2008. május 7., szerda

Az elmúlt két esténk nem volt egyszerű... Koraeste, miután felébredt, semmi pénzért nem akart elaludni. Nézegetett, óránként enni kért, szopi után beájult, a helyén meg 5 perc után felébredt... Már nem tudtunk mit csinálni, úgyhogy tegnap kipróbáltam a bugyolálást...:



Ez végre segített... :) Csak azt nem tudom, miért nem akart elaludni... Nem volt igazán nyűgös, szóval nem hiszem, hogy fájt volna a hasa, vagy ilyesmi... Éjjel keltett 3 körül, aztán 7 felé, utána megint nem nagyon akarózott elaludni, nekem meg felkelni, úgyhogy megint magamhoz vettem, és úgy aludtunk.
Tegnapi fürdés:




azt hiszem, évezi... :D
Így vigyorog álmában:




Ma sikerült végre időben elaltatni. Levi napközben itthon volt,így Lillus is éberebb volt, nem aludt annyit, mint az előző két nap. Este, miután beájult szopi után, nem tettem le, hanem vártam kicsit, 5 perc után meg is ébredt, és evett még negyed óráig, közbem Levi a másik szobában szerelt, zörgött... Gondolom ezek, így együtt hozták meg az eredményt. Azért most kicsit félek, nehogy a következő szopi után kezdődjön a műsor... nem tudom hogy bírnám, ha 4-ig riszaparty lenne...

2008. május 5., hétfő

A tegnapi Anyák napjának Levi nem kerített nagy feneket. (Sajnos...) Ő nem olyan. Reggel mondta, hogy "Boldog Anyák napját", és ezzel ő le is tudta a dolgot. Vagyis letudta volna, ha én nem vagyok hiperérzékeny, és nem kezdek el délután bőgni, hogy legalább egy gombvirágot hozhatott volna... :) Mikor levitte a szemetet, szedett nekem gombvirágot, és gólyahírt, úgyhogy végülis kaptam Tőle virágot. (Ilyenkor nagyon kijön az, hogy mennyire más neveltetést kaptunk. Náluk az ilyen köszöntések "nem divat"... :( Szerintem elég nagy gond ez, hisz az Anyukája mégiscsak 4 gyereknek adott életet... na mindegy, nem megyek bele ezekbe a különbségekbe, hisz ezekkel együtt (vagy ennek ellenére...?) is szeretem, nem véletlenül mentem Hozzá... ;) )

Délután Lillushoz vendégek jöttek, Levi magyar kollégája a feleségével, meg a gyerekekkel. Lilla tüneményesen viselkedett, csak az elején nyűgösködött, ami érthető volt, hisz éhes volt, akkor kelt. De, amint tele lett a pocakja, nagyon jól elvolt. Éppen egy éber szakasza volt a "soros", úgyhogy Kolléga-feleség kiélvezhette a babázást :D

Mesike csinálta :)

Utána lementünk sétálni. Kicsit féltünk tőle, nehogy közben éhezzen meg, és végig üvöltse az egész utat. De kb 1 perc alatt elaludt -beájult-, nagyon élvezte a köves utakat, és a zötykölődést.




Hatalmasat sétáltunk, egy hangja sem volt végig. Találtunk egy parkot, nagyon tetszett, hogy tele volt emberrel, grilleztek, labdáztak. Azért azt hiszem, sokat számít, hogy itt nincs nyitva semmi vasárnap... Így a családok kimozdulnak, és nem plázáni mennek, vagy tescozni vasárnapi programként, hanem a parkba sétálni, vagy játszani.
Éjjel egy pofátlan légy keserítette meg az életünket. Szerintem Lillus is rá kelt fel... :S Evett 3-kor, 4-kor megint nyűgi volt... valamikor 4 körül a légy befejezte földi pályafutását, utána nyugodtabban tudtunk aludni mindketten. (Beköltöztem a szobájába, Levi maradt a hálószobában. Ő reggel kel, megy dolgozni, és amúgy se nagyon tudna segíteni az éjjeli etetésekben. De már most hiányzik... :$ De azt is elképzelhetetlennek érzem még, hogy visszamenjek a hálóba... Olyan jó, hogy csak kinyitom a szemem, és látom a kiságyat! (Némi szemüveges rásegítéssel még Csipetkét is... :$)
Ja?! Tegnap reggel ez a kép fogadott:



Az a szép ezüstszínű bigyó a mi csodafegyverünk, a páraelszívó... :D
Amúgy most is a konyhában alszik a kisasszony... :) Miután kb 2 órán keresztül csak a vállamon volt hajlandó aludni (természetesen enyhe popsiriszálással) kipróbáltam, hátha ellesz kint. Azóta csend van... ;)



Mivel törjek borsot Anya orra alá? :D
Ja?! És ma már dolgozik Levi, úgyhogy ez az első napunk kettesben itthon! ;)


U.i: Mára voltam kiírva... Csodálatosan hiperszuper, hogy már 10 napja velünk van!!!!!

2008. május 3., szombat

A tegnapi fürdés nagyon jól sikerült! Levi fürdette, és kicsilány nagyon élvezte, egyáltalán nem félt! Bár hamar megunta... :)

Ma meg sétálni voltunk! Olyan nagyon jó volt! Csipetkém végig aludta az egészet, még mindig alszik az erkélyajtóban. Már 2,5 órája alszik... Délután lemegyünk megint, annyira jó idő van, kihasználjuk, meg azt is, hogy hétvége van, és Levi itthon van. (Hétfőn már megy dolgozni... :( ) Csak aztán nehogy "túlaludja" magát, mert akkor megint mozgalmas éjjelünk lesz... ;) Tegnap is nehezen ment az elalvás... Reggel meg 5x jelzett a légzésfigyelő... 15mp-ig, ha nem vesz levegőt, sipol. Szerintem Neki épp 17mp-enként volt kedve hozzá, mert nem volt gond. Vagy a csipogásra ébredt meg? Nem tudom... Ijesztő volt nagyon... :( Pedig most nem is hason volt, mint amúgy szokott, hanem az oldalán. Nem tudom, mi volt ez... Remélem több ilyen nem lesz, mert pikkpakk megőszülök... Mindenesetre nem bánom, hogy van légzésfigyelőnk, még a téves riasztások mellett is nagy nyugalmat ad, hogy van.

2008. május 2., péntek

Hatalmas találmány...

... a páraelszívó!  Tücsök másfél órája kicsit nyűgösködött, mert Levi abbahagyta a lövöldözős játékot, és hirtelen csend lett... :) Kivittük a konyhába, bekapcsoltuk az elszívót, azóta alszik... :D Szerdán Levi vállán aludt, miközben porszívóztak... :D


Nemsokára jön a Hebamme, és fürdetünk! :) Valószínű nem fogok tudni fényképezni, 4-en leszünk a fürdőben... ;)

Kérdés: miért nincs olyan szopis melltartó, ami értelmesen néz ki feszülősebb felsőben? :S ami nem szorít, az mellben áll hülyén, ami mellben jó, az meg szoros... :( Amúgy az egy hét alatt lement rólam 8kg, már csak 9-nek kéne, de naponta majdnem fél kg-t fogyok... :) Tök jó! Ha így folytatom pikkpakk lemegy a plussz! Bár, gondolom az utolsó 4-5 kg nehéz lesz, de ha már megint ötössel fog kezdődni a kilóim száma, már az is jóóóó! (ez még amúgy 3kg)
Némi kép...






Éjjel amúgy nagyon jót aludtunk, 3 óránként kelt fel, és 9-ig nyugi volt. ;)

2008. május 1., csütörtök

Lillus születése

Hű, nagyon hosszú lett... :D
 
 
Pénteken reggel, kb 4 óra alvás után keltem. Egész éjjel járt az agyam, a másnapon gondolkodtam…
Fürdés, készülődés, indulás…

7-re a kórházban voltunk, bejelentkezünk, („jöttünk Kaisersnitt-re! ;) ”), bementünk egy szülőszobába, átöltöztem, ctg, vártunk… Jött egy doktornő, hogy megnézi UH-n, hogy kell-e egyáltalán műteni. Nem találták a gépet… J Doktornő tök ideges volt, meglett, megnézte,Tücsök maradt a „helyén”, úgyhogy maradt a döntés is. Kaptam infúziót, ctg-n kiderült, hogy a „kifeszít mindenhol”-érzés valójában fájás… :$ Vagy talán inkább jóslónak nevezném, mert fájni igazán nem fájt, csak éreztem. Azon vigyorogtunk Levivel, hogy lehet akkor is bent lennénk, ha nem kellett volna műtétre jönnöm…

Mindenki bejött bemutatkozni, nyugtatni, nagyon pozitív volt a hozzámállás. Azt mondták, kb 9-kor mi jövünk… negyed 9-kor meghallottunk egy babát sírni, ő volt a 8 órási műtét „eredménye”… J Kezdtem izgulni… Nem tudtam mi vár rám, féltem a némettől, attól, hogy Levi nem lesz velem végig, hogy nem fogom érteni mit akarnak tőlem…

Aztán egyszer csak jöttek értem… Levi nem kísérhetett végig, neki be kellett öltöznie. Egyedül maradtam. Féltem… De továbbra is mindenki kedves volt, bátorított, és ÉRTETTEM, mit akarnak! Megkaptam az érzéstelenítést, ijesztő volt, de utána csak olyan érzés, mint amikor az ember nagyon elfekszi a lábát. Az anesztes-asszisztens egy idősebb néni volt, kedvesen nyugatatott, fogta a kezem, nagyon jól esett! Rengeteg erőt kaptam attól a kézfogástól. Levi beöltözött, jött, épp csak a vállamhoz fért, simogatott. Közben éreztem, hogy matatnak, húznak… Kiderült, hogy már rég fel vagyok vágva, már csak pillanatok kérdése, és meglátjuk az Überraschung-babynket… Kedves néni mondta, hogy lélegezzek mélyeket, hogy a baba is kapjon még sok-sok oxigént. Aztán nagyon húztak-húztak-húztak… És kint volt… És megmutatták… Tüsszentett egy nagyot, utána sírdogált, de csak addig, amíg oda nem hozták a fejemhez… Meghallotta a hangunkat, megsimiztem a talpát, és megnyugodott… És mondták, hogy KISLÁNY… És GYÖNYÖRŰ volt, és van haja… és, és, és… Aztán elvitték, Levi ment vele. Én ott maradtam (nem nagyon volt más lehetőségem… :D ), pityeregtem, közben az járt a fejemben, hogy milyen szép a kislányunk… Aztán az, hogy az „Eri egy hagyma… (mint az ogre) rétegekből áll…” :D Amúgy a kezembe csöpögő infúzió sokkal jobban fájt, mint a műtét. Abból tényleg semmit nem éreztem, vagyis csak matatást, meg húzást, nyomást. Érdekes volt, de már nagyon mentem volna…

Levi mesélése alapján kb 40 perc múlva értem hozzájuk. Addigra a friss Apuka felöltöztette kicsilányát, és ismerkedtek. Mesélt neki a világ nagy dolgairól, gurultak a székkel, szóval elvoltak. Az első pillanattól kezdve olyan kis éberen tekintget a világra! furcsa, hogy a babavárás alatt nem „láttam” őt magam előtt, hogy milyen lesz, mégis PONT OLYAN, mint amilyennek vártam, elképzeltem. 



Aztán betoltak engem, és megkaptam a kezembe a KISLÁNYUNKAT… És csak néztem, néztem, és azóta se tudok betelni
Órákon keresztül hármasban voltunk, néha jöttek, hogy jól érzem-e magamat, elküldtük az sms-eket, beszéltünk a friss Nagymamikkal, és gyönyörködtünk a Tücskünkben. Többször kérdezték, hogy szeretnék-e szoptatni, furcsállottam a kérdést, hisz ez természetes, és egyértelmű volt számomra. Kb 4 órás volt Lillus, mikor megpróbáltuk, és nagyon gyorsan belejött! Annyira boldog voltam! (bár, nem tudom, hogy lehet-e fokozni a boldogságomat…) Fél 4 körül mentünk (vittek) át a kórterembe. Ott is végig együtt voltunk. 1 szobatársam volt, egy picilánnyal.



Levi amíg lehetett velünk volt, csak kajálni ment el. Közben kezdett kimenni belőlem a zsibbadás. Szerencsére nem fájt annyira, mint mire számítottam, ennek ellenére nem volt kellemes! ;) 6körül jöttek a nővérkék, hogy na akkor most felállunk… Hát, megijedtem, mi tagadás… Főleg hogy Levit kiküldték, én meg ott maradtam két NÉMET nővérkével, meg a NÉMET szobatársammal… De megoldottam. Felálltam, sétáltam (csoszogtam) egy kicsit a szobában közben dagadt a mellem (ekkor még csak képletesen…), hogy mászkálok, ők meg dícsérnek. :)

Levi 8-körül ment haza, Lillussal kettesben maradtunk. Végig a karomban volt, egész éjszaka együtt aludtunk. Bár, az alvás csúnya túlzás… Minden nyikkanására felébredtem, nyugtattam, szopiztattam. nem akartam, hogy a szobatársam felébredjen… Mikor teljesen eltanácstalanodtam, megkértem egy nővérkét, hogy tegye Tücsköt tisztába, mert nem tudtam volna felállni. Utána persze rögtön hozták is vissza. Ahogy eljött a reggel, és kezdett világosodni, a kis nyügi-manómból Tündérmanó lett… Rögtön tudott aludni is… A kis cseles! ;)

Második nap, mire Levi bejött, már katéterem se volt. Addigra már megint sétáltam kicsikét. L. az egész napot velünk töltötte, így egy picit még aludni is tudtam. Elég fáradt voltam, előző nap 4 órát aludtam, aztán szülés, majd ismerkedés, az éjjeli nyüglődés…

A második éjszakánk csak picit volt jobb az elsőnél. Mindkét elhatározásomat megszegtem… Tücsök kapott egy kevés cukros-vizet, és nyugi-cumit is… De muszáj volt, mert sehogy nem tudtam megnyugtatni. Hozzáteszem, így se nagyon… Aztán a szobatársam felajánlotta, hogy mivel ő nagyon nem álmos, átveszi egy órára Lillust, én meg aludjak. Nem nagyon akartam, de „rámparancsolt”, hogy tessék aludnom, úgyhogy mese nem volt! Jót tett Tücsöknek, hogy „kölcsönadtam”… Utána olyan nyugodt kisbaba lett! Nem tudom, Fatima mit csinálhatott vele?! Mindenesetre jól jött a segítsége. Éjfél utánra megint Tündérmanóm volt. Hozzáteszem, azért sem tudtam normálisan aludni, mert azzal voltam végig elfoglalva, hogy vesz-e levegőt a Drágám… Ha végre normálisan aludhattunk volna, ezt figyeltem… Amúgy a cumi kb 10 percig volt a szájába, és azóta se kell neki. J 
Vasárnap is egész nap bent volt Levi. Reggel, még mielőtt bejött volna, megnézte Lillust a gyerekorvos, mindent rendben talált, meg UH-zta a csípőjét, az is rendben van. (mivel farfekvéses volt Tücsök, dupla pelust kell hordania 4 hétig, biztos-ami-biztos alapon, de nincs semmi gond) Estére a tejem is beindult, ami tovább fokozta a boldogságomat. :D csak azt tudtam nehezen feldolgozni, hogy Levinek haza kell mennie, és nem marad végig velünk. Nagyon hiányzott esténként! De csak picit pityeregtem… 



Hétfőn reggel vért vettek Lillus lábából. Wá, szörnyű volt! Egy picit megszúrták, és onnan nyomkodták ki a vért egy papírra… Ő üvöltött, majdnem én is… Aztán jött Levi, kiültünk a büfébe, onnan néztük, ahogy jöttek a büszke Apukák az üres hordozókkal Asszonyaikért, és gyermekeikért. Egész addig nem is jutott eszünkbe, hogy talán én is hazamehetek, míg Levi meg nem látta azt az apukát, akinek a babája előttünk egy órával született (átöltözésnél összetalálkoztak pénteken még a műtőnél). Na, akkor belénkbújt a bogár, hogy hátha… Levi gyorsan meg is kérdezte, hogy mi a helyzet?! Rám még várt a nőgyógyász, meg a gyerekorvos véleménye is kellett még. Beletörődtünk, hogy majd kedden…

Kérdezte az egyik nővér, hogy miért nem megyünk ki a kertbe, hisz olyan szép idő van? Voltak ott babakocsik, épp áthelyezni akartuk Lillust, mikor jöttek a doktornők, hogy megnéznének engem, hogy mi a helyzet. Megultrahangoztak, minden rendben volt velem is, részükről akár haza is mehettem volna. Levi hazajött, hogy összepakoljon, mosson, összekészüljön a keddi hazajövetelünkre. Közben összetalálkoztam az egyik nagyon kedves nővérrel, aki mondta, hogy a véreredményre nem kell várni, ha gond van, hívnak majd, a gyerekorvos meg látta Lillust tegnap, úgyhogy mehetünk haza. Azt hittem, valamit elértettem, kétszer visszakérdeztem, hogy jól értem? Mehetünk HAZA? Ő meg mosolygott, és mondta, hogy IGEN! J Hívtam Levit, a többit már meséltem… ;)



Remélni sem mertem, hogy ilyen hamar haza jöhetünk majd. Hülyén hangzik, de jól éreztem magam a kórházban… J Majd írok az itteni kórházi helyzetről is… :D
Nem semmi kis Tündérünk van... :) Én -naívan- azt hittem, hogy az újszülött tényleg eszik, alszik kakil, max sír... A miénk nem. Ő nagyon sokat van ébren, rengeteget nézelődik. 2 órákat van fent egyhuzamban...
...aztán este nem akar elaludni... :) Tegnap este 10-től éjfélig nyüglődött a Drágám. Kapott enni, kézben elvolt, aztán keservesen sírt, és megint enni akart... Kapott megint... Program ugyanaz... A 2 óra alatt kb 3x evett, nem keveset. (időben) Attól féltem, hogy az egészet vissza fogja hányni, mert sok lesz Neki. Szerencsére ez elmaradt. Jött viszont a rotyi, utána jobban érezte magát. Gondolom a pocija fájt szegénykémnek. Éjfélkor sikerült letenni az ágyába, elaludt. Gondoltam, 3-ig nyugi lesz. Én kis naív! :) Mikor bementem 1-körül lefeküdni, elhelyezkedtem, betakaróztam, kiabált, hogy enne. 10 perc töltődés után végre TÉNYLEG rendesen elaludt. ;) Utána már nem volt gond, még 1x felkeltett hajnalban, aztán már csak 7körül. a 7-es kaja után viszont az ágyamban maradt, a mellkasomon aludt 10-ig... :D úgy, de ÚÚÚÚÚGY imádok így aludni Vele!

Most megint maratoni szopit tartott. Először evett rendesen, 9-ig. Aztán böfiztetés közben nekiállt hammogni a nyakamat, majdnem felfalt! :) Olya kis édes olyankor! Mint egy kis harkály, csapkodja a fejét a nyakunkhoz, mintha meg akarna enni. Úgyhogy tisztába tevés, és pizsi után evett megint, fél órán keresztül. Most nyugi van... Kérdés, hogy meddig... :D
De annyira édes! Olyan jó nézni, miközben eszik! Vagy miközben nézeget...



Amitől ma kééééész lettem, ugyanúgy tartja a száját, mint az Apja!



Sikerült egy mosolyt is elkapnom:



Itt meg elgondolkodott...:





Ezt a Kitty-s szerkót vette Neki Levi kedden. :) Amúgy igaza volt, vett 50-es ruhákat, és pont ugyanakkora a H&M-es, és C&A-s ötvenes, mint a Newborn-Tescos 56-os... Szóval nem növi ki majd olyan gyorsan.