2013. június 23., vasárnap

Dalai láma

Meditációs CD-t hallgatunk a kocsiban... A gyerekek reakciói:
-visítva röhögés
-"én tudom mi ez! Egy szellem énekel!"
-"Apa... Ez valami állat?"-"ez a dalai láma..."-"láma? Mondtam én, hogy állat!"
-"tudom mi ez!! Egy óriásmackó!!"
-Lilu: "tudom mit mondtak! TAKNYI!"-Dani:"a taknyi az az ónyó?" (=menyét az orrban)

...ilyen, és ehhez hasonló megnyilvánulásaik vannak... Most éppen Lilu szerint "Brummataknya" hallatszott... Kell mondanom, hogy mi is visítva röhögünk Levivel?! :)))))

2013. június 22., szombat

Márminálunk babám...

...avagy az elmúlt napok eseményei a környékünkön :)

Csütörtök este, békésen üldögéltünk Levivel az erkélyen, vártuk a vihart, este 10-re ígérte a telefonom (ami egyébként minidg téved...). 9 körül besötétedett a két ház között... "Ó"-mondom magamban-"De jól néz ki! Hopp egy fénykép, Instagram-facebook..." Fénykép kész, Insta-ba belép, felkukk... Ó, banyek... Ez KÖZELEDIK!!! :-O Őszintén szólva, megijedtem...


A képek között ÖT MÁSODPERC kb a különbség... Nagyon durván jött közelebb! És az a szél! :-O Az első nagy szélroham után, ahogy nézegettünk, Levi kérdezte, hogy ott mindig volt bokor? Visszanéztük a képeket, és nem... Az bizony nem bokor volt, hanem egy óriási faág...
Szerencsére vízuálisan durvább volt, mint maga a vihar, nem volt jég sem, "csupán" gyönyörű villámok, és persze dörgés. A csibékek meg sem ébredtek rá... ;)

Ennek örömére nálunk már nyoma sincs a kánikulának, örülök, hogy voltunk strandon. Nem tartom kizártnak, hogy ennyi volt a mannheimi nyár...

Ja?! És pontban 10-kor kezdett zuhogni... ;)

- - - - - - 

Ma, meló közben, a kollégáim nagyon rátapadtak az ablakra... Mint kiderült, valami valahol égett. Nem kicsit...

 

Meglehetősen nehéz volt belőni a távolságot, én a Rajnára tippeltem, és egy hajóra, de, mint később kiderült, a Rajna túloldalán, Ludwigshafenben felgyulladt egy hongarocell (styropor, iporc(k?)a, ki hogy ismeri :) ) gyártó cég...


Meglehetősen durva látvány volt. 7(!!) órán keresztül nézhettük... :( Mostanra már egész tiszta az ég, de még mindig füstöl egy kicsit...


Melóból hazaérve meg elborította a fejemet a lila köd... Ősszel ültettünk Anyukámmal néhány virágot a ház elé, köztük liliomot. A liliom nemrég bimbóba borult, most vártuk a virágokat. Gyakorlatilag naponta nézegettük a gyerekekkel, a méteres gaz között, ugyanis valahogy elfelejtették az ezért felelősök, hogy néha füvet is kéne nyírni. De ott voltak a MI virágaink, nőttek, nődögéltek, egyre nagyobbak lettek, mi meg örültünk nekik, és vártuk a virágokat. Máig. Ma ez fogadott:



Nem vagyok egy beszólogatós típus, főleg nem németül, szóval el lehet képzelni, hogy mennyire lettem dühös, ha megérdeklődtem az ott dolgozó pasitól, hogy HOL VANNAK A VIRÁGAIM???? Ő meg csak hümmögött, hogy eltűntek? EL B+! Mondta a kollégájának, hogy levágta a virágaimat, az meg megrántotta a vállát... Olyan, de OLYAN DÜHÖS lettem! A lépcsőházat végig káromkodtam... A pasinak csak a gyilkos tekintetemből jutott... Olyan nagyon dühös és szomorú vagyok!!!!! Legalább mondta volna azt, hogy sajnálja, nem látta a gaztól, vagy valami! De nem... megrántja a tetv.. vállát!

Kicsit később találkoztunk a szomszédainkkal, ők is nagyon sajnálták, illetve a szomszéd lépcsőházban lakó hölgynek is kinyírták a virágait... És ez egy KERTÉSZ cég!!! :((((

- - - - - - 

És még minidg füstöl Ludwigshafen... Pedig az előbb már egész jól nézett ki... 8 órája tart a dolog... :(




2013. június 20., csütörtök

Vizicsibe... vagy ólomkacsa? :)

 A betegség tényleg csak 24 órás volt. Így hétfő délután már az erkélyen vizezhettek, kiélvezve a 3 nap mannheimi nyarat :)


Lilu, aki egyébként szinte SOHA nem játszik egyedül, max rajzol, most vagy egy órán keresztül öntögette a vizet, kiszállt, beült, lábat áztatott, belepaszírozta magát a küblibe, igazán jó volt látni! :)

Kedden Levi itthonról dolgozott, úgy döntöttünk, hogy úgyse alszanak a csibék, vagy, ha mégis, 3-kor biztos felkelnek, utána kimegyünk a tóra. Mindkettő elaludt... 3/4 4-kor úgy kellett KELTENI Danit... (Annnnnnnyira tipikus... :D)

Dani eleinte nem volt túl bátor, itthon is gyűlöli, ha az arca vizes lesz, a strandon is kellett egy kis idő, míg feloldódott a vízben (szerencsére nem szó szerint! :-D), utána viszont nagyon kis bátor volt, és nagyon élvezte! :)

Lilu meg úgy döntött, hogy tud úszni... Már régóta mondogatja, mikor még Anyusom itt volt, volt egy beszélgetésünk vacsora közben, miszerint ő tud úszni. Teljesen komolyan visszakérdeztem, hogy vízben próbálta-e már, ő meg ugyanilyen komolyan vlaszolt, hogy "nem"... Utána már nem nagyon voltunk komolyan Anyukámmal... :)))) (ő konkrétan majdnem kiköpte a falatot, úgy nevetett, és próbálta visszatartani a nevetést, nehogy a Kisasszony megsértődjön... :D)

Szóval Lilu úgy döntött, hogy tud úszni. Én nagyon büszkén figyeltem, ahogy a víz alatt kepeszt aranyom, Levi csak mosolygott, és azt mondta rá, olyan, mint egy ólomkacsa... Szerintem nem... Szerintem tök ügyes, főleg olyan háttérrel, hogy vízben még nem próbálta, nem is tanította neki soha senki, és évente kb 2x van lehetősége kipróbálnia magát... :)



:)

- - - - - -

Dani 4 nap szabadságot kapott az oviban, először ugye Lilu láza, majd a sajátja miatt. Kedden Levi vitte be, nagy volt a csimpaszkodás, kicsi sírás is volt. Szerdán megbeszélték, hogy Apa marad egy kicsit, amire végül nem került sor, mert Dani azonnal ment a teraszra (ahol elméletileg csak 4 gyerek lehet kint, de a kisCsapóDani kiváltságos, meg a CsapóLilu is, hisz ő a nagytesó... ;) ), Levi kérdezte, hogy kap-e puszit, Dani odaszaladt, puszi-puszi, Levi el. :)
 Ma én vittem őket, a csoportszoba előtt leblokkolt. Megígértem, hogy maradok egy kicsit, +elvittük magunkkal a Nagyfejű BüdösMacskát is. Kicsit kérette magát, de szó nélkül ment a cipőcsere. Bekísértem, és végül nem is kellett maradnom. :) Se sírás nem volt, se csimpaszkodás! :) Úgy örültem neki! Remélem, hétfőn már reggel is lesz kedve menni... :)

2013. június 17., hétfő

Érdekes betegségen vagyunk túl, pontosabban remélem, hogy túl vagyunk rajta... Lilu ugye csütörtök estére belázasodott, kb 24 óráig tartott a láza, torokfájással feltuningolva, de semmi más tünete nem volt. Se orrfolyás, se köhögés, se tüsszögés. Csak láz, és torokfájás. Egész pénteken ágyban volt.
 Szombaton már igazából semmi baja nem volt, jó volt a kedve is, néha a torkára kicsit panaszkodott, de már azért evett rendesen.
 Vasárnap reggel Dani volt furcsa. Ugyanúgy-ugyanakkor felébredt, ahogy szokott, de nem követett a fürdőbe, nem ébresztette fel Apáját, amíg én fürödtem, és nem ette meg a reggelijét... +zokogni kezdett, mikor mondtam neki, hogy mindjárt megyek dolgozni. :(
 Miután én elmentem, bebújt Levi mellé, és még aludt vele egy órát. Lázmérés, 38,6 , mint Lilunak két napja. Ő is egész nap lázas volt, neki is fájt a torka, ő is egész nap pihent.
 Ma reggel hányt egyet, és azóta gyakorlatilag jól van. :) Reggel még kicsit nyávogós volt, de aztán az is elmúlt.

 Remélem, ezzel be is fejeztük a betegeskedést, és talán akár élvezhetnénk is a betoppanó, tomboló nyarat.

2013. június 13., csütörtök

Reggel, útközben, Dani vagy 3x torpant meg, hogy ezért-azért haza KELL mennünk... Almát enni, kenyeret enni, meg mert ő nem akar oviba menni... Mert az Osan bántja. O. az a kisfiú, aki néhány hónapja elütötte a játszótéren bicajjal. Egész egyszerűen nekikanyarodott Daninak, akinek az egész lába csíkos lett, a bicaj kerekétől. Ezzel indult a kapcsolatuk. Nem túl pozitív nyitány. Mindemellett O. szintén nem tud németül, csak, míg Daninál a nemtudás félénkségben, és visszahúzódásban nyilvánul meg, addig O. kiabál, és gesztikulál (=rángatja Danit).

 Így értünk oda az oviba. A szekrényénél le sem akart vetkőzni, csak bújt, és szorított erősen, hogy ő is hazajön. Magyarázhattam, amit akartam, miszerint nem lehet, meg tök jó neki itt a sok gyerekkel, és délután jövök, és hozok neki amit csak akar, mit szeretne? Csoki, gumicukrot, a kedvenc autóját vagy inkább a "Büdös Macskát"? De semmit, már kiabált velem, hogy "nem kérek SEMMIT se! Csak hazamegyek veled!"... Pedig ma már P. is ott volt, ő is próbálkozott, Lilu is (sőt, Lilu még O.-val is beszélt, hogy hagyja Danit, és azt válaszolt, hogy "oké", de nem tudom, hogy mennyit értett belőle, lehet arra is helyeselt volna, ha Lilu közli vele, hogy ő egy fa... És ez most nem gonoszság, csupán látom a gyerekeimen, hogy hogyan tanultak meg németül. Eleinte MINDEN kérdésre azt válaszolták, hogy "jááá" :) )
 Nagy nehezen sikerült átadnom Danit P.-nek, Dani kicsit bújt hozzá, de szeretett volna visszajönni hozzám, és bizony eltört a mécses... Édes kicsi szívem ott zokogott, hogy Anyához akar menni, és menjünk haza... Adtam neki egy puszit, és P., valamint egy másik anyuka tanácsára leléptem. Természetesen, amint becsukódott mögöttem az ajtó, már én sem bírtam visszatartani a könnyeimet, ott bőgtem az ovi előtt... :( Kijött az egyik anyuka, mondta, hogy erősnek kell lenni, az ő fia is ilyen volt. Aztán jött a másik is, aki mondta, hogy már nem sír Dani. Kicsit megnyugodtam... :)

 Mikor mentem értük, semmi gond nem volt. P. szerint 10-15 percet sírt, de, ha hihetek Melinek, akkor nem volt annyi. 


 Aztán a reggeli anyuka mondta, hogy a kislánya szeretne Liluval játszani, úgyhogy telefonszámot cseréltünk (! :-) ), és megbeszéltük, hogy délután talán találkozunk a játszótéren, ha mégsem érnek oda, akkor majd hív. (UTÁLOK németül telefonálni, a kollégáimon kívül nem veszem fel senkinek a telefont... Sokkal sokkal nehezebb, mint élőszóban, ahol látom a száját az illetőnek, a gesztikulálását)

Délután homokoztak megint kicist az erkélyen, majd összesen 3 játszótéren is voltunk :) Sajnos Lilu kisbarátnője nem tudott jönni, szóval igen, kénytelen voltam németül telefonálni, úgyhogy hosszú idő után újra azt kellett mondanom, hogy sorry, nem beszélek ám túl jól németül... :(





Játszótér után leültek egy kis mesét nézni, a kinti 40 fok, és a tisztaságuk miatt csupán egy bugyi volt rajtuk. Lillca eldőlt a kanapén, és betakarózott a thermopulcsimba... Kérdeztem, hogy fáradt-e, azt mondta nem, de fázik... Ölelés, puszi-lázmérés, gyanus a gyerek, de, mivel 40 fok van, lehet csak azért meleg? Rendes lázmérés, 38,6. Remek. Akkor holnap mégse próbálkozunk tovább az ovival... 
 Én baromállat pont tegnap mondtam Levinek, hogy milyen jók vagyunk, milyen régen voltak a gyerekek betegek, ilyen még sose volt, hogy április környékére nem esett betegség, most meg már idejét se tudom, mikor volt utoljára bármi gond. Nesze. :(
Egyelőre nem kapott semmit, remélem, az alvás meggyógyítja... :( 
És utólag eszembe jutott, hogy az első játszi után Lilu mondta, hogy fáj a lába, de nem nagyon akartam hinni neki, a fáradtságra fogtam. De ettől függetlenül futkározott, jó kedve volt, hintázott, mászott, homokozott... Szóval nem tudom, hogy már ott is lázas volt-e, vagy csak itthon lett az, egyik pillanatról a másikra?!

A délutáni nyárnak egyébként pikkpakk nyoma veszett, kb fél órája beborult az ég, most ömlik az eső, nagyon durván. Örülök, hogy lusta voltam ablakot mosni :D







2013. június 12., szerda

 A mai reggel kicist nehezebb volt, mint az eddigiek... Ma reggel már A. sem volt ott, nem csak P. ... Így Dani kicist elkeseredett, nem sírt (én sem!) , de nagyon csimpaszkodott belém, és mondta, hogy haza akar velem jönni... :( Nem volt könnyű... (Főleg, mert legszívesebben azt mondtam volna, hogy oké, menjünk...) Duruzsoltam neki, hogy milyen jó lesz neki, játszik sokat a gyerekekkel, itt a Lilu is... És Lilu odajött, és átölelte, és én el tudtam jönni. Közben azért füleltem, hogy hallom-e a sírását, de persze nem... :) Az oviból kilépve rögtön hívtam Levit... :) Egyszerűen nekem szükségem van valakire, akinek elmondhatom, ha történik velem valami. Akármi. (ezért is kezdtem blogolni...)

Ma már én is sokkal jobban elvoltam itthon! :) Tegnap egész nap kerülgetett a sírás, és rettenetesen nyomottnak éreztem magam. Ma viszont meg se kottyant, hogy levittem a bilit a pincébe! :) Hatalmas lépések ezek ám! :D És pontosan tudom, hogy milyen szánalmasnak tűnhet... :)

 És kivégeztem egy könyvet is, kb 5 nap alatt... :)

Délután gondoltam kipróbálom Liluval a harisnyafonást. :) Valamikor 20 éve, az egyik általános iskolás barátnőm kapott egy készletet, amiben harisnyakarikák voltak, amiből karkötőt, és ilyesmiket lehetett szőni-fonni, kíváncsi voltam, Lilut leköti-e. Őszintén szólva é lepődtem meg a legjobban, hogy lekötötte, sőt tetszett neki! :)




Dani eközben elmélyülten rajzolt... :)



Harisnyfonás után lementünk a játszira, ott volt egy ovis kislány is, vele játszottak a gyerekek. És én csak vigyorogni tudtam, ahogy a 8 NAPJA ovis kisfiam kiabált Emmának, hogy "noch eine!" meg azt is, hogy "Guck mal!" :-O (még egy/nézd csak) Na, EZÉRT nem tanítjuk a gyerekeket németül! ;)

2013. június 11., kedd

 Kicsit aggódok Liluért... :( Olyan kis barátkozó, nyitott, többnyire kedves kicsi lány, viszont nincs egyetlen egy igazi barátnője sem... :( Talán Erina volt az, akihez igazán ragaszkodott, de szerintem Lilu részéről sokkal erősebb volt ez a ragaszkodás, mint Erina részéről.
 Most, hogy a múlt héten be tudtam kukkantani kicist az oviba, azt láttam, hogy Lilu max. Danival játszott együtt, egyébként csak röpködött ide-oda, de nem volt senki, akivel bandázott volna rendszeresen.
 Ha meglátunk az utcán valakit, aki az ovistársa, legszívesebben rohanna oda hozzá, annak ellenére, hogy az oviban kb 2 szót nem beszél az illetővel napközben...

 És félek, hogy ez az én hibám. A kezdeti (?) zárkózottságom, hogy nem bandáztam (még most se...) egy ovis anyukával sem, lehet, hogy ezért nem lett szorosabb kapcsolata senkivel?

- - - - -

Egyébként meg, pillanatnyilag utálom, hogy egyedül vagyok itthon... Pedig még csak egy igazi nap telt el... És tegnap nem is voltam itthon egész délelőtt, csak kb 3 órát, ami alatt egyáltalán nem unatkoztam, de rettenetesen üres volt így minden! Hiányzik, hogy valaki a lábam alatt legyen, hogy valaki csicseregjen, hogy legyen egy kis "segítségem", aki feltart a felmosásban, porszívózásban, hiányzik, hogy legyen kihez szólnom... 5 év azért hosszú idő, és be kell vallanom, ezt most egyáltalán nem élvezem... :( Hiányoznak... :( (még jó, hogy csak 1-ig van ovi, nem 4-ig...!)
Persze nem tervezem ezt így hosszú távon, de nem annyira könnyű rendes melót találni 8-tól (de inkább 9-től...) 13-ig (de inkább délig...).

- - - - -

Dani amúgy továbbra is élvezi az ovit, ma mondjuk kicsit meg volt illetődve, mert nem volt ott P., de azért A-val is bement. Őt is kis elveszettnek látom, ő sem bandázik senkivel, de ő még csak 3 éves, ráadásul nem is érti a többieket, szóval érte (még) nem aggódok emiatt annyira.
 Nagyon sokat változott, mióta ovis! Valahogy nyugodtabbnak tűnik, és olyan nagynak! :) Liluval is jobban elvannak együtt.
 Annyira édes, amikor zavarba jön, és a szája elé teszi a kezét! És annyira imádom, amikor a pici, puha karjaival átfonja a nyakamat, össze vissza puszilgat, és mondogatja, hogy "nagyon nagyon szeretlek Anya! Mint... Mint... mint az emberek a mókusokat!", és látom rajta, hogy komolyan is gondolja... :) (eredetileg még "mint embreke a sót"-mondtak, ost kezdték pár napja bonyolítani, hátha tudnak valami extranagyot mondani... :) ) Szombaton majdnem emiatt késtem el a munkából... Egyszerűen nem tudtam ott hagyni az ajtóban, annyira bújt, annyira szeretett, és annyira jó volt...


Hogy lehet ENNYIRE szeretni valakiket???? :) Annyira túlcsordulós most, amit érzek... Legszívesebben egész nap csak ölelném őket, beszívnám az illatukat, szorosan a karjaimba zárnám mindkettőt, és csak tartanám őket, és puszilgatnám...


És az sem dob fel perpill különösebben, hogy a bilit le kellene vinnem a pincébe, és a babakocsit is el kéne csomagolnom... Egyikre sincs már szüksége Daninak... És ez olyan... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ... NEHÉZ!!!!!  :) (Tudom, hogy hülye vagyok, nem kell mondani! :D)




2013. június 7., péntek

Saját készítésű homok, erkély, napernyő, napsütés... :) (hétfőn meg télikabátban voltunk, ugye... Szerda óta meg kb fürdőruhában...)



2013. június 5., szerda

Aggódtam, hogy mit kezdek majd magammal...

Szegény szerencsétlen Erire rázuhan majd egy csomó szabadidő, nem fog tudni mit kezdeni magával (miután nagytakarította a lakást, és elolvasta a könyveit persze...)

Hétfőn írt a főnökasszony, hogy be tudok-e ma menni segíteni a kolleginának 10-13-ig. Kicsit agyalgattam rajta, Daninak még csak a harmadik napja az oviban, ráadásul ugye Lilu se lesz ott legalább néhány órán keresztül... Végül rábólintottam.

 Tegnap este 9 körül megint írt, hogy lebetegedett a takarítónéni, nem tudnék-e esetleg, netalántán véletlenül szerdán és csütörtökön beugrani helyette? Oké, legyen...

 Ma reggel üldögélek az erkélyen, iszogatam a szemkipattantó kávémat, mikor csörög a telefonom... Kollegina... Nem tud felkelni az ágyból, annyira fáj a háta, be tudok menni? Ez volt 8:15-kor... Tusolás, smink, öltözés, haj, cókmók összekap, 8:35-re a kávézóban voltam. Életemben nem készültem még el ennyi idő alatt! :D

Még szerencse, hogy Levi ma szabadságon van... Még szerencse, hogy holnap, és holnap után le tud lépni korábban, ugyanis kollegina kórházba került a hátával, úgyhogy a következő néhány napban enyém a konyha, és a takarítás is... Nem egészen így terveztem az első szabad hetemet... :D Talán még a következőbe is átnyúlik, a takarítónénin múlik, meg kolleginán. Ha kollegina továbbra is szenved szegénykém a hátával, akor elképzelhető, hogy a kávéházban 14 óra helyett csak 12:55-ig lesz konyha, mert csak addig tudok maradni... Bár, talán a főnököm tud helyettesíteni... De ez már nem az én gondom. :)

- - - - -

Lilu hallásvizsgálata eredménye szerint tökéletesen hall, csupán nem figyel, és túlságosan belemerül az adott tevékenységbe...

Mikor Levi ment Liluért, Dani éppen a banánját próbálta kibontani, meglátta Levit, és már mondta is, hogy "nem, nem Apa! Még nem ettem meg mindent!!" Levi megnyugtatta, hogy csak Liluért jött, Dani evett tovább, tökre nem zavarta, hogy Levi elviszi a nővérét... :)

- - - - -
Ma délutáni képek:



2013. június 4., kedd

Második nap, Kukacdoktorral megfűszerezve

 Reggel Levi vitte a csibéket oviba, Dani átvette a cipőjét, és már rohant is be... :)

10:30-ra ment érte Levi, jelenésünk volt a sebészeten. Dani nem igazán akart eljönni az oviból, végig duzzogott a kocsiban... :)

 A "Kukacdoktornéni" nagyon kedves volt, megcsikizte Danát, érdeklődött a Thomasos pólója felöl, megkukkantotta a kukacot, és felírt egy krémet, amivel 4 héten keresztül kell kenegetnünk, reggel este, 6 hét múlva újra kontroll, van esély a javulásra (mert bár valamit csinált ugye magának a fiatalúr, azért most elég piros volt, és nem is úgy működött, ahogy kellett volna...), ő még iskolás kor előtt javasolja a műtétet, AMENNYIBEN szükséges, mert később már nagyobb traumát okozhat neki. De nem lesz rá szükség, addig még amúgy is van 3 évünk! ;)

 11-re Dani már ismét az oviban volt, Lilu éppen egyedül üldögélt a csoportban a reggelije felett, vigyorogva majszolgatta a szendvicsét, a kérdésre, hogy ő miért MOST eszik, mikor a többiek már rég kint játszanak, az volt a válasz, hogy ELFELEJTETT enni... (nem először... :) Igazából nem nagyon értem, hogy hogy nem tűnik fel a felnőtteknek...)  Szóval Dani rögtön szaladt is ki az udvarra... :)

1-kor, mikor mentem érte, ott csücsült a többiek mellett, és nem, és nem volt hajlandó felállni, és hazaindulni... :)

 Holnap viszont nem lesz ott vele egész nap Lilu, 10-kor elviszi Levi Lillcát hallásvizsgálatra, Dani meg egyedül marad, kíváncsi leszek, ez hogy fogja érinteni? Főleg, hogy én meg 10-13-ig dolgozok, úgyhogy nem is tudnék csak úgy pikkpakk érte menni... De szerintem nem lesz gond, elvan a többiekkel is. :) Az óvónénik is nagyon tetszenek neki, ha valami minibaleset történik vele (tegnap pl LILU rúgta meg, miután sírt, és bár én is ott voltam, Dani P.-hez ment oda, mondjuk én nem is akartam a dologba beavakozni) semmi gondja nincs, hogy egy "idegen" vigasztalja meg... Nagyon büszke vagyok rá... :) ;)
Sétálunk négyesben hazafelé az oviból, Lilu-Dani csicsereg, mesél, magyaráz... Teljes idill...

Levi: -kéne még egy...
Ercsi: -mit mondtál??
Levi: -kéne még egy... olyan jópofák...

:)

...de egyelőre napoljuk... :)

2013. június 3., hétfő

Az első nap (eleje)

 Reggel 9-re mentünk, úgy néz ki, valaki elfoglalta a Daninak (általam) szánt jelet (katica :)), így az öntözőkannához pakolt a kislegény, Levi ráadta kacsalábon a benti cipőt, korrigálták, majd ment is Dani a fasisihez... Elköszöntünk tőle, hogy 10 perc múlva itt vagyunk, el kellett mennünk reggelit venni, mert szarszülők vagyunk, és nem volt itthon reggel kenyér... :D (csak zserbó... De az azért mégsem reggeli... :D)


 Mikor visszamentünk, ugyanúgy játszott tovább, úgyhogy azt mondták, haza is mehetek... ( :'( ) Kicsit beszélgettünk még, kiderült, hogy a délutáni foglalkozások nem szűntek meg, csak délelőttre lettek áttéve, mert délután már dekoncentráltak a gyerekek (is). így jobb, ha délelőtt zajlanak ezek a foglalkozások (felzárkóztató német, zene, mese, angol).
 Majd ténylegesen el lettünk küldve. Itt volt egy kis sírás... Részemről... :D Tudom, tudom, nehezen válok le a gyerekeimről, ezt alá is írom, de ez van. Rettenetesen fontosak nekem, és nem könnyű "magukra hagynom" őket... :(

1 óra múlva visszamentem, addigra túl voltak a reggelin, P. szerint Dani flörtölt vele evés helyett, meg Johannával is flörtölt... :D Igen, tudom mire gondol, IMÁDOM azt a nézését a kiscsibésznek, és néhány év múlva az összes lány lepisili majd a lábát tőle...
 Megérkeztem, köszöntem Daninak, le se... khm... :) Kérdeztem, hogy megyünk-e haza, mondta, hogy nem. Jó.


Maradtam még 3/4 órát, néztem ahogy legózik, ahogy homokozik a teremben, P. mondta, hogy semmi gond nem volt vele, de biztos sok lesz neki ez a mai nap, sok gyerek, hangzavar, rengeteg játék. 11 előtt ismét megkérdeztem Danit, hogy megyünk-e? Nem. Kérdeztem P-t, hogy maradhat-e, azt mondta persze (2 éve Lilut szigorúan hazaküldték az egy (Apás)óra után...), kérdeztem, hogy én hazajöhetek-e, mert főznöm kéne, persze, menjek csak, ha van valami, hívnak, amúgy délre ráérek visszamenni.
 Úgyhogy eljöttem. Már nem sírtam! :D Nagyon jó helye van, Pamela megy vele szinte mindenhova, Dani nagyon jól elvan, tetszik neki az egész. Szerintem délben sem lesz könnyű elhoznom (arról nem is beszélve, hogy 1-re meg menjünk vissza Liluért?? Áááááá... )

Szóval úgy néz ki, hogy hoztuk azt, amit sejtettem, én sírtam, ő élvezte... :)

Azért abban nem vagyok teljesen biztos, hogy 2 hét múlva is ugyanígy lesz minden, állítólag gyakori a könnyen beszokó gyerekeknél a néhány hét utáni visszaesés, de Lilunál sem volt, szóval azért bizakodok... :)

2013. június 2., vasárnap

-Holnap KisDani megkezdi ovis pályafutását... Cipője van, hátizsákja van, az uzsonnásdobozt meg majd kénytelenek leszünk hétfőn átvenni... Igaz, a cetli szerint a csomag házhoz szállító fiatalember szombaton 9:45-kor megpróbálta kézbesíteni, érdekes módon ez a cetli 14:10-kor nem volt a postaládánkban, csak este 8 környékén, mikor hazaértünk... Természetesen 9:45-kor még nem voltunk házon kívül... Szóval köszönjük a kedves fiatalembernek, hogy Dani holnap nem tud teljes felszereléssel indítani. Ami persze nem katasztrófa, de... na. :) Pedig a múlt héten,  szakadó esőben, órákon keresztül jártuk a boltokat Danival kettesben, hogy találjunk neki dobozkát, de eredménytelenül. :( Gondolom, majd augusztusban tele lesz minden... Így kénytelenek voltunk az internethez, és az Amazonhoz fordulni.
 Igazából mindegy, ez legyen a legnagyobb gondunk az ovikezdéssel! :)
 Szóval holnap reggel 9 óra, és én szoktatom be. :)

-Kedden meg megyünk sebészetre... Tipikus fiús probléma, ahogy utánanéztem, az újszülöttek 70%-a ezzel a "problémával" születik, pubertás korra viszont (kezelés nélkül) csupán 3-4%-nak van gondja. Szóval így, ennek tükrében, számomra már nem tűnik akkora gondnak/problémának a dolog. Viszont, úgy néz ki, Dani elintézte magának, alig pár nappal a doktorbácsi előtt (jajj, nagyon örültem, és vigyorogtam, mikor mutatta, hogy valami történt...), szóval talán fel sem merül semminemű nyisszantás gonolata sem. Amúgy sem hagynám... Azt hiszem...

-Szerdán Lilu megy hallás tesztre. Az oviban volt egy, ahol megállapították, hogy zajban valószínűleg nem hall tökéletesen. Ez is egy lehetsőség. Meg az is, hogy szelektív hallása van, és nem akarja meghallani a dolgokat. Meg az is, hogy ha belemerül valamibe, akkor teljesen kikapcsol, és azért nem hall/figyel. Remélem, kiderül szerdán! De valami biztos hogy van... Valószínűnek tartjuk (reméljük...), hogy csak beszippantja az adott dolog, és azért nem hall...

-egy hét múlva Levi megint megy Írországba. Most már szuper lenne, ha tényleg ez lenne az utolsó...


-a héten voltunk az oviban, beszélgetni az óvónénivel, hogy milyen is Dani. Amit fontosnak tartottunk mindenképpen elmondani:
    - szeret enni
    - sokszor elesik
    - imádja a nagy munkagépeket, favonatokat
    - sokkal zárkózottab, mint Lilu
    - régóta nem pelusos
    - délutánonként alszik
    - szeret egyedül játszani
   - sosem volt mással rajtunk, és a Mamin kívül (oh, de... egyszer aludtak Nettuséknál.. :) ), még az Ikeás játszóházba sem mertük beadni a múltkor... :D
Nagyon tetszik, hogy kb 1-2 hónapja, minden alkalommal, mikor meglátják az óvónénik Danit, messziről köszönnek neki, hogy "Hallo Daniel!" :) Ő persze egyelőre csak a bajsza alatt morog vissza egy "Háló..."-t... :)

-és most már tényleg igyekszem felvenni a fonalamat, és rendesen dokumentálni mindent...