2012. november 24., szombat

Lilut tegnap vissza kellett vinnem a doktornőhöz... Félelmetesen köhögött. Csütörtök este már annyira, hogy szegénykém kétszer hányt is :( Mindemellett az elmúlt pár napban 3x vérzett az orra.
 Szóval tegnap újra meglátogattuk a doktornőt, torka szörnyű, antibiotikum neki is. Amint kiléptünk az ajtón, éreztem, hogy megfájdul a torkom. Úgyhogy tegnap már 2 Aspirin+C-t meg kellett innom. Levi meg tegnap este ért haza a 1,5 hetes írországi kiküldetéséből. (Olyan édes volt, ahogy megölelt, és mondta, hogy hetek óta nem fogott embert... :) )

 Holnap hajnalban meg indul a vonatunk Győrbe! Én meg még neki se álltam csomagolni, nem igazán van kedvem kikelni az ágyamból.. :( Mondjuk lehet, hogy a legjobb hely, ahol betegeskedhetek, az a szüleim háza, egyedül... :)

 Keddtől viszont muszáj igazán jól lennem, mert dolgaim vannak! Vár rám a kineziológus, és az okmányiroda, utána meg a barátnőim! :)

 Sajnos a győri karácsonyi vásár csak a visszajövetelünk után nyílik meg, arról lemaradok, pedig nagyon jó lett volna 6 év után újra látni! :(

 Szóval kéne egy kis gyógyerő, gyógyvudu, hogy holnap reggel fél 5 körül frissen-fitten-kipihenten fel tudjak kelni, és túléljem a vonatutat... Lilunak is küldhettek, ha már egyszer jönnek a gyógyerők... ;)

2012. november 18., vasárnap

Karácsonyi tervező

Olyan sok karácsonyi tervezőt láttam már, és tetszettek is, csak... vagy angolul voltak, vagy nem volt elég nekem való, vagy túl som olyan volt benne, ami engem nem érdeket, vagy éppen hiányoztak belőle olyan dolgok, amik nekem kellettek volna. Úgyhogy úgy döntöttem, készítek egy sajátot.
A múlt héten ezen ügyködtem, fogadjátok sok szeretettel:


Letölthető: ITT(link)



(a tervező alján linkelt blog még nem lendült be igazán, de ezt, a "babásat" nem akartam ráírni... :) Ez meg majd talán megfelelő ösztönzés lesz arra, hogy ne hanyagoljam el azt a blogot (se) )

Találtok benne novemberi és decemberi naptárt, lakás dekorációhoz emlékeztetőt, saját készítésű ajándékokhoz listát, sima ajándéklistát, átnézendő listát, (kettőt is, az egyiken az általunk "el szokott felejtődni"-kategóriás dolgokkal ),  sütitervezőt (a különleges hozzávalók alatt nem a flambírozott fókamellre gondoltam, hanem a "nem mindig van otthon" típusúakra ;) ), vendéglistát és címlistát.

Nyomtatható, színezhető... ;)

2012. november 16., péntek

...és ismét minden forgatókönyv szerinti... 3 nappal a játszóház után jöttek is a tünetek... Estére Lilu nyűgös volt, és könnyezett a szeme. Csütörtökön már nem is ment oviba, és én is köhögni kezdtem. Aznap este Daninak 38,9 volt a láza, más tünete aranyomnak nem nagyon volt, de azért akkoris, na... :-S

 Csütörtökre mini baba-mama találkozót terveztünk tartani nálunk, de le kellett mondanom. Mint kiderült a 3 anyukából háromnak van valami felsőlégúti nyavajája... Úgyhogy ők is lemondták volna, ha én nem. :(

 Úgyhogy ma meglátogattuk a doktornénit. Merész voltam, és nem kértem időpontot. Egyrészt nem szeretek telefonálni, Levit meg nem akartam megkérni Írországban, másrészt meg úgyis minden alkalommal órákat vártunk időponttal, úgy döntöttem, most odamegyünk a délutáni nyitásra, hátha jobban járunk. Az asszisztensnek mondtam, hogy időpontom nincs, csak két beteg gyerekem, ő meg mosolyogva közölte, hogy ha nincs időpontom, akkor biztos időm van... Kössssssz.... De kivételesen olyan hamar végeztünk, mint még soha! Lilunak vettek torokváladékot, komolyan mondom, ez a lány egy hős! :-O Rendesen ledugták a torkán a "fülpiszkálót", bokákolt is szegényem, de egy könnycsepp, nyüssz, semmi! :-O (a füllyukasztását se fogom soha elfelejteni... Alig múlt két éves, mikor azt is egy hang nélkül tűrte, a másodiknak lyukasztott fülét ő tartotta oda, utána meg közölte, hogy "Liluka szép lett! Lilukának van fülbevalója!" :) ) A tenyésztés negatív lett, de amúgy piros a torka, és kötőhártyagyulladása van....

 Danit nem kínozta torokváladékkal, a torka és a füle pirosságából kiindulva ő automatikusan antibiotikumot kapott...

 Azt említettem, hogy én meg köhögök? Aspirin+C-n élek két napja... És azt mondtam, hogy Levi Írországban van? És azt, hogy a gyerekeim SEMMIT nem hagynak, hogy Anyukám csináljon velük? Nem törölheti meg az orrukat, nem foghatja az utcán a kezüket, nem viheti be nekik a teájukat... :( Nagyon lázadnak szegénykém ellen... :( (de csak akkor, ha itthon vagyok. Pontosabban Dani csak akkor, Lilu sajnos néha akkor is, ha kettesben vannak. Pl egyszer közölte vele, hogy ő nem az ő anyukája, ezért nem is hallgat rá... :( )

De, hogy valami jót is írjak, olyan csoda méteráru piac volt a városban, hogy csak csorgattam a nyálam... :) Meg KELL tanulnom rendesen varrni!!!!! :))))

2012. november 15., csütörtök

Vasárnap végre ismét eljutottunk a játszóházba, kivételesen mindenki itthon volt... Nagyon jó kis délután volt, bár megint elkiabáltam a dolgokat... Már ott voltunk egy ideje, mikor mondtam Levinek, hogy milyen furcsa, itt van ennyi gyerek, ezer veszélylehetőség, és mégsem folyik a vér, nem sír senki. 10 percen belül Lilu repült egyet az ugrálóvárban, ráesett a nyakára, majd Dani gondolta úgy, hogy nekifutásból jön ki ugyanabból az ugrálóvárból, ő izomból fenékre ült...





Én továbbra is hurkalé vagyok, egy csúszdán se merek lecsúszni... :( Nem tudom, hogy mi ütött belém, de mióta Lilu megvan, félek minden ilyentől, még a hintán is szédülök. :( Pedig Lilu előtt minden "hánytatóra" szívesen felültem, nem féltem semmitől.

Hétfőn Martin napi lámpás felvonuláson voltunk az ovival. Bár Levinek pont hétfőn kellett volna elutaznia, sikerült rábeszélnem, hogy csak kedden induljon. Ő is szívesen maradt, idén nem tudtunk eddig egy ovis eseményre sem elmenni... :( Ez volt az első.
Kicsit kiakadtam, hogy a kicsi csoport nem adott elő semmit... :-O Szegénykéim csak álltak hátul, és hallgatták a nagyok műsorát. :( Ezt nagyon nem így kellett volna megszervezni!

Lilu régi barátnői most is ott voltak... Én meg olyan kis dinka vagyok, hogy majdnem elbőgtem magam rajta... :) Meg azon is, hogy Lili és Franziska hogy vigyázott Lilura. Végig fogták a kezét, amíg lementünk a partra a lámpásokkal, ha az egyiknek valami dolga volt, rábízta Lilut a másikra. 99%, hogy ugyanabba az iskolába fog Lilu is járni, amibe a lányok, ők akkor lesznek negyedikesek, mikor Lillca elsős, és minden negyedikes kap pártfogoltat az elsősök közül... :) Azt hiszem, nem kérdés, hogy ki lesz Lilinek és Franziskának az elsőse... ;)



(jó képet sajnos nem sikerült róluk csinálnom... :( )

Közben Levi ismét Írországban, jövő hét végén jön csak haza... Együtt töltünk egy napot, majd Anyusom és én vonatra szállunk, és vár ránk néhány napra Magyarország! :) Unatkozni és pihenni megint nem fogok, de szerintem Levi sem, a két gyerekkel... :)
Mire visszaérünk, itt az Advent, és lassan a karácsony is. Karácsonyra kapunk két extra "gyereket", Matyi és Julcsi nálunk töltik az ünnepeket! Nagyon várom őket! Olyan jó lesz ennyien lenni, szép ruhában körbeállni a karácsonyfát, süthetek rengeteg sütit, dekorálhatok... :) Ezzel kapcsolatban (=karácsonyi készülődés) van nektek egy meglepetésem, kicsit még csinosítok rajta, remélem, szeretni fogjátok... ;)


2012. november 5., hétfő

Nehéz téma...

nekem legalábbis biztos. Valahogy könnyebben viseltem volna, ha Lilu a babák pocakba kerüléséről, és onnan való kijövetelükről kérdez, de ez a téma még várat magára.

 Tudtam, hogy előbb utóbb felmerül a dolog, mégsem voltam rá felkészülve. Talán mert az én fejemben is tabu, és felfoghatatlan a téma, így igyekszem nem is nagyon gondolkodni rajta, elfogadom, mert ez az élet rendje, de... de kb ennyi. Én magam sem tudom, hogy mit hiszek, hol ezt, hol azt, így meg nehéz meggyőződéssel beszélnem a négyésfélévesemnek.

 Levi nagymamája még áprilisban meghalt. Akkor nem beszéltünk a gyerekeknek erről.  Nem voltunk napi kapcsolatban, egész élete során 4X találkozott kb vele. Úgy gondoltuk, megvárjuk, amíg kérdez, direktbe nem toljuk az arcába a témát.
 És a kérdés eljött a múlt héten. Szeretne találkozni a Zsuzsa Dédivel, mikor megyünk hozzá? Mondtuk neki, hogy már nem tudunk vele találkozni... És persze záporoztak a kérdések, hogy hol van? Hogy ment oda? Ő is oda akar menni! Nem akarja, hogy mi öregek legyünk! És Ő találkozni AKAR a Zsuzsa Dédiveeeel! :( Épp aznap délelőtt néztek Levivel valami mesét, tán a Kungfu Pandát, amiben a teknős elvonult, és "elfújta a szél" a levelekkel együtt, Levi így próbálta neki elmesélni. Mondtuk neki, hogy a csillagok között van. Meg azt is, hogy bármikor, ha gondol rá, akkor velünk van. Ha becsukja a szemét, és elképzeli, hogy milyen volt, mikor nála voltunk, akkor láthatja.

 Rajzolt neki... Gyertyát is gyújtottunk... Aztán hajtogattunk 4 papírhajót, és este levittük a Rajna partra, tettünk bele mécseseket, és vízre tettük mind a négy kishajót. Igazán megható volt... Főleg, mert Levi nem jár temetőbe, soha nem jött ki velünk, mikor családilag november elsején kivonultunk. Nem is volt tőle elragadtatva a családom, de megértem Levit. Egyrészt senkije nem halt még meg, aki IGAZÁN közel állt volna hozzá, Zsuzsa Mami volt az első, másrészt meg igaza van abban, hogy nem kell ahhoz temetőbe járni, hogy gondoljunk a szeretteinkre, vagy akár, hogy gyertyát gyújtsunk nekik. Saját Halottak Napját gyártottunk, amit október 30-án tartottunk, de lehet, hogy fogunk még novemberben, márciusban, akármikor...

 Lilu egyébként aznap is, és még másnap is sokszor elszontyolodott, és mondta, hogy szeretne találkozni a Zsuzsa Dédivel... :( De két nap után túllépett a dolgon, gondolom csak egy kis időre... Rajzok még biztos fognak készülni neki... :)