2012. február 23., csütörtök

Tesók

Most pedig csakazértis le fogom írni, ami mosatnában foglalkoztat, és nagyon, NAGYON fáj... :(

Rengeteget gondolkodom rajta, hogy hol rontottuk, rontottam el, de nem tudom. Tanácstalan vagyok, elkeseredett, és rettenetesen szomorú.

 Mikor Danin gondolkodtunk, csak azon járt az eszem, hogy ÉN fogom-e tudni őt ugyanúgy szeretni, mint Lilut? Vagy nem fogom-e Lilut kevésbé szeretni azért, mert van egy kicsi, egy "új"? Mindenki nyugtatott, hogy a szeretet nem osztódik, hanem hatványozódik, és igazuk is lett, imádom mind a kettőt. Levi mindig azzal nyugtatott, hogy Daninak milyen jó lesz, őt már eggyel több ember fogja szeretni, hisz Lilu is itt lesz neki.

 És tényleg így tűnt. Lilu várta, megszületett, imádta... Ha sírt, szaladt hozzá, énekelt neki, nyugtatta...

 Aztán valamikor, valami megváltozott. Dani felállt, elindult, rombolt, nem tudott már Lilu mellette játszani, élni...

 És mostanra nagyon csúnyán elmérgesedett a helyzet. Sok gyerekes oldalt olvasok, és a tesók mindenhol játszópajtások, társak, néha egy kis vita, de egyébként imádják egymást, a nagy babusgatja a kicsit, a kicsi felnéz a nagyra stb. Nálunk ez nem így van, nagyon nem. :(

 Dani még próbálkozik. Megy a Liluhoz, játszana vele, de olyan falakba ütközik, hogy nem tud mást tenni, mint támadni, ütni... Mert hiába próbál kedves lenni Liluhoz, Lilu le se sz.rja. Egész addig átnéz rajta, amíg Dani bele nem köt, néha igazán csúnyán, pl fejbevágja egy legótoronnyal, favonattal, és hasonlók. Akkor persze jön az üvöltés Lilu részéről, de Dani célt ért, Lilu FIGYEL rá.

 Lilut zavarja Dani. Nem kicsit, NAGYON. Látom a vigyort az arcán, mikor Dani sír, mert pl beütötte magát... Látom a vigyort, mikor Dani rosszaságot csinált, és megszidjuk... Látom csillogni a szemét, mikor Dani hisztis az utcán, és azt mondom neki, hogy "jó, akkor itt maradsz"... És Lilu örül(ne), hogy Danit az utcán hagyjuk... :-O És ez félelmetes... Mikor játszóházban voltunk, hazafelé azt mondta, hogy milyen jó, hogy Dani nem volt ott... :( mikor megyünk érte az oviba, és Dani csillogó szemmel-szeretettel rohan hozzá, rá se néz, eltolja magától... :( Szinte semmi kedvesség nincs benne az öccse felé. Dani néha próbál nyitni, de ez többnyire egyoldalú...

 Nem mondhatom, hogy szeretnie KELL az öccsét, mert nem "kell", csak baromi jó lenne mindenkinek... "A legjobb ajándék, amit a gyerekemnek adhatok egy testvér"? Nálunk nem... :( Hiába mondom neki, hogy Dani csak játszani szeretne vele, közli, hogy ő meg nem akar játszani Danival. 4 éves, nem várhatom el tőle, hogy megértse, hogy Dani csak a figyelmét szertné...

 Emellett látom, hogy milyen kedves pl Jojóval. Azért mert ő lány, vagy azért mert nem lakik velünk? vagy azért, mert ő még nem zavarja? Danival is ilyen kedves volt, amikor Dani ekkora volt...

 Valamit valahol nagyon elrontottunk, és nem tudom, mi volt az, és azt se, hogy hogy lehetne jóvá tenni?! Nem akarok huszonsok évet várni, hogy egymásra találjanak! Fáj, hogy Lilu nem tud/akar Danival együtt élni...

 Úgyhogy az sem valószínű, hogy hazamegyek Liluval kettesben. Nem akarom, hogy egy hétig egyke legyen, az egész család körülugrálja, hozzászokjon, visszajövünk, és még rosszabb lenne minden. Mert nem, nem hiszem, hogy hiáynozna neki az öccse, inkább baromira élvezné, hogy nincs ott. :( Ezt meg nem akarom megkockáztatni...

 Rettenetesen fáj ez az egész, és nagyon jó lenne, ha valaki tudna tanácsot adni... Légyszi......... :((((((

12 megjegyzés:

  1. Ercsi ledöbbentem!
    sajnos tanácsot nem tudok adni, és remélem valaki tud rajtad segíteni!
    Remélem mi nem fogunk idejutni. Máté 4 éves múlt Dóri meg 10 hónapos! Még elvannak, igaz már a kicsi mászik!
    Jojóval lehet azért kedves, mert nem zavarja mint ahogy írtad majd hamarosan az is kiderül.
    Esetleg vannak olyan oldalak ahol szakértők válaszolnak. és egy pszichológust megkérdezni!
    Egy próbát megérne.
    Kívánok neked nagy lelkierőt! kitartást!
    Erika

    VálaszTörlés
  2. szerintem ilyen mindenhol van, max nem ilyen mértékben! tök normális és pontosan: Jojo azért nem zavarja, mert még nem vesz el semmit, nem rombol, nem megy. minden ilyen gond a mozgással kezdődik...
    a legfontosabb az lenne, ha Dani "rossz" viselkedés-formáit figyelmen kívül hagynátok és erre ösztönöznétek Lilut is. tudom, ez nagyon nem egyszerű, de mégis, ha azt tanulná meg, hogy ezzel pont a figyelmet nem tudja emgszerezni, könnyebb lenne. a másik, hogy érdemes lenne olyan játékokat, foglalkozásokat kiagyalnod, amiben mindketten egyformán részt tudnak venni. és úgy, hogy közben nem egymás ellen tesznek.
    és arra is figyelj, hogy azért, mert Lilu a nagyobb, értelmesebb már, mégse mindig az legyen, hogy "Dani csak ezt, vagy csak azt és értsd meg, hogy ő még kicsi, stb.", hanem Daninak is próbáljátok mondani ugyanannyit, hogy nem szabad Lilut piszkálni, mert ő most rajzol, stb. mármint ezt most nem azért mondom, mert feltételezem, hogy csak az előbbi van, csak, hogy tudatosítsd is magadban a dolgot. :)
    és kitartást!!!

    VálaszTörlés
  3. Jaj, Eriberi...hát autentikus tanácyot ebben a témában ugyen nem tudok adni...nem gondolom, hogy bármit is elrontottatok...biztos, hogy ez változni fog...de próbálj meg ne rágörcsölni erre...az előző két komment nagyon jó szerintem...nyugodj meg mindenek előtt:))) Puszillak, meg ölellek is:)

    VálaszTörlés
  4. Jó lenne ha írhatnék valami okosat, de nem tudok.
    Nálunk pont fordítva volt, azóta vannak igazán jóban, amióta Milán is jár és kommunikál.
    Nekem is az jutott eszembe elsőre, amit már Dia is írt, hogy próbálj meg nem külön-külön játszani velük, hanem olyan játékokat kitalálni, amit együtt is tudnak játszani.
    Akár elmehet egy kicsit a rosszalkodás felé is, mint mondjuk az ágyon ugrálás, a fiúk ezt pl. nagyon szeretik, és süt róluk ilyenkor a cinkosság, pláne ha korábban már megtiltottam nekik. Én meg nem tudok rájuk haragudni. vagy bunkert építenek, azt is imádják.
    Abból amit írsz, nekem az jön le hogy Dani nagyon nyitott Lilu felé, próbáld rávenni Lilut, hogy nyugodtan mondja meg ("utasítsa") Danit, hogy mit csináljon a játékban, osszon rá szerepet, és szerintem Dani követni is fogja Lilu iránymutatásait. Nálunk hasonlóan működik, Máté mindig mondja hogy Milán ide tedd, hozd ide, ülj oda, ezt csináld, azt csináld, és Milán szó nélkül teszi amit a bátyja mond neki. (Csak neki engedelmeskedik egyébként ilyen feltétlenül, senki másnak, még nekem sem.) És igen, sose hivatkozz arra, hogy Dani még KICSI, nyilvánvaló hogy ez hergeli Lilut, mondd inkább, hogy ő még nem olyan ügyes, mint Te (mármint mint Lilu), és vedd rá Lilut, hogy mutassa meg neki, hogy hogy kell csinálni.
    Nyilván a személyiségükből is fakad, hogy hogy viszonyulnak egymáshoz. Liluval próbáltátok már megbeszélni a dolgot? hogy ő maga tud-e valami konkrétumot mondani, ami zavarja Daniban? És az oviban mennyire elfogadó? ott is zavarják esetleg mások?

    puszik és legfőképp türelem, és nyugi, minden rendbejön!
    Bea

    VálaszTörlés
  5. Szia Tücsök!
    Kitartás, gondolom,hogy nagyon nehéz lehet a közép út. De tetszenek a hozza szólások,főleg a Beáé.
    Tudod,hogy nálatok sokkal több a kor különbség és teljesen más problémák voltak. De ez az együtt játszás szerintem nagyon jó ötlet.És Liluval való beszélgetés is jó. Azért az elutazást nem kéne sutba tenni. Lehet,hogy kicsi lány akkor jönne rá,hogy hiányzik neki az Apa és Dana is. Ezen azért gondolkodjál el.
    Kitartás Millió puszi

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, hogy írtatok!!!! :)

    Bea, a rosszalkodásban nagyon egyet tudnak érteni! Ha futkosásról, sikításról, kanapén ugrálásról van szó, akkor országos cimborák... :) (csak mivel Dani nem egyszer esett már le a kanapéról, bármennyire is szeretik, az tabu :( ) Oviban nem udok róla, hogy gond lenne... Itthonra tartogatja... Konkrétumra azt mondja, hogy nem szereti, amikor Dani elveszi a játékait. Meg is értem. Dani képes ott "ütni",ahol a legjobban fáj, elveszi A Muki Cicát, és földhözvágja, mert tudja, hogy az Lilunak rossz. Ő is tud gonoszkodni...

    Dia: igyekszem Llunak is elmagyarázni, hogy Dani csak figyelmet szeretne, de még pici, nem érti. És arra is figyelek, hogy ne csak az egyiket toljam le, hanem igazságosan, mindkettőt :)

    Kaptam amúgy tegnap egy könyvet, ami a testvérviszályokról szól, most azt olvasom, igyekszem beültetni a dolgokat a hétköznapjainkba, hátha sikerrel járunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ercsi, nekem ugyan még nincs gyerekem, de arra tisztán emlékszem, hogy mivel hárman vagyunk tesók, nálunk mindig az volt, hogy ketten összefogtunk a harmadik ellen... kiközösítettük, csúfoltuk, piszkáltuk. Volt, hogy a tesóim fogtak össze, és én voltam a "harmadik". Ez évekig így ment, aztán valamikor elmúlt.
      Sajnos nem nagyon tudod őket befolyásolni szerintem. Tudom, hogy elmagyarázni még nem lehet Lilunak, hogy Dani csak figyelemre vágyik, de mi lenne, ha megmutatnád neki? Mi lenne, ha egy fél óráig figyelmen kívül hagynád a kérdéseit, úgy tennél, mintha észre sem vennéd? Ha közvetlenül ezután beszéled meg vele, hogy Daninak ugyanilyen érzés, hogy nem figyelnek rá, talán könnyebben megérti.
      Vagy ha kicsit kihasználjátok a királylányos énjét, és körülrajongjátok picit Danival? Mondjuk készítesz egy papírkoronát, amire Dani ujjfestékkel festhet, aztán odaadjátok Lilu királynőnek? Talán ha nem fakockát meg legótornyot kap a fejére, hanem egy koronát, akkor megenyhül egy kicsit.
      Ilyen ötleteim lennének. Az elsőtől nem tudom, mennyire jó, mert lehet, hogy Lilunál pont az ellenkező hatást érné el, ha csak pár percig is úgy tennél, mintha nem létezne... valami pszichomókus biztos azt mondaná, hogy kegyetlen vagyok. De a második ötlet akár működhet is! Akár tovább is vihetitek a dolgot, hiszen az ajándékot illik megköszönni, úgyhogy kérd meg Lilut, hogy ő is készítsen valami ajándékot! Akár egy királyfi koronát! :)

      Törlés
  7. Nálunk most kezdenek harcolni egymással. Legnagyobb döbbenetemre a kicsi kezdi. Ezt vártam ami nálatok van, hogy Vince majd elveszi Kende játékát, de elenyésző mikor ezen balhé van. Leginkább úgy kezdődik, hogy Vince odamegy, és fejbevágja Kendét valamivel... Remélem helyreteszik egymás között hamar, hogy ki hol áll a családban, és akkor helyreáll a rend. Szorítok, hogy Nálatok is gyorsan megoldódjon a helyzet.

    VálaszTörlés
  8. A lányok tulajdonképpen leírták az én gondolataimat is, talán csak annyit fűznék még hozzá, hogy nálunk ez az öldöklés és a szemükben vak gyűlölettel verekedés-veszekedés akkor szokott előfordulni (ami amúgy durván félelmetesnek is tud tűnni az adott szituációban, de ez érthető is, hiszen nekik az a labda/füzet/toll a legfontosabb dolog az életükbe), amikor be vagyunk zárva a négy fal közé. Az utcán-játszótéren-oviban sosem ölik egymást, ez a megtiszteltetés nekünk jut idehaza. :)
    Ne keseredj el, és főleg ne lovald nagyon bele magad, mert pontosan érzik rajtad is, hogy ez számodra feszültséget okoz, és ezáltal is generálódik ez az egész.
    Az apróbb vitákba én bele se szoktam szólni, ha durvul a helyzet, mindkettőt fegyelmezem, és változtatok az addigi programon, azaz, ha eddig rajzoltak, akkor mostantól elmegyünk fürdeni, ha építettek, akkor váltunk egy rajzfilm-nézésre.
    És akárcsak Anitáéknál, nálunk is Mici kezdi a balhét, és Hunor sokszor jobban tolerálja, mint én.
    És ahogy Bea írja, próbáld arra ösztökélni Lilut, hogy osszon munkát Daninak, ez nálunk is működik. (mert akkor Hunor a főnök, ahogy ő fogalmaz).
    És arra tényleg figyelj, hogy Dani a kora miatt ne élvezhesse a privilégiumot.
    (há mondom én, hogy mindent leírtak a csajok. :DD )
    puszillak sokszor és kitartás! ♥

    VálaszTörlés
  9. Ercsi, nálunk is keményen megy a civakodás, néha elég brutál formában. Bevált ötlet nincs. :( De próbálkozunk... :) Az már fél siker, ha nem Magadat hibáztatod, hanem belátod, hogy tesóféltékenység mindenhol van... hol előbb, hol utóbb, de jelen van! Kitartást! :)

    VálaszTörlés
  10. Hát... én csak azt tudom írni, hogy nálunk (tesóm és köztem, Ő a kisebb...) sose volt jó testvéri viszony.... pedig a szülők megtettek mindent. Mai napig csak egy látszat viszony van köztünk, de én pl nem tudom milyen érzés a testvéri szeretet...én is jól megvagyok az öcsém nélkül meg ő is nélkülem... mi mind a ketten egyke gyerekként nőttünk fel... én addig ütöttem, amíg lehetett...vagyis olyan ...hát én olyan 17 lehettem, ő meg 10 éves. Na onnantól nagyobb, meg erősebb is volt nálam, onnantól ő ütött engem. (szerencsére 19 évesen elköltöztem otthonról....) szóval.... sztem az érzéseken ti nem tudtok változtatni és nagyon befolyásolni sem....

    VálaszTörlés
  11. Egy kicsit mostanában már jobb a helyzet! :) Csak szidnom kell őket... :)

    Csigamami, köztünk is 7 év van a tesómmal, Levi, és a legnagyobb öccse között is, és csak mióta nem lakunk otthon, mióta a tesóink is nagyobbak/felnőtt(ebb)ek, azóta jó a viszony, Levi is verte az öccsét, én is "se veled se nélküled" voltam az enyémmel... Ezért is döntöttünk úgy, hogy a 7 év sok.
    Sajnálom, hogy ti nem nőttetek össze :(

    VálaszTörlés