2012. február 27., hétfő

Szombaton végre, egy év (!!!) szervezés után eljutottunk Elviráékhoz. Eddig mindig közbejött valami, vendégek itt vagy ott, betegség itt vagy ott, minden egyes alkalmat át kellett tenni, tényleg csoda, hogy a hétvégén összejött! :)

 Elviráéknál két kislány van, Arienn 3 hónappal fiatalabb Lilunál, Dani és Joana közt 9 hónap van. (Sose felejtem el, mikor jöttek Danit meglátogatni, kb 1 hetes lehetett Dana, fogta Elvira a kezében, és közölte, hogy kisbabájuk lesz... olyan jó volt! :) ) Lilunak egy perc se kellett feloldódni, Dani bújt, a kezünkből nézegetett, Arienn is inkább csendben figyelt az első 10 percben, aztán beindultak! (Joana közben aludt... :) ) Végre nem kellett rájuk szólni semmiért, sikongathattak, kiabálhattak... A kertes ház előnyei ugyebár... ;)


Nagyon jól éreztük magunkat, remélem, a következő találkozásig nem fog megint egy év eltelni...
Hihetetlen amúgy látni, hogy a lányok pillanatok alatt úgy viselkedtek, mintha heti kapcsolatban lennének, tök jól megértették egymást! Dani talált dupló vonatot, néha elvonult, egyedül rakosgatta, Lilu meg élvezte, hogy van egy korban hozzá illő társa. Joana többnyire kimaradt a játékból, ő még pici, de azért Dani megszeretgette, megpuszilgatta... ;)

-----

Vasárnap sem unatkoztunk, jól elaudtunk, 10 előtt nem sokkal sikerült felkelnünk, mind a négyünknek. Így kicsit kapkodósra sikerült a délelőtt, délutánra Nettusékat vártuk.
Megköszöntötték Lillcát névnapja alkalmából, nagyon jópofa dominót kapott, rögtön játszott Nettussal, majd este is még lenyomtunk két partit. :)

És Nettus említett nekem tegnap valamit, amin azóta kattog a fejem, de még nem monsok róla semmit... :) Csak kattogok tovább csendesen... ;)

Pisze pisze ♥

Ilyen tényleg van??? :-o

Dani, amíg tettem, vettem, elvonult a gyerekszobába, lefeküdt az ágyába...

...és ELALUDT!!!! Életében ELŐSZÖR, mindenféle külső segítség nélkül!!! Közel két évesen...

Én még keresem az állam... :)

2012. február 23., csütörtök

Tesók

Most pedig csakazértis le fogom írni, ami mosatnában foglalkoztat, és nagyon, NAGYON fáj... :(

Rengeteget gondolkodom rajta, hogy hol rontottuk, rontottam el, de nem tudom. Tanácstalan vagyok, elkeseredett, és rettenetesen szomorú.

 Mikor Danin gondolkodtunk, csak azon járt az eszem, hogy ÉN fogom-e tudni őt ugyanúgy szeretni, mint Lilut? Vagy nem fogom-e Lilut kevésbé szeretni azért, mert van egy kicsi, egy "új"? Mindenki nyugtatott, hogy a szeretet nem osztódik, hanem hatványozódik, és igazuk is lett, imádom mind a kettőt. Levi mindig azzal nyugtatott, hogy Daninak milyen jó lesz, őt már eggyel több ember fogja szeretni, hisz Lilu is itt lesz neki.

 És tényleg így tűnt. Lilu várta, megszületett, imádta... Ha sírt, szaladt hozzá, énekelt neki, nyugtatta...

 Aztán valamikor, valami megváltozott. Dani felállt, elindult, rombolt, nem tudott már Lilu mellette játszani, élni...

 És mostanra nagyon csúnyán elmérgesedett a helyzet. Sok gyerekes oldalt olvasok, és a tesók mindenhol játszópajtások, társak, néha egy kis vita, de egyébként imádják egymást, a nagy babusgatja a kicsit, a kicsi felnéz a nagyra stb. Nálunk ez nem így van, nagyon nem. :(

 Dani még próbálkozik. Megy a Liluhoz, játszana vele, de olyan falakba ütközik, hogy nem tud mást tenni, mint támadni, ütni... Mert hiába próbál kedves lenni Liluhoz, Lilu le se sz.rja. Egész addig átnéz rajta, amíg Dani bele nem köt, néha igazán csúnyán, pl fejbevágja egy legótoronnyal, favonattal, és hasonlók. Akkor persze jön az üvöltés Lilu részéről, de Dani célt ért, Lilu FIGYEL rá.

 Lilut zavarja Dani. Nem kicsit, NAGYON. Látom a vigyort az arcán, mikor Dani sír, mert pl beütötte magát... Látom a vigyort, mikor Dani rosszaságot csinált, és megszidjuk... Látom csillogni a szemét, mikor Dani hisztis az utcán, és azt mondom neki, hogy "jó, akkor itt maradsz"... És Lilu örül(ne), hogy Danit az utcán hagyjuk... :-O És ez félelmetes... Mikor játszóházban voltunk, hazafelé azt mondta, hogy milyen jó, hogy Dani nem volt ott... :( mikor megyünk érte az oviba, és Dani csillogó szemmel-szeretettel rohan hozzá, rá se néz, eltolja magától... :( Szinte semmi kedvesség nincs benne az öccse felé. Dani néha próbál nyitni, de ez többnyire egyoldalú...

 Nem mondhatom, hogy szeretnie KELL az öccsét, mert nem "kell", csak baromi jó lenne mindenkinek... "A legjobb ajándék, amit a gyerekemnek adhatok egy testvér"? Nálunk nem... :( Hiába mondom neki, hogy Dani csak játszani szeretne vele, közli, hogy ő meg nem akar játszani Danival. 4 éves, nem várhatom el tőle, hogy megértse, hogy Dani csak a figyelmét szertné...

 Emellett látom, hogy milyen kedves pl Jojóval. Azért mert ő lány, vagy azért mert nem lakik velünk? vagy azért, mert ő még nem zavarja? Danival is ilyen kedves volt, amikor Dani ekkora volt...

 Valamit valahol nagyon elrontottunk, és nem tudom, mi volt az, és azt se, hogy hogy lehetne jóvá tenni?! Nem akarok huszonsok évet várni, hogy egymásra találjanak! Fáj, hogy Lilu nem tud/akar Danival együtt élni...

 Úgyhogy az sem valószínű, hogy hazamegyek Liluval kettesben. Nem akarom, hogy egy hétig egyke legyen, az egész család körülugrálja, hozzászokjon, visszajövünk, és még rosszabb lenne minden. Mert nem, nem hiszem, hogy hiáynozna neki az öccse, inkább baromira élvezné, hogy nincs ott. :( Ezt meg nem akarom megkockáztatni...

 Rettenetesen fáj ez az egész, és nagyon jó lenne, ha valaki tudna tanácsot adni... Légyszi......... :((((((

2012. február 22., szerda

Farsang

Nagyjából gyógyultnak tekinthetem magunkat... Némi köhögés, némi orrfolyás még van, de a láz/hőemelkedés végre a múltté! :)

 Hétfőn még itthon maradt Lilu, biztos ami biztos, de kedden volt A Farsang, nem szerettem volna, ha lemarad róla. Emlékeim szerint, oviban 1x, általános alsóban talán 2x sikerült részt vennem eme eseményen, valahogy MINDIG akkor voltam beteg... :(

 Nem nagyon kértük ki Lilu véleményét, hogy mi is szeretne lenni, hisz fogalma sincs róla, hogy mi is ez, így Levivel ketten, nagy egyetértésben megszületett a döntés, miszerint Liluból cica, sőt! Mukicica lesz! :)

 A farok Levi érdeme ( :)))))))) a macskajelmez farka... ;) ő szabta, varrta!), a smink, és a fül az enyém:


Itthon már hetekkel ezelőtt megkezdődtek a főpróbák, muszáj volt a sminket kipróbálnom. Kb 10 percig viselte el, aztán kérte, hogy mossuk le... Hétfő este felpróbálta a ruhákat, abban is 10 percet bírt. Ezek után izgatottam vártam a kedd reggelt, hogy egyáltalán az oviig elviseli-e magán a dologkat?

Szerencsére igen. Levi azt mesélte, hogy Lilu annyira izgatott lett az oviban, hogy elfelejtette felvenni a váltócipőjét, mezítláb beszaladt a csoportba... :) És még délben, mikor mentünk érte, is rajta volt a smink, a fül, a gatyó... És jól érezte magát! :) Én meg nagyon várom az ovis fényképeket, mert nekünk ez az összes, ami a cicalányról készült... :(

2012. február 18., szombat

Csütörtökre, a névnapjára sem lett jobban arany cicám. 38 feletti lázzal indította a napot, mesenézés, ágynyugalom...


Ahogy ment lejjebb a láza, úgy lett vidámabb, virgoncabb, lejött az ágyáról... :)

De nem evett semmit... :( Azóta se... Ez a harmadik nap, hogy alig tudunk valamit beleimádkozni. Ma Levi a kedvencét csinálta (mármint Liluét... Bár Levié is ez... :) resztelt csirkemáj :) ), remélem, ebből lecsúszik egy kevés...

Délután nem volt olyan nagyon nyűgös, úgyhogy gyorsan megköszöntöttük.


Sajnos utána ismét felment a láza, úgyhogy mehetett vissza az ágyikójába, mesét nézni, el is aludt aranyom... :(

Tegnap reggel már én is szenvedtem. :-S Tudtam, hogy nem úszom meg, tele a fejem, orrom, köhögök, a szokásos... És már értem, Lilu miért nem akar enni! Nincs íze semminek! A kávém olyan volt, mint a langyosvíz, a testápolóm szagtalan, tuti el fog tűnni a nagynehezen összekuporgatott 49-50 kilómból 1-2... :(((((

Estére Dani is belázasodott... De ő legalább nem nyűgös. Kicsit már Lilu is jobban van.

Ma reggel -eddig- senkinek nincs láza, csak hőemelkedése... 

Levi még tartja a frontot.


2012. február 15., szerda

 Lilu ma reggel a dokinál kezdett. Szerencsére nincs komoly baja, ettől függetlenül ilyen rosszul még soha nem volt az elmúlt közel 4 év alatt... :( Lázas, szeme-orra folyik, köhög, elesett, bágyadt, sirdogálós, mesétnézős... :( Úgy segítenék rajta, egész nap kérdezgettem, hogy mit tehetnék érte, de csak pityereg, neki sincs ötlete... :( De ma legalább Levi itthon volt, holnap viszont én leszek csak mind a kettővel...

2012. február 14., kedd

Beteges, Valentin napos, háromgyerekes

 Vasárnap reggel Lilu köhögni kezdett... Tegnap este volt egy mini-minimális hőemelkedésecskéje, reggelre a kedve is pocsék volt, így itthon maradt. Láza nincs, köhög, folyik az orra-szeme... Csórikámnak nagyon durván könnyezik a szeme minden megfázásnál, olyan fura... Egyelőre hársfatea-belladonna kúrán van, de holnap lehet meglátogatják Levivel a doktornőt.

 Így a reggel mesenézéssel indult, miközben kint hatalmas pelyhekben hullt a hó


A hóesés csak arra volt jó, hogy a felhőknek köszönhetően kicsit felmelegedjen a levegő, így a hó átváltott havasesőbe, majd esőbe, és el is olvadt minden. De legalább már plussz 2 fok van, igazán kellemesnek mondható :)

Délelőtt a gyerekekkel meglepetést készítettünk Levinek. A kedvenc mákos-almás sütijét.


Lillca segített kivágni és felragasztgatni a pálcákat, olyan ügyesen vág! :)


Hétvégén megbeszéltük Nettusékkal, hogy ma én vigyázok Jojóra, mivel ő is köhécsel, ezért Lilu megfázása nem okozott akadályt. Így ma délután, néhány óráig háromgyerekesként is kipróbálhattam magam. :) És, bár Levi azt mondta, hogy el tud majd jönni időben, ez nem így lett, Nettusék előbb visszaértek a dolgukról, minthogy Levi hazatalált volna, szegényem fél 7-re ért csak ide :( 


Jojóval megismertettem a Becot, (csatos hordozó) határozottan tetszett neki! 3/4 órán keresztül onnan nézegetett... :) Még kenyeret is dagasztottunk így! :)

Levi, mikor hazajött, köszönt mindenkinek, a tűzhelyen lévő sütiszélekre felcsillant a szeme: "sütöttél sütit?" nem bírtuk ki röhögés nélkül... Az asztal kellős közepére volt odakészítve neki a tál, AZT nem vette észre, pedig körülötte ültünk... :)

- - - - - - 

Egyébként meg ma 8 éve, hogy Levi először ment/jött Németországba, hosszabb időre dolgozni... Akkor Wolfsburg volt az uticél. Jó lenne egyszer megint elmenni oda, megnézni, ahol laktunk, és azt a sok dolgot, amit akkor kihagytunk, mondván, úgyis itt maradunk, ráérünk még... :)





2012. február 11., szombat

Csajos nap

Délelőtt is kettesben maradtunk Liluval kb két órára, akkor csak házimunkáztunk, de délután belevetettük magunkat a játszóházba! :) Lilunak nem akartam megmondani, hogy hova megyünk, de már reggel is a Mannkidu-t emlegette, és mikor mondtam, hogy megyünk valahova, ami meglepetés, meg volt róla győződve, hogy a játszóház az uticél... Hogy honnan tudta/érezte, azt nem tudom... :) Mindenesetre, ezek szerint jól kitaláltam, hogy mi a vágya... <3




2012. február 9., csütörtök




Kedden Lillcával muffint sütöttünk. Nemrég vettem szuper ételfestéket, gondoltam felturbózom kicsit a muffinokat, így szivárványsüti készült... :) (kb 5x annyi idő alatt, mintha simán megcsináltam volna...) Lilu vacsira kettőt megevett, pedig nem is sütis... :)





Ma meg végre nálunk is esett a hó, igaz még(?) nem mennyiség, se szánkózni, se hóembert építeni nem lehet belőle, de nagyon szép volt... (A meleg szobából nézni...)




Már olyan régóta szerettem volna kipróbálni a jégdíszeket! Karácsonykor készítettem is gyertyatartót, de pikkpakk elolvadt az erkélyen, túl meleg volt... :( Most viszont kiélhetném magam, csakhogy a harmadikon nem nagyon van fa/bokor, amire lehetne akasztgatni, az erkély felső rúdját meg Levi nem díjazta... :) Úgyhogy a ház előtti bokorra aggattuk a díszeket, remélem, senkinek nem fogja a szemét bántani... (Lilu amúgy kérdezte, hogy nemsokára lesz karácsony? Szegényt jól megzavartam a fadíszítéssel...)




Délutáni pillanatképek... :)





Ilyenkor, ezeket a képeket nézegetve annyira hihetetlen, hogy mennyire ki tudnak hozni a sodromból... Olyan kis tündibündinek tűnnek... :) Pedig nem azok... Főleg Lilu az, aki mostanában nagyon tépázza az idegeimet. Már mikor az oviból kijön, vágja a pofákat, ma hazafelé azt hiszem kétszer jött rá a hisztiroham, hangos, üvöltő sírással... MINDENEN képes bőgni... Nem sírni, hanem csak hiszisen bőgni... És nem tudom kezelni... :( Fogalmam sincs, hogy hogy lehetne leszoktatni róla?! Rövid távon használ, hogy nem figyelek rá, amíg így viselkedik,  vagy megkédezem, hogy hol a tündibündi-Lilu, de a következő alkalommal megint jön a hisztis műbőgés-könnyekkel... Ez életkori sajátosság? Kinövi? MIKOR??? :)
Emellé jön a Danival való kárálása... a folyamatos "Dani NEEEEEEEEEM!" ami kb a torka környékéről jövő üvöltés... Dani meg persze ilyenkor csakazértis...
Ma összevesztek Lilu képzeletbeli laptopján... Ez már igazából vicces... :D

2012. február 7., kedd

Szemgyulladás

 Daninak reggel fura volt a szeme, nem szokott ennyire váladékozni, sőt, igazság szerint egyáltalán nem szokott. Napközben olyan volt, mintha a nátha a szemén, könny helyett jönne... De nem vakarta, piros is csak kicsit volt. Mindenesetre elküldtem dokihoz. Antibiotikumos szemcseppet kapott, és szemgyulladás a diagnózis, ami ráadásul fertőző is, úgyhogy mondhatom le az eheti programjainkat... :( amíg váladékozik, napi ÖTSZÖR kell csöpögtetni a szemébe (nem tudom, hogy fog menni egyedül, ma 2x kapott, rendesen kétemberes a mutatvány... :( ) +1 napig. Remélem, hétvégére meggyógyul...


A kedve egyébként töretlen, nem fáj, vagy viszket neki szerencsére. 

2012. február 5., vasárnap

Kenyér

Már nyáron is próbálkoztam a dologgal, akkor egy másik recepttel, de fogalmam sincs melyikkel, és, bár az eredmény jó volt, annyira azért nem, hogy hetente töbször is kenyeret süssek.
 De ma ismét nekiálltam, ezúttal Via ajánlotta Viki kenyerét választottam.


2 óra alatt elkészült, Levi csak hümmögni és dünnyögni tudott, mikor megkóstolta, a 3/4-ét megettük vacsira... :) Azt hiszem, fogok még ilyet sütni! :)

- - - -

Ez meg egy kis extra, a két csibészről, akik ilyen jónak mutatják magukat:




Olyan aranyosak voltak, ahogy mondtam, hogy álljanak egymás mellé, Lilu már ölelte is át Danit, Dani meg már vigyorgott is... Még nem láttam őket ilyennek... :)


2012. február 3., péntek

Most lett kész...

...a "mesesüti" :)

Igazából szivárványos csiga volt a terv, de arra ez a recept sajnos alkalmatlan, nagyon törik... :(

De így is elégedett vagyok a végeredménnyel :)

2012. február 2., csütörtök

Tesóm szóvá tette, hogy régen írtam... Igaza van :) Úgyhogy most megint minden, ömlesztve...

Tegnap báboztam a gyerekeknek az edényfogó kesztyűvel, kérdeztem Lilutól, hogy ő ki? "Csapó Lilla", oké, fordultam Danihoz is, ő ki? "Hapó Nani" :-O Őszintén szólva meglepődtem... :) Persze megölelgettem mindkettőt, Lilut is, nehogy azt gondolja, ő nem olyan ügyes, mint az öccse, igaz, van köztük két év, de azért na... Ő még nem érti, hogy más az elvárás... ;) (sosem értette... Remélem, azért ez elmúlik...)

 Lilu szörnyű korba lépett, nem tudom mi van vele, egyik nap sárkány, másik nap tündérkirálylány. Tegnap épp tündérke volt, mosolyogva jött ki az oviból, Daninak is megfogta a kezét, egész nap aranyos volt. Kedden is, és ma is sárkánykodott, lehajtott fejjel jött ki a csoportból, mosoly sehol, mindenen, MINDENEN!!! nyíg, sír, felesel, visít... Jajj... :( Nehezen viselem... :( Ma pl azon kezdett artikulálatlanul üvölteni, hogy nem tudta levenni a nadrágját... :-S

De azért vicces dolgokat is tud produkálni, pl mikor rohangáltak a konyhában, miközben Lilu kiabált, hogy "kapj el ha hazudsz! kapj el ha hazudsz!"... :)))) -de az is elhangzott már, a Toy Story-s Buzz után szabadon, hogy "az ÉTTEREMBE és tovább!" ezen én visítottam a nevetéstől... :$ :))))))

- - - - -

 Kedden végre Nettusék átjöttek, már nagyon régen nem találkoztunk, hazaugrottak Mo-ra egy hétre, aztán kettő lett belőle, a mindenféle gördülékenyen intézhető papíroknak köszönhetően... Szóval végre itt voltak, és Rolit meg tudtuk köszönteni!



Roli sokat mozog olyan helyeken, ahol a sugárzás jelével találkozik, innen jött az ötlet, hogy egy "sugárzóan szép" tortát kapjon... :D

Jojó drágám hatalmasat nőtt, olyan kis okosan néz már, forgolódik, ficereg... A gyerekeim meg mindig meglepnek, hogy milyen szeretettel, kedvességgel fordulnak hozzá! Mind a ketten! Lilu mellékucorodik, és dumál neki (fura az én gügyögésemet visszahallani... :D) Dani meg osztogatja a "fufi"-kat (=puszi), simogatja... 

Előkerült Dani Szent Katicája (ami eredetileg Lilu tulajdonát képezi, de most mindegy), ezzel lehetett mindig csalogatni, mikor videózni akartam a kúszását, mászását, Jojót is megbabonázta... :)



- - - - -

Lillcának ma volt az első szülinapi bulija!  Amúgy mostanra már egész jóba lett Helenával... :)

Az asztalfőn, fehérben van az ünnepelt :)
Levi kísérte el, 2,5 órát voltak el kb, Liu az egyik anyukával egész sokat beszélgetett, Levi kérdezte utána, hogy milyen Lilu némete, meg lett dícsérve! :) Bár Lilu nem mesélt semmit, Levi szerint jól érezte magát... :)

------

Reggel meg egy nagyon rossz hírre ébredtem, Ildika barátnőm mégsem jön holnap, egy betegség ledöntötte a lábáról... Remélem, azért nem komoly, és idén még bepótoljuk a randit!!!! 2 éve nem találkoztunk... :(((((