2012. július 23., hétfő

Randi

Mint az előző bejegyzésben írtam, eléggé kikészültem idegileg a Levi nélkül töltött napok alatt. Egyrészt a betegségek (ami ugye azt jelentette, hogy Lilu egy hétig nem ment oviba), másrészt a pocsék idő is közrejátszott, valamint nagyon hiányzott az a 20 perc nyugi, amikor Levié a két gyerek (=fürdés). Lenkének köszönhetően szerdán egy kicsit feltöltődtem, de mikor Levi hazajött, tudatosult bennem, hogy nekem Levivel KELL eltöltenem egy kis időt, KETTESBEN, nyugiban, együtt. Az elmúlt 5 ÉVBEN nem volt olyan, hogy azért mentünk volna valahova kettesben, hogy szórakozzunk, kikapcsolódjunk, együtt legyünk. Magyarországon előfordult, hogy kettesben voltunk bevásárolni, vagy bankozni, itt kint is volt, hogy Nettus vigyázott a két csibére, míg dokinál voltunk, de az más.

Utoljára Velencében voltunk, 2007. augusztusában:



Addig jó volt a dolog, hogy meg tudtam fogalmazni, hogy mit is akarok, na de hogyan?! Nettus többször ajánlgatta, hogy vigyáz a gyerekekre... de... Nekik sincs sok idejük egymásra, Roli nagyon fáradt, látom rajta, nem igazán akartam még két gyereket rájuk tukmálni. Úgyhogy egész csütörtökön szüttyögtem magamban, hogy milyen jó lenne, de úgyse... :(

Aztán pénteken, mikor a Mamitalit lemondtam, Julival megbeszéltük, hogy akkor átmegyünk Ludwigshafenbe, amint Levi hazaért. Nettussal is megbeszéltük, hogy Mamitali lemondva, LU-ba megyünk Juliferrel. Csakhogy Levinek nagyon zizi napja volt, mondta, hogy későn fog hazaérni. Persze be is fordultam, "jó, akkor nem megyünk SEHOVA"... Nettussal újabb SMS-váltás, miszerint LU lefújva, lenézünk a talira. És ő megint felajánlotta, hogy vigyáz a csirkéimre... Én meg összeszedtem az összes bátorságomat, és megkértem, hogy ne pénteken, hanem vasárnap vigyázzanak inkább rájuk. (nem szeretek kérni... Nem tudom miért, de nem...) Ő persze nagyon szívesen elvállalta, Roli is rábólintott, én meg röpködtem örömömben! :) Randizok a férjemmel!!! Egy teljes napot fogunk tölteni, méghozzá Strasbourgban!!! :)

Úgyhogy vasárnap délelőtt Levi átvitte Lilut és Danit nyaralni Nettusékhoz! (Úgy örültek a gyerekek! :) Édeseim...)

Ránk meg várt Franciaország...





Kilátás a katedrálisról





Nagyon, nagyon jó nap volt! Teljesen elszoktunk a kézenfogva sétálástól... :) És persze nagyon sokat gondoltunk a gyerekekre... Hogy tetszett-e volna nekik? El lehetne-e őket is hozni egy ilyen városnézésre? 

Eközben Nettuséknál (Nettus beszámolója, link) :)

A többi kép ITT (link) (a FB-on csak a kivonata van fent ;) )


Juliferem vasárnap hajnalban hazament... :( Pár napra visszazökkenünk a sima snassz mezei hétköznapokba, de a héten még jönnek vendégek! Apukám unokatesója jön a családjával, az előrejelzések szerint kivételesen nem esni fog, hanem gatyarohasztó meleg lesz... :)

Mielőtt Julim hazament volna, pénteken magyar Mamik találkozón voltunk. Roppant praktikusan a Rajna partra szerveztem... ;) Az idő a szokásos volt, délben még zuhogott az eső, úgy volt, hogy semmi nem lesz az egészből, de aztán mégis.
 Jó volt kicsit magyar anyukákkal találkozni! A gyerekek is nagyon élvezték, 4 rohangászó volt, és 3 kisbaba. Az egyik elkezdett a babakocsiban nyikorogni, az anyukája már vette is elő a kendőt, én meg bepróbálkoztam... Megkérdeztem, hogy amíg felköti a kendőt magára, kivehetem a bébikét a babakocsiból, engedélyt kaptam rá, a csöppöm meg azonnal megnyugodott! ;)


Meg is nyertem magamnak a következő fél-egy órára! :D

Lilura és a korabeli kislányra többször is rá kellett szólnunk, hogy légyszi MAGYARUL beszélgessetek... :-S Azon a játszint voltunk, ahova Lillca az ovis csoportjával szokott járni, az a hely neki német...

Jó kis nap volt, és csak a legvégén kapott el minket az eső.

Szombaton meló után megköszöntöttük a névnapos Danit.


Majd Juliferrel ismét Ludwigshafenbe mentünk Plázázni :)

Míg este Juli pakolt, elkészült végre a Lilu-kollekció újabb darabja, természetesen Julinak:


Nagyon jó volt, hogy itt volt A Barátnőm! Így is nehezen bírtam a 10 napot Levi nélkül, a két gyerekkel, de ha nem lett volna itt Juli... Még jobban befordultam volna... :(

 A tényleges (vasárnapi) feltöltődésemről kicsit később írok... ;)



2012. július 19., csütörtök

Vasárnap ismét szokásos idő volt, eső-napsütés-eső... De azért kimerészkedtünk, a gyerekek nagyon élvezték, főleg Dani, Lilunak még pótolnom kell a gumicsizmáját...





 Hétfőtől Lilu végre újra oviba jár, így kicsit skerült visszarázódnunk a mindennapokba.

Ennek örömére villamosra pattantunk Julival és Danival, a ludwigshafeni pláza volt a cél. Dani előtt ismét le a kalappal, még kávézóban is voltunk! :) Egyébként meg a Becoban (csatos hordozó) továbbra is nagyon jól elvan a drágám! :) Az viszont vicces volt, mikor a cipőboltban leültettem a mese elé, fél perc múlva eltűnt... Nem ment messze, csak a játékok (autók, mi más...) előtt gugolt, nézegette őket. És egy pillanatig nem követelőzött, hogy szeretné/akarná bármelyiket is, csak nézegette a dobozában őket :)



Kávézóban lazul :)

Mannheim, Ludwigshafenből

Egy kisautó elég a boldogságához...

Már olyan régóta meg akartam Lilunak csinálni a balerina szoknyát, most vettem hozzá anyagot, kb fél óra alatt meg is volt. Bár, nem organzából kellett volna csinálni, hanem tüllből, de a célnak (=Lilu öröme) megfelelt:


Kedden délután Lenke felajánlotta, hogy vigyáz a két kis haramiámra, míg mi Julival meglátogatjuk a heidelbergi várat. Nézegettem az időjárás jelentést, és a szerda mellett dönöttem. Így tegnap villamosoztunk, vonatoztunk, a gyerekek játszottak, mi Julferrel meg csavarogtunk. Örök hálám Lenkének!!!!!! (és Dani ALUDT náluk!! :-O Lenke letette Bencét aludni, Dani meg nézett körül, hogy hol az ő ágya? Ő hol fog aludni? :) )

Tudom, hogy elfogult vagyok, de olyan széééééép...

Ő meg még laza is... :D


Heidelberg, és a vár, a várfalról 



Dani és Bence

még trambulin is volt! :)
Nem mondanám, hogy a gyerekeknek hiányoztam volna... Lilunak határozottan fintorba szaladt az arca, mikor megjelentünk Lenkééknél... :) Mondtam már, hogy minden vágyam egy kicsi kert??? Ahol lehet csúszdázni, trambulinozni, hintázni, homokozni? (paradicsomot, epret, gyümölcsfákat nevelgetni?)

Mire hazaértünk a nagy túránkból Levi is itthon volt! :) A gyerekeknek fülig szaladt a szája, és csak meséltek, meséltek Levinek... :) (én meg imádom, hogy még 9 év után is pillangókkal a hasamban jövök fel a lépcsőn, mert tudom, hogy Levi végre itthon vár... :$ :) )

Mivel még érvényes volt a 24 órás tömegközlekedési jegyünk, úgy döntöttünk Julival, hogy a városban fogunk vacsorázni. :) Beültünk a Mekibe... :D Majd hazafelé jól bevásároltunk, 11 után értünk haza.

Ma meg kellemesen fáj a vádlim... :D Nem tudom, tegnap hány km-t sétálhattunk... :D





2012. július 14., szombat

Napjaink Juliferrel :)

Tipikus mannheimi nyarunk van... Mikor mennék ezer felé, hogy Julifernek megmutathasam a várost, környéket, kb 18 fok az átlaghőmérséklet, napi 2-3 esővel...

 Hétfőn felkerekedtünk postára... Mikor elindultunk, abban a pillanatban kezdett szemerkélni az eső... De muszáj volt postára menni, ernyőnk volt, így nem adtuk fel. A posta előtt, kb 3 fával ( :D) elkezdett zuhogni, de nagyon durván, úgyhogy végül csak én mentem be, a többieknek biztonságosabb volt a fa alatt. Nem gondoltam, hogy az eső tudja fokozni az esését, de tudta. Bemenekültünk a boltba... Mire kijöttünk, hét ágra sütött a nap... :) Annyira, hogy végül nem is haza jöttünk, hanem a játszótérre, ahol mezítlábas napot tartottunk :)




A játszótéren találkoztunk Lilu ovis társával, mondtam Lillcának, hogy ne nagyon menjen közelebb, bár aznap már láztalan volt, de azért inkább mégse. Erina anyukája megnyugtatott (?), hogy az ő gyerekei is betegek, ugyanazok a tünetek, de ő nem említett semmi skarlátot...

Szerdán nem sok említésre méltó történt... Unóztunk (kártya), illetve a gyerekek hatalmasat aludtak aznap is délután...

Csütörtökön is csak a boltig merészkedtünk, hazafelé meg szedtünk egy kis szedret. Imádom, hogy a házunk környékén rengeteg bokor van, most kezdett érni, szedünk még, az biztos! :)





Tegnap IKEA-ba mentünk :) Bár 3-kor kezdtünk készülődni, fél 6-ra értünk oda... Kicsit sokat kellett várni a busz csatlakozásra. (meg mire elkészülünk... :) ) Nettusékat is elcsábítottam, ezer éve nem láttuk már egymást, jó volt kicist összefutni!




Meglehetősen jól viselték a shoppingtúrát, annak ellenére, hogy nem csak az időjárás tipikus, hanem a gyerekeim is. Egész héten 2-2,5 órákat aludtak délutánonként, kivéve tegnap, mikor eldöntöttük, hogy délután csavargunk. Egyetlen percet sem aludtak...


Ráadásul (magunkhoz képest) nagyon későn értünk haza, fél 10 körül kerültek csak ágyba, altatni viszont nem kellett őket! :)

A tipikusság folytatódott... Hajnalban arra ébredtem, hogy Dani leesett az ágyról, nem is kicsit, hatalmasat zuttyant szegénykém. Megvigasztaltam, visszatettem, visszafeküdtem, éppen elaludtam volna... Mikor újra felsírt. Már a takarómmal mentem hozzá, ott aludtam néhány órát, majd 6 körül visszavackoltam a helyemre.

Ma délelőtt Julifer vigyázott a két ördögfiókámra, míg én dolgoztam, Levi ugyanis csak szerdán este jön haza Írországból... :( Julifer remekül elvolt a gyerekekkel! Én azért kicsit izgultam, de nem volt rá okom! Mire hazaértem, fél 3-kor, mindkét gyerek aludt... :)

A munkahelyemről meg hallottam Lilu ovistársait, ugyanis ma volt a családi nap. :( A szívem szakadt meg, ahogy hallottam a sok gyereket csiripelni, játszani, verset mondani, énekelni... Úgy élvezték volna! De így, hogy Levi nincs itthon... Én meg ugya dolgoztam... Arra azért mégsem kérhettem Julit, hogy vigye el a gyerekeket az ovis családi napra... :)

Délután megint lógott az eső lába, így nem nagyon mertünk kimozdulni (persze nem esett... de, ha lemegyünk, tuti bőrig áztunk volna...), így a mai program festés volt :)



Egyébként a gyerekeket gyógyultnak nyilvánítom, Lilu hétfőn megy oviba! :)

Remélem, az időjárás is kegyes lesz hozzánk, és eljutunk néhány helyre... Jó lenne, ha Julifer nem csak ezt a városrészt láthatná! :(

ja? Dani ma alsónaciban aludt délután, és szárazan ébredt! :) (egyéb balesetek azért még előfordulnak...)


2012. július 11., szerda

Szobatisztulás

Miért is jó ez NEKEM? :)

-Pelusból több fogy, mint előtte, mert ha becsurog, rögtön cserélni kell, hisz már zavarja...

-Több mackócsapatot mosok, mint eddig életemben valaha, mert Dani nem kér pelust hozzá, mint anno Lilu, csak szól, hogy már bent van.

-Folyamatosan félbe kell hagynom az aktuális dolgomat, mert "hön a pisiiiii!", és egyedül nem tudja lehúzni a gatyóját...

Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy határozottan jól haladunk! Pisis alsó már egyáltalán nincs, mindig szól, ha jön a pisi, sőt! Reggel is arra kelek már két napja, hogy "pisi leeeeesz!"

Viszont, ha lent vagyunk, vagy valahol nem itthon, akkor esélytelen a dolog... Sehova máshova nem hajlandó pisilni, csak (ülve ;) ) a bilibe... :)

2012. július 9., hétfő

 A futás előtt ott hagytam félbe, hogy Lillca nekiállt köhögni...

Pénteken már nem engedtem oviba, be is lázasodott... :(

Pénteken éjjel megérkezett Juliferem! :) Két teljes hétig lesz nálunk, olyan jó!!! :)

Szombaton és vasárnap is lázas volt Lilu, hol az ibuprofen hatott, hol a paracetamol. De egyikre se tudnám még rámondani, hogy az jobb. Kapott lázcsillapítót, köhögésre szirupot, mikor mit...

 Közben Juli lekenyerezte Danit, és ő adja neki már a gyógyszerét... :) Az eddig rúgkapálva üvöltő gyerek vigyorogva beveszi a gyógyszerét... :-O A titok? Megbeszélték, hogy az olyan, mint a varázsital (epres, tejben oldódó innivaló), kicsit rakunk is az antibioba, így egy hang nélkül megeszi, sőt, kéri... :)



Szombaton este Julival lementünk csavarogni a Rajna partra, nagyon jó volt :)


Vasárnap Julifer levitte kisDanit sétálni, kicsit meglepődtem Danin, egy szó nélkül, mosolyogva ment... :) Előtte közölte Julival, hogy "ó... naon hép a ruhád! pójód isz! dandágod isz! cipőd isz!" (=nagyon szép a ruhád! pólód is, nadrágod is, cipőd is) tud a gyerek bókolni, az biztos! :)


Közben átjött Timike is, aki olyan hírt mondott, hogy azóta is fülig ér a szám! :)))) február elején Anyuka lesz! :)))))

Mivel Lillca ma reggel ismét 38 feletti lázzal ébredt, és Dani is krupposan hörgött éjjel, ismét meglátogattuk a doktornőt. Lilunak valószínűleg skarlátja van. Tenyésztést nem csinált, antibiotikumot kapott. KisDani legutóbb nagyon rossz néven vette, mikor a doktornő lenyúlt a torkán, így most nem is nagyon akarta megmutatni magát, persze mi voltunk az erősebbek. Utána Dani mondta, hogy folyik az orra, dokinő meg kérdezte, hogy tudja-e hogy miért folyik az orra?
-mert sírtam...
-és miért sírtál?
-mert belenyúltál a számba!
-ezért nem kell sírni! nem is fájt! Igazán butaság emiatt sírni!

Tudom, hogy túlérzékeny vagyok, de szerintem meg nem butaság részéről a sírás, egyszerűen csak gyűlöli, ha lenyúlnak a torkán-szerintem jogosan...
Egyébként sincs a szívem csücskében a doktornő a szíre-szóra való antibiotikum adásával, olyan esetben, mikor még ő maga sem tartja teljesen indokoltnak azt... Az EGYETLEN pozitívuma a néninek, hogy magyarul lehet vele beszélgetni... De végülis, németül is el tudnám mondani, hogy kinek mi a baja, inkább a diagnózis megértése okozna problémát... ezt emésztgetem még, de lehet, hogy megint orvosváltás lesz ebből... :( (a gyógyszerre meg úgyis ráírják, hogy hogyan kell adagolni... És akkor legalább nem is érteném, hogy tényleg KELL-e az antibiotikum..)





Levi ma hajnalban elutazott, és fogalmunk sincs, hogy meddig marad... Vagy hazajön pénteken, vagy legkésőbb jövő hét pénteken, vagy a kettő között valamikor...

Én nem vagyok a toppon, kicsit úgy érzem, hogy megint összeesküdött ellenem minden. Tavaly áprilisban, mikor kint voltak Levi tesójáék, akkor is beteg volt Dani (oltás mellékhatás, láz, fognövesztés, szájfertőzés...), szeptemberben, mikor a szüleim voltak itt, akkor produkálta az első kruppos rohamát, most meg ez... Egy kicsit (NAGYON) tudnám már értékelni, ha élvezhetném a vendégeimet... :( Abban már csak nagyon csendben reménykedek, hogy ÉN nem fogom elkapni a rengeteg baci és vírus egyikét sem!!! Nem beszélve arról, hogy nagyon remélem, hogy Timikét sem fertőztük meg tegnap... :( És azt se szeretném, ha Juli lenne beteg... Meg persze azt sem, ha Levi Írországban... Szóval elég volt, köszönjük szépen! :(


2012. július 6., péntek

Futottam

Pár hete eldöntöttem, hogy sportolni fogok. Kell már a mozgás, rámférne némi izom. A futás mellett döntöttem, mert arra nem kell most költeni. Cipőm van, pólóm van, gatyóm van, sőt, még Rajna partom is, alig 5 percnyire. ;)

Elsőre belecsaptam a közepébe, és futottam. Fél óra alatt kb 3km-t. Másnap persze nem tudtam lábra állni... :D

 Aztán találtam egy programot, interval edzés, a lényege, hogy x perc futás, x perc séta. Elsőre csak egy percet kellett egyszerre futnom, majd meghaltam... :) Másnap is, az izomláztól. Aztán fokozatosan eljutottam addig, hogy 4 perc futás, 3 perc séta. És simán futottam 4 teljes percig! Ez két héttel azelőtt lehetetlennek tűnt. Majdnem 4 és fél km lett, és nagyon örültem neki! De a lábam sajnos nem bírja... :( A bokáim bedagadtak, alig tudtam lábra állni... És olyan fura, mert bár csak két hétig csináltam rendszeresen, és amúgy minidg is gyűlöltem futni.., most nagyon hiányzik. Hiányzik az a fél óra egyedül, csak futni, zene a fülemben, nem gondolkodni semmin, csak azon, hogy bírom-e még... :(

Talán egyszer veszek egy másik cipőt, és egy (vagyis kettő) bokavédőt, és újra megpróbálom... :)

Vagy valahogyan megtanulok görkorizni, hisz az is nulla pénzből menne, a kori a pincében szomorkodik már 5 éve...

2012. július 5., csütörtök

Reggel Dani, az első falat szőlő után mosolyogva közölte: "Már nem fáj a hám!" -vagyis a szája... :)

A kedve is teljesen jó volt, nem volt nyígás, nem volt sírás, nem volt rajtam lógás! :)

...és Lilu nekiállt köhögni...

2012. július 4., szerda

Dani nincs jobban. Tegnap elmentünk dokihoz, a torka nagyon csúnya, mondta is szegényem, hogy "fáj a szám" :(
 Csináltak strepto-szűrést, negatív, de kapott antibiot. Amit nem hajlandó megenni. Semmi gyógyszert nem hajlandó bevenni, konkrét közelharcot vívunk. :(
 Nem eszik semmit. :( Tegnap még a cukorkát is visszautasította! :-O
 Éjjel végre elkezdett inni, úgy örültem! Egészen addig, míg 5 körül le nem hányta a hátamat vízzel... :-S (átcuccoltam mellé, mert sokszor felsírt) Aztán fél 6 körül megint hányt, reggel újra... :((((
 Úgyhogy most vizet se nagyon merek adni neki, max kanállal...
 Láza viszont nincs! Ja? És sokat sír, nagyon nyűgös. Kb mint egy kisbaba, csak akkor jó neki, ha mellette ülök, úgyhogy most együtt nézzük a Robotokat :)

2012. július 2., hétfő

Levi tegnap Hannoverbe utazott, kikísértük az állomásra a gyerekekkel. Hazafelé (kb 3/4 óra volt) VÉGIG az autók jeleit néztük, és tanítgattam a márkákat... :D Bár Lilu eddig csak tőlem hallotta a "Wolksvagen" szót, mégis olyan németesen ejti ki, amit mindig is irigyelni fogok tőle... :)

Reggel szeptemberi időre ébredtünk... Eső, 17 fok... De muszáj volt Lillcát oviba vinni, így kénytelen voltam kimozdulni itthonról. Ha meg már kint voltunk, ovi után besétáltunk Danival a városba, venni ezt-azt. Hazafelé meg villamosoztunk egyet. :)

Hazafelé azon gondolkodtam, hogy Dani mennyivel könnyebb eset, mint Lilu volt, bár az is tény, hogy a kétéves Liluval nem tudtam ennyit kettesben lenni, mint Danival. De Danival lehet ruhát próbálgatni, boltba járkálni, sétálni, villamosozni... Tök jó! :) (Persze MÁR Liluval is lehet, de amikor kicsi volt... Eszembe nem jutott volna, hogy bemenjek egy ruhaboltba, nemhogy próbálgassak?!)

 De már nem vagyok benne biztos, hogy a jó természete miatt sétáltunk ekkorát... Itthon egy puszi során feltűnt, hogy meleg... Lázmérés, 38,2... De menni kell Liluért... Az ovi előtt el is bóbiskolt a drágám, ebédre egy falatot sem akart enni, újabb mérés, 38,6... gyógyszer, ágy, alszik... Arany kis cicám... :( Más tünete nagyon nincs, bár, talán a torka is fáj, mert mondta, hogy fáj a szája ott bent. :(