2013. február 28., csütörtök

Gyász

 Az a legrosszabb, ebben a "nem tudtam hazamenni a temetésre" dologban, hogy nagyon hiányzik a lezárás. Az az igazi, megtisztító sírás... :( Mikor a családommal, a szeretteimmel emlékezünk, mikor minden apróságról a Mamim jut eszünkbe, és igen... Mikor mindenen elsírja magát az ember... És mindezt OTT, ahol ezek az emlékek történtek. Itt nem megy...

Nincs kivel megbeszélni, hogy "emlékszel, mikor megmutatta, hogy hogyan készül a mézes süti? Mert előtte fújoltam, hogy én azt aztán sosenem fogom megenni, mert mééééz van benne... És a mézet a tojásra csorgatta rá, és nagyon szépen nézett ki együtt... És még mindig látom a szemem előtt, ahogy a tojássárgája a mézzel összefolyik, pedig ez már vagy... hmm... 25 éve történt... És a mézes süti a legkedvencebb sütim... Emlékszel, mikor beteg voltam karácsonykor, és náluk voltunk? Akkor is az volt a legnagyobb bajom, hogy a mézes sütiből nem tudtam enni, mert fájt a hasam... Vagy, amikor ovis voltam, és még icipici volt a konyhájuk, és vagy ott álltam mellette, mikor főzött, vagy a zöld láda tetején kevergettem az összevadászott kenyérmorzsából készített levesemet, az icipici lábosban, ami nekem volt félretéve... És odalógtam hozzájuk az oviból, mert tudtam, hogy mindketten szabadságon vannak, mert festik a lakást... Én meg azt mondtam, hogy fáj a fejem, hogy náluk, velük lehessek... Kb akkora lehettem, mint most Lilu... :)
 Általánosban nevetve meséltem a barátnőmnek, hogy a Mamikám MINDIG énekel, mindenről egy dal jut az eszébe... És most mit csinálok?! Folyamatosan énekelek... Mindenről egy dal jut eszembe... És minden dalról Ő jut eszembe... Elég annyi, hogy "keverem, kavarom", és már hallom a hangját... Elég annyi, hogy "tuuudom, tuuudom" ("Hát csináld, ha tudod!") és már hallom, ahogy mondja a verset, amit elemiben mondott volna egy ünnepségen, de bombariadó volt, és nem mondhatta el... Olyan sokat énekelte nekem, hogy "Ercsike Tercsike, jöjjön velem Ercsibe, kávéra, vár a nagymama"... (És most nézem, hogy eredetileg Julcsika-Tercsike a szöveg... :) de videón nem nézem meg, nem akarom más hangján hallani...) 
 Tavaly márciusban megtanított horgolni... Fél szemmel nézte a politikai vitaműsorát, a másik szemével azt nézte, hogy mit bénázok... Olyan jó volt magamon tudni a szemét! Figyelte, hogy mikor van szükségem még fonalra, és előre letekergette nekem... Azóta se horgoltam olyan kényelmesen... Szeptemberben elküldte az összes fonalat, amit talált otthon, azt mondta, neki már nem lesz rá többé szüksége... :( Volt egy cetli a zacsin, "Ercsike" volt ráírva. Előtte olyan sokszor kértem, hogy ne hívjon "Erika"-nak, Erika bárkinek lehetek, jobban szeretem a hozzám közel állóktól az Ercsit, de nagyon nehezen állt rá. De ezen a cetlin "Ercsike" volt... Mikor felhívtam megköszönni a fonalakat, külön megköszöntem a cetlit.. "Hát észrevetted??" kérdezte... Naná... Nekem ez fontos. Ő is tudta... Azért írta... Csak azt nem tudta, hogy ugyanolyan vagyok, mint ő, és észreveszem a részleteket. Az ilyen részleteket meg aztán főleg! Egyre jobban hasonlítok rá... Eleinte folyamatosan meglepődtem, de már nem. Én is énekelek, én is sütögetek... És még rengeteg "én is" van...
 Örülök, hogy tavaly hazamentünk Liluval kettesben. Külön örülök, hogy a Mamiéknál töltöttük azt az egy hetet otthon... Örülök, hogy Lilu igazán emlékezhet rá, és nem csak az elmesélésekből... Azt viszont nagyon sajnálom, hogy Dani másfél éves volt, mikor utoljára látta... :( És azt is sajnálom, hogy nem kapcsoltam diktafont, mikor Mamikám mesélt a régi rokonokról, a gyerekkoráról, és a Dédszüleimről... Pedig hányszor eszembe jutott, hogy le kéne ültetni kamera elé, fényképeket nézegetni, és csak hallgatni és hallgatni a sok sok történetet...! Úgy szeretném hallgatni még, ahogy mesél... Ahogy énekel... Úgy szeretném megölelni... :(


Mamikám, Lilukám

 Mamikám... Nagyon fogsz hiányozni nekünk! Ritkán mondtam, de remélem tudod, hogy nagyon szeretlek!!!!
U.i.: Dédikééket kérlek puszild meg a nevünkben!! :)

Dédimamim és én 





(U.i.2. De... itt is megy... :'( )
Dani szerencsére csak egy napig volt lázas, hétfőn már csak inkább hőemelkedése volt. Az orra viszont rendületlenül folyik, a sok törléstől kisvörösödött alul, ami persze fáj neki, ettől sír, a sírástól folyik az orra, megtörli, fáj, sír, megtörli..... :(

Ennek ellenére többször is az járt a fejemben, hogy nagyon élvezem, hogy hármasban vagyunk itthon! :) Rajzolunk, vágunk, ragasztunk, takarítunk, esténként összebújva mesét olvasunk, eléneklem az altatókat, olyan jó összebújni, együtt lenni velük! <3

De ma se megyünk oviba... Az előbb arra keltünk, hogy Lillca összehányta Levi ágyfelét... :( 2 napot volt oviban... a múlt héten pénteken amúgy zárva volt az ovi, mert az ÖSSZES óvónéni beteg volt... csütörtökön meg 5 gyerek volt, a többi otthon betegeskedett... (addigra Lilu már csak simán szabin volt, hogy együtt legyünk kicsit, de ezek szerint nem is baj...)

És Levi sem úszta meg a dolgot, ő Kínában pihente ki a betegségét... :(

2013. február 24., vasárnap

Ömlesztve

 Kedden reggel Apukám telefonjára ébredtem, miszerint a Mamikám, hosszas betegeskedés után, a csillagok közé költözött... :(

 Lázas tervezgetés vette kezdetét, hogy ki, hogyan, mikor (miből) tud hazamenni. Ugyanis Levi szombaton Kínába készült, egy hétre, Lilu úgy nézett ki, mint aki beteg lesz. Több verzió felmerült:
-Levi hazavisz minket (5-en, két gyereküléssel, kocsival...), vetet a céggel két extra repjegyet Pest-Frankfurt vonalra, de kiderült, hogy neki még itthon is van melója, annak ellenére, hogy elméletileg szabadságon van.
- Úgyhogy az is felmerült, hogy hazavisz minket, aztán visszajön, majd vagy megint eljön értünk, vagy mi visszajövünk vonattal.
-Vagy hazamegyünk Anyussal vonattal, Levi meg elcsúsztatja Kínát, és itthon marad a gyerekekkel, de ezzel a termék megjelenése világszinten kb 1 hónapot csúszna, szóval ez sem túlságosan járható út.
 -Vagy hazamegyünk (Anyussal) a gyerekekkel vonattal, 2x9 órás út, úgy, hogy Lilu beteggyanus volt, és az sem biztos, hogy jót tenne nekik, ha a ritkán látott családtagokat pont egy ilyen szomorú állapotban látják viszont...
-vagy csak Anyusom megy haza...

Végül ez utolsó mellett döntöttünk. Nem akartam a két kicsit hurcibálni, és nagyon hiányzott volna Magyarországról, mellőlem Levi a gyászomban... Itt kint könnyebb egyedül lennem most... :(

Szintén kedden voltunk az oviban, Liluról beszélgetni az óvónénivel, erről majd egy külön bejegyzésben mesélek, érdemes... :)

Szerdán elmentünk a Hebamme előadásra, de kiderült, hogy az HebammekNAK való továbbképzés, nem Hebamme-képzés.
 Már szerdán is éreztem, hogy bujkál bennem valami...

A csütörtököt, a pénteket és a szombatot az ágyamban töltöttem, ezer papírzsepivel, több ezer mg c-vitaminnal, rengeteg teával, és a drukkal, hogy legkésőbb vasárnapra jobban legyek, hisz szombaton éjjel Levi indult Kínába, vasárnap hajnalban meg Anyum Mo-ra...

Szerencsére Liluból nem bújt elő a betegség! Szerdától szabin volt, ennek örömére tudott reggel addig aludni, amíg akart, és délután is sikerült neki többször is, így kipihente a "betegséget", és ő győzött! :)
(Gyakorlatilag kb 5 órával aludt többet naponta így, mintha oviba ment volna...)

Ma reggel az üres lakásra ébredtünk. Én már úgy érzem, megmaradok...

Viszont... :(

Daninak reggel már könnyezett a szeme, és mondta, hogy fáj a feje, lába... Lázmérés, 38,5... Szuper... Még nem tudom, hogy alakul a jövő hetünk, remélem, legyőzzük itthon, együtt a betegségét, és nem kell dokihoz mennünk... Még azt sem tudom, hogy Lilut elviszem-e holnap oviba, vagy, hogy Danit ne kelljen cipelnem betegen-lázasan, inkább itthon marad ő is pihenni?! (csak el ne kapja...) Közben azon is agyalok, hogy Levi, vagy Anyusom magával vitte-e a bacikat?

...és amúgy meg már jó lenne, ha tavasz lenne, meg napsütés... Mondjuk itt legalább nincs megmaradó-hó, csak éppenhogycsak-látszódó...

2013. február 20., szerda

Lilla nap

16-án volt Lillca névnapja, akit igazából kb SOHA nem hívunk Lillának, max "CsapóLilla", ha épp nevelek... :)

 Kért névnapjára eperkrémes süteményt, sajnos a napján nem tudtam elkészíteni, épp görnyedve szenvedtem egész nap, félelmetesen fájt a gyomrom. De megígértem, úgyhogy megkapta, csak kicsit később.



 Olyan jó neki ajándékozni! Annyira tud örülni! Kapott két (borzasztóan giccses...) csillogó leggingset, és egy Logico gyűjteményt tőlünk, Anyuséktól színes zseléstollakat, Lillifee-s foglalkoztató újságot (természetesen mindenféle csillogós matricával, és csillámporral), lovacskás kártyákat. Olyan jó volt nézni az arcát, ahogy bontogatott!


Boldog névnapot Kiscicám, és utólag minden Lillának is! ;)

2013. február 17., vasárnap

Ildika!

Boldogságos szülinapot kívánunk!!! <3 (és várom a telszámodat! ;) )

2013. február 16., szombat

Lilu

Mozog a foga... :-o mondta ő már napok óta, de egyrészt nem voltam hajlandó elhinni, másrészt nekem nem sikerült megmozgatnom. De Levinek most igen. Én meg elkezdtem bőgni... :) :( még 5 éves sincs!!!! :(((( nyühühű... :(((( :)

2013. február 15., péntek

Beteges

 Múlt héten, egyik reggel Dani krupposan köhögött. Egy kis hideg levegő, és néhány Homogéne 9 szerencsére elégnek bizonyult, bár egyik éjjel lehányta Levit, de az nem "igazi" hányás volt, inkább csak víz, meg a sok lenyelt, ki nem fújt trutymó (bocs...). Két három nap alatt teljesen átment rajta, láz nélkül.

 Szerdán volt az első szabadnapom. Eléggé készültem rá, gyerekszoba nagytakarítás, szortírozás, pakolás. Reggel elvittem Lilut oviba, volt még egy köröm a kávézóban, boltban, hazajöttem, és éreztem, hogy valami nagyon nem jó... Liluért még elmentem az oviba 1-kor, de utána az egész napot az ágyban töltöttem. Igazából nem tudnám megmondani, hogy mi volt a baj, konkrétan nem fájt semmim, egy kicsit éreztem a torkomat, húzott a fejem, de max hőemelkedésem volt. Egyéb esetben valószínűleg napokig szenvedgetek, miközben csinálom a megszokott dolgaimat, de most megvan az a luxusom, hogy itt az anyukám, aki még almáspitét is sütött nekem, és egész délután a gyerekekkel volt... :) Csakúgy, mint másnap, amikor már az ovi miatt sem nagyon keltem fel az ágyból, Anyusom vitte-hozta Lillcát, és még egy adag almáspitét sütött, mert az előző napi elfogyott. Csütörtökön amúgy már "csak" szédültem, és alig bírt el a lábam, de se láz, se fájdalom... Ki érti ezt?? Így nem is nagyon tudtam, hogy mivel irtsam a betegséget, maradt a C-vitamin.

 Csütörtökön, mikor Anyus hazahozta Lilut az oviból, mondta, hogy Lilu épp megint pikkel rá, egy szót sem szólt hozzá... Aztán mikor Lilu valami extrapiszlicsáré dolgon szívszaggatóan elkezdett sírni, akkor már tudtam, hogy az én cipőmben jár csórikám... :( ő 37,9-el indított, szirup és alvás után jókedvűen ébredt, estére megint felment a láza, de nyugodtan aludt. Ma reggel hőemelkedése volt, egész napos pihit rendeltem el, nála nincs nehéz dolgom, majdnem minden mese leköti... Estére már 38,3 volt a láza, de úgy döntöttem, hogy a szirup még várhat, a kedve jó, szerintem az alvás kigyógyítja.

 Persze holnap lesz a névnapja... Tavaly is beteg volt a névnapján... :(

Ja?! És Levinek ma este kellett volna hazaérnie Írországból, de olyan szinten nem működik semmi a munkahelyén, hogy csak a holnap reggeli géppel jön, amivel csak dél után lesz itthon. Azért remélem, ő, és a Mami megússzák... És Dani se kapja el ezt a fajtát...

2013. február 13., szerda

Beöltözős alkalmaink

 Tegnap vége lett a farsangi szezonnak.

Február 2-án kezdődött nálunk, Lilu ovis barátnőjének a szülinapi bulijával. Helenának az volt a kérése, hogy mindenki öltözzön be valaminek/valakinek. Eredetileg már ide is SK szoknyában szerettem volna Lillcát küldeni, de sajnos nem érkezett meg a rendelt anyag, így a karácsonyra kapott szoknyában ment, a haját is sikerült begöndörítenem, természetesen a szárnyait is felvette, vettünk egy glóriát, és készen is volt az angyalka!


Az elveimet teljesen félredobva, még sminket is kapott (ismét...)


Az icipici strasszmatricáért olyan nagyon hálás volt! "ó... Klassz vagy Anya!" ;) Már ezért megérte... ;)

Itt, Németországban hatalmas feneket kerítenek a farsangolásnak, egy héten keresztül árusok vannak a belvárosban, óriáskerék, felvonulások. Vasárnap mi is bementünk, kicsit aggódtam, hogy lemaradunk, mivel dolgoztam előtte, sőt, Dani még aludt, mire hazaértem, de végül azt mondom, jó is volt ez így, hogy nem az elejére mentünk. A jeles esemény alkalmából mindannyian macskává változtunk... :D





A felvonuláson kortól függetlenül mindenki be volt öltözve, a felvonulók cukorkákat, és apró ajándékokat dobáltak a tömegbe.




A felvonulás után besétáltunk a sétálóutcára, a beöltözött emberek nagyon szívesen pózoltak a gyerekekkel.



...még akkor is, ha már rengeteg alkoholt tartalmazott a szervezetük, mint pl a Hupikék törpikének... :) Mikor elindultunk felé, épp a cigifüstöt fújta ki a hatalmas szájából, de amint meglátta, hogy egy gyerek (=Lilu) közeledik felé, rögtön visszaváltozott kedves törpévé és megtáncoltatta Lillcát. A társasága persze röhögött a helyzeten, tényleg vicces volt egy részeg, bagózó Hupikék... :D

Táncoltunk(tam) is egy kicsit, vettünk magyar fokhagymás lángost magyar nénitől, bepofátlankodtunk a Dönereshez WC-re (Lilu miatt...), a gyerekek ültek körhintán, kockára fagytunk, és nagyon jól éreztük magunkat! :) Leszámítva, hogy mivel Lilu nem aludt délután, meglehetősen nyűgös lett a nap végére, és ismét megfogadtuk, hogy SOHA  TÖBBÉ nem visszük SEHOVA, ha nem alszik délután... (persze úgyis de... )

Dani még mindig eléggé visszahúzódó, ő nem akart pózolni senkivel... :( Az nem az ő világa... :)


Nagyon tetszett, hogy tényleg kortól függetlenül be voltak öltözve az emberek, ugyanúgy volt babákon jelmez, mint 50-es 60-as házaspárokon, társaságokon. És, bár nem figyeltek extrán a gyerekekre, ha véletlenül pl meglökték őket, mindenki azonnal bocsánatot kért, szabadkozott, mindenki mosolygott, táncolt, "Ahoi"-ozott (ez a jelmondata a farsangi felvonulásnak), tényleg szuper hangulat volt.


Tegnap meg az ovis farsang miatt maszkaráztunk. Liluval készítettünk szivárvány gombokat, csináltam neki szoknyát, a haját ismét bepöndörítettem, szárny, varázspálca, egy kis smink... Eredetileg az arcára szivárványvirágot akartam rajzolni, de a farsangi búcsúban kapott tetoválós matricákat, ami pont illett a szivárványtündérességéhez, így végül az lett az arcán.




Ma reggel Lilu valamit említett a következő farsangról, fura volt belegondolni, hogy addigra már Dani is ott lesz vele az oviban, és már nem azt fogom hallgatni, hogy "Én öt éves leszek, te meg három", hanem azt, hogy "én HAT éves leszek (és ŐSSZEL megyek iskolába...), te meg NÉGY..." Félek, nagyon gyorsan eljön a következő farsang... :)






2013. február 3., vasárnap

Jel?

 Hisztek a jelekben? Hogy vannak dolgok, amik azért történnek, hogy igenis figyelj rájuk, hogy lépj, hogy TEDD MEG?

 Az első két (egyébként imádott) munkahelyemet úgy találtam, hogy sétáltam a belvárosban, és ki volt írva, hogy munkatársat keresnek. Az elsőben kb 50 ember közül választottak ki, próbanap után, a másikba bementem, elmondtam ki vagyok, és mit akarok, majd közölték, hogy hétfőn kezdhetek. A papírboltos álommelóm újságban volt, az én olvasatomban az szerepelt a Kisalföld hasábjain, hogy "Ercsit keresünk", mint most, a kávéháznál is ezt éreztem.

 Levi múlt héten küldött egy linket, amit Misi ajánlott neki, külföldieknek van, olyan képzési lehetőség, ami egyszerre munka is, és oktatás is, párhuzamosan. Nem nagyon mélyültem bele, délután beszéltünk néhány szót Levivel róla, de mondtam neki, hogy Hebamme (szülésznő-védőnő) képzés biztos nincs benne, meg se néztem.
 Két nappal később, a Facebookon kalandozva eljutottam egy képhez, ahol kb ugyanezt reklámozták, most vettem a fáradtságot, és rá is kattintottam, a lehetőségekre. És van köztük Hebamme... A következő meglepetés akkor ért, amikor megnéztem, hogy HOL? Eddig csak Heidelbergben gondolkodtam, az 20km-re van tőlünk, most meg kidobta, hogy van Dual-képzés Ludwigshafenben is, ami meg (háztól-házig) 5km... Ha lemegyünk a Rajnapartra, a túlsó part már Ludwigshafen...
 Aztán jött még egy kattintás, nyílt nap, február 20., valami csoda folytán Levi is, én is szabadságon leszünk aznap...

 Ijesztő közelségbe került az álmom, pedig pár hete tettem le róla. Merthogy ugye 4 gyereket szeretnénk, 4 gyerek mellett meg a 24 órás, 7/7 ügyelet nem egy könnyű feladat... De egyelőre nincs 4 gyerekünk... :)
 Viszont a németem sem alkalmas egy FŐISKOLAI oktatáshoz! Igaz, addig van még 8 hónapom...

Szóval kavarognak bennem a gondolatok, és nem tudom, hogy mi legyen, nem vagyok én ilyen bátor! :) Sőt... Eléggé besz.ri vagyok, ha a németországi boldogulásomról van szó... Nem tudom, nem tudom, nem tuuuuudooooom... :) Mindenesetre a nyílt napra elmegyünk... Aztán majd meglátjuk, mire vagyok elég. Az se gond, ha csúszik az egész 1 évet, legalább TUDOM, hogy VAN ilyen... :)

2013. február 2., szombat

Bulizni szeretnék. Úgy igazán! Érezni akarom a hangos zenét az összes sejtemben, villózó fények közepette, felszabadultan táncolni, borozni, Martinizni, kiereszteni a gőzt, barátnővel felszabadultan vihogni... Kikapcsolni...

De Nettusom éppen nem alkoholizálhat (nem, nem kismama :) ), Timike két hete szült, Levi nem annyira partyarc... ;( nem tudom, hogy fog így szegény Ercsi bulizni...?! :( :))) (még a márciusi koncert is kérdéses... :((( )

2013. február 1., péntek

Nagycsoport

Lillcám mától nagycsoportos... Januártól az ötből KETTŐ óvónéni elment, most éppen nincs is vezető óvónénijük, átszervezték a dolgokat, és Lilu nagycsoportos lett. Sok változást ez nem fog okozni, a tudaton kívül, és azon kívül, hogy másik szobában fog enni, és a másik ajtón kell elhoznom délutánonként. A nap nagy részét együtt tölti a két csoport, de, gondolom, a nagyokra jobban odafigyelnek, hogy márpedig foglalkozás van, komolyabb dolgokat fognak kreatívkodni, ha esemény van, ő is fog végre énekelni a többiekkel. (Télapókor eléggé kiakadtam, hogy a nagycsoportosok előadtak egy komplett jelenetet, a kicsik meg csoportkén énekeltek egy éneket a Télapónak, és ennyi. Mint utóbb kiderült, megkérdezték a kicsiket, hogy ki akar énekelni, és kb senki nem akart, a lányom sem, gondolom győzött nála a csordaszellem...)

 Eddig is sokszor rácsodálkoztam már, hogy milyen nagy lett, mindjárt ÖT ÉVES (meg arra is rá szoktam csodálkozni minden nap, hogy milyen gyönyörű... ;) ), de most már az oviban is "nagy". Tényleg nagy! Igazán nagy! Érdeklik a betűk, megkér minket, hogy ezt-azt írjunk le neki, ő meg átmásolja a papírra, egyre kevesebb hibával, bár, még mindig hajlamos tükörírással írni... :) Rákapott a számolásra is, 17-ig tökéletesen számol, aztán 20-tól 27-ig is, éppencsak az nem jut SOHA eszébe, hogy a 17 után a 18 jön.. :) Mikor kicsi volt, és tanulta a számokat, akkor is a a 7-nél voltak gondjai, előfordult, hogy a 7 után az 5 jött, mert, gondolom, a fejében kimondva a "négy" és a "hét" nagyon hasonló, és megzavarja... :)

 Ezer éve nem alszik délutánonként, ezért estére csúnyán felpörög, egyszerűen képtelen nyugton maradni, táncol, pörög, futkározik, énekel, beszél, beszél, és BESZÉÉÉÉL... :)) És persze ezáltal Danit is felpörgeti...
 Mostanában rákapott arra, hogy meséljek neki arról, mikor kicsi voltam. ("Most azt mond, mikor a házadban laktál!"-"itt? hiszen ez a házam! :-O"-"neeeem!! mikor a házadban laktál! A Mamival meg a Papival meg a KisAtival!") Míg nem kérte, sokat gondolkodtam, hogy mit is fogok majd mesélni, ha egyszer ideérünk, de nem jutott eszembe semmi. Viszont most, hogy élesben is felmerült a dolog, nagyon jól megy! :) Neki az is érdekes, hogy óra volt a jelem az oviban, hogy a Mami a bicaj pedálján állva szállított oviba, hogy mikor nagy hó volt, szánkóval lehúzott a lépcsőn, hogy  mackómat bebújtattam a kabátomba, hogy meg ne fázzon... :) Tegnap este Berci cicáról kért, hogy meséljek... :) Olyan jó, hogy ő is ismeri Bercit, pedig soha nem is találkoztak... De azt is tudja, hogy Berci "szólt", hogy a pocakomban van... :)
 Az esti éneklés, beszélgetés, vagy "Anya kicsi volt" után még jót beszélgetnek Danival ("Dani, játsszuk azt, hogy ki teszi le előbb a fejét!"-Dani feje csapódik a matrachoz-"De ne ííígy!! Várj meg engem is!!!"), ha Dani nagyot aludt délután, akkor ő még magyaráz, próbálkozik, kijárkál, Lilu meg alszik, és nem zavarja SEMMI. Sem sírás, sem hangos beszéd, SEMMI, ő alszik, ágyút lehetne mellette robbantani...

 A múltkor magyarázott, hogy neki 3 neve is van. Az egyik a Lilla, aztán a Lilu, és, amikor kicsi volt, és a pocakomban lakott még, akkor meg úgy hívtam hogy... hogy... NOKEDLI! Nagyon jót nevettem rajta, ugyanis NEM "Nokedli"-nek hívtam, hanem Csipetkének... :)))
 Imádom a beszólásait, pl, mikor közölte, hogy "Anya, fázik a testem!", vagy amikor magyaráz, és tudálékosan hozzámondja, hogy "nézd...", és közben a kezével is gesztikulál.

 Igazán nagyon LÁNY. Kér a szájfényemből, figyel, mikor sminkelek, ovi után rohan a szobájába, felvesz egy harisnyát, egy szoknyát, és máris jobban érzi magát.