2011. november 30., szerda

Képes mindenfélés


Tegnap néhány percre magára maradt KisDani a konyhában, mikor visszamentem, ez a kép fogadott...



Odatolta magának a széket, és nekiállt mosogatni! :) (még jó, hogy kések nem voltak ott... Most már erre is figyelni kell!)

Délután Nettusék ugrottak be pár percre, Jojót már a lépcsőházban kivettem a kezéből, vissza se adtam, amíg itt voltak... ;) Mindig meglepődöm a gyerekeimen, annyira kedvesen bájosan viselkednek Jojóval! Simogatják, puszilgatják mindketten! Olyan jó őket nézni!


Aztán este ismét előkerült a mandala rajzoló. Először is elemet kellett bele tenni:


Aztán indult a rajzolás:




A fiúk elmélyülten nézték Lilu ügyködését:



Ma reggel meg összeszedtem a bátorságomat, és bementünk Danival a belvárosba, villamossal. Legutóbbi ilyen megmozdulásom nem sikerült túl jól, 2-3 megállóval hamarabb kellett leszállnunk, aztán hazafelé már inkább gyalogoltam, nem mertem megkockáztatni a villamosozást. Ilyen előzményekkel kicsit stresszesen indultam útnak, de kellemesen csalódtam!

A villamosozást is nagyon élvezte, a belváros túlsó végéig mentünk, boltokban nézelődtünk, sőt! Még nadrágot is tudtam próbálni és venni, közben sem volt se nyüglődés, se kiabálás, semmi!
Az egyik nagy üzlet kirakata teli van mozgó plüssökkel, nagyon jól néz ki, én is szívesen elnézegettem, hát még Dani! :)


A Parade platzon kicsit megfuttattam, ő meg a pipiket kergette, nagyon élvezte.


Visszafelé még gyorsan beszaladtunk a H and M-be, szerencsém volt, találtam megint Lilunak való 3euró/2db pólót, el is hoztam az összeset, ami volt a méretében... :D Ismét villamosra pattantunk, és mentünk Liluért.
Útközben jött velünk szembe egy srác, bébihordóban egy kisbabával, mondtam Daninak, hogy "nézd, ott egy kisbaba!", Dani persze nem látott bele a hordozóba, úgyhogy rákiáltott a srácra: "MUTATA!" (=mutasd!) :D Én nem tudom, hogy a srác honnan tudta, hogy Dani mit akar tőle, de rögtön lejjebb rakta a babát, hogy be tudjon Dani kukkantani... :)

2011. november 29., kedd

Liluszáj

Mikozben a harmadik tanyer paprikas csirkebe csipkedem neki a husit:
-Anya, en nagyon nagyon sok husit kerek! Mert szeretnek nagyon nagyon nagy lenni...
-es mit fogsz csinalni, ha nagy leszel?
-minden felet... Laptopozni... Meg lesznek gyerekeim is! Es szeretnem megciciztetni oket... Ugy fogjak hivni oket, hogy Lilu, Dani, meg Bu! Es nyavogni fognak, mint a Jojo!

:)

2011. november 28., hétfő

Videjóóóó

Elkészült, megvágtam, nem lett rövid.... Sőt, mondhatni hosszú a maga 7+ percnyi hosszával... De itt van! :) Dani dumál, Lilu versel... (Julifer, az utolsó szakasz a TE kedvedért készült csak!!! ;) )


Visszazökkenve

Lilu újra ment oviba, 1,5 hét kihagyás után...
Úgyhogy végre elkészült egy kisvideó Dani dumálásáról, este megpróbálom megszerkeszteni! :)
Addig is egy kép a kisvidámságról:

2011. november 27., vasárnap

Karlsruhe+ betegeskedéseink további krónikái...


Még a múlt héten felmerült bennem az ötlet, hogy el kéne menni Karlsruheba, ott van ugyanis egy jó kis Happy Box üzlet, ahol karácsonykor mindig van adventi csomag, hatalmas kedvezménnyel. Igenám, de a gyerekeket nem nagyon szeretném vinni, egyrészt nekik lenne meglepetés, másrészt meg nem is nagyon lehet velük (meg Levivel...) nézelődni. Úgyhogy felvetettem az ötletet Nettusnak, szerencsémre tetszett neki a dolog!

Szerda környékén megbeszéltük, hogy talán pénteken megyünk, Levi csütörtökön írt melóból, hogy megyünk-e Nettussal másnap, mert akkor tovább kell maradnia, mondtam neki, hogy jöjjön haza, nem megyünk. Hazajött, elmentünk boltba, de már előtte is mondta, hogy valami bújkál benne. Bolt után vacsi, Levi Danival fürdött, majd kiabált ki nekem, hogy menjek, szedjem ki a Danit, mert ő nem bírja, annyira remeg... :-O A fürdőben kb 40 fok volt, a forró vízből szállt ki aranyom, de alig tudott megtörölközni, annyira remegett... :( Gyorsan befeküdt az ágyba, betakarózott, lefektettem a gyerekeket, Levi lázat mért, 38,9... :-S 8,5 év alatt másodszor volt láza... :( Paracetamol, bugyola, friss levegő beenged, forró mézes tea, átcuccoltam az ágyneműmet a nappaliba... És megírtam Nettusnak, hogy semmiképpen nem megyünk pénteken sehova, mert Levi beteg... :(

Pénteken Levi felkelt, közölte, hogy megy dolgozni. Én meg közöltem, hogy eszébe se jusson megpróbálni, mi lesz, ha megint ilyen hirtelen felszökik a láza, rájön a remegés?? Hazavezet?? Vagy megkér valakit, hogy hozza haza? Neeeem... Inkább maradjon itthon...

Ő meg csak hajtogatta, hogy nincs rosszul, akkor legalább menjünk el Nettussal Karlsruheba úgyis az volt a terv. Belementem. :) Elsőre ahogy nézegettem a vonatjegyeket, kijött, hogy 40 euró lenne fejenként az utazási költség... :-O Na, ANNYIRA azért nemakartam átmenni... :( Már majdnem megírtam Nettusnak, hogy mégse, de azért még vártam, mert Levi is nézegetett jegyeket. Talált is egy jót, egész Baden-Württembergbe érvényes, 5 főre, akármilyen tömegközlekedésre, és 29 euró... :) Ez már bevállalható árkategória... :)

Nettussal fél 2-kor találkoztunk az állomáson, 13:40-kor már a vonaton ültünk. Jó egy órás volt az út, de végig dumcsiztuk, nagyon jó volt! Már nagyon régen találkoztunk... :( Nem merem áthívni őket, meg magunkat se merem átvinni hozzájuk, amíg bárki is kehes közülünk, náluk meg ugye ott egy csöppnyi 3 hónapos... :( Azért remélem, lassan meggyógyulunk annyira, hogy családilag is találkozzunk végre! :)

Karlsruheban S-Bahnt kerestünk, felpattantunk rá, és irány a Pláza, és a Happy Box! :) Természetesen volt adventi csomag, 24 euróért, utólag kiszámoltam, 97,11 eurónyi érték volt benne... :-O Vettem egy zsákbamacskát is, az 9,95 volt, abban 30,80 eurónyi cucc volt... :-O Szóval szerintem nem volt rossz vásár... :D


Vettünk néhány babaruhát is, meg dekorációt, találtunk egy hatalmas kreatív boltot, és még gombostű is volt! :D (el is hoztam az összeset... :D)
És elmentünk a kastélyhoz is. Utoljára még Dorkával voltam ott, Dani még a pocakomban volt... :)


Este 7-kor indult haza a vonatunk, hazafelé kicsit már csendesebbek voltunk, de még így is sokat beszélgettünk... Jó volt nagyon...!

Itthon aztán éreztem, hogy valami nem oké... Lázmérés, 37,8... szuper...
Szerencsére reggelre kialudtam, és azóta nem volt lázam, de a köhögésemtől kezdek megőrülni... Izomlázam van a vállamban, a bordaközi izmaimban (van olyan egyáltalán az embernek? vagy az csak a kígyóknak van?? :DDD), a hasamban... Amint leülök a kanapéra, vagy este lefekszem, azonnal rámjön a köhögőgörcs...

Ja?! És ha Daninak ugyanaz a baja, mint nekem, akkor már értem, hogy miért nem akar rendesen enni... Pénteken egyáltalán nem éreztem éhséget... SEMMIT! Egész nap egy pizzaszeletet ettem, meg egy almát, de nem voltam éhes egyáltalán... :-O (tuuuudoooom... így nem fogok hízni.. de most beteg vagyok, ez felmentés, nem? ;) )

Viszont valamikor muzsáj lesz visszamenni Karlsruheba... Az ottani H and M-ben volt Lilura való 2db-os póló 3 euróért... És én balga csak egyet hoztam... :-S Itthon jutott eszembe, hogy micsoda remek kreatívkodásnak lehetne az alapja a fekete és a fehér egyszínű póló... Szóval vissza kell mennem... :D

2011. november 26., szombat

GT

Reggel ismét előkerült a kormány, és az autós játék...
Nem tudom, ki élvezte a legjobban?! :)

2011. november 24., csütörtök

Alszik...

...és olyan békés, és nyugodt, és...
...szép... <3

Lilu-mai

"Anya!! Nekem kellenek a csataim, mert így nem vagyok tökéletesen teljesen szép!"
Ó, jajj... Mit nevelek ebből a lyányból??? :$ :))))

Telefon proba, egy ketto :)

(remelem, nem fog elhagyni a sok sok kedves olvasom a sok koltozes miatt...)

2011. november 22., kedd

Atipusos...

...tüdőgyulladása van Lilunak... Ráadásul láznélküli... Az egyetlen tünete a dolognak, hogy köhög... Kedve jó, láza ugye nincs...

Szóval 3 napon múlt, hogy elmondhassam, 3 év 7 hónapos koráig nem kapott antibiotikumot... Mert most megkapta élete elsőjét. (erre az elsőjére azért még szívesen vártam volna...)

Ha nem javul (de fog!), akkor pénteken ismét doki.

Dani pontos diagnózisát nem tudom (Levi vitte őket dokihoz), kapott valami "broncho" (=hörgő) nevű kanalas gyógyszert, szóval gondolom valami jópofa felső légúti megbetegedése van. :-S

Én továbbra is köhögök, szárazan, a hasizmom erősödik, a fejem szétszakad köhögés közben...

Egyébként jól vagyunk... :D

2011. november 20., vasárnap

Liluval a városban


Szombaton Lilu már egész jól volt, nekem meg úgyis dolgom volt a belvárosban (fóliát kellett vennem... :) ), úgyhogy úgy döntöttem, menjünk kettesben.

Jó döntés volt... :) Semmi gond nem volt vele, bár a shoppingolási "kedvét" az Apájától örökölte... :) Voltunk könyvesboltban naptárért, kreatív boltban, aztán a Mekiben bedobtunk egy kis kaját... Vagyis inkább én, mert bár hangoztatta, hogy két hambit, alig tudtam egy felet belekönyörögni... :-S



Mostanában Muki cica a nagy kedvenc, még 3 hónapos korában kapta Anyóséktól, Julcsinak van egy ugyanilyen, csak kicsit nagyobb... :) Voltak eddig is fellángolásai a cicával, de az utóbbi... hmm... nem is tudom, mióta tart ez a szerelem... szóval az utóbbi időben elválaszthatatlanok! Úgyhogy természetesen ő is jött velünk csavarogni. Levi nem akarta elengedni, de a sarkamra állltam, közöltem, hogy jöhet, mert ÉN voltam 3,5 éves kislány, ÉN tudom, mit jelent egy ilyen kisállat... ;) (épp a napokban beszélgettük Anyukámmal, hogy emlékszem, mikor a macimat télen bebújtattuk a kabátomba, hogy meg ne fázzon, de a feje kilógott, hogy kapjon levegőt... :D)

Közben a fiúk boltban jártak, főzőcskéztek, és mire hazaértünk Levi elaltatta Danit. Megy Daninak az elalvás nélkülem is, de amint megébredt, és rájött, hogy itthon vagyok, már jött is, és kérte is a cicit...

Ez meg egy péntek esti kép a fiúkról:




2011. november 18., péntek

Nem egészen így gondoltam...

...hogy több időt töltsek Liluval... Ahogy megírtam az előző posztot, és bementem betakargatni az alvó lánykámat, kiderült, hogy tüzel a láztól... :( Hónaljban mérés csupán 37,5-öt mutatott, de az anyai-lázmérő (homlokpuszi :) ), sokkal magasabbra mérte, meg amúgy is, estére nem árthat némi szirup...


Származási hely: Lilu-Dani-Levi-Ercsi


Mindenesetre használt a dolog, tegnap egész nap, és ma is láztalan a csöppöm! :) Természetesen az oviból szabadságoltuk. Így van időnk egymásra is végre! Tegnap és ma is gömböket gyártunk... :) Olyan ügyesen vágja! Egyre pontosabban, büszke vagyok rá!

De, hogy teljes legyen a napjaink szépsége, Dani is taknyol (ezt már nem lehet orrfolyásnak nevezni... Minden egyes tüsszentésnél.... öööö... mindegy, nem részletezem inkább... :D), és köhög is... Ja? És én is... Levi szerencsére még tünetmentes, persze, hisz ő nincs annyit itthon, mint mi...

Egyébként mindenki kedve jó, szokásosan nyírják, vagy imádják egymást... :) Én meg már nem is tudom hányszor meséltem el Bogyó és Babóca (nekünk) legújabb történeteit... (Köszi Julifer! :D De tényleg! Imádja mind a kettő!) Dani hozza, "mesze!" (=mese), bevackolja magát az ölembe, és mesélek... Levi naív volt, egyik este olvasni akarta, de aztán ő is rájött, hogy az úgy nem jó, elég csak beszélgetni a képről, Dani úgyse hagyja, hogy olvasson, belebeszél, mindent magyaráz... :) Nagyon örülök, hogy megérintette Danát is az olvasás szele! :)

2011. november 16., szerda

Rájöttem...


...miért nem írok már annyit...


Sokkal többet vagyok Danival kettesben, mitn Liluval, és Dani még kicsi, sokkal látványosabb a fejlődése, mint Lilunak, éppen ezért sokkal többet tudnék írni róla, mint Liluról. De ezt meg nem érzem fair-nek Liluval szemben, így inkább nem is írok... Levi szerint meg hülye vagyok, Lilunak van két év előnye, mikor CSAK RÓLA írtam, szóval emiatt nehogy ne írjak! És végül is igaza van...


Szóval Dani... :) Eszméletlen... Mikor sétálunk, be nem áll a szája! "otta ajutó! tejaajutó... pijosz! nemme... paakó!" (ott az autó, teherautó, piros, nem megy, parkol... :D) Mindent közvetít, minden autónál elmondja, hogy "nemme... paakó...".

Reggel, ha mikor felkel, az első, hogy Levit keresi az ágyban, mikor rájön, hogy már nincs mellettünk, már mászik is le, és keresi. Ha még itthon vannak, akkor köztük téblábol, és égtelen sírásba kezd, mikor indulnak "Énisz! obiba!" (én is, oviba), ha nincsenek már itthon, akkor megállapítja, hogy "emettek" (elmentek... többesszámban... tök jól használja a többesszámot is már), és közli, hogy "Didu?! menjü! Obiba! Didu!" (Lilu? menjünk érte az oviba...). Mindezt már reggel 9-kor. Imádja a nővérét... Lilu mostanában elég hűvös vele, olyan rossz néha látni... :( De nem parancsolhatok rá, hogy a tesóját szeretnie KELL! :( Máskor meg tök jól elvannak együtt, pl, macskát játszanak a lakásban, négykézláb versenytnyávognak, vagy hupákolnak a kanapén (a hétvégén Dani le is esett persze... :-S)

Mai új szava egyébként a "hosszú", amit még lefényképeznem is sikerült:

A fenti képen meg épp közölte, hogy "ebbú!" vagyis elbújt a mézeskalács emberke... :) (kéne már egy videót csinálnom a beszédéről, mert írásban nagyon nem tudom visszaadni a kiejtését... :( )

Az egyik legcukibb szava -a noszi-zokni mellett- a patucs... Úgy imádom, ahogy mondja! :) Egyébként papucsot jelent... ;)

-------

Liluval meg olyan jó lenne egy kicsit együtt, kettesben lenni, úgy hiányzik...

:( Egész nap esélyünk sincs rá, hogy CSAK MI legyünk, hisz egyszerre alszanak Danival, Lilunak is muszáj aludnia, nagyon fáradt. Felkelnek (4 - fél 5), uzsi, és már Levi haza is ért, és akkor persze Levi A Valaki, hisz az ritkaság, hogy ő itthon van, ha akkor "venném magamhoz", akkor meg Apaelvonással "büntetném". Kis játék, vacsi, fürdés, alvás, és el is telt a nap... :( Pedig olyan jó lenne kicsit vele lenni... Beszélgetni, sütögetni, festegetni, kreatívkodni... (de akkor meg azon kattognék, hogy Danit hanyagolom el... jáááááájjjjjj de baromi nehéééééééz!!!!!!!!!! :(((( és tényleg még 2-t szeretnénk??? .........) Más ezt hogy oldja meg? vagy más nem csinál ebből gondot magának? Nem nagyon olvastam még ilyet senkitől...


(A bloggal kapcsolatos észrevételeket pedig írjátok meg bártan!!! Ha nem jó, ha nem látszik, ha nem tetszik szóljatok!!!! ;) )


2011. november 7., hétfő

Aranyhaj Lilu

Egyik nap fájt a fejem. Lilukám mondta, hogy majd ő meggyógyítja... Legugoltam hozzá, ő két kézre fogta az arcomat, megkért, hogy csukjam be a szemem, és énekelni kezdett...
"Virág nyílj ki már,
Bimbód feszítsd szét
Hozd vissza nekem
Mi enyém volt rég
Enyém volt rég..."
...én persze bőgtem... És már nem is fájt a fejem! :)


Öt leggyakoribb

Dani 5 leggyakoribb szava, kifejezése:

ciciz! Peesze! (cicizünk, persze...)
- óás! (mostanában minden óriás... :) )
- énisz! (mint a Kispipi és Kisréce című mesében... Mindenre: "én is!")
- kiszász! (etetőszékből kiabállva, "kiszállsz")

De az én egyik kedvencem a "noszi" ami a zokni... :) amire mondja, hogy "jajj! lecuszo!" (jajj, lecsúszott). Meg amikor mondja, a pelusra mutatva, hogy "tati... bleee..." :D

2011. november 6., vasárnap

Hazament a barátnőm... :( Már most nagyon hiányzik! Dani is kereste reggel... ("Dudi?!")
Nagyon jó volt, hogy itt volt, extra jó, hogy Levinek hosszú hétvégéje volt, így tényleg tudtunk csavarogni, igazán barátnőzni...
Voltunk ugye koncerten, shoppingoltunk 4X is, családilag meglátogattunk egy parkot, amit régóta meg akartunk nézni, és sokat sokat kreatívkodtunk... Annyira jó volt tegnap kint ülni az erkélyen, és üvegmatrica-hópihéket festegetni, miközben beszélgettünk... (bár, ha jól emlékszem csak én beszéltem... :D)



Nagyon nagy segítség volt, hogy itt volt, Dani -természetesen, mikor máskor?- fogat növeszt éppen, úgyhogy kellőképen nyüssz volt, de "Dudi" mindig a helyzet magaslatán volt, és sikeresen elterelte Dana gondolatait, mikor visított, hogy "ciciz! Peesze!". (mármint Dani visított, nem Juli... :D)
Dani nagyon közvetlen és barátságos volt vele, teljesen meglepődtem! Kb fél óra után hallottuk tőle először, hogy "Dudi", hirtelen fel se fogtuk, hogy ez bizony egy határozott "Juli" volt tőle...
Lilu is a szívébe zárta, jókat színeztek, rajzoltak...

Nagyon jó volt, remélem, lesz még ilyen!!! ;)

2011. november 4., péntek

Ez nem az én napom...

...bár, nézőpont kérdése...
Reggel nekikoccant az egyik dekormanó a TV-nek, azzal a lendülettel leesett a manó feje...
...aztán Dani játszott a hógömbökkel. És az egyiket nekikoccolta a másiknak, ami betörött...
...majd letört a körmöm..
...a KV persze kilöttyent...
...mondtam Julinak, hogy csak pöttyösbögrém ne törjön....

...de délután azt is sikerült... :(



Szóval ebből a nézetből nem az én napom...
De, ha onnan nézem, hogy a manó betörhette volna a TV-t, a hógömbök között volt egy Velencéből, egy Londonból, kettő Írországból, és egy a nem-messzi Karlsruheból a Niciből, és ezek közül Dani az egyetlen "emléktelen" karlsruhei-t törte össze, illetve a pöttyösbögrém simán pótolható, mert emlékszem, hogy hol vettem, és tudom, hogy van még, akkor végülis szerencsés napom volt... :)

2011. november 2., szerda

Sunrise Avenue koncert

Péntek este - életemben először...- végre sétáltam az éjszakai Mannheimben... :) Én mentem ki a barátnőm elé az állomásra... :) Olyan jó volt látni őt leszállni a vonatról!!!! Még a szemem is bepárásodott, pedig nem is volt olyan hűderégen, hogy utoljára találkoztunk... :)

Hazafelé is gyalog jöttünk, (felzavartuk szerintem az egész környéket a bőröndje húzásával... ) jót beszélgettünk, és túrórudit majszoltam. Éjjel fél 1-kor... :D

Szombaton délelőtt elszaladtunk kettesben boltba, délután pedig nekiálltunk készülődni. Szombat este volt ugyanis A Koncert, amire hónapok óta készülök. Mikor nekiálltam öltözködni, sminkelni, akkor tudatosult bennem, hogy MOST LESZ A KONCERT!!! :-)

Tekintve, hogy a város olyan részére mentünk, ahol még soha nem jártam, egy cseppet izgultam, nehogy fent maradjunk a buszon... Bár más volt kiírva a buszon, mint amit a telefonom mondott, hogy ki lesz írva, sikeresen megérkeztünk.

Odabent, mikor megláttam a pólókat, tudtam, hogy mindig bánni fogom, hogy nem vettem meg, így "egyszer élünk" felkiáltással vettem magamnak egy pólót... :D


(Pedig amúgy baromira nem szokásom ilyenféle hülyeségekre költeni...)

És nagyon örültem neki... :D (és hirtelen értelmét vesztette az a fél óra, mikor álltam a szekrény előtt, hogy "mit vegyek feeeeeeeel????" :D)

A koncert eszmletlenül nagyon jó volt... Csodálom, hogy nem ment el a hangom... :) A kezem viszont két napig fájt, annyit tapsoltam. Nagyon jól éreztem magam, de még egyszer másfél órát simán elviseltem volna csak Sunrise Avenue számokkal...



Egyelőre nem találtam infót, hogy mikor jönnek Mannheimbe legközelebb, de az már biztos, hogy megoldom, hogy ott legyek!! ;)
Julifertől meg nagyon kedves volt, hogy eljött velem... Ő nem igazán ilyenfajta zenét hallgat, mégis úgy tűnt, hogy élvezi! :)


Ja? És rájöttünk, hogy öregek vagyunk... :D Mikor a végén a szintetizátoron bejátszottak néhány dallamot, (2Unlimited-No Limit, BSB-Everybody) alig néhányan ismerték fel... :)))))