggel ne bökjön, mikor a szemembe rakom... (nem bökött! ;) )

(csillag) : Levi a héten szabin van, most kezdődött nálunk csak a nyári szünet, nekem meg ugye pont ezen a héten kell M-et helyettesítenem... (és nincs kedvem csillagot keresni, sem a karaktertáblán, sem a guglin, hogy utána idemásolhassam... Pedig, amíg ezt a mentegetőzést leírtam, ezer meg egy csillagot "cmd+c/cmd+v"-zhettem volna... :D) *********** (megvan... közönség segítségével, de megvan... :D *********)

Szóval köszönöm, most egy kicist elég volt, Murphy, egy kicsit arrébb állhatsz! ;)

És még rengeteg mesélnivalóm lenne, azt hiszem, egyszer talán el is mesélem... :)