2012. december 30., vasárnap

Karácsony

 Nagyon nagyon jó volt! :) Olyan jó volt, hogy ilyen sokan voltunk, vagyunk! Fura, hogy nem négyesben álltunk a fa alatt (hehe... előtt...), hanem itt volt az Anyusom is, meg Julcsi is, meg Matyi is... :)

Danit teljesen megbabonázták a csillagszórók...


Az ajándékok is elég jól betaláltak... Már, ami a gyerekeket illeti, Levinek most sajnos nem
sikerült semmi hűhát kitalálnom :( Nem könnyű eset... :(

Lillca megállapította, hogy majdnem minden ajándéka csillogós, vagy pónis, vagy hercegnős... Dani autós vonalon kapott ajándékokat, Julcsinak a rajztehetségét próbáltuk erősíteni (és nem kicsit potyogtak a könnyeim, mikor kibontotta a Manga készletet (tollak, papírok, bábu), és mást se tudott mondani, csak azt, hogy "aztaa... aztaaaa... azta de jó... aztaaaa...."), Anyusom kapott egy új fülbevalót, mert elvesztette a régit, Matyival kicsit meg voltunk lőve, ő kapott egy szívecske párnát, ha esetleg ölelésre lenne szüksége, és egy kupont egy PC-s játékhoz, mert Levivel nem tudtuk eldönteni, hogy örülne-e neki, és jó lenne-e egy eredeti játék, amihez utána csak súlyos forintokért tudná megvenni a kiegészítőket...

"Váó... Az Angyalka tudta?!" (Köszi Apus! ;) )

Csillámos mókus, amitől Julcsi és Matyi röhögőgörcsöt kapott... :)




Levi "szemfedele" (rizzsel töltött szempárna)


"Aztaaaa..."


Csipetcsapat
Kicsit megint sok volt az ajándékmennyiség, egyrészt heten voltunk, másrészt volt ugye a gyerekeknek ajándék a Mamiéktól, a Mamáéktól, a Dédiéktől, meg tőlünk is... Egyszerűbb lett volna, ha nálunk is elosztódik ez a mennyiség 3 napra, mint normáliséknál...

25-én Nettusék jöttek karácsonyozni. Jojó kicsit nehezen oldódott, de a sok csomagolópapír segített... ;)


Sokáig sajnos nem maradtak, mert éjjel indultak Magyarországra, de nagyon jó volt, hogy itt voltak!

-----

A gyerekeimet amúgy már napok óta alig látom, teljesen kisajátítják a nagybátyjukat és a nagynénjüket, akik előtt le a kalappal, nagyon jól bírják! Azért néha én is beszállhatok egy-egy társasjátékba... :) Sajnos én a két ünnep között is minden másnap dolgoztam, mire végre szusszanhatok, Julcsiék hazamennek, Levi meg Kínába megy... :((((



2012. december 23., vasárnap

Remélem, én vagyok az egyetlen, aki még ma is megy dolgozni... Tegnap is voltam, rekordot döntöttünk, 68db reggeli készült az 5 óra alatt, valószínűleg ma újabb rekord születik...

Julcsi és Matyi megérkezett, sajnos nem tudtam velük éjjel már találkozni, de meglestem őket, 4 gyerek alszik a gyerekszobánkban... <3 (bocs, Matyi, a "legyerekezésért"! :) )

Ezer meg egy dolgom lenne még, nem egészen úgy alakult a karácsonyi készülődés, ahogy szerettem volna, de nem vészes! :)

Talán egyszer bepótolom a hatalmas lemaradásomat is, de már nem ígérek semmit, a két ünnep között is minden második nap dolgozom, mire nyugissbb lesz minden végre számomra, Levi elmegy Kínába... :(

Bár eddig csak két helyről kaptam visszajelzést, azért remélem, mindenki megkapta a képeslapjainkat! :)



2012. december 11., kedd

 Végre, végre ideértem... Én magam sem hiszem, el, hogy végre írok! :)

Szóval, az úgy volt... :)

Lilu végül 2,5 héten keresztül volt betegszabadságon... Mint kiderült, mi még könnyen meg is úsztuk, nálunk csak durvább megfázás volt, de az oviból nagyon sok gyerek hiányzott valami hasmenős-hányós vírusnak köszönhetően...

 Mire Levi hazaért Írországból, már én is beteg voltam. :( Betegen vonatoztam haza Anyusommal, és Magyarországon is napi 3 Aspirin+C-n éltem végig. Közben Levi tudósított, hogy ő is beteg, a gyerekek is visszaestek. :(

 Ennek ellenére nagyon jó volt az otthonlét! :) Találkoztam barátnőkkel, kávéztunk, csavarogtunk, beszélgettünk, vásárolgattunk... :) Családoztam is egy keveset, Mamikámnak nagyon tetszett a kisBubi, amit horgoltam neki, de nem sokáig örülhetett, mert Papikám kisajátította magának... :)


Volt egy kis csalódásom is otthon... :( De erről most nem írok, csak magamnak volt megjegyzés...

 De volt nagy meglepetésem is! :) Nyitottam valaki felé, aki örömmel vette a nyitásomat, és ismét tudtunk úgy beszélgetni, mintha nem is 2-3 éve beszéltünk volna utoljára, nagyon örülök ennek! :)

Sajnos megint nem sikerült mindenkihez eljutnom, a betegségem miatt egy babalátogatást kénytelen voltam kihagyni, pedig nagyon nagyon szerettem volna babázni... :(

A vonatút amúgy nem volt vészes, 9 és fél óra volt az út, egész kibírható. Visszafelé mondjuk 3 filmet néztem meg... :) Odafelé csak egyet, akkor inkább aludtam volna, de sehogy sem találtam a helyemet. :( Gyerekekkel viszont egyelőre nem szívesen vállalnám be egyedül, Levi nélkül. Egyik gyereket se merném a helyünkön hagyni, ha a másikkal pl wc-re kellene menni, de egyedül sem engedném egyiket se pisilni. És a cuccunkat sem szívesen hagynám magára... Egyébként érdekes volt, hogy csak Magyarországon mondták be, hogy vigyázzunk az értékeinkre... Meg azt is, hogy "leszállásnál kérjük vigyázzanak! a peron és a lépcső között nagy a hely!"

Mikor hazaértünk (mármint ide-haza) sem voltam még jobban. Sőt, ijesztően nekiállt szúrni a tüdőmnél. +péntek éjjel olyan köhögőrohamom volt, hogy 1 órán keresztül folyamatosan köhögtem, próbáltam a hideg párát, a meleg párát, a gőzölést, míg végre egy kicsit lecsillapodott... :( Így le kellett mondanom a vasárnapi munkámat is. (és továbbra is imádom a főnökeimet, őszintén aggódtak értem, értem, Levi beszélt J-vel, aki a lehető legkedvesebben kívánt jobbulást, és másnap írt nekem sms-t, hogy pihenjek nyugodtan még egy napot, kedden is megoldják a helyettesítésemet... Komolyan, én még ilyet sose tapasztaltam korábban! :) )
Szóval szúrt a tüdőmnél, és mivel addigra már vagy 10 napja köhögtem, Aspirineztem, úgy döntöttünk, hogy hátha tüdőgyulladás, úgyhogy menjünk ügyeletre. Más férfi vacsorázni viszi randizni a nejét, mi dokihoz mentünk, de azért jó volt... :) (kb ugyanannyiba is került a vizitdíj+a gyógyszerek, mintha egy puccos helyen vacsiztunk volna...) Doktornő megvizsgált, és megállapította, hogy ... khm... :))))))))

...izomlázam van a köhögéstől...

:)))))
Egy cseppet ciki volt, de amúgy tényleg baromira fájt ám! :) Mindenesetre kaptam antibiotikumot, mivel a gyerekeknek is kellett, és, ha már ott voltunk, még 10 euróért Levi torkát is megnézte a néni. 

Amint kiderült, hogy csak izomlázam van, nem tüdőgyuszim, máris jobban lettem! (persze lehet, hogy az antibiotikum+ a Codein is segített... ;) )

Szerdára már épenhogycsak köhögtem, úgyhogy már mentem is dolgozni! Kicsit fárasztó volt 5 napot egybe lenyomnom, el vagyok én már ettől szokva... :) De azért nem panaszkodom, tényleg szeretem csinálni! Holnap csapatbuli lesz, a zserbó már kész is a kollégáknak... ;)

Természetesen nálunk is járt a Tálapó 6-án reggel... :)


Nem volt könnyű összehoznunk úgy, hogy alapvetően nem szeretem/szeretjük ébreszteni a gyerekeket (főleg Danit), most viszont muszáj volt, hisz én is mentem dolgozni. A gyerekek nem vették zokon, hogy felkeltettük őket, főleg, mikor eszükbe juttattam, hogy tegnap kitették az ablakba a kipucolt kiscsizmákat, meg kéne nézni, hogy van-e benne valami..? ;)

Délután Lilunak volt ovis Télapó. Még mindig nem tetszik, ahogy a kiscsoportosokkal bánnak... :( De most legalább egyet énekeltek ők is a Nikolausnak. :)

(és innen folytatom majd, ha lesz időm, meg energiám letölteni a képeket... Mondtam már, hogy őrületes módon lusta tudok lenni?! :) )

2012. december 9., vasárnap

Holnap most mar aztan mindenkeppen bepotolom a lemaradasomat... Vegre szabadnapos leszek! :)

Azt viszont muszaj megorokitenem, hogy kb 6-7 ÉV utan, vegre moziban voltam a ferjemmel, kettesben! :) a masik "nahát"-ja a dolognak az, hogy termeszetesen német moziban voltunk, es meglehetosen jol ertettem mindent! ;) Igaz, a tortenet nem volt ismeretlen szamomra, de akkor is orulok magamnak! :-))))
Es be kell vallanom, hogy szeretem a Twilight sorozatot... ;) (es irigylem oket, hogy elottuk az orokkevalosag... En is akaroooooooom!!!! :( :) )

2012. november 24., szombat

Lilut tegnap vissza kellett vinnem a doktornőhöz... Félelmetesen köhögött. Csütörtök este már annyira, hogy szegénykém kétszer hányt is :( Mindemellett az elmúlt pár napban 3x vérzett az orra.
 Szóval tegnap újra meglátogattuk a doktornőt, torka szörnyű, antibiotikum neki is. Amint kiléptünk az ajtón, éreztem, hogy megfájdul a torkom. Úgyhogy tegnap már 2 Aspirin+C-t meg kellett innom. Levi meg tegnap este ért haza a 1,5 hetes írországi kiküldetéséből. (Olyan édes volt, ahogy megölelt, és mondta, hogy hetek óta nem fogott embert... :) )

 Holnap hajnalban meg indul a vonatunk Győrbe! Én meg még neki se álltam csomagolni, nem igazán van kedvem kikelni az ágyamból.. :( Mondjuk lehet, hogy a legjobb hely, ahol betegeskedhetek, az a szüleim háza, egyedül... :)

 Keddtől viszont muszáj igazán jól lennem, mert dolgaim vannak! Vár rám a kineziológus, és az okmányiroda, utána meg a barátnőim! :)

 Sajnos a győri karácsonyi vásár csak a visszajövetelünk után nyílik meg, arról lemaradok, pedig nagyon jó lett volna 6 év után újra látni! :(

 Szóval kéne egy kis gyógyerő, gyógyvudu, hogy holnap reggel fél 5 körül frissen-fitten-kipihenten fel tudjak kelni, és túléljem a vonatutat... Lilunak is küldhettek, ha már egyszer jönnek a gyógyerők... ;)

2012. november 18., vasárnap

Karácsonyi tervező

Olyan sok karácsonyi tervezőt láttam már, és tetszettek is, csak... vagy angolul voltak, vagy nem volt elég nekem való, vagy túl som olyan volt benne, ami engem nem érdeket, vagy éppen hiányoztak belőle olyan dolgok, amik nekem kellettek volna. Úgyhogy úgy döntöttem, készítek egy sajátot.
A múlt héten ezen ügyködtem, fogadjátok sok szeretettel:


Letölthető: ITT(link)



(a tervező alján linkelt blog még nem lendült be igazán, de ezt, a "babásat" nem akartam ráírni... :) Ez meg majd talán megfelelő ösztönzés lesz arra, hogy ne hanyagoljam el azt a blogot (se) )

Találtok benne novemberi és decemberi naptárt, lakás dekorációhoz emlékeztetőt, saját készítésű ajándékokhoz listát, sima ajándéklistát, átnézendő listát, (kettőt is, az egyiken az általunk "el szokott felejtődni"-kategóriás dolgokkal ),  sütitervezőt (a különleges hozzávalók alatt nem a flambírozott fókamellre gondoltam, hanem a "nem mindig van otthon" típusúakra ;) ), vendéglistát és címlistát.

Nyomtatható, színezhető... ;)

2012. november 16., péntek

...és ismét minden forgatókönyv szerinti... 3 nappal a játszóház után jöttek is a tünetek... Estére Lilu nyűgös volt, és könnyezett a szeme. Csütörtökön már nem is ment oviba, és én is köhögni kezdtem. Aznap este Daninak 38,9 volt a láza, más tünete aranyomnak nem nagyon volt, de azért akkoris, na... :-S

 Csütörtökre mini baba-mama találkozót terveztünk tartani nálunk, de le kellett mondanom. Mint kiderült a 3 anyukából háromnak van valami felsőlégúti nyavajája... Úgyhogy ők is lemondták volna, ha én nem. :(

 Úgyhogy ma meglátogattuk a doktornénit. Merész voltam, és nem kértem időpontot. Egyrészt nem szeretek telefonálni, Levit meg nem akartam megkérni Írországban, másrészt meg úgyis minden alkalommal órákat vártunk időponttal, úgy döntöttem, most odamegyünk a délutáni nyitásra, hátha jobban járunk. Az asszisztensnek mondtam, hogy időpontom nincs, csak két beteg gyerekem, ő meg mosolyogva közölte, hogy ha nincs időpontom, akkor biztos időm van... Kössssssz.... De kivételesen olyan hamar végeztünk, mint még soha! Lilunak vettek torokváladékot, komolyan mondom, ez a lány egy hős! :-O Rendesen ledugták a torkán a "fülpiszkálót", bokákolt is szegényem, de egy könnycsepp, nyüssz, semmi! :-O (a füllyukasztását se fogom soha elfelejteni... Alig múlt két éves, mikor azt is egy hang nélkül tűrte, a másodiknak lyukasztott fülét ő tartotta oda, utána meg közölte, hogy "Liluka szép lett! Lilukának van fülbevalója!" :) ) A tenyésztés negatív lett, de amúgy piros a torka, és kötőhártyagyulladása van....

 Danit nem kínozta torokváladékkal, a torka és a füle pirosságából kiindulva ő automatikusan antibiotikumot kapott...

 Azt említettem, hogy én meg köhögök? Aspirin+C-n élek két napja... És azt mondtam, hogy Levi Írországban van? És azt, hogy a gyerekeim SEMMIT nem hagynak, hogy Anyukám csináljon velük? Nem törölheti meg az orrukat, nem foghatja az utcán a kezüket, nem viheti be nekik a teájukat... :( Nagyon lázadnak szegénykém ellen... :( (de csak akkor, ha itthon vagyok. Pontosabban Dani csak akkor, Lilu sajnos néha akkor is, ha kettesben vannak. Pl egyszer közölte vele, hogy ő nem az ő anyukája, ezért nem is hallgat rá... :( )

De, hogy valami jót is írjak, olyan csoda méteráru piac volt a városban, hogy csak csorgattam a nyálam... :) Meg KELL tanulnom rendesen varrni!!!!! :))))

2012. november 15., csütörtök

Vasárnap végre ismét eljutottunk a játszóházba, kivételesen mindenki itthon volt... Nagyon jó kis délután volt, bár megint elkiabáltam a dolgokat... Már ott voltunk egy ideje, mikor mondtam Levinek, hogy milyen furcsa, itt van ennyi gyerek, ezer veszélylehetőség, és mégsem folyik a vér, nem sír senki. 10 percen belül Lilu repült egyet az ugrálóvárban, ráesett a nyakára, majd Dani gondolta úgy, hogy nekifutásból jön ki ugyanabból az ugrálóvárból, ő izomból fenékre ült...





Én továbbra is hurkalé vagyok, egy csúszdán se merek lecsúszni... :( Nem tudom, hogy mi ütött belém, de mióta Lilu megvan, félek minden ilyentől, még a hintán is szédülök. :( Pedig Lilu előtt minden "hánytatóra" szívesen felültem, nem féltem semmitől.

Hétfőn Martin napi lámpás felvonuláson voltunk az ovival. Bár Levinek pont hétfőn kellett volna elutaznia, sikerült rábeszélnem, hogy csak kedden induljon. Ő is szívesen maradt, idén nem tudtunk eddig egy ovis eseményre sem elmenni... :( Ez volt az első.
Kicsit kiakadtam, hogy a kicsi csoport nem adott elő semmit... :-O Szegénykéim csak álltak hátul, és hallgatták a nagyok műsorát. :( Ezt nagyon nem így kellett volna megszervezni!

Lilu régi barátnői most is ott voltak... Én meg olyan kis dinka vagyok, hogy majdnem elbőgtem magam rajta... :) Meg azon is, hogy Lili és Franziska hogy vigyázott Lilura. Végig fogták a kezét, amíg lementünk a partra a lámpásokkal, ha az egyiknek valami dolga volt, rábízta Lilut a másikra. 99%, hogy ugyanabba az iskolába fog Lilu is járni, amibe a lányok, ők akkor lesznek negyedikesek, mikor Lillca elsős, és minden negyedikes kap pártfogoltat az elsősök közül... :) Azt hiszem, nem kérdés, hogy ki lesz Lilinek és Franziskának az elsőse... ;)



(jó képet sajnos nem sikerült róluk csinálnom... :( )

Közben Levi ismét Írországban, jövő hét végén jön csak haza... Együtt töltünk egy napot, majd Anyusom és én vonatra szállunk, és vár ránk néhány napra Magyarország! :) Unatkozni és pihenni megint nem fogok, de szerintem Levi sem, a két gyerekkel... :)
Mire visszaérünk, itt az Advent, és lassan a karácsony is. Karácsonyra kapunk két extra "gyereket", Matyi és Julcsi nálunk töltik az ünnepeket! Nagyon várom őket! Olyan jó lesz ennyien lenni, szép ruhában körbeállni a karácsonyfát, süthetek rengeteg sütit, dekorálhatok... :) Ezzel kapcsolatban (=karácsonyi készülődés) van nektek egy meglepetésem, kicsit még csinosítok rajta, remélem, szeretni fogjátok... ;)


2012. november 5., hétfő

Nehéz téma...

nekem legalábbis biztos. Valahogy könnyebben viseltem volna, ha Lilu a babák pocakba kerüléséről, és onnan való kijövetelükről kérdez, de ez a téma még várat magára.

 Tudtam, hogy előbb utóbb felmerül a dolog, mégsem voltam rá felkészülve. Talán mert az én fejemben is tabu, és felfoghatatlan a téma, így igyekszem nem is nagyon gondolkodni rajta, elfogadom, mert ez az élet rendje, de... de kb ennyi. Én magam sem tudom, hogy mit hiszek, hol ezt, hol azt, így meg nehéz meggyőződéssel beszélnem a négyésfélévesemnek.

 Levi nagymamája még áprilisban meghalt. Akkor nem beszéltünk a gyerekeknek erről.  Nem voltunk napi kapcsolatban, egész élete során 4X találkozott kb vele. Úgy gondoltuk, megvárjuk, amíg kérdez, direktbe nem toljuk az arcába a témát.
 És a kérdés eljött a múlt héten. Szeretne találkozni a Zsuzsa Dédivel, mikor megyünk hozzá? Mondtuk neki, hogy már nem tudunk vele találkozni... És persze záporoztak a kérdések, hogy hol van? Hogy ment oda? Ő is oda akar menni! Nem akarja, hogy mi öregek legyünk! És Ő találkozni AKAR a Zsuzsa Dédiveeeel! :( Épp aznap délelőtt néztek Levivel valami mesét, tán a Kungfu Pandát, amiben a teknős elvonult, és "elfújta a szél" a levelekkel együtt, Levi így próbálta neki elmesélni. Mondtuk neki, hogy a csillagok között van. Meg azt is, hogy bármikor, ha gondol rá, akkor velünk van. Ha becsukja a szemét, és elképzeli, hogy milyen volt, mikor nála voltunk, akkor láthatja.

 Rajzolt neki... Gyertyát is gyújtottunk... Aztán hajtogattunk 4 papírhajót, és este levittük a Rajna partra, tettünk bele mécseseket, és vízre tettük mind a négy kishajót. Igazán megható volt... Főleg, mert Levi nem jár temetőbe, soha nem jött ki velünk, mikor családilag november elsején kivonultunk. Nem is volt tőle elragadtatva a családom, de megértem Levit. Egyrészt senkije nem halt még meg, aki IGAZÁN közel állt volna hozzá, Zsuzsa Mami volt az első, másrészt meg igaza van abban, hogy nem kell ahhoz temetőbe járni, hogy gondoljunk a szeretteinkre, vagy akár, hogy gyertyát gyújtsunk nekik. Saját Halottak Napját gyártottunk, amit október 30-án tartottunk, de lehet, hogy fogunk még novemberben, márciusban, akármikor...

 Lilu egyébként aznap is, és még másnap is sokszor elszontyolodott, és mondta, hogy szeretne találkozni a Zsuzsa Dédivel... :( De két nap után túllépett a dolgon, gondolom csak egy kis időre... Rajzok még biztos fognak készülni neki... :)


2012. október 22., hétfő

"Ezt nem hiszem el..."

-Szeptember 10. : Levi és Nettus megbeszélik, hogy meglepnek A Koncerttel

-Szeptember 15. : Levi utánanéz mindennek, hotel, vonat, koncertjegy, Nettus el tud-e szabadulni, stb.

- Szeptember 20. : Levinek küldök egy emilt, amiben leírom neki, hogy milyen jó lenne, Neu Ulmban koncerteznem Nettussal, küldök neki linket a jegyvásárlásról, a hotelről, a vonatról...

- Szeptember 21. : Levi megvesz minden jegyet, tökéletesen függetlenül az én emilemtől...

- Október 13. : Szomorkodva írom Julifernek, hogy vasárnap lesz a Sunrise Avenue koncert, alig 3 órányira tőlünk, és én persze nem megyek... :(

-Október 20. szombat: Főnököm ír SMS-t, hogy ne menjek vasárnap dolgozni, mert túl sok embert szervezett be... Jól elkenődök, hogy akkor mégsem vagyok olyan jó? Inkább ENGEM tart parkolópályán?! :((

--------

-Október 21. reggel 9 óra: felébredtem... Nagy sóhaj közepette jutott eszembe, hogy ma van a koncert... Kávé, csengetnek... ("Ki a t.köm az VASÁRNAP reggel?! Ilyenkor posta se jár!") Szóltam Levinek, ő meg olyan izén válaszolt, hogy "jól van, csöngettek..." Persze kíváncsi voltam, hogy ki az ilyenkor és mit akar?! Nettusék voltak... Rohangáltak a fejemben a gondolatok, hogy megbeszéltem volna velük valamit, csak elfelejtettem volna?!

 De nem...

 Bejöttek nagy vigyorogva, Levi kezébe adtak egy borítékot, Levi meg a kezembe nyomta, és közölte, hogy van 40 percem csomagolni, 11 után indul a vonatunk Nettussal, jó koncertezést nekünk estére... :-O :)))))))) Fülig ért a szám!!!! Hát mégis elmehetek?! Hát mégis megyek? Hát OTT LESZEK???? :)))))) Ott leszÜNK??


(ezért nem kellettem vasárnapra a kávéházba? ;) És hétfőn?! Levi megnyugtatott, hogy a hétfő is le van zsírozva, Julia tud mindent. )

Összecsomagoltam, remegő kézzel persze, és azt hajtogatva, hogy "ezt nem hiszem el... ezt nem hiszem el...", majd Roli kivitt minket az állomásra.

Néhány óra vonaton csacsogás után már ott is voltunk Ulmban...


Imádom Ulmot... Egyszer ezer éve jártunk már ott Levivel, ő dolgozott, én meg az egész napot azzal töltöttem, hogy ültem a katedrális előtt, és gyönyörködtem benne... Azóta szeretnék visszamenni, és most megint ott voltam! :)

Kerestünk egy buszt, elmentünk a szállásunkig. Levi nem kispályázott, Dunára néző szobát kaptunk. :) A Duna még csak hagyján, de ott volt a katedrális is! (Mondjuk én a Dunának is nagyon örültem! Nem láttam már fél éve... :( )



Némi szöszmötölés, és melegebb ruhába öltözés után elindultunk felfedezni a várost. A Duna a választóvonal, a katedrális felőli rész Ulm, az még Baden Württemberg (tartomány), a hotel (és a koncert) már Neu Ulm-ban van, az meg már Bayern. Ulm jobban vonzott minket, oda mentünk.






Néhány óra csavargás, és a Mekiben eltöltött ebéd (uzsonna? vacsora?) után visszamentünk a hotelbe készülődni.

Nem mondom, hogy pikkpakk összekaptuk magunkat, még térképet is kellett tanulmányoznom, +ki kellett derítenem, hogy milyen busz visz minket a Ratiopharm Arénába?!



Kiderítettem, odataláltunk, nagyon sokan voltak... Gyors pólóvásárlás, én némi ital után már csak a bandára vártunk...


Az előzenekar után volt némi vitánk egy csoporttal, de nem vészes. Csakazértis előrébb mentünk, és jó volt! :)

A koncert 8-kor kezdődött, de a lényegre 9-ig kellett várnunk. Onnan viszont a fergeteges bulizásé, csápolásé, ugrálásé, éneklésé volt a főszerep!

Nagyon jól éreztük magunkat! Isteni hangja van még mindig Samunak... :)



A buli után inkább a sétát választottuk a buszozás helyett. Bár semmi nem indokolta, átsétáltunk megint Ulmba, beszélgettünk, nevetgéltünk. Eltévedtünk... :D Vagy inkább sétáltunk egy nagyot... :) Nem volt egyszerű mutatvány hajnali fél 2-kor ennivalót szereznem, de megoldottuk!

Mikor visszaértünk a hotelhez, hallottuk, hogy egy csapat hangosan beszélget a bejárat előtt. Meg is állapítottuk, hogy nem csak mi érezzük jól magunkat... :) Aztán megláttuk a csapatot...


A hotel, a MI HOTELÜNK előtt állt a Sunrise Avenue frontembere, az előzenekar frontembere, és még egy csomó zenekari fazon, néhány hölgyeménnyel...

A mi hotelünk előtt... 

Jött az aznapi szokásos "ezt nem hiszem el... ezt nem hiszem el...." :)))))

Szende tinédzserként viselkedtünk, csak bámultunk, és vihogtunk. Angolul persze egyikünk sem tud... :( Finnül még annyit se... (ez nem igaz, én tudok néhány szót, és egy gyerekdalt is félig :D) Úgyhogy csak álltunk, és hallgattuk, ahogy Samu beszél, és beszél, és beszél... Kb annyit beszél, ha nem többet, mint Levi :)))) És nagyon magas! :)))

Mikor körbeadta a lányok között a whiskey-ét, nekünk is odakínálta...

Alig vártuk, hogy egy kicsit ne ő beszéljen már végre, mert egy kör közepén álló valakihez azért mégse megyünk oda, hogy adjon már autogrammot, meg szeretnénk egy fotót is... :$ :)

Ez a pillanat is eljött végre, és mi is összeszedtük az összes létező bátorságunkat, és odamentünk... Persze a körülötte ácsorgó lányok nem örültek nekünk, de az egyik adott tollat, a másik meg elkészítette a tegnapi nap fénypont képét, a két vihogó tinédzserről, és Samuról...


Ezek után már végre nyugodtan fel tudtunk menni a szobánkba... :)

Ma délelőtt ismét átmentünk Ulmba, nagyon rossz idő volt, hideg is, esős is, de azért nagyon jól éreztük magunkat.


Este 7-re értem haza, fáradtan, telistete élményekkel...

Köszönöm Nettus, hogy elkísértél!

Köszönöm, Kicsim, hogy megszervezted!!!!!! 










2012. október 14., vasárnap

Lilu beszól

Tegnap, a délutáni "alvás" során épp Danival káráltam, fenyegettem... Mikor végeztem, Lilu rámnézett, roppant tudálékos fejjel:
-Anya, tudom, hogy ez rám is vonatkozik!

- - - - - - - - - - - - 

Lilu két emberkét mutatott Maminak, hogy válasszon. Mami kiválasztotta a rózsaszínt, majd cseppnyi gondolkodás után mégis inkább a kéket szerette volna...
L: - Mami, most már ne variáljál! (csípőre tett kézzel, összeráncolt homlokkal, természetesen..)

- - - - - - - - - - - - 

Belerúgott valamibe, majd nyávogva-vinnyogva jött hozzám, hogy elmesélje mi történt
L: - Belerúgtam a **cibaaaaa.... 
E: -MIBE?
L: - **cibaaaa...
E: - Cicám... Paci? Maci? Boci?
L: - **CIIIII!!!! boci boci tarkaaaaaa...

- - - - - - - - - - - -  

2012. október 12., péntek

 Köszönöm szépen a hiányolást! :)

Nincs mostanában túl sok időm, Levi vasárnap óta megint Írországban van, én 7 napot dolgoztam egyben, ami azért elég nagy változás az eddigi "semmi / heti 1 nap"-hoz képest. De nem panaszkodok! Nagyon tetszik még mindig a munka! Anno, jó pár éve dolgoztam egy papírboltban, szuper társaságban, nagyon otthon éreztem magam, most is ugyanígy érzek... :) Elfogadják-meghallgatják-kikérik a véleményemet... Szóval tényleg nagyon jó! A héten kulcsot is kaptam, és én mentem elsőként szerdán! ;) (azt nem mondom, hogy én nyitottam, mert én csak a konyhán vagyok, ott viszont nagyrészt egyedül... )

 Csak az a furcsa, hogy reggelente 3x nem én viszem, és nem is én hozom Lilut... És Danival sem én vagyok délelőttönként... :( Rajtuk is látom, hogy furcsa ez nekik, de sajnos bele kell szoknunk! Furcsa nekik, de imádnak a Mamival lenni! Mami leül hozzájuk, és játszik velük, legóznak, autóznak, beszélgetnek... Imádom hallgatni a gyerekszobából kiszűrődő beszélgetéseiket, mikor Lilu fordít Maminak Daniból... :D

 Lilu igazán nagylány lett. Testileg is. Majdnem 16 kiló! :-O Olyan fura, hogy a madárcsontú kislányom egyre masszívabb lesz... Meg magasabb... Meg úgy amúgy is egyre nagyobb... Kicsit aggódtam érte, mert az összes barátnője átment nagycsoportba, csak ő maradt a kicsiben. (Május 1 a választónap, Lilu meg április 25.-i, a barátnői meg mind jó fél évvel idősebbek nála) De Levi beszélt az óvónőkkel, és kiderült, hogy gyakorlatilag egész nap együtt van a két csoport, Lilunak meg feladata van a kicsikkel... :) Attól is tartottam, hogy a nagycsoport 2 év-e, mert ha igen, akkor Lilu csak 7,5 évesen menne iskolába, de azt mondták, hogy nem, Lilu csak egyet fog oda járni. Hihetetlen, hogy már az iskola a téma! :-O De olyan gyorsan el fog repülni ez a két év... (mint az előző 4... )


Lilu éneke az egyik estéről:




 Dani is sokat változott. Egyrészt nagyon durva hiszti-dac korszakba léptünk, gondolom az apamentesség sem segít ebben... Ha valami nem úgy történik, ahogy azt ő szeretné, kezdődik az üvöltős hiszti, vagy a befordulás, és persze a "nemszeretlek!"... A múltkor a babakocsiban annyira befordult, hogy el is aludt... :)


Ugyanakkor, amikor éppen nem hisztis, akkor csuda jó fej! És folyton jön, és bújik, és puszil, és így szeretlek-úgy szeretlek... Tegnap a villamoson nekiállt viccelődni... Mondta, hogy azt kell mondanom, hogy "Á dehogy!" Az alábbi párbeszéd kerekedett:

-Anya, van neked óriási nagy pókhálód?
-Á dehogy!
-És van neked óriási kalapácsod?
-Á dehogy!
...

...és ezt így folytatta hosszan... :DDDD (persze ennyire nem beszél tisztán, de ezt akarta mondani :DD)

Anyukám saját bevallása szerint jól érzi magát... :) Remélem, tényleg így van! Egyelőre amúgy én is ezt látom rajta... ;)

2012. október 3., szerda

Levelek

Kettő darab kézzel írt levelet írtam ma... Az egyik 3db A4-es lap (=6 oldal), a másik 4,5 (=9 oldal) lett... :) Olyan jó volt írni őket! Mondjuk én amúgy is sokat írok még mindig kézzel, fejlett technika ide vagy oda... Listák, tervek, napló... :) és most már leveleket is! :)

Ti mikor írtatok utoljára igazi levelet? :)

2012. október 2., kedd

Kismamák figyelmébe

 Nem titok, hogy szeretnék egyszer Hebamme lenni. (védőnő és szülésznő egyben kb) Talán emiatt is húzom fel magam az újszülöttekre vonatkozó félreértéseken...

 Egyik kedves barátnőm Apukám 55. szülétesnapján hozta világra a kislányát, Bianka Diánát... :) (30-án) Az előbb beszéltünk telefonon, és mesélte, hogy az első éjjel a kicsilánnyal sírt, mert szegény csöpp sírt az éhségtől... Nagyon remélem, hogy ezt NEM egy nővérke mondta neki, hogy ezért sír a baba!

 A pár órás újszülött NEM sír azért, mert éhes!!! Annyi időre elég tápanyagtartalékkal jön a világra, ami alap-normál esetben elég neki addig (az előtej mellett persze), míg az anyuka tejtermelése beindul. Addig elég neki az a néhány CSEPP előtej is! TÉNYLEG elég!! :) Inkább azért sírnak a csóri újszülöttek, mert MINDEN megváltozott körülöttük! Eddig meleg volt, lebegés, nyugi, csend, piros... Hirtelen éles fények lettek, ruhát adtak rá, levegőt kell vennie! Meg kell küzdenie a világgal, új dolgokat érez, hangos hangokat hall! Csupa felkiáltójel és nagy betű lett a világ, ami eddig kiegyensúlyozott volt. Szerintem tök jogos, hogy kiakadnak... :)

 Szóval kedves leendő anyukák: NYUGI! Csak arra vágyik a babátok, hogy kicsit "otthon" érezze magát! Öleld meg, szorítsd magadhoz (a mellkasodhoz tudjon bújni), bugyoláld be, hogy ugyanúgy ne tudjon mozogni, mint odabent, ringasd, és csissegj neki! (azt nem mondom, hogy húzz piros sapkát a szemére... :D ezt nem próbáltam, pedig lehet működne :DDDD). Ez az ölelős módszer később is működni fog, de később már előfordul, hogy TÉNYLEG azért sír, mert éhes... ;)

"A magzat az anya méhének védelmében fejlődik, az ehhez szükséges tápanyag- és oxigénszükségletet a lepény folyamatosan biztosította, addig az újszülött a köldökzsinór átvágása után a saját szervezetére van utalva. Életfunkcióinak átállításával alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez. A köldökzsinór átvágásával megszűnik a tápanyagok beáramlása a magzatba, az ilyen irányú szükségleteit ezentúl szájon át kell megszereznie. Az érett újszülött megfelelő folyadék és tápanyag tartalékkal születik, ami átsegíti őt az első néhány napon, amíg az anya bővebb tejtermelése beindul. Ezért a születés utáni napokban a pár csepp előtej felbecsülhetetlen fontosságú. Az első szopásoknak tehát nem mennyiségi, hanem minőségi értéke van." (Forrás)

2012. szeptember 27., csütörtök

Beteges

Cseppet eltérek a vázlatomtól, mert szeretném, ha ennek is nyoma lenne...

Dani hétfőn, a délutáni alvásból krupposan kelt... Pontosan két nappal az első kruppos roham évfordulója előtt... :(

 Elvonultunk a fürdőbe, hidegvizes zuhany fullosan kinyit, próbáltam szegényt vigasztalni, de nagyon megijedt. (Komolyan nem értem, hogy tudok ilyenkor ENNYIRE nyugodt maradni?! Persze közben azon járt az agyam, hogy még jó, hogy Apusom még itt van, ha kórházba kéne rohanni, legalább van egy jogosítvánnyal rendelkező karnyújtásnyira, de szerencsére nem volt ilyenre szükség.) A hideg pára elégnek bizonyult. Megnéztem a "vész esetére" kúpot+szirupot, még mindegyiknek jó a szavatossága, de nem nagyon akarok hozzájuk nyúlni. Homogéne 9-et kapott, egy felet csak, másnap egy kis köptetőt, estére csillapítót, láza szerencsére egyik nap sem volt.

Szerdán délelőtt is aludt 2 órát, délután is, és este sem volt gond az elalvással.

 Viszont az alvókája teljesen elromlott, éjjel többször kel, tegnap már olyan fáradt voltam, hogy inkább átinvitáltam magamhoz, hogy aludjunk együtt, csak aludjunk végre. Reggel 6-kor felkeltett, hogy kér vizecskét, mert megitta, miközben tudatosult bennem, hogy tényleg, és muszáj lesz kikelnem a jó meleg ágyamból, lehányt... Szerencsére csak vízzel. Úgyhogy nem kapott vizecskét aranyom... :( (és tényleg muszáj volt kikelnem az ágyamból...) Ezután eseménytelenül telt az "éjszaka" hátralevő része (=1,5 óra), de baromi nyűgösen kelt... :( Láza még mindig nem volt, de egy negyed-fél adag szirupot adtam neki, hátha fáj valamije, bár nem panaszkodott. Elvittük Lilut oviba, boltba is mentünk, vagy a szirup, vagy a hideg-friss levegő, segített végre. Délután is aludt egy jó nagyot, a kedve is jó végre. Remélem, lassan gyógyultnak tekinthetem! :)

Levi holnap éjjel jön haza, egy hetet megtisztel minket a jelenlétével, aztán KÉT HÉT Írország, már megint... :( De lassan ennek is vége... Elméletileg novemberig kell kibírnom, hogy ilyen keveset látom... Így legyen! :)

Vendégeink

 Múlt héten csütörtökön meglátogattak a szüleim + tesókám! Gyerekeknek nem szóltam, nagyon nehéz volt, de sikerült megtartanom a titkot. Dani viszont így is kicsit beteg lett, a hét elején még Lilu is az volt. Nem tudom, hogy simán érzik-e, hogy lesz valami, vagy csak az éves kötelező szeptember végi megbetegedésük volt?!

 Volt nagy öröm, mikor meglátták a családomat... :) Olyan jó volt látni, hogy bár Dani 1 ÉVE nem látta őket személyesen, csak Skype-on, ugyanúgy örült nekik, mintha rendszeresen tartanánk a személyes kapcsolatot. :)

"Kistesómmal"

Apukámnak 30-án lesz a szülinapja, tortát sütni sajnos most nem volt időm, de csináltam neki egy máglyarakást, azzal köszöntöttük meg.



Az extra ajándéka egy szombati múzeum látogatás volt :)

Szerencsére a gyerekek is élvezték az egész napos múzeumozást. :)







Mi már voltunk itt egyszer, 1,5 éve (Dani akkor is beteg volt...) végig Apukám járt az eszembe, hogy mennyire élvezné... Igazam lett! :) 

Kedden reggel sajnos hazamentek a fiúk, nem tudtam tovább maradni, de nagyon feltöltött ez a pár nap, amíg EGYÜTT voltunk...

Lilu fényképezte... ;)

Többi kép ITT (link)