2012. szeptember 27., csütörtök

Beteges

Cseppet eltérek a vázlatomtól, mert szeretném, ha ennek is nyoma lenne...

Dani hétfőn, a délutáni alvásból krupposan kelt... Pontosan két nappal az első kruppos roham évfordulója előtt... :(

 Elvonultunk a fürdőbe, hidegvizes zuhany fullosan kinyit, próbáltam szegényt vigasztalni, de nagyon megijedt. (Komolyan nem értem, hogy tudok ilyenkor ENNYIRE nyugodt maradni?! Persze közben azon járt az agyam, hogy még jó, hogy Apusom még itt van, ha kórházba kéne rohanni, legalább van egy jogosítvánnyal rendelkező karnyújtásnyira, de szerencsére nem volt ilyenre szükség.) A hideg pára elégnek bizonyult. Megnéztem a "vész esetére" kúpot+szirupot, még mindegyiknek jó a szavatossága, de nem nagyon akarok hozzájuk nyúlni. Homogéne 9-et kapott, egy felet csak, másnap egy kis köptetőt, estére csillapítót, láza szerencsére egyik nap sem volt.

Szerdán délelőtt is aludt 2 órát, délután is, és este sem volt gond az elalvással.

 Viszont az alvókája teljesen elromlott, éjjel többször kel, tegnap már olyan fáradt voltam, hogy inkább átinvitáltam magamhoz, hogy aludjunk együtt, csak aludjunk végre. Reggel 6-kor felkeltett, hogy kér vizecskét, mert megitta, miközben tudatosult bennem, hogy tényleg, és muszáj lesz kikelnem a jó meleg ágyamból, lehányt... Szerencsére csak vízzel. Úgyhogy nem kapott vizecskét aranyom... :( (és tényleg muszáj volt kikelnem az ágyamból...) Ezután eseménytelenül telt az "éjszaka" hátralevő része (=1,5 óra), de baromi nyűgösen kelt... :( Láza még mindig nem volt, de egy negyed-fél adag szirupot adtam neki, hátha fáj valamije, bár nem panaszkodott. Elvittük Lilut oviba, boltba is mentünk, vagy a szirup, vagy a hideg-friss levegő, segített végre. Délután is aludt egy jó nagyot, a kedve is jó végre. Remélem, lassan gyógyultnak tekinthetem! :)

Levi holnap éjjel jön haza, egy hetet megtisztel minket a jelenlétével, aztán KÉT HÉT Írország, már megint... :( De lassan ennek is vége... Elméletileg novemberig kell kibírnom, hogy ilyen keveset látom... Így legyen! :)

Vendégeink

 Múlt héten csütörtökön meglátogattak a szüleim + tesókám! Gyerekeknek nem szóltam, nagyon nehéz volt, de sikerült megtartanom a titkot. Dani viszont így is kicsit beteg lett, a hét elején még Lilu is az volt. Nem tudom, hogy simán érzik-e, hogy lesz valami, vagy csak az éves kötelező szeptember végi megbetegedésük volt?!

 Volt nagy öröm, mikor meglátták a családomat... :) Olyan jó volt látni, hogy bár Dani 1 ÉVE nem látta őket személyesen, csak Skype-on, ugyanúgy örült nekik, mintha rendszeresen tartanánk a személyes kapcsolatot. :)

"Kistesómmal"

Apukámnak 30-án lesz a szülinapja, tortát sütni sajnos most nem volt időm, de csináltam neki egy máglyarakást, azzal köszöntöttük meg.



Az extra ajándéka egy szombati múzeum látogatás volt :)

Szerencsére a gyerekek is élvezték az egész napos múzeumozást. :)







Mi már voltunk itt egyszer, 1,5 éve (Dani akkor is beteg volt...) végig Apukám járt az eszembe, hogy mennyire élvezné... Igazam lett! :) 

Kedden reggel sajnos hazamentek a fiúk, nem tudtam tovább maradni, de nagyon feltöltött ez a pár nap, amíg EGYÜTT voltunk...

Lilu fényképezte... ;)

Többi kép ITT (link)




2012. szeptember 25., kedd

Vázlat

Igyekszem utolérni magam, csináltam egy kis vázlatot, hogy miről szeretnék írni, belinkelem a posztokat, ahogy elkészülök ... :)

-Dani és az ovi

-Dolgozó nő lettem

-Vendégeink

-Lilu és az ovi

- 5. HF

Dolgozó nő lettem

Kb másfél hónappal ezelőtt megláttam Lilu ovija mellett a nemsokára nyíló kávéház kirakatában egy hirdetést, miszerint "Ercsit keresünk..." :D Na jó, valójában az volt odaírva, hogy "szeret főzni? Háziasszony? Van napi szabad 5 órája? Szeretne egy kreatív csapatba tartozni? Hívjon!" A napi 5 szabad óra egy "cseppet" nehezen megvalósíthatónak tűnt elsőre, de a csillagok állása úgy hozta, hogy az is megoldódott!

Első ötlet az volt, hogy az utcánkban pont most nyílik egy bölcsi... Azt gondoltam, ezt nekünk találták ki! Nagyon örültem neki, egészen addig a pillanatig, míg nem lett honlapjuk, és nem láttam meg az árakat (link)... :-O Naggggggggggyon nagyon durva! Az egész hónap 1350 euró! (mai középárfolyamon az 382.672 forint...Jézusom, így még durvább! :-O) Annyit tuti nem fizetnek a kávéházban, meg ha fizetnének sem adnék ki ennyi pénzt bölcsire... Akkor sem, ha reggel 7-től délután 5-ig ott lehet a gyerek, és biokaját kap ebédre... (úgyse lenne ott annyit :D)
Ennyit a bölcsiről... :(

Gondoltam arra, hogy decemberig megoldjuk valahogy, aztán ovi. De... Lásd előző bejegyzés...
Ennyit az oviról... :(

Nettus persze felajánlotta, hogy segít, de... Novemberben költöznek, addig még meg lehetett volna oldani, ha Levi éppen Németországban tartózkodik, hogy ő reggel odaviszi, mi meg Liluval valahogy érte megyünk, de utána? És ha nincs itthon Levi? És miután elköltöznek Nettusék? És ha 2-ig vagyok a kávéházban, Lilu meg 14:00-kor végez? Én nem várom el Nettustól, hogy reggel 8-ra itt legyen az egy éves Jojóval, meg őt hurcibálja az én két csibémmel együtt... :(

De én dolgozni akartam!!!!! MINDENKÉPPEN!!!! :) Mert meg akarok tanulni németül, és az itthon nem nagyon megy. A pénz sem hátrányos... Ki is szerettem volna mozdulni végre már...

Valamikor itt tarthattam az agyalásban, plussz még amúgy is be voltam nem kicsit fordulva, mondhatni kezdődő(?) depresszió felé lépegettem, elég nagy lépésekben, mikor Levi úgy jött haza a másodállásából (pincérkedik...), hogy konyhai kisegítőt keresnek hozzájuk, és ő Anyumra gondolt, aki éppen munkanélküli...

Meg is volt a tökéletes megoldás! Ha Anyus (meg Apus :) ) is belemegy, akkor ez neki csak délutánonként jelentene elfoglaltságot, engem meg délelőttönként foglalna le a kávéház, Danival itthon tudna lenni délelőtt, Liluért el tudna menni 1-re, 2-re (mikor hogy), lenne társaságom is, Anyum elég jól keresne, ha Magyarországon kell elköltenie, nem itt (=itt nem kell lakbért fizetnie, max kaját, az meg nagyjából ugyanannyi, mint otthon), mindenki jól járna! :)

Beszéltem a szüleimmel, akik nagyon fellelkesültek... :) Én lepődtem meg a legjobban... :D Rábólintottak. Anyukám kiköltözik hozzánk, ki tudja mennyi időre!!! :)

Így már nyugodtan jelentkezhettem a kávéházba. Levivel együtt mentünk az interjúra, nagyon szimpatikus volt a főnökasszony (főnökcsaj), az sem zavarja, hogy nem vagyok túl jó németből. :)

Múlt héten szerdán volt az első napom, kicsit unalmas volt... :) Hétfőn nyitott a kávéház, nekem a reggelik készítése lett volna a feladatom, de nem igazán jöttek reggelizni az emberek... 11 körül panaszkodtam is egy sort Levinek, hogy milyen uncsi, de alighogy elmondtam neki, jöttek a vendégek, és az unatkozásnak nyoma sem volt! :)
 Vasárnap is mentem, sok mindent csináltam aznap, éppen csak unatkozni nem volt időm! :D Imádom, ha pörög a munka! Ha VAN MIT csinálni, és vasárnap volt. Fogalmam sincs mennyi reggelit készítettünk, de nem nagyon volt megállás. :) Nagyon jól éreztem magam, elmagyaráztam mindent, amit akartam, megértettem szinte mindent, a társaság is szuper, a hely is... :)
 A papírokat is megkaptam, amit ki kell töltenem, hogy meglegyen az első hivatalos németországi munkám... :)
 Levi jött elém vasárnap, kérdezte a főnökcsajtól, hogy milyen voltam, és ő meg teljesen odavolt, hogy milyen jó volt, hogy ott voltam... Dagadt a mellem, mikor Levi mesélte... ;)



Kép forrása: ITT


Szóval amilyen nagy lépésekben jött a depresszió, olyan nagy lépésekben el is ment... Végre jól vagyok... :) Újra. Mikor már olyan nagyon rossz volt MINDEN, újra kisütött a nap, kijöttem a gödörből... :) Örülök... Levi is... :D

Dani és az ovi

Két hete egy teljes napig abban a tudatban voltam, hogy Dani oviba megy decemberben.

Rákérdeztem az egyik óvó néninél, hogy mikor kezdheti Dani az ovit, azt mondta utánanéz. Másnap reggel azt mondta, hogy jöhet decemberben. Biztos vagyok benne, hogy ezt mondta... Sőt, azt állította, hogy a másik óvó néni már megbeszélte ezt Levivel, Levi tagadta. Másnap reggel a másik Óvónőtől kérdeztem fülig érő szájjal, hogy tényleg jöhet Dani decemberben? Mire ő csodálkozva kérdezte, hogy ezt honnan szedtem, és nem, csak jövőre... :( Túl sok a kistesó, túl sokan várnak, túl kevés a hely. Nicole (az első óvó néni) valamit nagyon félreértett, vagy Danit keverte össze valakivel... :(
 Ha nem költözik el senki, akkor Dani csak 2013. szeptemberében kezdheti az óvodát... :( Ami az első variációhoz képest +9 hónap...

(azt azért még elmesélem, hogy aznap este, mikor azt hittem, hogy az én kicsi fiam (is) oviba megy, szinte bőgve aludtam el... Hogy majd mehetek egyes egyedül értük... Nem lesz egy picike mancsocska a kezemben... Nem lesz itt senki, aki csiripelne délelőttönként... :( Nem tudom, hogy ÉN készen vagyok-e arra, hogy teljesen egyedül maradjak itthon?!)



(és hogy ez milyen hülyén néz ki leírva, hogy "óvó néni"! Pedig tényleg így kell írni, utánanéztem! :P "Óvó néni, óvónő"... ;) )

2012. szeptember 16., vasárnap

Julifer tanításai :D

Julifer mindig bebiztosítja magát, hogy emlékezzünk rá minden nap, miután hazament... :) Most sem volt ez máshogy!

Tavaly, mikor itt volt, megtanította a gyerekeknek, hogy "bari-bari BUCC!" vagyis, ÓVATOSAN összekoccolják a homlokukat. A gyerekeim csuda gyorsan tanulnak, örülök is neki, éppen csak egy fontos mozzanatot nem tanultak meg a buccolásból... Az óvatosságot... :D Főleg persze Dani. Szóval, miután Julifer hazament, folyton lefejelt valakit Dani, persze kacagva, és mondta hozzá, hogy "baji-baji bucc!"

A legutóbbi látogatásakor kénytelen voltam rábízni a két gyereket 5 teljes órára. Dani akkor kezdte a szobatisztulást, így a bilin ülés közben Julifer megtanította nekik, hogy azt kell mondani, hogy "voltál már Debrecenben?" (mindezt nyögősen természetesen...) Szerintem nem is tanította nekik, csak 1-2x elmondta... Azóta MINDEN NAP ezt hallgatom... "Vojtáj máj a Debjecenben kakilni?" :)))))) (azt is elmesélném, hogy Juliferrel aludt Dani először pelus nélkül délután... ;) )
99 nap van karácsonyig... ;)

2012. szeptember 10., hétfő

Levi reggel elutazott Írországba, péntek éjjel érkezik... :( Nem sokat látjuk mostanában... :( A munkahelyén is sok a dolga, illetve utána is dolgozik még. :( De egyrészt jövő héten végre szabadságon lesz, másrészt meg így látszik a fény az alagút végén, úgyhogy nem sírok! Tűrök... Vagyis igyekszem... (az nem érint túl jól, hogy az 5. házassági évfordulónkon is éppen Írországban lesz... :( )

 Lilunak ma is nagyon tesós napja volt, öröm volt nézni! :) "Édes kis Danikám", és ehhez hasonlók röpködtek ma délután. Dani elesett hazafelé az oviból, és nem hozzám jött ölelésre, hanem a Lilukájához...


Imádom, amikor ilyenek! Kell is ez most nekem, nincsenek túl jó napok a hátam mögött.. :( Sőt...
Határozottan pocsékul voltam lelkileg az elmúlt 2-3 hétben. De úgy néz ki, hogy nagyon jó megoldást sikerült találnunk, egyelőre nem mondok róla semmit, de egy kis drukk jöhetne, hogy minden úgy alakuljon, ahogy azt mi kitaláltuk. ;)

 Nem mellékesen jövő héten jönnek a szüleim!!!!! :))))) A gyerekeknek nem merem elmondani, nem szeretném, ha megint 39 fokos lázzal várnánk vendégeket, mint eddig kb mindig... Úgyhogy psssszt... (Olyan nehéz!!!! :D Legszívesebben naponta elmondanám nekik 1000x, hogy "majd amikor a Mami itt lesz..." "Majd a Papival...", "Majd a Mami nemsokára elénekeli..."... :)))) Kicsit több, mint egy hét... Bár, még nem fixáltuk le az érkezésük időpontját, de jajjjdenagyonjólesz!!!!!!! KisDanit egy éve nem látták... :( )

2012. szeptember 6., csütörtök

Baleset, és utóhatásai...

Általában alvásidőben játszanak el a legjobban egymással a gyerekek... Ketten vannak "bezárva" a gyerekszobába, hangos kacagások, viták, játékhangok szoktak kiszűrődni. Ma sem volt ez másként egy darabig. Majd jött a KOPP, és a hatalmas üvöltés Dani részéről... Mire bementem, az egész arca csupa vér volt, nem igazán tudtam megállapítani, hogy az orrából, vagy a szájából jön-e (utóbb kiderült, hogy mindegyikből...)... Meglepően higgadt maradtam, kivittem a fürdőbe, lemosdattam, közben Lilu zokogott a gyerekszobában, hogy "nem akartam... Édes Danikám, nem akartalak lelökni! Nem akartam..." össze is állt a kép rögtön.
 Miután Danit vértelenítettem, és visszamentünk a gyerekszobába, még Lilut kellett megnyugtatnom. Szegényem nagyon kikészült attól, hogy TŐLE lett Dani bibis, hogy MIATTA vérzett csórikám. Ráadásként a Szinetár-Bereczky CD is pont ott tartott, hogy "valaki látta, hogy bántottalak..." :( Nagyon nehezen lehetett megvigasztalni.

 De azt nem gondoltam volna, hogy ekkora változást hoz majd ez a dolog. Már régóta egymásra találtak, határozottan jóban vannak szerencsére. :) De ma, mikor Dani felkelt, Lilu is mellébújt, cirógatta, dédelgette... Határozottan extra-kedves volt vele... :-O Nem tudom jobban megfogalmazni, "nyalt" Daninak... :)

 Este, mikor az altatót énekeltem rámszólt, hogy most ne úgy énekeljem, hogy "Drága Lilukám, Drága Danikám", hanem mondjam DANIT elsőnek... :-O Sose hittem volna, hogy figyel erre is, hogy kit mondok elsőnek... (bár tény, hogy mióta Danit bevettem a szövegbe, azóta tényleg mindig Lilut mondom elsőnek, és azért, mert ő volt az első, akinek énekeltem, és nem akartam, hogy valaha (akár 15-20 év múlva) azt mondja, hogy kitúrtam Dani miatt :D Tudom, túlagyalom, de ezek szerint mégsem...)

Szóval érdekes volt... Kíváncsi vagyok, meddig tart ez az előzékenység... :D

A kép nem mai, de az is lehetne akár... Egyre többet ilyenek... :)

2012. szeptember 5., szerda

Kétésfél...

Most csak néhány adat:
Kb 90 cm, lassan áttérünk a 92-es ruhákra (pl Next méretezés szerint 1-1 1/2 éveseknek való ruhát hord... :) )
Kb 12 kg, tömény izom... Olyan vádlija van, hogy jé... :)
Fogai legutóbb 17 volt, de holnap újraszámolom...

Imádom, ahogy mondja, hogy "meninízhetem?" (megnézhetem), hogy a zöld "hőd", Lilu "Didu", hogy vannak "vummos autók" (passz... Általában a sportkocsik... De az biztos, hogy szerinte azt mondják, hogy "VUMMMM" :) ), meg van a "duijjó autó", amiről fogalmunk sincs mitől "duijjó", de az), hogy a -val/-vel toldalék nem hasonul nála (pl. "Julifervel"), és imádom az erőteljes baba akcentusát, amit sokszor mi sem értünk, ennek ellenére gyönyörűen beszél, mesél, ragoz, kér...

Imádom, úgy, ahogy van...