2013. április 29., hétfő

 Elég durva kettősség van bennem...

A munkahelyemen pár hete tudtam meg, hogy az egyik kollegina kiköltözik Svájcba, a családjával együtt. A dolog pikantériája, hogy Lilu legjobb barátnőjének az anyukája a kollegina, tehát ezt azt jelenti, hogy Lillca barátnője is megy ugye Svájcba. Meg azt is, hogy így lesz (végre) üres hely, és Dani mehet oviba.

Múlt héten ugye mondta az egyik óvónő, hogy Dani júniusban kezdhet... Kollegina meg már csak az áprilist tölti a kávéházban...

 Mondtam én már eddig is Lilunak, hogy mi a helyzet, hogy Erináék elköltöznek, és nem valószínű, hogy fognak még valaha is találkozni... :(

 Azt hiszem, kb ma tudatosult benne a dolog, hogy már tényleg csak néhányat kell aludni, és Erina nem megy többé... És zokogott... :( Nagyon, nagyon sírt aranyom, én meg persze vele... Nem tudom, mit mondhatnék neki... Csak annyit tudtam, hogy majd, ha nagyok lesznek, meg tudják egymást találni, akárhol is élnek majd akkor. Meg nyomtatok neki egy fényképet... Nem a legtökéletesebb, de legalább van...



 És azon is zokogott, mikor mondtam, hogy de a Dani megy nemsokára oviba... "De akkor ő már nem tud az Erinával játszani, pedig ő is biztos akart volna vele..." (igen, akart volna vele. Az elmúlt 2 évben heti sokszor jöttünk haza együtt, velük, Erina kishuga nem sokkal idősebb Daninál, jól elvoltak négyesben... Még akkor is, ha én annyira nem néztem jó szemmel ezt a barátságot, de ez az én bajom...)

És megszakad a szívem, hogy a lányom szíve megszakad... :(

2013. április 26., péntek

Lilu ötödik szülnapja

 Az ünneplést már szerdán elkezdtük. Még ősszel megígértem Lilunak, hogy, ha nem rágja a körmét, karácsonyra kifestem... Elbukta az egyezségünket... :( Aztán továbbra is ígérgettem, minden közelgő alkalomra, de eddig nem jött össze a dolog. Egy hete viszont már látszott, hogy a szülinapjára teljesülhet a dolog. Mikor észrevettük, még le is tolt, hogy "Anya... Ne szólj, hogy nem rágom a körmömet, mert már elfelejtettem! Így megint eszembe fog jutni!" :) Szóval szerdán délután körmöt festettünk. Huszat... :) 4 féle színben... ;)

Körömfestés közben, előtt, után volt még egy kis időnk tortát is készíteni. (Egészen pontosan kedden készültek el a tortalapok, eredetileg muffin formában akartam megsütni, de szomorúan vettem tudomásul, hogy ez a tészta, nem az a tészta, ami alkalmas lenne muffinként viselkedni, úgyhogy kénytelenek voltunk megenni az összeset... ) Ilyen lett az ovis torta:



Ez az egy szelet maradt belőle, ez is csak azért, mert Lilu megkérte az óvónénit, hogy ezt tartsák meg a kistesójának, mert amúgy sírni fog... :) (...és én ezen is majdnem bőgtem, de ezen már meg sem lepődtem, mire ez elhangzott az óvónéni szájából, addigra majdnem 24 órája bőgtem mindenen... :) )

A bőgésfolyam ott kezdődött, mikor elrontottam Lilu tortáját. A tésztát ugye már egy nappal korábban megsütöttem, színes-csíkos lett. Krémnek Dr. Oetker epres krémet választottam, mert az igazán nagyon finom, és csupán tejszínt kell hozzá készítenem. Sokszor szívattam meg már magam a tejszínnel (legutóbb egyébként Levi szülinapi tortájánál, alig egy hete...), úgyhogy most nagyon odafigyeltem, hogy hideg legyen, és csak EGY lapáttal keverjem, biztos, ami biztos (ha kettővel csinálom, kicsapódik a tejszínem... Túrós állagú lesz az egész :( ). Tejszín elkészült, szuper, krémpor vízben 30mp-ig kevergetve, szuper. Két részletben hozzá a tejszín... És nem szuper... Csomós lett, összeugrott... És elkezdtem bőgni. Nagyon, nagyon, nagyon... :( Mert én olyan nagyon szép, és finom tortát akartam ennek a kicsi lánynak csinálni, és már megint elrontottam a GYÁRI krémet, ami ELRONTHATATLAN... :( Ennek ellenére ráraktam a tortára, és úgy döntöttem, hogy bár állagra (most sem) nem tökéletes minden, de csakazértis szép lesz, és olyan, aminek Lilu szeretné! (epres és mosolygós, ezek voltak a kívánságok :) )

Reggel mind a négyen vittük Lilut oviba, mindenki mosolyogva fogadta, köszöntötte (ezen is bőgtem), a barátnője színezett neki egy nagy 5-öst, aláírta, majd megkérdezte, hogy hogy kell írni a Lillát, megmutatták neki a szekrényen, ahonnan szépen lemásolta... (ezen is bőgtem)

Aztán Sonja mondta, hogy Dani júniusban kezdheti az ovit... (igen... ezen is bőgtem...)

Lilut otthagytuk az oviban, és hármasban elindultunk ajándékot venni neki. Igen, az utolsó pillanatban, de jobb később, mint soha, nem? :)

Vásárlás után hazaszaladtunk, gyorsan megpiszkáltam a tortát, és meglepődve vettem észre, hogy az előző nap elsiratott krémem tökéletes állagúra dermedt! :) Volt öröm boldogság részemről! :)

1-re mentünk Liluért, nem mondtunk neki semmit, a délutánnal kapcsolatban. A Mekihez mentünk először, hogy vegyünk egy is harapnivalót a délutánra. Szegény, olyan szomorú volt, hogy nem maradunk ott csúszdázni, de biztosítottuk róla, hogy tud még a nap során csúszni éppen eleget.
Érdekes módon nem faggatott minket egyik gyerek sem a majd' 1 órás úton, hogy hova megyünk... 

Amikor Lilu meglátta, fülig szaladt a szája... :) Marchenland-ba mentünk, ami a "Meseország", kukacvonattal, játszótérrel, játszóházzal, kisvonattal, és mindenfélével, ami egy gyereknek kívánsága lehet.


 












Hazafelé csak KisDani aludt, Lilu megint nem akart lemaradni semmiről... Születése óta ilyen... :)

Itthon aztán, míg fürödtek, befejeztem a tortát, fújtunk néhány lufit, és idén nem "szépruhás" szülinapozás volt, hanem "pizsiparty"-s... :)

Itt éppen kíván valamit... (Mit kívánhatott???? :D)

Nagyon szeretett volna virágot kapni, megkapta...

Így tud örülni egy szájkrémnek... :D

azért a fülbevaló is tetszett neki

Kirakó

és a torta, ami szép is finom is ;) (az Eri meg szerény, ugye... ;) )

Tökéletes nap volt... 

Este azért még elmeséltem neki, hogy az  élete első éjszakáján nem sokat aludt, ő sem, én sem... És, hogy sokkal kevesebb szemöldöke, és szempillája volt, és én nagyon aggódtam, hogy ez így fog maradni... És, hogy a szája még mindig ugyanolyan lefelé görbülő, mint amikor megszületett... (csakhogy ez nagyon ritkán látszik, mert többnyire mosolyog... :) ) És, hogy nagyon, nagyon, NAGYON szeretem...







2013. április 17., szerda

Fonal

 Megpróbálom felvenni a fonalat... :)

Az elmúlt közel egy hónapban:

- 10 éves évfordulóra válogattam képeket, amiből fotókönyvet készültem csinálni, végül "csak" egy hatalmas album lett, közel 200 db képpel. 10 ÉV... :) Nem volt unalmas, visszatekintve mégis annyira gyorsan eltelt!

- meghorgoltam életem első kendőjét, méghozzá saját minta alapján ;) Na jó, nem teljesen a saját fejemből pattant ki az ötlet, volt egy minta, amit ki akartam próbálni, de nem sikerült rájönnöm, hogy mikor hova kéne a szemeknek kerülnie, így inkább átírtam az egészet a saját kényelmemre :) Nekem tetszik a végeredmény, bár lehettem volna kitartóbb, és lehetne nagyobb... (Ugye, aki kocsiban horgol, két gyerek között, az ne lepődjön meg, ha elszámolja magát... A legroszabb inkább az volt, hogy elég későn tűnt fel a dolog, így kb 2 órányi munkámat kellett visszafejtenem, és nem sok kedvem-türelmem volt újracsinálni, úgyhogy hamarabb befejeztem, mint eredetileg terveztem...)


-múlt héten kilövettem az orromat is... :) Már kb 12 éve, ha nem több, terveztem, végre meg is tettem, nagyon örülök neki! :)

-Voltunk otthon is néhány napot. Vasárnap délután indultunk, péntek éjjel érkeztünk haza. Hazavittük Anyukámat... Beszéltem a főnökeimmel, mostantól csak hétvégente dolgozok, így nincs szükségem bébiszitterre. Nagyon fog hiányozni, de azért most jó lesz egy kicsit négyesben lenni! (Ami talán hamarosan össze is jön, Levi most éppen Írországban van...)

Nagyon jó volt Magyarországon! Igaz, megint nem a pihenésről szólt a dolog, szerintem soha nem is fog arról szólni... Megint nem jutottunk el mindenkihez, de ez eléggé lehetetlen küldetés lenne 4,5 nap alatt... Ahol voltunk, ott viszont remekül éreztük magunkat! A gyerekekkel például egy fél napot töltöttünk Julifereméknél, Lébényben, megnéztük a lébényi templomot, játszótereztünk... Hazafelé meg egy előkertben Dani a tyúkokat megpillantván rácuppant a kerítésre: "IGAZI tyúkok!! :-O IGAZI TYÚKOK!!" :)))) Ez lett a nap szállóigéje... :)




Ágival is sikerült összefutnunk egy kicsit, 5 perc volt tervben, de másfél óra lett belőle... :) 


(A lányok sapkája is az én kezem munkája... ;) )

Pénteken hazafelé meg sikerült belefununk egy balesetbe az A3-as autópályán... Sok variáció eszembe jutott ezzel kapcsolatban... Ha akkor indunlunk, amikor terveztük, észre se vesszük a balesetet, mert órákkal korábban járunk arra... Ha nem állunk meg egyet szaladgálni kicsit korábban, talán szintén elhagyjuk... Ha csak kb két km-el hamarabb lettünk volna... Nos, akkor lehet, hogy mi is abban a tizenpár autóban lettünk volna, akikbe beleszaladt a kamion... :( 8 tűzoltó, és 6 mentő ment el mellettünk a balesethez sietve, úgy tudom, "csak" súlyos sebesült volt, komolyabb nem... Egy kamionos belehajtott a sávszűkítés miatt létrejött tömegbe... :(

3 órán keresztül várakoztunk..


A gyerekek egyébként meglehetősen jól viselték, bár, azt hiszem, legközelebb a kártyát, és a mesekönyveket NEM legalulra tesszük... ;) Viszont, szerencsére váltóruha volt kéznél, mivel indulás előtt beszaladtunk a Tescoba, és PONT alsógatyát és melegítőt vettem Daninak... (Édesem szólt egyszer, hogy pisi lesz, de aztán elterelődött az ő gondolata is, a miénk is a dologról, mire másodszor szólt, már nem lehetett mit terelni, de mit tenni sem, annyira gyors volt... Mit gondoltok, hol ült éppen Dani?! Igen... A sofőrülésben... Khm... )

Lilunak nagyon jót tett Magyarország, és az, hogy két hétig nem volt oviban. Gyönyörű lett a magyar kiejtése! Eddig a "T" betűi olyan furcsák voltak, most viszont szép tiszta lett. Gondolom, kb két hét az oviban, és megint el fog tűnni, de azért jó volt hallanom... :)

Dani, a hivatalos verzió szerint csak szeptemberben kezdheti az ovit, ami csak azért "izé", mert amúgy már tavaly decemberben is elkezdhette volna a kora miatt... Közben az oviban is megy a keverés, két régi óvónéni elment januárban, azóta pont azt vesztette el az ovi, ami miatt ezt választottuk a 4 közül. Nincs felzárkóztató német, nincs zene, nincs mesedélután... Kb 2 hónap után derült ki, hogy keddenként Lilu már nem felzérkóztató németre jár, hanem angolra... Egy cseppet ki is akadtam, egyrészt azon is, hogy miért nem tudtam erről (Levi sem), másrészt meg én nagyon NEM akartam, hogy Lilu angolt tanuljon. Éppen elég neki KÉT "anyanyalev", nem tartom szükségesnek egy harmadik megismerését 5 évesen... Ennek ellenére gyönyörűen számol angolul tízig, és valószínű mást is tud, ami nem derült még ki. :)
 Danira viszont eléggé ráférne a szocializáció. Meglehetősen visszahúzódó, és félénk, utálja, ha hozzá szólnak, ha rámosolyognak, mindig bújik a "szoknyám" mögé. Idegenekkel, de akár az ovis anyukákkal is, kell neki jó néhány perc, míg feloldódik. Azt hiszem, vele nem lesz olyan sétagalopp az ovis beszoktatás, mint Liluval volt anno, aki azért sírt, mert nem maradhatott az első napon tovább... 
Mióta beköszönött a jó idő, minden délután a játszótéren voltunk, Dani talán most kezd feloldódni. Viszont, ha a homokozóban volt valaki a markolója közelében, csak úgy merte elhozni, ha odaszaladt, majd elszaladt... Annyira kis aranyos, hogy ennyire félénk! Olyan más, mint Lilu... :)


A félénksége egyébként ne tévesszen meg senkit! Egy agresszív kismalac bújt el benne... ;) Szerencsére már régen találkoztam a kismalaccal, de ha előbújik, Isten óvjon mindenkit, aki a közelébe merészkedik, és nem viccelek... TÉNYLEG olyan olyankor, mint a viccbeli kismalac... :( De, ahogy ezt a képet nézem, és a csibész, imádnivaló mosolyát, egyetlen egy törénet sem jut eszembe, amivel bebizonyíthatnám, hogy hogyan "malacoskodik"... :) Hogy lehet valaki ENNYIRE CSIBÉSZ??? :D

(Egyébként úgy néz ki, hogy Lilu legjobb barátnőjéék nemsokára költöznek Svájcba, így lesz két szabad hely az oviban... Reményeink szerint az egyik Danié...)

Lillca most éppen olvasni szeretne megtanulni... Nem csodálom, az édesanyja (én :D) "cseppet" rákapott az olvasás ízére (és nagggggyon élvezi!!! :D Trónok harca...), úgyhogy szegény gyerek csak azt látja, hogy az anyja olvas, és olvas, és olvas, meg néha egy kicist olvas... (azért a gyerekeim szükségleteit kielégítem ám, nyugi! ;) )


Azt hiszem, a fonal fel van véve... én meg megyek vissza olvasni... :D