2012. október 22., hétfő

"Ezt nem hiszem el..."

-Szeptember 10. : Levi és Nettus megbeszélik, hogy meglepnek A Koncerttel

-Szeptember 15. : Levi utánanéz mindennek, hotel, vonat, koncertjegy, Nettus el tud-e szabadulni, stb.

- Szeptember 20. : Levinek küldök egy emilt, amiben leírom neki, hogy milyen jó lenne, Neu Ulmban koncerteznem Nettussal, küldök neki linket a jegyvásárlásról, a hotelről, a vonatról...

- Szeptember 21. : Levi megvesz minden jegyet, tökéletesen függetlenül az én emilemtől...

- Október 13. : Szomorkodva írom Julifernek, hogy vasárnap lesz a Sunrise Avenue koncert, alig 3 órányira tőlünk, és én persze nem megyek... :(

-Október 20. szombat: Főnököm ír SMS-t, hogy ne menjek vasárnap dolgozni, mert túl sok embert szervezett be... Jól elkenődök, hogy akkor mégsem vagyok olyan jó? Inkább ENGEM tart parkolópályán?! :((

--------

-Október 21. reggel 9 óra: felébredtem... Nagy sóhaj közepette jutott eszembe, hogy ma van a koncert... Kávé, csengetnek... ("Ki a t.köm az VASÁRNAP reggel?! Ilyenkor posta se jár!") Szóltam Levinek, ő meg olyan izén válaszolt, hogy "jól van, csöngettek..." Persze kíváncsi voltam, hogy ki az ilyenkor és mit akar?! Nettusék voltak... Rohangáltak a fejemben a gondolatok, hogy megbeszéltem volna velük valamit, csak elfelejtettem volna?!

 De nem...

 Bejöttek nagy vigyorogva, Levi kezébe adtak egy borítékot, Levi meg a kezembe nyomta, és közölte, hogy van 40 percem csomagolni, 11 után indul a vonatunk Nettussal, jó koncertezést nekünk estére... :-O :)))))))) Fülig ért a szám!!!! Hát mégis elmehetek?! Hát mégis megyek? Hát OTT LESZEK???? :)))))) Ott leszÜNK??


(ezért nem kellettem vasárnapra a kávéházba? ;) És hétfőn?! Levi megnyugtatott, hogy a hétfő is le van zsírozva, Julia tud mindent. )

Összecsomagoltam, remegő kézzel persze, és azt hajtogatva, hogy "ezt nem hiszem el... ezt nem hiszem el...", majd Roli kivitt minket az állomásra.

Néhány óra vonaton csacsogás után már ott is voltunk Ulmban...


Imádom Ulmot... Egyszer ezer éve jártunk már ott Levivel, ő dolgozott, én meg az egész napot azzal töltöttem, hogy ültem a katedrális előtt, és gyönyörködtem benne... Azóta szeretnék visszamenni, és most megint ott voltam! :)

Kerestünk egy buszt, elmentünk a szállásunkig. Levi nem kispályázott, Dunára néző szobát kaptunk. :) A Duna még csak hagyján, de ott volt a katedrális is! (Mondjuk én a Dunának is nagyon örültem! Nem láttam már fél éve... :( )



Némi szöszmötölés, és melegebb ruhába öltözés után elindultunk felfedezni a várost. A Duna a választóvonal, a katedrális felőli rész Ulm, az még Baden Württemberg (tartomány), a hotel (és a koncert) már Neu Ulm-ban van, az meg már Bayern. Ulm jobban vonzott minket, oda mentünk.






Néhány óra csavargás, és a Mekiben eltöltött ebéd (uzsonna? vacsora?) után visszamentünk a hotelbe készülődni.

Nem mondom, hogy pikkpakk összekaptuk magunkat, még térképet is kellett tanulmányoznom, +ki kellett derítenem, hogy milyen busz visz minket a Ratiopharm Arénába?!



Kiderítettem, odataláltunk, nagyon sokan voltak... Gyors pólóvásárlás, én némi ital után már csak a bandára vártunk...


Az előzenekar után volt némi vitánk egy csoporttal, de nem vészes. Csakazértis előrébb mentünk, és jó volt! :)

A koncert 8-kor kezdődött, de a lényegre 9-ig kellett várnunk. Onnan viszont a fergeteges bulizásé, csápolásé, ugrálásé, éneklésé volt a főszerep!

Nagyon jól éreztük magunkat! Isteni hangja van még mindig Samunak... :)



A buli után inkább a sétát választottuk a buszozás helyett. Bár semmi nem indokolta, átsétáltunk megint Ulmba, beszélgettünk, nevetgéltünk. Eltévedtünk... :D Vagy inkább sétáltunk egy nagyot... :) Nem volt egyszerű mutatvány hajnali fél 2-kor ennivalót szereznem, de megoldottuk!

Mikor visszaértünk a hotelhez, hallottuk, hogy egy csapat hangosan beszélget a bejárat előtt. Meg is állapítottuk, hogy nem csak mi érezzük jól magunkat... :) Aztán megláttuk a csapatot...


A hotel, a MI HOTELÜNK előtt állt a Sunrise Avenue frontembere, az előzenekar frontembere, és még egy csomó zenekari fazon, néhány hölgyeménnyel...

A mi hotelünk előtt... 

Jött az aznapi szokásos "ezt nem hiszem el... ezt nem hiszem el...." :)))))

Szende tinédzserként viselkedtünk, csak bámultunk, és vihogtunk. Angolul persze egyikünk sem tud... :( Finnül még annyit se... (ez nem igaz, én tudok néhány szót, és egy gyerekdalt is félig :D) Úgyhogy csak álltunk, és hallgattuk, ahogy Samu beszél, és beszél, és beszél... Kb annyit beszél, ha nem többet, mint Levi :)))) És nagyon magas! :)))

Mikor körbeadta a lányok között a whiskey-ét, nekünk is odakínálta...

Alig vártuk, hogy egy kicsit ne ő beszéljen már végre, mert egy kör közepén álló valakihez azért mégse megyünk oda, hogy adjon már autogrammot, meg szeretnénk egy fotót is... :$ :)

Ez a pillanat is eljött végre, és mi is összeszedtük az összes létező bátorságunkat, és odamentünk... Persze a körülötte ácsorgó lányok nem örültek nekünk, de az egyik adott tollat, a másik meg elkészítette a tegnapi nap fénypont képét, a két vihogó tinédzserről, és Samuról...


Ezek után már végre nyugodtan fel tudtunk menni a szobánkba... :)

Ma délelőtt ismét átmentünk Ulmba, nagyon rossz idő volt, hideg is, esős is, de azért nagyon jól éreztük magunkat.


Este 7-re értem haza, fáradtan, telistete élményekkel...

Köszönöm Nettus, hogy elkísértél!

Köszönöm, Kicsim, hogy megszervezted!!!!!! 










2012. október 14., vasárnap

Lilu beszól

Tegnap, a délutáni "alvás" során épp Danival káráltam, fenyegettem... Mikor végeztem, Lilu rámnézett, roppant tudálékos fejjel:
-Anya, tudom, hogy ez rám is vonatkozik!

- - - - - - - - - - - - 

Lilu két emberkét mutatott Maminak, hogy válasszon. Mami kiválasztotta a rózsaszínt, majd cseppnyi gondolkodás után mégis inkább a kéket szerette volna...
L: - Mami, most már ne variáljál! (csípőre tett kézzel, összeráncolt homlokkal, természetesen..)

- - - - - - - - - - - - 

Belerúgott valamibe, majd nyávogva-vinnyogva jött hozzám, hogy elmesélje mi történt
L: - Belerúgtam a **cibaaaaa.... 
E: -MIBE?
L: - **cibaaaa...
E: - Cicám... Paci? Maci? Boci?
L: - **CIIIII!!!! boci boci tarkaaaaaa...

- - - - - - - - - - - -  

2012. október 12., péntek

 Köszönöm szépen a hiányolást! :)

Nincs mostanában túl sok időm, Levi vasárnap óta megint Írországban van, én 7 napot dolgoztam egyben, ami azért elég nagy változás az eddigi "semmi / heti 1 nap"-hoz képest. De nem panaszkodok! Nagyon tetszik még mindig a munka! Anno, jó pár éve dolgoztam egy papírboltban, szuper társaságban, nagyon otthon éreztem magam, most is ugyanígy érzek... :) Elfogadják-meghallgatják-kikérik a véleményemet... Szóval tényleg nagyon jó! A héten kulcsot is kaptam, és én mentem elsőként szerdán! ;) (azt nem mondom, hogy én nyitottam, mert én csak a konyhán vagyok, ott viszont nagyrészt egyedül... )

 Csak az a furcsa, hogy reggelente 3x nem én viszem, és nem is én hozom Lilut... És Danival sem én vagyok délelőttönként... :( Rajtuk is látom, hogy furcsa ez nekik, de sajnos bele kell szoknunk! Furcsa nekik, de imádnak a Mamival lenni! Mami leül hozzájuk, és játszik velük, legóznak, autóznak, beszélgetnek... Imádom hallgatni a gyerekszobából kiszűrődő beszélgetéseiket, mikor Lilu fordít Maminak Daniból... :D

 Lilu igazán nagylány lett. Testileg is. Majdnem 16 kiló! :-O Olyan fura, hogy a madárcsontú kislányom egyre masszívabb lesz... Meg magasabb... Meg úgy amúgy is egyre nagyobb... Kicsit aggódtam érte, mert az összes barátnője átment nagycsoportba, csak ő maradt a kicsiben. (Május 1 a választónap, Lilu meg április 25.-i, a barátnői meg mind jó fél évvel idősebbek nála) De Levi beszélt az óvónőkkel, és kiderült, hogy gyakorlatilag egész nap együtt van a két csoport, Lilunak meg feladata van a kicsikkel... :) Attól is tartottam, hogy a nagycsoport 2 év-e, mert ha igen, akkor Lilu csak 7,5 évesen menne iskolába, de azt mondták, hogy nem, Lilu csak egyet fog oda járni. Hihetetlen, hogy már az iskola a téma! :-O De olyan gyorsan el fog repülni ez a két év... (mint az előző 4... )


Lilu éneke az egyik estéről:




 Dani is sokat változott. Egyrészt nagyon durva hiszti-dac korszakba léptünk, gondolom az apamentesség sem segít ebben... Ha valami nem úgy történik, ahogy azt ő szeretné, kezdődik az üvöltős hiszti, vagy a befordulás, és persze a "nemszeretlek!"... A múltkor a babakocsiban annyira befordult, hogy el is aludt... :)


Ugyanakkor, amikor éppen nem hisztis, akkor csuda jó fej! És folyton jön, és bújik, és puszil, és így szeretlek-úgy szeretlek... Tegnap a villamoson nekiállt viccelődni... Mondta, hogy azt kell mondanom, hogy "Á dehogy!" Az alábbi párbeszéd kerekedett:

-Anya, van neked óriási nagy pókhálód?
-Á dehogy!
-És van neked óriási kalapácsod?
-Á dehogy!
...

...és ezt így folytatta hosszan... :DDDD (persze ennyire nem beszél tisztán, de ezt akarta mondani :DD)

Anyukám saját bevallása szerint jól érzi magát... :) Remélem, tényleg így van! Egyelőre amúgy én is ezt látom rajta... ;)

2012. október 3., szerda

Levelek

Kettő darab kézzel írt levelet írtam ma... Az egyik 3db A4-es lap (=6 oldal), a másik 4,5 (=9 oldal) lett... :) Olyan jó volt írni őket! Mondjuk én amúgy is sokat írok még mindig kézzel, fejlett technika ide vagy oda... Listák, tervek, napló... :) és most már leveleket is! :)

Ti mikor írtatok utoljára igazi levelet? :)

2012. október 2., kedd

Kismamák figyelmébe

 Nem titok, hogy szeretnék egyszer Hebamme lenni. (védőnő és szülésznő egyben kb) Talán emiatt is húzom fel magam az újszülöttekre vonatkozó félreértéseken...

 Egyik kedves barátnőm Apukám 55. szülétesnapján hozta világra a kislányát, Bianka Diánát... :) (30-án) Az előbb beszéltünk telefonon, és mesélte, hogy az első éjjel a kicsilánnyal sírt, mert szegény csöpp sírt az éhségtől... Nagyon remélem, hogy ezt NEM egy nővérke mondta neki, hogy ezért sír a baba!

 A pár órás újszülött NEM sír azért, mert éhes!!! Annyi időre elég tápanyagtartalékkal jön a világra, ami alap-normál esetben elég neki addig (az előtej mellett persze), míg az anyuka tejtermelése beindul. Addig elég neki az a néhány CSEPP előtej is! TÉNYLEG elég!! :) Inkább azért sírnak a csóri újszülöttek, mert MINDEN megváltozott körülöttük! Eddig meleg volt, lebegés, nyugi, csend, piros... Hirtelen éles fények lettek, ruhát adtak rá, levegőt kell vennie! Meg kell küzdenie a világgal, új dolgokat érez, hangos hangokat hall! Csupa felkiáltójel és nagy betű lett a világ, ami eddig kiegyensúlyozott volt. Szerintem tök jogos, hogy kiakadnak... :)

 Szóval kedves leendő anyukák: NYUGI! Csak arra vágyik a babátok, hogy kicsit "otthon" érezze magát! Öleld meg, szorítsd magadhoz (a mellkasodhoz tudjon bújni), bugyoláld be, hogy ugyanúgy ne tudjon mozogni, mint odabent, ringasd, és csissegj neki! (azt nem mondom, hogy húzz piros sapkát a szemére... :D ezt nem próbáltam, pedig lehet működne :DDDD). Ez az ölelős módszer később is működni fog, de később már előfordul, hogy TÉNYLEG azért sír, mert éhes... ;)

"A magzat az anya méhének védelmében fejlődik, az ehhez szükséges tápanyag- és oxigénszükségletet a lepény folyamatosan biztosította, addig az újszülött a köldökzsinór átvágása után a saját szervezetére van utalva. Életfunkcióinak átállításával alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez. A köldökzsinór átvágásával megszűnik a tápanyagok beáramlása a magzatba, az ilyen irányú szükségleteit ezentúl szájon át kell megszereznie. Az érett újszülött megfelelő folyadék és tápanyag tartalékkal születik, ami átsegíti őt az első néhány napon, amíg az anya bővebb tejtermelése beindul. Ezért a születés utáni napokban a pár csepp előtej felbecsülhetetlen fontosságú. Az első szopásoknak tehát nem mennyiségi, hanem minőségi értéke van." (Forrás)