2013. január 28., hétfő

A legnépszerőbb bejegyzések remek vázlatot adnak:

-még mindig a 50kg-s bejegyzésem a legnépszerűbb, és azóta se voltam újra 50... :( Érdekes amúgy, hogy Anyusom, mióta nálunk van, és azt eszi, amit mi, azt csinálja, amit eddig én, fogyott, nem is keveset... Szóval így már talán annyira nem is furcsa, hogy nem hízok... A legrosszabb egyébként a 46-47 kg-ban az, hogy mindig FÁZOK!!! A csontok nem melegítenek... :(

-2. helyezet a tesók veszekedéséről szólt. Lilu már egyáltalán nem _gonosz_ Danival, mostanában nagyon jókat bandáznak együtt, egyre többet játszanak egymással. Legtöbbször persze őrültködés lesz a dologból, de nem panaszkodok!

-a 3. bejegyzés arról szólt, hogy 24 óráig azt hittük, hogy gyarapodik a család. Nos, közösen úgy döntöttünk, hogy a MiniCsapók érkezését bizonytalan ideig napoljuk... Eleinte cseppet magamba fordultam a döntésünktől, mert az eredeti terv(em) szerint a 30. szülinapomon akartam szülni (jövő május), és már láttam magamat idén karácsonykor pocakosan a karácsonyfa mellett... De újraterveztünk. Igyekeztem meglátni ennek is a szépségeit, így idén akár KÉT Sunrise Avenue koncertre is el tudnék menni (a márciusi eddig is elég esélyes volt, nemrég meg kiderült, hogy októberben ismét Ulmban lépnek fel). Illetve, Dani ősszel kezdi az ovit, így lesz heti 2-3 hétköznapom, amikor EGYEDÜL leszek itthon, azt csinálhatok, amit akarok... :) Már a gondolat is furcsa... :)

- a munkámról írtam abban a posztban, ami a 4. legolvasottabb. A munkámról most is sokat tudnék írni. Igazából szeretem, szeretek ott lenni, csak... :( Egyrészt tipikusan "teljesítsd a lehetetlent, és a főnök felveszi a napi teendőid közé" (a francnak vagyok ennyire jó?! :D), másrészt folyamatosan cserélődnek az emberek... Az a srác, akivel a konyhában dolgoztam elment Lettországba, orvosi egyetemre... A kedvenc pincérem áprilisig marad... A váltótársam is erőteljesen gondolkodik azon, hogy keres másik helyet...
 Az a csapat (pincérlány+bárpultos), akikkel kedden vagyok, kikészítenek... Nincs velük semmi gond, úgy igazából, leszámítva, hogy a muszájon kívül SEMMIT nem beszélnek velem. Nem tudom, hogy azért-e mert én csak a konyhás vagyok, vagy a nyelvi hiányosságaim miatt, mindenesetre elég pocsék úgy 6-6,5 órát eltölteni, hogy nincs kivel csevegni... :( A főnökeim amúgy nagyon jó fejek, bár elég egyértelmű köztük a leosztás, melyikük a "jó zsaru" és melyikük a "rossz zsaru" :) Szerencsére a "jó zsaru"-val több időt töltök... :)

- - - - - - - 

Gyerekek nőnek okosodnak... :) Dani nagyon szépen, választékosan beszél, ok-okozat, feltételes mód, múlt idő, jövő idő, minden szuperül megy. A -val -vel még mindig nem hasonul, simán csak a szavak mögé dobja (pl "kanálval"). A kedvenc színe a "hőd" volt, ami mostanra már tökéletes "zöld"-nek ejtődik. Majdnem el is sírtam magam, mikor először meghallottam... Olyan fura, ahogy zárulnak le a korszakok... :( A ceruzát, ollót még mindig nem tudja rendesen tartani... :)

 Lillcám néha olyan, mint egy kiskamasz. Nem is értem a dolgot, azt hittem, a kamaszkor csak kamaszkorban jön, nem 5 éves kor előtt! :)  Igazából érthető a lázadása, ő kap most belőlünk, a szüleiből, a legkevesebbet. :( Dani egész délelőtt Mamizik, én is, Levi is dolgozunk (ha szerencsénk van, akkor Levi legalább este hazajön, és nincs országhatáron túl...), délután már sokan vagyunk, ő sosincs CSAK velünk. Együtt (4-en) is ritkán vagyunk, arra már igazán nincs most lehetőség, hogy csak őt vigyük valahova... :(

 Levi most éppen itthon tartózkodik, de ez csak múló állapot. Februárban megy egy hétre Írországba, utána egy hét szabi (!!! 19 napja maradt tavalyról... +hihetetlen csodamód ÉN IS pont azon a héten leszek szabadságon! El se hiszem, hogy ilyen van... :D), majd 2 hét KÍNA. És ebbe a 2 hétbe beleesik kisDani 3. szülinapja... :( Tavaly Lilu szülinapján volt Kínában (az 5. házassági évfordulónkat Írországban töltötte...), most Danién... :( Ráadásul én is dolgozok aznap, nem fogom tudni a kis puha arcocskáját 10:54-kor megpuszilgatni... :( (Daniét, nem Leviét... :D) Daninak valószínű teljesen mindegy, fogalma sem lenne, ha nem mondanám, hogy aznap van a szülinapja, de akkor is sz.r ez így... :( Remélem, a nyarunk nyugisabb lesz!

Én, ha nem dolgozok, mostanában horgolok. Ami így nagyon nagyképűen hangzott :D A valóság úgy néz ki, hogy horgolok valamit 1-1,5 napig, teljes pörgéssel, aztán teljesen máshogy néz ki, mint ahogyan ki kellene néznie, úgyhogy lebontom, újrapróbálom, másikat kezdek, azt is visszabontom, újrakezdem... De nem adom fel! Két napja azt hiszem, ráéreztem végre arra, amire akartam, úgyhogy talán lassan el is készül az első "valami", amivel próbálkozok napok/hetek óta... :)

Ja?! És nem csak nem írok, fényképek sem nagyon készültek mostanában... :-S

2013. január 18., péntek

Babalátogatóban

Reggel már nagyon nem bírtam magammal, muszáj volt minél előbb átmennem Timiékhez! :) (a kórház kb egy percre van tőlünk, gyalog ;) )
Kicsi Tündérlány aludt. És végig is aludta az egész látogatásomat... Sasa reménykedve mondta, hogy reméli, mindig ilyen jó alvó lesz Szamira. Felvilágosítottam, hogy 99%, hogy kinövi... :)
Mikor ébredezett, beszéltem hozzá, kértem, hogy keljen fel, mert mennem kell, erre legörbült a szája, gyorsan megnyugtattam, hogy ne aggódjon, visszajövök majd Liluval, akkor meg mosolygott! :) nagyon jól jött ki, főleg, hogy ezt így 2x is megcsinálta... :)))
Egy picit azért muszáj volt felvennem az alvó Minikét. Meg KELLETT fognom! :) olyan pici! Olyan könnyű! Olyan kis szép! :)

Estefelé Liluval akartam átmenni, kettesben. Dani nézett rám, a hatalmas barna szemeivel... "Én is mehetek menénézni a Szamiját?"-"szeretnél jönni?"-"IDEEEN!!!" Megbeszéltük, hogy nem kiabál, nem futkározik, és akkor jöhet. Olyan édes volt, úgy örült! <3
Mind a két csibémnek nagyon tetszett a baba, Lilu csak állt mellette, és simogatta... Olyan gyengéden nézett rá... Daninak is tetszett, de neki izgalmasabb volt az új hely, a hó, meg úgy kb minden más... :)
Láttam Lilun, hogy ő még nagyon maradna, de Dani azért még kicsi az ilyenhez, úgyhogy megígértem Lillcának, hogy ma is bemegyünk, ovi után. Talán szerencsénk lesz végre, és ébren lesz Szamira... ;)



2013. január 16., szerda

Szamira Zoé

Timike, Sasa... Sok szeretettel gratulálunk Nektek!! :)

Tegnap délután átjöttek Timikéék. Timi a 37. héten jár(t), gondoltam jó lenne még egy utolsó hajigazítás Daninak is, nekem is, mielőtt a kisasszonyka megszületik. Azért azt egyikünk sem gondolta, hogy ENNYIRE az utolsó pillanatban találkozunk! :) Egész este beszélgettünk, hogy vajon mikor fog megszületni, vajon megvárja-e Sasa február 17-i születésnapját? (az én fejemben a február 6, vagy 9 mozgott főként, a barátnőim lányai születtek ezeken a napokon, három éve...) Kész van-e már a kórházi pakk? Izgul-e? Megnéztük a 4D-s ultrahangfelvételt is...
 Búcsúzóul még odaadtam a mellszívót, majd elköszöntünk. Este 7 volt ekkor.

Éjfélkor csörgött a telefonom, már aludtam, láttam, hogy Timike az. "Mi lehet olyan fontos, amit itt felejtettek, hogy ILYENKOR telefonál??" Ez volt az első, ami átszaladt a fejemen. :) Felvettem, Timike közölte, hogy elment a magzatvíz... :))))) Na, el is tűnt az álom rögtön a szememből! :)))) Teljesen felpörögtem, beküldtem őket a kórházba ( :) ), és persze alig bírtam aludni, egészen hajnali 2-ig, amikor Sasa megírta, hogy bár elindult Szamira, de még nem jön, őt hazaküldték, Timike a kórházban maradt.

Napközben szegényeket folyton zaklattam az SMS-eimmmel (na jó... "csak" kb 4x írtam... :) ),  Nettussal chaten együtt izgultunk, hogy mikor jön már végre A HÍR? 5 körül azon beszélgettünk, hogy az vajon hír-e, hogy Sasa kivételesen nem reagál? Úgy döntöttünk, hogy hír. :) Igazunk is lett, este 6-kor csipogott a telefonom, megérkezett Szamira... :)

Nagyon várom már, hogy holnap bemehessek a lányokhoz, és babázhassak! :) Olyan izgatott vagyok... :)

2013. január 6., vasárnap

Az ország lánya, meg a haja

(a lánynak, nem az országnak :) )

Az ország lánya napok óta egy táblával (ami amúgy a laptopja) sétálgat a lakásban, és percenként közli velünk, hogy ő az "ország lánya". Megkérdeztem, hogy ugyanmár melyiké? Spanyolországot mondta. A dolga pedig az, hogy figyelnie kell, hogy mindenhol minden rendben van-e, nem csak Spanyolországban, hanem a többi országban is. Szóval ilyen fontos lányom van nekem... :) Ja?! Bocsi... nem is az ÉN lányom, hanem az ország lánya, ugye...

- - - - -

Karácsonykor megpróbáltam beloknisítani a haját. Este felcsavartam egy zoknigyűrűre, bevizeztük persze előtte, így volt másnap délután 3-ig. Amikor kibontottam, egész jó loknis volt. Lementek Julcsiékkal sétálni, mire hazajöttek, szögegyenes volt a haja... Megpróbáltam a hajvasalóra rácsavarni, de azt is kidobta magából... Úgyhogy maradt a szarvacskás megoldás, de az már csak szilveszterkor volt megvalósítható. Szilveszterkor amúgy egy lepkét is pingáltam az arcára, nem lett tökéletes, de neki nagyon tetszett... :)



Az előbb, hajmosás után, az EGÉSZ haja csupa fürt volt. Hiába próbáltam óvatosan megszárítani, nem fésülni, megemelve a tincseket, az eredmény szögegyenes lett... :) Erős haja van, az már biztos... :)

2013. január 5., szombat

Reggel Dani bejött a szobánkba, kereste Apáját. Mondtam, hogy Julcsiékat vitte az állomásra, bújjon mellém. És mellémbújt... Úgy, mint amikor icike-picike volt... A kezem a nyaka alatt, a térdem fel volt húzva, ő meg abba a picike kis fészekbe volt bekuckózva. Addig dugta közelebb a buksiját az enyémhez, míg az orrom hozzáért a pihepuha arcához... És hagyta, hogy öleljem, és ő is ölelt... És így aludtunk még vagy két órát... És reggel, mikor felébredt, ENGEM keresett végre... Annyira nagyon jó volt! Úgy hiányzott ez már! Olyan régen bújtunk már így... Olyan nagyfiú lett már... ( :( )

(szilveszteri kép, McQueen van az arcán)


Levi nem sokkal később elindult Kínába, hármasban maradtunk, két hét után először. Fura volt a csend, de a legfurább az, hogy a gyerekek nem pörögtek ezer százalékon, hanem teljesen nyugodtan eljátszottak egymással, vita is alig volt, a világon semmi gond nem volt velük. Kb két hét óta először... :)

(jövök majd a szilveszterrel is... :$ :) )