2017. március 4., szombat

Dani

 7 éve, ezen a napon még foglamam sem volt, hogy alig 21 órával később lesz egy Danibabám.. :) Éjjel, mikor lefeküdtünk, akkor tűnt fel, hogy most "máshogyan" fáj, mint ahogy szokott. De nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hisz még volt 11 napom. Hajnalban a természetes tisztulás ébresztett, akkor már tudtam, hogy ebből baba lesz. Egy darabig ténferegtem egyedül, majd keltettem Levit, aki hulla álmosan üldögélt a wc tetején, a telefonomon nyomkodva a fájás-számlálót, míg én a forró vízben kiváncsian figyeltem a testemet, hogy most mi is van... :) Aztán icicpicit visszafeküdtem aludni, majd 7-kor felkeltettem az Anyusomat, aki pattant is ki rögtön az ágyból, rajta nem láttam azt a fáradtságot, amit Levin :)

 8 után sétáltunk át a kórházba, a 300 métert kb negyed óra alatt tettük meg, 2-3 percenként meg kellett állnom. A kórházban ultrahangra küldtek, fel kellett mennem az emeletre, meglehetősen nehezemre esett a dolog, főleg, hogy ÉN tisztában voltam vele, hogy lent is van UH gép. Mire visszaértünk, ők is rájöttek, le is lett tolva az, aki felküldött... Visszaérkezés után már a szülőszobába küldtek, Dani ficergett, izgett, mozgott, hullámzott a hasam. Aha, persze, ez is csak városi legenda, hogy a babák nyugisak születés közben! :D Dani még a szülőcsatornában is mocorgott, sőt! CSUKLOTT! :D Kicsit sok időt töltött az úton, ezért vért vettek a buksijából, pikkpakk kielemezték, nincs gond, kap a gyerek elég oxigént, nincs szükség sürgősségi császárra, szülhetek tovább.
 Majd 10:54 lett, és Dani megszületett... :) Kicsi méregzsák volt (már akkor is :D)




Kicsi gyönyörű kerekfejű kisfiam... :)

Soha korábban nem tudtam, hogy létezik kékesbarna szemszín. Amúgy is mindig, mindenhol azt írják, hogy minden újszülött szeme kék. Nem igaz. Danié már akkor is barna volt. Azóta is imádom a szemszínét, csodálatosan gyönyörű, melegséget árasztóan csokibarna... És hatalmas... 



Közben eltetlt 7 év... :) Fantasztikusan okos nagyfiúvá cseperedett. 
Aggódtam érte, mikor iskolába került, hogy hogy fogja viselni az új helyet, a sok új gyereket. Nem nagyon szerette ugyanis az idegeneket, ha új helyre mentünk, mindig bebújt a csigaházába, nehéz volt kicsalogatni. De nem lett gond! Nem nagyon van országos cimborája, de jól beilleszkedett, jól érzi magát, szívesen megy suliba. Nem egy legjobb barátja van, inkább mindenkivel jóban van egy kicsit.

 A magatartása miatt is aggódtam, ugyanis -itthon...- nagyon hirtelen haragú tud lenni. A doki megnyugtatott, hogy ez korosztályos, ilyenkor kezdenek a fiúk tesztoszteront termelni, és, amennyiben a suliból nem jeleznének, hogy gond van, nem aggódjak. A suliból nem jelentkeztek, úgyhogy emiatt már nem aggódok. Dani olyan, mint az apukája... Hirtelen haragú, és rettentően okos. :)


A dühkitörései meg nekünk szólnak. Egész nap tartja magát, hol máshol robbanjon, mint itthon?!

Fantasztikus gondolatai támadnak. Tegnap például azt magyarázta nekem, hogy szerinte hogyan működik a vízcsap... Ma meg azt, hogy hogyan kell fát vágni, mert máshogyan történnek a dolgok, ha fűrészeljük a fát, vagy ha egy ék alakú baltával csapkodjuk.

Tegnap vonatoztunk, a szülinapja alkalmából elvittük Karlsruheba állatkertbe. Mikor elhussant mellettünk egy másik vonat, megállapította, hogy azért látjuk ennyire gyorsnak, mert mi az ellenkező irányban haladunk, így a mi gyorsaságunk is hozzáadódik a másik vonat gyorsaságához... Levi röhögve közölte, hogy ez 7.-es fizika... :-O :D

Rendkívűl édesbájos tud lenni. Karácsonykor azt mondta, hogy neki nem az ajándékoktól karácsony a karácsony, hanem attól, hogy együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Persze tudom, hogy durván kiborult volna, ha nincs ajándék, de akkor is annyira édes tőle, hogy ezt mondta! Mondjuk most, hogy így jobban belegondolok, a fa alatt lehet nem rendezett volna jelenetet, csak utána szomorkodott volna valahol, egyedül... Mindegy, ezt nem tesztelem, az biztos! ;)


A múltkor néztük a Micimackó és a Zelefánt című mesét. Lilu anno rongyosra nézte, amikor Dani a hasamban volt. Danit meg ugye nagyon sokáig Zsebinek hívtuk. És van benne egy ének, amikor Kanga énekel Zsebinek. Ez a MI dalunk, Danié, és az enyém. Piciként is, most is, ha valami nagy szomorúsága van, ezzel tudom visszacsalogatni a realitásba.




Szóval néztük ezt a mesét... És jött ez a dal... És Dani rám-rámnézett... Én meg őt néztem, és folytak a könnyeim... És neki is bepárásodott a szeme... És tudtam, hogy imád, és tudtam, hogy tudja, hogy én is imádom, és nekem ő mindigmindig a Zsebikém marad... És jajj... Most is bőgök... :D És persze hatalmas ölelésbe forrtunk össze... (Ótejóég, mennyire imádom!)


Csütörtökön még mindig nem tudtunk Levivel dönteni, hogy hova menjünk másnap. Kicsit féltünk az egész napos állatkerttől, annyira azért nincs jó idő. B., verziónak egy repülőmúzeum került szóba, Lilu amúgy arra szavazott, az ő szája le is biggyent az állatkert hallatán. Na igen, tavaly elég magasra dobtuk a lécet, Danit dínómúzeumba, Lilut élményfürdőbe vittük, ahhoz képest egy sima snassz mezei állatkert elég uncsiiiii. Dani emlegetett valami vidámparkot is. Szóval tanácstalanok voltunk, nem kicsit. Daninak mondtam is, hogy kicsit félek tőle, hogy nem fogunk tudni olyat kitalálni neki, aminek igazán örülne, nem tudunk most vidámparkba menni, vagy ilyesmi. Erre azt mondta, hogy ő tudja, hogy mi mindig nagyon jókat találunk ki, és ő egészen teljesen biztos abban, hogy JÓ lesz, amit kitalálunk. Meg amúgy is, a vidámpark alatt ő csak egy parkot ért, ahogy vidámak vagyunk, de úgyis mindenhol vidámak vagyunk, mert EGYÜTT vagyunk, és csak ez a fontos! :) Eri itt bőgte el magát... ;)

Végül arra jutottunk, hogy megkérdezzük... Mondtam neki, hogy az egyikben élőlényeket lehet nézni, és vonattal mennénk, a másikban meg repülőket és autókat, oda autóval mennénk. "Élőlények alatt állatokat értessz?" -"Igen..." "Akkor menjünk oda! IMÁDOM az állatokat!"
Úgyhogy eldőlt.

Tegnap délelőtt vonatra ültünk, és meglátogattuk a karsruhei állatkertet! Csodálatos napunk volt, nulla veszekedéssel, nagyon feltöltött az egész!




Bár saját bevallása szerint utál olvasni, kb mindent elolvasott :)










Azt még mindig nem tudom, hogy a holnapi tortája milyen lesz. Először Bayblade-es tortát kért. Aztán citromosat. Aztán legyen rajta egy kisautó. Aztán gyümölcsöset. Aztán Pikachu-sat.. Az ajándékokkal ugyanezt csinálta. Február elején mondta, hogy Bayblade-et kér. Megrendeltük, és baromi büszke voltam magunkra, amiért már februárban megvan a gyerek ajándéka, és hátradőlhetünk. Február 24.-én rajzolt egy új listát, hogy miket kér, fullosan tele legókkal, és ő már nem is kér Bayblade-t.. áááááááá!!!! Kicsit kiakadtam... Mondtam is neki, hogy ezt nem csinálhatja velünk! :D Levi amúgy ma, 4.-én ment el a tortájára kisautót venni. 3db-os csomagban volt, Olival ment, Oli megkapott kettőt. Danit ismerve (MINDIG megnézegeti a boltban a játékokat) szerintem TUDJA, hogy az egy 3db-os készletből van, azon sem csodálkoznék, ha simán megmondaná, hogy melyik a hiányzó... ;) Holnap majd rákérdezek.. :)

Bár csak holnap lesz, de nagyon boldog szülinapot kívánok drága Bambikám!













----
A 2010-es szülésbeszámolóm ITT (katt az itt-re) olvasható! :)













2016. december 6., kedd

Télapó, meg miegymások



 Tegnap este nálunk is kipucolódtak a csizmák. :) Olit jobban érdekelte Dani pomponja, de azért kicsit ő is pucolt :)


A gyerekek eredetileg 5:30-ra állították az ébresztőt... :-o :))) sikerült kiegyeznünk 6:17-ben végül.
 Olit sem kellett keltenem...




Liluc csuda boldog volt a fújós filccekkel :) Régebben mondta, hogy úúúúúgy szeretne. Mondtam, hogy kérje a Télepótól. "De Anya, a Télapó mindig sok édességet hoz... De tudod mit? Hozhatna most kevesebbet, ÉS a filceket!" Átadtam a Télapónak a kívánságot ;)

Danival sikerült megbeszélnem, hogy HA evett reggelit, és HA felöltözik, AKKOR építhet egy KICSIT, HA amikor szólok, akkor elcsomagolja.


Cuki volt, tényleg elcsomagolta, amikor szóltam! :)


-------
Ez volt a PR rész. Egy csepp ferdítés sincs benne, igaz minden szó. Idilli, igaz? Csak éppen nem ez a valóság...
-------


 Levi múlt hétfőn elutazott Magyarországra, péntekig. Hétfőn, kedden, szerdán alig beszéltünk, napközben nem zavarom, este meg itt van hajtás. Csütörtökön, mikor hívtam, hogy másnap mikor érkezik, jött a feketeleves. Új project, új beosztás, új vevő, új pofavizit, pénteken reggel telefonkonferencia, talán utána elindul. De, hétfőn 3-ra Pesten kell lennie, találkozni az új vevővel. Dilemmáztunk kicsit, hogy van-e értelme hazajönnie péntek éjjel, úgy, hogy hétfő reggel indulnia is kell vissza? Miután kiderült, hogy hétfőn reggel 7-kor lenne gépe, ami azt jelenti, hogy kb 4-kor kéne indulnia itthonról... Meg pénteken 4-kor még dolgozott, és hátra volt a posta, tesco-kör... Gyorsan eldölt a dolog... Szóval nem jött haza... 

 Majd kedden. Reggel indul, 7 körül, és 3-4-re itthon is van! Szuper, mert azt hittük, hogy szerdán van Télapó. Aztán rájöttünk, hogy kedden van... Kicsit pofánvágott a dolog. Egyedül Mikulásozni a Babákokkal... :( Mindegy. Megoldom.

 A hétvégéket ilyenkor nagyon nem szeretem. Szombaton meg is volt a kiborulásom, kétszer bőgtem. Igazából nem is tudom min, de le kellett eresztenem a feszültséget...

 Plussz ott volt a hétfő, durva logisztikai kihívás: Dani 12:25-ig suliban, 13:30-kor sport különóra, 15-18-ig szülinapi meghívás. A suli felnőtt tempóval 10 percre van, Danival 15-20 kb. Tehát az volt a terv, hogy suli, hazarohanás, ebéd, visszarohanás, sport, villamoshoz rohanás, buli, ott valakit elcsípni, hogy hozza haza, mert este már nem sok kedvem van Olit rángatni, akinek persze mindenhova jönnie kell velem. 

 Aztán, ahogy Danival beszélgettünk, arra jutottunk, hogy kihagyjuk a sportot. Így nyugisan tudott ebédelni, megírta a háziját, aztán a Hármakkal elmentünk villamossal a buliba, ahol sikerült is elcsípnem valakit, akivel leszerveztem, hogy este hozza Danit. (saját magam számára is meglepő módon, pikkpakk elintéztem a dolgot, cseppet sem feszélyezett, hogy szívességet kérjek valakitől. Nem ilyen vagyok (voltam?) egyáltalán... Még Levitől sem kérek, nemhogy idegenektől...)



 Szóval a hétfőt megoldottam. :)

 Aztán tegnap mondta Levi, hogy kedden sem jön. Perrpill ott tarunk, hogy FOGALMAM SINCS, hogy mikor jön haza?! Annyit kértem, hogy péntek estére jó lenne, mert szombaton cserkészet van a gyerekeknek, azt tényleg nem AKAROM vonattal-busszal megoldani. Meg tudnám, de nem AKAROM.

 Szombatig meg kell tanítanom a gyerekeknek a cserkész-szövegüket, 1-1 vers mindkettőnek, és ki kéne találnunk valami ajándékot is. Kettőt. És meg is kell csinálnunk.

 Mindegy. Koronát kértem karácsonyra. Azt mondta, megkapom. Kettőt is. ;) (kíváncsi leszek ;) )

Persze neki is nehéz... :(

Aztán itt volt a Télapó is.
Dani, édesem, azt gondolta a gumisárkányra, hogy az övé, és tökre örült neki. De a Télapó azt Olinak szánta... :-/ Mikor ez tudatosult benne, édesem, úgy sírt... Annyira annyira sajnáltam!  :((( Megegyeztünk, hogy közös lesz, Olié is, Danié is. De, ah... annyira rossz volt, ahogy sírt... :( Olit egyébként reggel kicist sem érdekelte a sárkány, őt a mogyoró (golyó!) jobban izgatta...






Attól tartok, lesz még sírás, Oli lefejezte a csokijukat... Nem mindet, de 10-ből 4-nek nincs feje... Remélem, délutánra elfelejtik, hogy nem csak ennyi manóka volt! 











2016. november 29., kedd

Csillogó lakás titka II.

A freeblogon az első bejegyzéseim között volt a "csillogó lakás titka" című. Akkor Berci (a macska) után hessintettem kreatívkodás közben, a nyitott csillámporos dobozkával...

Azt hiszem, említettem már, hogy Oli kőkeményen REND-re tanít minket. Ami elölfelejtődik, az az övé, és pont.

Úgy gondolom, ebből a két bekezdésből nem nehéz összerakni, hogy mi történt ma... ;)

 Zselés tusfürdőt készítettünk (víz, zselatin, tusfürdő, színező és CSILLÁMPOR felhasználásával), majd szóltam Lilunak, hogy pakoljon el. Oli még aludt. Lilu nekiállt rajzolni, én meg mentem Olit ébreszteni. Oli felkelt, Dani beszivárgott, Danival beszélgettünk, báboztunk, Oli kiment, Lilu bejött... olyan jó volt a nagyokkal, de TUDTAM, éreztem, hogy Oli megint rosszban sántikál...
 Aztán szép csendben ő is bejött, megállt az ajtóban... na, mondom, lássuk, mit csináltál..! 
 Igen, a csillámpor az asztalon maradt. Igen, Oli van már olyan ügyes, hogy ki tudja nyitni. Igen, az ÖSSZESET kiborította... vagyis először a szobaajtóban lévőt vettük észre, szalajtottam Lilut a porszívóért (Dani súgott neki, hogy hol a konektor ;) ). Majd Oli a konyhában mondta, hogy "Ojiii! Ojiiii!", azzal a hangsúllyal, ahogy mi mondjuk neki, amikor "Oliii?! Mit csináltál???"-van... szóval a konyhában is volt egy kupac...

 Lilu ferporszívózta, aztán én is, leporszívóztam mind a 3 gyereket, nagyon élvezték a talp-porszit :) de még mindig csillog MINDEN... tök karácsonyi hangulatom van a pirosan csillámló lakásunktól... ;)

 Szerencsére Levi péntekig nincs itthon. Ő már azt sem érti, hogy egyáltalán MIÉRT VAN itthon csillámpor?! :)

Amúgy szuper napunk volt! SOLO-t is játszottunk a nagyokkal, zselétusfürdő is készült (a milyenségét egyelőre nem tudom, de sztem nem lett tökéletes...), rajzoltak is, bújócskáztak is, Oli végre rendesen evett a vacsorából (pizza), és csak néha akasztottak ki, és csak 1x sírt Lilu, "mertADani...", Oli is csak egyszer ütötte meg magát...

 Danitól ezt kaptam:


Aztán leszedtem a ragtapaszt a fejéről, mert tök nyomi vele... :)




És ma először mondta Oli direkt Lilunak, hogy "IJU!", mikor meglátta a lépcsőházban :)







2016. november 22., kedd

Szösszenetek

*Oli kiöntötte a pempit az asztalra... keni szét, közben kárál magával: "Ojiiii, Ojiiii!" kicsit asszem félreértelmezi, hogy mikor használjuk az Oli szót... ;)

*lopott egy filcet. Megláttam a kezében, kupak nélkül... "Oli, hova rajzoltál?!" ...és megy a székhez, és mutatja, hogy "Ide! Ide!"

*a nagyok hupákoltak a gyerekszobában. Oli az előszobából árulkodott "A Dani! A Dani! A Dani!" Minden árulkodása "A Dani"... ez is beszédes félreértés igazából... de alapból is imádja ezt a szót, tegnap percekig magyarázott a babakocsiban, hogy "A Dani, a Dani, a Dani..." :D Este rájöttünk, hogy a "hagyjál!"/"nemááááá!" helyett is "DADNI"-zik...

*beszél, kárál, magyaráz FOLYAMATOSAN. Csak nem értjük... és árulkodik, és mutatja közben a Danit, vagy Dextert... 

*mindent lepakol, kiszór, megnéz... élmény úgy válogatni a cipőket (1., pince Olinak, 2., kuka, 3., ruhagyűjtő, 4., ajándékozni, eladni), hogy folyamatosan összekeveri a kategóriákat...

*eltünteti a távirányítókat...

*mikor egy pillanatra azt gondolom, hogy milyen szuper, hogy bepakolja a mosogép elé szórt ruhákat a gépbe, rögtön nekiáll kiszórni belőle mindent, vagy a szennyesből kezdi a fehéreket rászórni a fekete kupacra...

Csibészmanó a dokinál (oltás csak :) )


"Titátú"-t néznek. Említettem, hogy ez az első 3 szótagú szava? Pikachu... :D




-----

*nem sikerült mégsem péntekre rendbe tennünk a lakást. Levi tegnap fúrta csak fel a polcaimat. UTÁLOM, hogy nem tudunk haladni! :(

*de legalább néhány karácsonyi dekor készülődget. Rajzoltam a konyhaablakokra:



Gyerekek készítettek szódabikarbóna gyurmát:






A cukrosvizes, lufis gömbkészítést is kipróbáltam:


Készült 3 Télapómanó is:



-----

*Danival hétvégén shoppingolni voltunk, kettesben


Az eleje, és a vége szuper volt! Imádom ezt a csibészgyereket! <3
 ...de a közepe?! :(((
 Amint beértünk a belvárosba, bekattant neki, hogy legutóbb "Apa boltjában" láttak egy plüss Pikachut. Innentől kezdve végtelenített szalagon nyomatta, a "vegyük meg a Pikachut!!" Durván kitartó tud lenni! Ezt hajtogatta a kreatív boltban, az utcán, majd a ruhaboltban is. Ahova csak MIATTA mentünk, mert kb mindent kinőtt, "kierősödött"... találtunk egy Pikachus pólót, gondoltam ezzel leszerelem kicsit. Kb 2 percre sikerrel is jártam, majd folytatta a "vegyükmegaPikachuuuuut!!"-lemezt...

 A létező összes türelmemre szükségem volt. Végül megegyeztünk, hogy MEGNÉZZÜK a Pikachut, de NEM vesszük meg, írja fel a karácsonyi listájára. A ruhabolt után rögtön felvehette az új pólóját.


Elmentünk, megnéztük. Bementünk, a boltban is megnéztük. Lenyugodott, megnyugodott. Én is. ;)
 Ebédeltünk egyet, aztán jött Levitaxi :)


-----
Lilu szerelmes. Tele van a lakás a srác nevével... :) 

Itt meg éppen a suliban kipróbált receptet mutatja :)


Itt meg engem sminkel:



Tündéri, és igazán kamaszos már... :)