2012. január 27., péntek

50!!!!



:))))

Nem is 50...

50,1!!!!!

:)

Ennyit mértem az előbb a mérlegen! Utoljára 2010. november végén voltam ennyi, vagyis 14 hónapja. Akkor már nem annyira örültem, hogy a súlyom zuhanórepülésbe kezdett, egyébként meg sem álltam 46,3-ig (2011.04.24.). Hiába volt minden vérvizsgálat, nincs szervi bajom, egyszerűen csak fogyok, mert nincs időm, energiám, kedvem enni. A karácsonyi szünetben viszont megjött a kedvem, és ettem, és ettem, és ettem... :) Valószínű nagy szerepe van ebben a fogamzásgátlómnak is, ami a papírja szerint étvágyat csinál, dehát pont ezért kezdtem szedni! Szóval öröm, bódottá! 52-ig jó lenne eljutni! :)

2012. január 26., csütörtök

Kínai horoszkóp

Lilu:
A Patkány gyerekek könnyen nevelhetők. Gyengédséget gyengédséggel viszonoznak, ők azok, akik szeretnek szüleik ölébe bújni, hízelegni és jó bizonyítvánnyal örömet okozni. A szigorra makacssággal és duzzogással válaszolnak. Minden otthoni fenyítést azonnal kétszeresen továbbadnak kistestvérüknek, vagy gyengébb iskolatársuknak. Kényeztessük el kissé tehát a Patkány-gyereket, ezt szeretettel, ragaszkodással hálálja meg és minél kevesebbet szidjuk, annál több barátja lesz.


Félelmetes... :-O Igazi bújós kiscica, ezt már sokszor írtam róla. :) "A szigorra makacssággal, duzzogással válaszol"? Ezzel tud a legjobban kikészíteni! Mikor rászólok, és csípőre csapja a kezét, és olyan mérges fejet vág, hogy jé... "Minden otthoni fenyítést azonnal kétszeresen továbbadnak a kistestvérüknek"? Mondtam már, hogy többet kárál Danival, mint én?? :)
 Én is ilyen voltam? :) Én is patkány vagyok...



Dani:
A Tigris-gyerekek vidámak, élénkek, tanulni nem szeretnek, de jó az eszük és ezért általában jó bizonyítványt hoznak haza az iskolából. A Tigrisek az örök tréfacsinálók, ezért osztálytársaik szeretik õket. Ha azonban valami nincs kedvükre, akkor könnyen dühbe gurulnak. Ilyenkor néha még verekednek is. A jó szóval nem sokat törõdnek, inkább példamutatással lehet hatni rájuk.


Vidám is, élénk is, az eszével sincs baj... De, "Ha valami nincs kedvükre, akkor könnyen dühbe gurulnak, ilyenkor verekednek is" Ennyi. Pontosan... :(



Levi és én:
Kutya a Patkány legjobb barátja. Vita nélkül osztoznak meg a jövedelmen és a Kutya gondosan őrzi a Patkány otthonát.
Patkány értékeli a Kutya becsületességét, hűségét és megpróbálja a szomorkodó Kutyát felvidítani. Ez sikerül is neki. Kapcsolatuk alapja még a házasságban is az igaz barátság. -mondtam már, hogy Levi a legjobb barátom? :)

Forrás: családinet

2012. január 25., szerda

Most pedig írni fogok...

...és bepótolok mindent, ami eddig kimaradt, szóval valószínűleg hosszú, és csapongó bejegyzés következik.. :)

 Lilu a héten még nem volt oviban. Hétfőn itthon tartottuk, tegnap reggel Levi döntött úgy, hogy pihenjen még, ma meg biztos-ami-biztos alapon dokhoz mentünk. Igazából főleg Danit akartam orvoshoz küldeni (éjjel volt egy ugatós-kruppos köhögése, és reggel is +folyik az orra), de mivel Lilu 2 hónapja lázmentes tüdőgyusziban szenvedett, aminek egyetlen tünete a köhögés volt, jobbnak láttam, ha rá is ránéz a doki.
 Eszméletlen büszke vagyok a gyerekeimre! :) Dani is, Lilu is nagyon ügyesen szerepeltek a doktorbácsinál! Dani is sóhajtozott, nagyon cuki volt! :) Szerencsére egyiknek sincs semmi baja, Lilu holnap mehet is oviba, nem is kaptak semmi gyógyszert. Pontosabban, anno Dani valami szirupot kapott a kruppjára a doktornőtől, akinél akkor voltak, Levivel húztuk is a szánkat, hogy hogy lehet egy fuldokló-köhögő-valószínűleg pánikoló gyerekbe belölnetni egy egész üveg szirupot??? Mert még csak nem is néhány mili kellett volna, ha kellett volna, hanem az EGÉSZ... Annyira azért már ismerem Danit, hogy kivitelezhetetlen lett volna. Szerencsére a doki is egyetértett, hogy a szirup nem szerencsés, így kúpot kaptunk, amit majd 2014-ben (mikor majd lejár) bontatlanul ki is fogunk dobni... ;)

 A héten így hármasban töltjük a napjainket, és tök furcsa, hogy sokkal gördülékenyebben megy minden, mint amikor 4-en voltunk itthon. A gyerekek is kevesebbet ölik egymást... Azt nem mondom, hogy átváltoztak tündérbogarintyóvá, mert nem, de azért határozottan jobban viselik egymást, mint a karácsonyi szünetben.
 Hétfőn pl ujjfestettünk...



Már korábban is megfigyeltem, hogy Lilu jobbra húz rajzolás közben, rákerestem, hogy mit is jelent?  EZT (link) találtam. Ez alapján Lilu Apához kötődik jobban ( :( ), lendületes rajzolása erős érzelemnyilvánítást jelenthet, "A laza, puha, gömbölyű vonalak egy könnyen alkalmazkodó, nyitott, a szülők által befolyásolható természetről árulkodnak, míg a keményebb, hegyes és egyenes vonalak egy akaratos, gyakran öntörvényű, határozott, ezért nehezen irányítható természetről." Dani keményen, szálkásan, rányomva a ceruzát rajzol... Érdekes dolog ez, figyelgetem majd még őket :)


Lilu karácsonyra kapott vasalható gyöngyöket, nem is gondoltam volna, hogy ENNYIRE le fogja majd kötni! Harmadik napja pakolgatja rendületlenül, tegnap kellett vennem újat, mert a karácsonyiból már elfogyott a piros... :D (és meg is állapítottam, hogy mi a különbség a "márkás" és a "nemmárkás" között... :( nemmárkásat vettem, mert abban volt 6 extra lap, amire lehet pakolni a gyöngyöket, igenám, de olyan rövidek a tüskék, hogy lepotyog róla minden... :( De legalább a gyöngy olvad rendesen... :) )



Vasárnap Timikééket látogattuk meg (értsd: forgattuk fel a lakásukat... :D), most költöztek első közös albérletükbe, olyan jó volt kicsit nosztalgiázni, mikor mi voltunk ilyen ifjak, és a mi első KETTESBEN belakott albérletünk... Jajj, de rég is volt... :)

Nagyon szépen berendezkedtek, tetszik a lakás nagyon! :) Szerencsére alattuk egy üres lakás van, így nem kellett (annyit) visítani a srácokkal, hogy ne rohangáljanak, ne ugráljanak, ne hangoskodjanak, nem zavartak (annyira) senkit. Hozták a formájukat, az biztos...


Itt már kicsit lenyugodtak, Timike telefonján bowlingoztak... :)

Ez meg a ma délelőtti főzésünk. Konyhapulton üldögélve röhögőgörcsöztek... Aztán Danit levettem, Lilu fent maradt, fentről vágta a pofákat, Dani meg szó szerint fetrengett a földön a nevetéstől... Imádom az ilyen pillanatokat... :)





2012. január 23., hétfő

Németes szösszenetek

Liluban azt hiszem bújkál valami... :( Láza (még?) nincs, de tegnap már könnyezett, és az orra is folyott. Mára jobb az orra kicsit, de most meg köhög. Így ma szabin volt, itthon maradt, nem ment oviba.
 Délután "telefonált"
-Apa, felhívom a Michaelat! (Ő az óvónéni. Majd a telefonhoz fordult: ) Ich war krank...

:-O Tökéletes némettel "beteg voltam"... A múlt héten is meglepett minket egy múlt idejű német mondat rendeltetésszerű használatával... Annyira ügyes, úgy ragad rá a német! :)

...Danira is... Ő pénteken, mikor hisztirohamot kapott az ovi előtt, németül kiabált, "HILFE!!!!" csak hogy nehogy ne értse valaki is a közelünkben álló 5-10 szülőből...

 A múltkor meg az egyik ovis anyuka vitt minket kocsival Danival az oviba! Ugyanis elkapott minket a jégdara-eső, (mikor elindultunk, még tök jó idő volt...) ő meg pont arra járt, és leszólított minket, hogy elvigyen-e? Én meg bátor voltam, és simán beszálltam mellé a kocsiba, és még csevegtünk is! ;) (ez persze erőteljes túlzás, a lényeg, hogy beszéltem! :) )

Tiramisu

 Valamikor 2-3 éve rákaptam a tiramisura. Próbálkoztam rendületlenül, aztán ehettem meg egyedül, Lilu még kicsi volt hozzá, Levinek meg nem tetszett az állaga - kanállal kellett kinyalogatnom a jémaiból, az istenért nem akart vágható-tiramisu állagú lenni. Fel is adtam a dolgot, ha nagyon kívántam, inkább megvettem a boltit. De azért piszkálta a csőrömet rendesen... Egészen a múlt hétig, mikor összeszedtem minden tudásomat, és bátorságomat, és ismét nekiálltam. Jó ötlet volt! :) Tökkkkkkkéletes lett! ;) (igaz, nem kávéval csináltam, hanem kakaóval, köszönöm, nem kell, hogy a gyerekek még ennél is jobban pörögjenek... ;) ) És már azt is tudom, hogy hol rontottam el! Nem lett volna szabad robotgéppel kevernem a tojáshabot a többi krémbe... :$
 A gyerekeknek is nagyon ízlik igaz ők, inkább valami "piramisu"-nak hívják, a piramosnak mégiscsak több értelme van... :)
 1 nap alatt elfogyott a hatalmas adagnyi, és egy héten belül a másodikat készítettem ma, szerintem ez sem lesz hosszú életű... ;)

2012. január 19., csütörtök

Megvagyunk

 Élünk, virulunk, alapvetően minden oké, mégsincs kedvem írni... Mert csak panaszkodni tudnék, azt meg nem akarok, mert nem csak rossz dolgok vannak, csak eltörpül egy kedves szó, egy kedves mosoly a többi mellett... :(
 Írhatnék felborult, és MÉG ROSSZABB alvási szokásokról, írhatnék harapásokról, de ezekről most nem akarok... :(

 Lilu megkapta élete első szülinapi buli meghívóját! 2-án bulizni megy! :) Egy tündéri aranyos kislánynak lesz a harmadik szülinapja, és ő Lilut választotta az egyik vendégnek. :) Én, vagyis mi, Levivel, kicsit furcsálljuk a dolgot, ugyanis Lilutól már többször kérdeztem, hogy barátnője-e Helena, szoktak-e együtt játszani, de mindig nemmel felelt, sőt, ő volt az a kislány, aki alól egyszer kihúzta a széket, mert mellé akart ülni, de az a Sophie helye... :$ Szóval kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a buli! :)

 Én meg már mennék nagyon haza, de még mindig nem merem Danit itthon hagyni. Nem akarom úgy itthon hagyni, hogy kifulladáig játszon Levivel éjjel (éjfélig kb), és úgy aludjon el, mert egy hét alatt tuti hozzászokna. Utána meg nem lenne jobb senkinek, hogy bár nem cicizik, de éjfélig fent van. És abban sem vagyok biztos, hogy nem fogadna azzal, ha egy hét után visszajönnék, hogy "Nani ciciz!"... Sőt... Tutibiztos, hogy ezze várna...

 Viszont, már csak 2 hét, és jön Ildikám!!!! :) Már nagyon várom!!!! :)

2012. január 13., péntek

Csupán kíváncsiságból...

 Apukámon kívűl megosztotta még valaki az almás bejegyzést Facebook-on? Miért nem látom, hogy ki volt? Tud valaki segíteni, hogy hogyan láthatnám? Köszi! :D

2012. január 12., csütörtök

Lilu végre újból rajzol

1 évesen kapott először ceruzát a kezébe, és már akkor profin fogta, midnenféle tanítgatás nélkül. Gyorsan megtanult perecet, és karikát rajzolni is. Aztán színezni kezdett, 2 évesen vonaltól-vonalig színezett, és a Mamival mindenkinek szemüveget rajzoltak :)
 Majd jött Dani, aki gyorsan kúszott-mászott-pakolt-rámolt-támadott, így Lilu már nem tudott rajzolni... :( Ha rajzolt is, az is fura volt. Elkezdett rajzolni, pl emberkét, aztán egy idő után mérges lett, vagy nem tudom mi kattant be a buksijában, de összefirkálta az egészet, közölte, hogy beteg az emberke, és ennyi. :(
 De most talán végre megtört a jég! Újból rajzol, és nem firkál! És én olyan nagyon örülök!


Danit elveszítettük a boltban, és ott kiabál, hogy "Hilfe! Segítsen valaki!" /Egyébként meg mindenkin bugyi van, a legnagyobb én vagyok, a mellettem lévő eredetileg Lilu vol, a legkisebb meg Dani, de végül azt hiszem Levi van mellettem, és Lilu a legkisebb, Dani meg ugye a boltban kiabál... Ja?! a boltban egy csiga is van, de az csak véletlenül keült oda, mert nem fogott a filc, és a fejből csiga lett :D/



Részlet a rajzból : "a gummistiefel-es katicabogár mászik fel Anya haján" (gumicsizmás :) )


Ez meg a mai önarcképe az oviból, hajjal, szempillával...

Azért remélem, hamarosan lesz majd olyan családi kép is, amin mind a négyen rajta vagyunk, és nem veszítünk el senkit... :( Kicsit (??) fáj, hogy Dana ennyire kívülre került... Az egyetlen ami megnyugtat, hogy végig variálta, hogy ki kicsoda, és eredetileg Dani a picike emberke volt, és Levi hiányzott. Hmm... így sem sokkal jobb... De tételezzük fel, hogy Levi dolgozott... ;)



2012. január 10., kedd

"Ártuá"

Végignyálaztuk az összes fényképet, ami ovis körökben általunk készítetett ( :D), és megvan a kislegény!


Martin/Márton napi felvonuláson készült a kép, a műsoron egymás mellett álltak... :)
És ma is együtt játszottak, ma kutyás-macskásat, Artur volt a kutya, Lilu a cica, de "nem veszekedtek, csak barátkoztak!"-Lilu szerint :)

Lilu férje

Régóta beszélgetünk már a családi kapcsolatokról, ki kinek a kije, ki az Apa Anyukája, az Anya "kistesója", Apa felesége, Anya férje...

Mostanában sokat foglalkoztatja ez a férj dolog. Volt, hogy azt mondta, hogy ha nagy lesz, a Dani lesz a férje... :) Hétvégén, mikor Levi szerelt, elmeséltem Lilunak, milyen férjet válaszon magának :) (nevettesse meg, legyen kedves, tudjon szerelni, főzni, szeresse a gyerekeket, és persze őt is...)

 Tegnap este megint előjött a dolog. Nem semmi asszociációnk van ám! Onnan indult, hogy "menjünk nyaralni"... :D Menjünk Horváto-ba, ott úgyis olyan kicsi volt Lilu, Dani meg még csak zigóta korában volt ott... Vagy menjünk Olaszországba, ott még csak egyszer voltunk. Lilu: "én is ott voltam?" E:"nem, akkor még csak a szívünkben voltál... (Levinek: milyen furcsa, Velencében még csak egy kósza gondolat se volt Lilu, egy héttel később meg teljesen tudatosan meghívtuk...)" Lilu: "nekem is a szívemben van a kisbabám!" Erre mondtuk neki, hogy jó helyen van még ott, majd ha nagy lesz, átmegy a pocakjába, de kell ehhez egy férj is... Előbb lesz majd egy fiúja... Lilu:"igen, lesz majd egy fiúm, és együtt fogok vele aludni!" na itt ÉN jöttem zavarba, és el is pirultam... :D E:"és mit fogsz csinálni a fiúddal?" L."Hát együtt fogunk aludni! És nem fogok átmenni hozzátok éjjel!" (Meg is nyugodtam, hogy a fiújával való együtt alváson, TÉNYLEG az ALVÁST érti! :D) Azt azért megbeszéltük, hogy átjöhet majd hozzánk, de akkor már nem velünk fog lakni, és én leszek majd a kisbabájának a nagymamája...

 Fürdés után megint visszatértünk a témára... "Anya, lehet, hogy az Ártuá lesz a férjem..." (Ártuá egyébként ARTUR... És erre csupán 2 hónapja jöttem rá, mikor megkaptuk a csoportnévsort, és próbáltam beazonosítani a gyerekek nevét kiejtés alpján... Nem könnyű a magyar agyamat a neveknél átállítani német kiejtésre! pl Beate, nem Beáta, hanem "Biáté" :) Meg ugye Helena, sem Heléna, hanem "Helenááá"...) Na, szóval Artur... "miket szoktál Arturral csinálni?" L.: "cowboyosat játszunk!" E."És azt hogy?" L.:"hát az Ártuá mindig lelő engem, aztán mondja, hogy noch mal steht auf, és megint lelő..."
 ...szép is az ovis szerelem... :))))))


Meg kell ma néznem magamnak ezt az Artur gyereket... ;)

(Kicsit vissza a tegnap esti fürdéshez! Lilu kb 8 hónapos kora óta ÜVÖLT hajmosás közben, igazság szerint már csak megszokásból... Múlt héten választott egy Hupikék Törpikés sampont, és azt ígérte, hogy csak kicsit fog sírni... Ennek ellenére EGYÁLTALÁN nem sírt!!! Utána mondta is "Látod Anya, mondtam én, hogy nem fogok sírni..." E:"mondhattad volna korábban is, hogy vegyünk törpikés sampont..." L:"de most már nem sírok! elfogyott a sírásom!" :) Remélem, nem csak az újdonság varázsa miatt nem sírt...)

2012. január 6., péntek

Az alma nem esett messze a fájától...

:-D

Dani énekel

Tegnap esti szösszenet:

"Bóbita, Bóbita ámosz...
Nani isz..." :)

(=Bóbita Bóbita álmos/Dani is)

(annyira tisztán ejti a Bóbitát, hogy csak lestem... :-O)

Egyébként tegnap este tényleg álmos volt, játszóházban rohangáltunk, másztunk, kúsztunk, csúsztunk 3 órán keresztül. Ezek után ugye az lenne a normális, hogy mindkét gyerek kidőlt, és aludt reggelig egy nyikk nélkül?! Nos, Dani éjfélig 2x kelt (fél 10-től), Lilu 1-kor akart először közénk bújni... Mit kell velük tenni, hogy elfáradjanak, de ne pörögjenek túl?! :)

Amúgy, ha már alvás, Dani már nem a nappaliban alszik el, hanem az emeletes ágy aljában, amit eddig kiskuckónak használtunk. Köszi a tippet Cucka... ;) Eddig valahogy eszembe se jutott, hogy azt a részt ágynak használjuk... :$ :D Úgyhogy a babaágy szétszerelve várja, hogy lekerüljön a pincébe, és néhány év múlva új lakót kapjon... ;) Dani teljesen kétségbe esett, hogy "szétszette Apa Nani ágyát! szétszette! Nem szétszedni ágyat! Naniéééé! Enyim!" Pedig szeptemberben aludt benne utoljára...
 Hatalmas sikerekről nem tudok beszámolni, ami előny, hogy legalább egy szobában alszanak... TUDOM, hogy lesz ez még jobb is! És majd mindegyik alszik az ágyában nyugiban, reggelig... Én meg majd unatkozom... :) vagy én is aludni fogok?? ;)

2012. január 4., szerda

Rosszaságok

Annyi poszt van a fejemben, de megint nincs kedvem írni, meg fogalmazni, meg ilyenek. Főleg nincs kedvem a -nemtúljó- dolgokról írni. De azok is mi vagyunk, vagyis Levi+én JÓK vagyunk, ellenben a srácok... :-O

Valami ördög bújt beléjük azt hiszem... :( Vagy egymás agyára mentek? az is lehet... :( Dani határozottan _rossz_ :( Üt, vág, harap, süket, és közben röhög... Tökéletesen tisztába van azzal, hogy amit éppen csinál, az tiltólistás, és nem szabad, és mérgesek leszünk, de kinevet minket, és csinálja... Ha rászólunk, földhözvágja a dolgokat, vagy megüt. Mindenkit. :( És nem igazán tudom, hogy hogyan lehetne kezelni, leszerelni? Gondolom a figyelemfelkeltés, és a kizárólagos figyelem a célja, de ez a mód...?! Bosszantó, elkeserítő, és kilátástalan... :( Levinek tegnap lett elege, kislegény kapott is egy pohár vizet a fejére... :( Egyelőre hatásosnak tűnik a dolog, ma elég volt megemlíteni a vizet, máris abbahagyta a rosszaságot. Nagyon nem vagyok híve az ilyen dolgoknak, de ha máshogy nem megy, valahogy MUSZÁJ rá hatni, mert a fejünkre nő... És nem akarom, hogy ő legyen a "rosszgyerek" az oviban, a játszin, akárhol... :(

 Lilu meg kárál Danival. Kiabál vele, kiosztja, és nagyon naaaaagyon kárörvendő... :( Ha a Dani rosszaságot csinál, és leszúrást kap, ő örül, és hajtogatja, hogy ő most (! :D) nem volt rossz, csak a Dani, és a Dani szégyenlje magát... Komolyan élvezi... :( Ha a Dani nekiáll valamivel egyedül szöszölni, már megy is oda, hogy az az övé, veszi el tőle, tépi ki a kezéből, és torka szakadtából ORDÍT, hogy "ez az enyéééééém!!!!"...

Azt hiszem, kicsit el vannak szokva egymás társaságától.
 Bár, ha rosszaságról, csibészségről van szó, akor hatalmas az egyetértés. Imádnak együtt ugrálni pl a kanapén... Nekem meg ettől őszül a hajam, mert ismerem Danit, TUDOM, hogy le fog esni, és nem önbeteljesítő jóslat miatt, hanem mert tudom milyen kis kuka... :( Szóval a kanapén-ágyon ugrálás nem lehet program! Marad a földön ugrálás... De azt meg a dübögés miatt nem enegdjük... szegények, komolyan sajnálom őket, a napi 1000 "NEM" miatt... :(

 Kíváncsi vagyok, a jövő heti ovikezdés menniyre fogja megváltoztatni a magatartásukat?!

Szilveszter

 31-én reggel hazamentek Anyósék, mi persze visszafeküdtünk... :) Délután meg jöttek Nettusék. :)

...és én már megint elszámoltam magam a sütikkel... :( Csináltam pogit, kekszszalámit, tortát, volt még bejgli is, és persze chips, ropi, miegymás. Természetesen amiket készítettem mind megmaradt... :(

 Dani egy icipicit pihent úgy 10 körül, de felpetárdázták, úgyhogy ő is fent volt éjfélkor. Lilunál ez nem is volt kérdés, hogy bírni fogja-e... :) Ő eddig minden szilveszterén megvárta az éjfélt... :)

Koccintásra várva :)

Csipet csapat

Éjfélkor koccintottunk, Himnuszt énekeltünk, felöltöztünk, és lementünk "üzijáték"-ot (by Dani) nézni. Jojó drágám az éjfélt még megvárta, de 0:03-kor kb már aludt is... :) Így Nettus nem tudott velünk tartani.

 Roli és Levi lődöztek néhány rakétát, Lilu is, Dani is nagyon élvezték.
 Fél 1 körül feljöttünk, virslivacsi, majd Lilut és Danit elvittük aldni, bár ők nem panaszkodtak fáradtságra. :)

 Mi még egy kicsit gyerekmentesen wii-ztünk, beszélgettünk, fél 3-ig fent voltunk.

Jól indult az idei évünk! :)

2012. január 2., hétfő

Pótlás

...ott hagytam félbe, hogy megérkezett Levi kishúga és Anyukája 25-én éjjel...

Ha vendégeink vannak, mostanában kiköltözünk a nappaliba, és ott alszunk. Tekintve, hogy Lilu majdnem minden éjjel-reggel megjelenik közöttünk, igazából kényelmesebb is, mint a hálószobánk. 25-én éjjel is megjelent Lilu, és én balga, elárultam neki, hogy a Mamáék már a hálóban alszanak. Persze Lilunak esze ágában sem volt ezek után elaludnia, hajnali FÉL HÁROMKOR közölte, hogy már világos van, reggel van, keljünk fel... Nem keltünk... :D Valahogy sikerült alvásra bírnunk... :)

 Dani, mikor reggel felkelt, és nagy lendülettel kiment a konyhába, rendesen meglepődött, hátraarcot csinált, és bújt Levi lábához, ugyanis a konyhába várta Julcsi és Mama... :) Persze gyorsan feloldódott, de édesem ugyanúgy meglepődött, mint két nappal korábban a karácsonyfától... :)

Ismét Angyalkáztunk, ezúttal kócosan, álmosan... :)


Kicsi kócos-kómás :)


Mama és Julcsi "Hópepe" mézeskalácsot készített

Julcsi ajándékát állítgatják

A 26-ánk csendesen telt, Márti Mami, és Julcsi levitte a gyerekeket sétálni egy kicsit, nem is nagyon tudtunk mit kezdeni magunkkal addig Levivel, fura volt... :D Úgyhogy fényképeket nézegettünk FB-on... :D

27-én aktiváltuk magunkat, átmentünk villamossal Ludwigshafenbe, hátha áll még az óriáskerék. Szerencsénk volt, ott volt még! Mama+Julcsi+Lilu mentek egy kört, Levi addig Danizott, én meg plázáztam... :) (van ott egy bolt, ami alapból is megehetősen olcsó, most meg leárazások voltak... tizenpár euróért vettem egy leggingset, egy garbót, egy hosszú ujjú pólót, és egy kötött pulcsit... :D)




28-án ismét itthon ülősre vettük a programot, Márti Mami sütött nekünk 6 rúd bejglit, majd ismét csak a gyerekek mentek le sétálni a Mamával.

29-én meg gondoltunk egy merészet, és vonattal elmentünk Heidelbergbe, kastélyt nézni. Meglepően jól viselték a gyerekek az utazást! Bár, eleinte a babakocsi csak nyűg volt, Dani nem volt hajlandó beleülni, Lilu akart volna, de azt meg én nem szerettem volna...

Vonaton

A ledőlt toronynál


Heidelberg
Körbejártuk a kastélyt, bejglit ettünk (vittük :D), Heidelberget is bejártuk, nagyon nagyot csavarogtunk. 

30-án Levi elvitte Danit és a Mamát bevásárolni, és meg a lányokkal itthon maradtam. Én főztem, pakolgattam, ők meg bujócskáztak, "hideg-melegeztek", sárkányosat játszottak... :D

31-én hajnalban hazamentek a vendégeink... :( Nagyon örülök, hogy itt voltak! Szeretem, ha van nálunk valaki! :) Ők meg már 3 éve nem jártak nálunk... Idén, Após kivételével, az összes legközelebbi rokonunk meglátogatott minket, remélem, ebből rendszer lesz! (Persze Apóssal kiegészülve! :D)
 Olyan jó volt látni-hallani, ahogy a gyerekek játszottak Julcsival és Mamával! Dani olyan édesen mondta, hogy "Mama segitsz!" :)

 Köszönjük, hogy itt voltatok! :)