2018. január 4., csütörtök

A legmeghatóbb karácsonyi pillanat

 Oli nem énekel, gyakorlatilag soha. Azt sem engedi, hogy mi énekeljünk. Ez elég fura, hisz az első két évben MINDEN altatáskor a Bóbitát dúdoltam neki, olyan sokszor, hogy már tudtam olvasni, számolni, horgolni is közben. Lehet túl sokat énekeltem?! Az biztos, hogy kb  mióta beszél, azóta kiabál velem, ha dúdolok, vagy énekelek. Márpedig ebben nagyon hasonlítok a Mamikámra, aki mindig énekelt.
 Közeledett a karácsony. A gyerekek úgy nem fognak tudni mit énekelni a fa előtt, ha ÉN nem énekelgetek nekik! Így minden alkalmat megragadtam, hogy tanulhassák a KiskarácsonyNagykarácsonyt. Oli persze 90%-ban kárált “nem énekelsz!! Nem kiskarácsony! Hagyd abbaaaaa!!!”
 Eljött a szenteste. (Esetünkben “szentdélután”) Felöltöztünk szépruhába, vártuk a csilingelést...




 Bementünk a nappaliba, a gyönyörű karácsonyfánkhoz. Egymást ölelve énekeltük a Kiskarácsonyt...
 És csoda történt! Oli nem szólt ránk, nem kiabált, Oli velünk ÉNEKELT! És TUDTA A SZÖVEGET! Őt is megérintette a pillanat, a karácsony hangulata. Fantasztikusan csodálatos pillanat volt! <3



2017. október 11., szerda

A boltoshölggyel való összeveszésem....

 Tervezek saját lábra állni a horgolásaimmal... Kezdő lépésnek létrehoztam egy Instagram profilt, ahova a horgoláimat töltögetem.

 Gondoltam, útjára indítom az egyik képemet a Pinteresten is.

 De elkövettem azt a hibát, hogy nem vízjeleztem a képeimet...

 Így fordulhatott elő, hogy egyszercsak jött az üzenet a barátnőmtől, hogy tudok-e róla, hogy az ÉN KÉPEMMEL reklámozza a tanfolyamát az egyik győri fonalbolt? Nem, nem tudtam róla...

 Néztem az oldalt, és tényleg...

 Nem lettem mérges, sőt! Baromi jól esett, hogy az ÉN KÉPEMET választották! :)

 De megkértem őket, hogy jelezzék a nyitó posztban, hogy az az én munkám, és linkeljék az Instagram fiókomat, mert ezt így illik. (arról már ne is beszéljünk, hogy az milyenmár, hogy nem saját képpel reklámoznak?! Illetve AZT A FONALAT, amivel én dolgoztam, náluk nem is lehet kapni... Mindemellett bár a munkám alapja egy interneten terjedő minta volt, az elkészült darabban sok sok változtatás van...)

 Tényleg kedvesen jeleztem... A barátaim, akik megtudták, hogy gyakorlatilag lelopták a képemet, nem voltak ilyen kedvesek... :D

 És a hölgy nem értette, hogy mi a bajom... Közölte, hogy a Pinteresten találta... Igen, ez igaz. De AKKOR IS jelöljük a forrást, az a minimum, hogy a Pinterestes linket odabiggyesztjük, de még jobb lenne, ha rákattintana a Pinterestes képre, ami az Instagram fiókomra viszi, és onnan linkel. Mert a Pinterest nem egy "fogd és vidd" képkereső, akkor sem, ha sokan így használják. Amúgy a Google sem...

 Úgyhogy újból megkértem. Nem arra, hogy tüntesse el a képemet, csakcsupán arra, hogy a nyitó posztot egészítse ki ezzel:

 "Forrás: https://www.instagram.com/p/BUjCDVlDeBa/ "

Annyit kértem, hogy ezt tegye bele a posztba. Neki is előnye lett volna belőle, mert büszkén osztottam volna meg a tanfolyásukat, hogy "nézzétek! az ÉN KÉPEMMEL reklámozzák magukat, juppijéééé!", és, mivel én is győri vagyok, még potenciális emberekhez is eljutott volna a híre, meg nekem is jó lett volna, mert esetleg többen ránéznek az Insta-fiókomra.

 De még mindig nem érettte. Bocsánatot kért. Elmondtam újra, hogy nem haragszom, de írja már oda azt a .....linket!

 Erre mit csinált?!

 Törölte a bejegyzést... (fejfogóssmiley...)

Sajnálom, hogy az időjárás nem tette lehetővé, hogy két hete, amikor otthon voltam, és betértem ebbe a boltba (ahol elhagytam a bankkártyámat...), ez a kardigán lehessen rajtam... ;)




2017. október 5., csütörtök

Szabadságon voltam

...Ádámtól Évától, avagy, ha Eri írni kezd, akkor sokat... :D 

Azt már régóta sejteni lehetett, hogy Oli sem az a típus, aki egyik napról a másikra azt mondja, hogy nem kér cicit. Ilyet csak Lilu csinált, amikor Dani megszületett. Egyszerre szopiztak, és mivel a mell mindig a legkisebb szoptatott gyerek igényeihez igazodik (mindig meglepődök, milyen okos jószág amúgy :D), ömlött a tej Lilu szájába, közölte, hogy "nem jó", és soha többet nem is kérte. Dani két éves korára besokalltam attól, hogy nem hagy aludni, csapkodja a hátamat, ezért egy hétre megléptem előle, Liluval kettesben Magyarországon töltöttünk egy hetet, a nagyszüleimnél, minden szempontból jó döntésnek bizonyult, mégis bánt azóta is...
 Főleg így, hogy Olinak is volt egy hátcsapkodós időszaka, pontosan ugyanolyan idősen, mint Daninak, csak vele egyrészt türelmesebb tudtam lenni (mivelhogy akkor éppen nem 4 éve szoptattam egyhuzamban, "csak" 2...), másrészt "elmenekülnöm" sem volt nagyon lehetőségem, meg nem is akartam, és elmúlt, kinőtte... Valószínű Daninál is elmúlt volna, mert minden (idegesítő) állomás kb ugyanakkor jött elő mindkét fiúnál a szoptatás alatt. (csak Olinak több időt tudtam hagyni, hogy elhagyja ezeket...)

 Mióta visszajöttünk Magyarországról, azóta Olit a gyerekszobában altatom el, aztán éjjel vagy átjött, vagy nem, ha jött, akkor persze cicizett. Napközben már nem alszik, jobb ez így mindenkinek (vagyis remélem, hogy neki is...), a felnőtteknek mindenképpen, nincs órákig tartó esti altatás, 10-20 perc alatt elalszik.
 Szóval a szoptatások száma radikálisan lecsökkent, este szopizott elalvásnál, meg éjjel, ha megébredt, és ennyi. Szerencsésen leszokott arról, hogy ha bármi gondja volt (éhes, szomjas, fáradt, nyűgös, megütötte magát, stb) azonnal cicit kért volna :)

 Érett a dolog, hogy az esti ciciről is le kéne állni.

Valószínűleg ez az utolsó szopisszelfink, 2017.09.25., Oli a leghosszabban szoptatott gyermekem, pontosan 2 évig, 3 hónapig, és 13 napig éltünk teljes szimbiózisban...



 Illetve közeledett Édesapám 60. szülinapja... :) Ami iskolaidőben van, meg ősszel is, így a "családilag menjünk haza ünnepelni" nem igazán tűnt opciónak.

 Akkor megyek EGYEDÜL! :)

Otthon mindnenki tudott róla, hogy mire készülök, kivéve Apust... :) Nagyon nehéz volt a háta mögött szervezkedni, mert az ő munkaideje, és Anyusomé szinte teljesen fedik egymást, így csak akkor tudtam Anyummal beszélni, ha Apus is otthon volt, úgy meg ugye nem lehet meglepetést szervezni?! :) De azért találtunk rá módot, hogy vele, és tesómmal mindent elintézzünk.

 Közben a barátnőimmel is lebeszéltem, hogy mikor melyikkel találkozok, hol alszok, kivel leszek :) Olyan jó volt velük lenni!

 26-án "reggel", 4:40-kor indult a vonatom. 


3:46. Lilu ragaszkodott hozzá, hogy adjak nekik puszit, mielőtt elindulok, persze meg is ébredt, persze hajnalban még írt üzenetet is, ezt a képet küldtem neki :)

Rettenetesen izgultam... Soha nem utaztam egyedül! Egyedül kellett kicaplatnom az állomásra is, mert ugye Levi nem hagyhatja itthon a Babákokat felnőtt felügyelet nélkül. (Meg amúgy sem akartam volna, hogy miattam felkeljen ilyen korán, várt rá épp elég kaland, és alváshiány enélkül is...)

 Villamos sem járt még ilyen korán, így gyalogoltam az állomásig...

Aztán jött a hidegzuhany... Az a lejáró, ahol le akartam menni az állomásra, eltűnt. :-O Éppen építenek valamit, és nincs. Lebontották, bekerítették, viszlát. Nem kicsit ijedtem meg! Emlékeim szerint a másik oldalon is volt egy lejáró, de ezek után már nem voltam benne biztos, hogy az ott lesz-e? Ha nem... Akkor integetek a vonatomnak... :(

 Ott volt... :)
 A vonatot is elértem! Szóval az első feladat teljesítve!



2x kellett átszállnom, de nem is volt ez így gond. Leszámítva azt az apróságot, hogy baromira túlpakoltam a bőröndömet, +1,5kg fondantot cipeltem magammal Apus tortájához, és nagyon nehéz volt a bőröndöm is, a hátizsákom is... :-/

 A vonaton CSÖND volt. Nagyon. Imádtam! Hosszú hosszú órákon keresztül nem szólt hozzám senki, nem hallottam a filmemen kívül semmit, ótejóég, de jó volt! :D




 Tatabányán szálltam le, ott várt a barátnőm, akivel 13 éve együtt laktunk Győrben :) 2 éve nem láttuk egymást Ildikával, jó volt nagyon újra találkozni!
 Elvitt vacsorázni:


 Csavarogtunk Tatabányán, megmutatta a munkahelyét, ami nem mellékesen Levi munkahelye is, ha épp Magyarországon dolgozik:


 Felmentünk a Turulmadárhoz:



Shoppingoltunk is kicsit, este Barátok Köztöt néztünk (részemről 6 év kihagyás után), jókat beszélgettünk, baromi nagyot aludtam, majd másnap ügyeket intéztünk, Mosonmagyaróváron is jártunk, cukrászdában ebédeltünk, nagyon nagyon jó volt! :)




 Délután átvitt Juliferhez Lébénybe, onnantól az volt a főhadiszállásom :) Julifernek volt egy kis munkája, de beugrott az unokatesója (aki amúgy Levi osztálytársa volt középiskolában :D kicsi a világ), kb 13 éve nem találkoztunk, örültem neki :)

 El akartunk menni vacsorázni, de csak séta lett belőle, este fél 9-kor már nem volt nyitva az étterem konyhája... :)

 Tervben volt, hogy bemegyünk Győrbe, éjszakai Győrt nézni, esetleg egy vendéglátóipari egységet is megnézni belülről, de aztán kihagytuk. 

 Csütörtökön nagyot csavarogtunk, Győrben sétáltunk, vásárolgattunk, meglátogattuk a volt munkahelyemet is. Kb 12 éve nem dolgozom ott, de bármikor visszamennék, imádom! (Papírbolt... ;) )



 Fonalboltban is voltunk, Gombolydában, abban, aminek a vezetőjével kb egy hónapja a Facebookon kicsit összeszólalkoztam... Nem hiszem, hogy felismert... :) (az összeszólalkozásról majd írok külön, ha nem felejtem el...)

 Nagyapust is meglátogattuk, szegénykém beteg... :( Nagyon rossz volt a mindig fitt, és erős nagypapámat ilyen elesettnek látni... :( Ő az a típus, aki a 80 éve ellenére a mai napig zizeg-zsizseg, nagyon aktív, lakásszövetkezeti elnök, a nyugdíjasklub oszlopos tagja, kirándulni jár, sosem nyugszik. Bár papíron hosszú évek óta nyugdíjban van, valójában majd csak 2018 tavaszától lesz, addig elnökösködik... :) 

 Aztán visszamentünk Lébénybe, hogy megvegyük a torta hozzávalóit, éppen fizettem volna... Amikor a kártyám hűlt helye kacsintott csak rám a pénztárcámból... :-O Enyhe pánikrohamom lett, gondolom nem meglepő. Az agyam ki is ürült rögtön, szerintem akkor sem tudtam volna megmondani, hogy hol fizettem utoljára, ha az életem múlott volna rajta... De szerencsére Julifer nem pánikolt, ellenben emlékezett, úgyhogy kerestem is a Gombolyda telefonszámát, hívtam is a hölgyet, és igen. Ott volt a kártyám! Mehettünk vissza Győrbe... :-/ kb 60km extra...

 A kis kitérő után, immáron nyitvatartási időben, újból elsétáltunk az étterembe, és jajj, de finom kaja volt! :D



Este megsütöttem a piskótát Apus tortájához, vicces volt, Julifer konyhája nem óriássütikre van kitalálva, így a piskótát a végén egy nagy lábosban kevertem össze :) De megoldottuk! ;)

 Pénteken átmentünk Julifer szüleihez, hogy Krisztián tudjon aludni (éjjeles volt), aztán Krisztián is átjött, engem hazadobtak, ők meg maradtak ott aludni :) (Juliferék lakása fölött éppen burkolnak, nem egy csendes hely napközben :) )

-----
 Eközben Németországban :D :

Levi esténként bebújt Oli mellé, aki persze ficergett és mocorgott, de megbeszélte vele, hogy szem becsuk, és nyugi van. Oli a fejére húzta a takarót, és úgy aludt el, gyakorlatilag besértődve. Hajnalban persze sírt szegénykém az előszobában, keresett engem... :( De megoldották, egyik éjjel sem volt nagy kiborulás, mindig szépen visszaaludt. Volt olyan éjjel, hogy át se ment Levihez, meg olyan is, hogy hajnalban azt vette észre, hogy Oli már régen ott szuszog mellette :)
 Minden nap videotelefonáltunk, nagyon jó volt így kicsit velük lennem. Természetesen mindkét gyerek szülői értekezlete erre a hétre esett... Amíg Lilué volt, Ralfék vigyáztak a Babákokra, így Levi el tudott menni, Dani szülői értekezletére meg Sabine ment, úgy döntöttünk, hogy bőven elég a két családból egy darab szülő, úgyis folytonfolyvást együtt lógunk... :D

 KisLilu meg jól összetörte magát... :( Pont úgy, hogy 2 éve Dani. Gördeszka, hasalás, gurulás... Gördeszka megakadt, gyerek továbbcsúszott, a betonon... :-/ Lenyúzta az arcát, a vállát meg jól megütötte. Hívta Levit, hogy mi történt, kérdezte tőle Levi, hogy akkor most feljön? Mondta, hogy nem, csak 6-kor, ahogy megbeszélték... :D
 (+Lilu írt egy szuper tesztet, amiért nagyon büszke vagyok rá, sokat gyakoroltunk a nyáron, hogy jól menjen neki. Nem a tudásával van/volt gond, "csak" az odafigyelésével. De végre kezdi elhinni magáról, hogy TUD, ha AKAR, és végre kezd AKARni... Ideje volt! ;) )
----

 Pénteken már Julifernek is dolgoznia kellett, éjjel, így ő délután lelépett, én meg Krisztiánnal maradtam. Őszintén szólva picit tartottam tőle, hogy kínos csendben fogjuk eltölteni azt a közel 5 órát kettesben, nagyon még nem ismerjük egymást, gyakorlatilag másodszor találkoztunk... Igaz, ezek a találkozások mindig mélyvizek, tavasszal ugye ők jöttek hozzánk nyaralni néhány napra, most meg én hozzájuk... :D De teljesen alaptalan volt az aggodalmam, nagyon jókat beszélgettünk, semmi kínosság nem volt! És ismét megállapítottam, hogy durva, hogy a pasik mennyire emlékeznek a filmekre, amiket láttak :-O komolyan, a kedvenc filmjeimre nem emlékszem annyira, mint Krisztián meg Levi egy-egy EGYSZER látott filmre... :-O :D
 Miután Krisztián is elment dolgozni, befejeztem Apus tortáját.



 Majd horgoltam is egy cseppet, abban a hitben, hogy másnap úgyis jóóóóóó sokáig alszom/alszunk, hisz Julifer éjszakás...

 Aha... :D Csakhogy szegényt úgy felbosszantotta a váltás hajnalban, hogy nem tudott aludni... :(

 De nem is volt gond, legalább időben kezdtük a napot! :)

 Míg a körmömön szöszölt (és megállapítottam, hogy a műköröm nem az én világom, képtelen vagyok 2-3 órát nyugton ülni, semmittéve...) videotelefonáltunk Virággal, pletykáltunk, röhögtünk, nagyon jó volt! (vicces amúgy, gimi elsőben voltunk osztálytársak, és Virág +Julifer azóta nem is találkoztak egymással... ki sem akarom számolni, hogy az 18 éve volt... :-O De ez sosem okoz problémát, amikor hárman videotelefonálunk, vagy chetelünk, és visítva röhögünk, akár 3 különböző országban... Szeretem a 21. századi technikát! :D)



 Körmöm elkészült, smink-haj elkészült, ruhát is sikerült magamnak találnom, a torta is készen volt, indulhattunk. Nagyon, NAGYON izgultam... :) Nem is tudom igazából, hogy miért..? :)


 Kb 3/4 órával korábban értünk az étterembe, mint kellett volna, remegett mindenem... :) Még volt néhány elintéznivaló, szervezni való, amit Anyusom nem tudott elintézni, mivelhogy, ahogy írtam, minden szabadidejében Apus is a közelében van... :D

 Mindenki befutott szépen időre, már csak a díszvendéget vártuk... :)

Van a telefonomon egy alkalmazás, ahol látom, hogy a többi iPhone-os barátom hol jár. (természetesen ezt engedélyeznie kell a barátnak is, nem látom a világ összes iPhonosát :D ) Ezen nézegettem, hogy mikor indul a családom. A szüleimet már hétfő este letiltottam, így ők azóta nem láttak engem... Nehogymár ezen bukjak le! ;)

 Apus befutott, örömködés, pusziszkodás, ő csak annyit tudott, hogy Anyussal, Tesómmal, és tesóm barátnőjével mennek enni. Arra nem számított, hogy ennyien várjuk :)

 Én szépen elbújtam a tömegben...

 Mikor máglátott, mondta, hogy TUDTA! Csütörtökön jött egy gondolata, hogy biztos azért nem lát engem már napok óta a telefon barátkövetőjén, mert meglepem... :) Szóval még így sem tudtam elbújni, hogy letiltottam, hogy lásson... :)))) Túl jól kombinál! :D

 A vacsora nagyon jól sikerült, csak Nagyapus és a barátnője hiányzott... :( Majd jövőre... :)

 Az ajándék is jó választásnak bizonyult :) Összedobtuk a pénzt egy Apple Watch-ra, Apus is nagy kütyübolond... :) Külön extrája a dolognak, hogy Magyarországon csak szeptember 27-től rendelhető, és valamikor a héten kezdik csak a szállítását az óráknak, neki meg már napok óta megvan ;) Levi a megjelenés napján percenként frissítette a telefonján a bolt oldalát, nehogy lemaradjon :)






 Este még otthon folytattuk az ünneplést, nagyon jó volt kicsit nyugiban a szűk családommal lenni, gyerekzsivaly nélkül... :)

 Vasárnap Tesómmal+Ibolyával, néhány kötelező TúróRudi, és Sportszelet vásárlása után,  meglátogattuk Levi szüleit is, hoztam a szokásos formámat, "csak beugrunk, egy gyors kávéra, puszira, nem tudunk sokáig maradni!" Aha... Egy óra múlva csak azért jöttünk el, mert már késésben voltunk... :) Sógornőmmel, aki 2.-án lett 18 (tejóég!!! 3,5 volt, amikor megismertem!!!! :D) sajnos nem tudtunk találkozni, éppen egy 4000 méteres hegyet mászott meg Olaszországban... :-O

 Délután Apusom unokatesója+ a felesége látott el minket néhány filmbe illő családi történettel, majd el is repült a szabadságom... :(





 Tesómék hétfőn kivittek az állomásra, hazafelé csak egy átszállásom volt, jó sokat horgoltam, és roppant büszke vagyok magamra, mert feliratos filmet néztem közben... ;)







 Az állomáson este várt Levi a Hármakkal... Jajj, úgy örültem nekik!!!! Annyira hiányoztak már... :) Bújt mind a három, Oli közölte, hogy "a vonat Olikának való! Fel kell menni rá!" :) A két nagy végig fogta a kezemet, amíg mentünk az autóhoz... Jó újra velük lenni!



2017. szeptember 6., szerda

Erkély, meg mindenféle

Szombaton, mikor jöttünk hazafelé, megláttunk egy kirakott kanapét. Fekete, kétszemélyes, kis cuki. Mondtam Levinek, hogy milyen jópofa lenne az erkélyen, úgyis le akarjuk cserélni a nyári stílust valami ősziesebbre, téliesebbre. Persze elröhögtük, erkélyre kanapét?! :D

------
 Kis kitérő...

 Imádom az erkélyünket. Sokat vártunk rá, de idén nyárra végre olyan lett, amilyet akartunk. Vettünk babzsákfoteleket, ugyanolyan színű napernyőt, Danival ültettünk magról napraforgót, paradicsomot, rengeteg virágot vettem (mindig kellett utánpótlás, durván tűzi a nap az erkélyt, nem mindenki élte túl... Volt,amelyik virág csupán 1 hetet bírt nálunk, meg a sivatagi erkélyünkön. Öntözés mellett...)





A magról ültetett napraforgóink 2 méter magasra nőttek, átnézegettek a szomszédba. A magról ültetett paradicsomjaink azóta is teremnek, Oli nagyon szereti :)


De, míg nyáron nagyon jó volt a földön sziesztázni, ez az ősz beköszöntével nem volt annyira kívánatos többé... Szóval agyalgattunk az új elrendezésen. Levi kitalálta, hogy barkácsol egy padot. Annyira nem dobott fel ez a fapados ötlet, nem beszélve arról, hogy nincs is meg pikkpakk a dolog, mert akkor mérni, meg agyalni, meg tervezni, meg modellezni, meg megvenni, meg összerakni, me meg meg... Szóval elég sokat kellett volna rá várnom...
 Úgyhogy kinéztünk egy garnitúrát, műrattan, gyönyörű, de kb 130 euró...

Ugyehogy, hogy gyönyörű??

Kitérő vége... :D
------

Hétfőn a kitett kanapé társat is kapott. Egy fotelt. Ott szomorkodtak egymás mellett, a kiskanapé, meg a fotel... Szinte zokogtak, hogy valaki vigye őket magával, nem akarnak a nagy és csúnya kukásautóban széttrancsírozódni... Én is zokogtam velük, én sem akartam, hogy széttrancsírozódjanak a nagy és csúnya kukásautóban...

1-2x megemlítettem Levinek, hogy jópofa lenne az erkélyen... Meg olcsóbb, mint a 130 eurós változat...

Hétfő délután egyszercsak Levi benyögte, hogy jó. :D Hívta Ralfot, hogy segítene-e, amikor hozzák hazafele Danit, felhozni a kis drágákat? Nanáhogy segített! Nanáhogy szupiszuper lett az erkélyünk, KANAPÉVAL, FOTELLEL! :D
Pontosítok! BŐRkanapéval, és BŐRfotellel! ;)




Imádnivaló! :D És kényelmes.
A fotel az enyém, mint valami anyakirálynő üldögélek benne (most is ;) ), a karfán pont elfér a csilliárd ceruzám, tollam, füzetem, kávésbögrém.

A növényeimet kell még upgrad-elnem, a napraforgót elkároltuk, úgyis elvirágzott, elszáradt, a papardicsom még jó, de azért kellene néhány új... ;) Úgyis spóroltunk 130 eurót! :DDDDDD (Levit nagyon ki tudom akasztani az ilyen számolásaimmal... :DDDD)


Ha már csilliárd toll meg ceruza...

Jövő héten ugye suli. Nézegettem a listájukat a Babákoknak, arra jutottam, hogy Dani kap új ceruzákat, vastagot, mert azt szeretne, de Lilu nem. Karácsonyra 120 db-os készletet kapott, meg valamikor kapott 12db-os radírozható ceruzákat is, ha nem tud ebből felmutatni 12db használhatót, akkor agyoncsapom. Persze besértődött, hogy nincs új. Oké... Előszedtem az ÖSSZES itthoni íróeszközt. Bocs. Nem az ÖSSZESET, az enyémeket nem, azok az enyémek, és pont.


Először különszedtük, tollak, filcek, zseléstollak, ceruzák. Kipróbáltunk MINDEN tollat, filcet, hogy fognak-e. Telepakoltunk egy nagy zsákot nemfogósakkal...

Aztán jöttek a ceruzák...


Továbbra sem gondolom, hogy gonoszanya lennék, amiért nem kapott idén új készletet... ;)

Ügyesen kiválogatta márka szerint a cerkákat, aztán lement a játszótérre. (mert ő már nagylány, tök egyedül jár le... Igaz, itt van a házunk előtt :) ) Én addig kifaragtam. Mindet. A bal kezemben kezdődő ínhüvelygyulladásom van, a jobb kezemen vízhólyag... Na jó, az ínhüvelygyuszi túlzás, de vízhólyagom TÉNYLEG lett... Meg csilliárd szép, hegyes ceruzánk, márka szerint összerakva... :)

Már csak helyet kéne nekik találni. Olitól védett helyet. Sok sikert nekem ehhez...

Éjjel meg horgoltam, Tuti gimi nézése közben, folytatom a terítőmet. :) Nem ideális a fonalválasztás (Catania), kicsit vastag, de maga az ötlet, hogy csipketerítőt horgolok a konyhaasztalunkra, 3 gyerek mellé, akiből az egyik Oli, a másik meg Dani, a harmadik meg Lilu, szintén nem egy ideális ötlet... :D


(Levit se hagyjuk ki, aki anno karácsonykor az első mozzanatával ráejtette a hússzaftos gesztenyét a vadiúj hófehér terítőmre... Akkor használtunk először nem viaszosvászon/műanyag terítőt... :D)

De ezt a terítőt muszáj megcsinálnom! Ha nem jön be, max megkapja valaki... :)





2017. szeptember 3., vasárnap

Ősz

 Beköszöntött az ősz. Nagyon durván berontott az ajtón...

 Kedden azt beszéltük, hogy szerdán elmegyünk valahova strandolni. Reggel viszont az időjárás előrejelzés hiperszupermegagiga vihart ígért délutánra... Jó, akkor nem megyünk. Dani inkább  átment Nicóhoz, Lilut meg felhívta a barátja, hogy elvinnék strandolni... Mivel fedett (is) a hely, ahova készültek, rábólintottunk.
 Egész élután egy csepp eső sem volt. Semmi. Kb a nyár legmelegebb napja volt. Simán strandolhattunk volna egy utolsót...:(

 Másnap reggel 15 fok volt. :-O 35 szerdán, 15 csütörtök reggel...

 Tegnap úgy döntöttünk, hogy lemegyünk sétálni. Reggel majd' megfagytunk az erkélyen. Délután majdnem megsültünk. Miközben megbeszéltük, hogy lemegyünk, elkezdett dörögni az ég. Levi telefonja azt mondta, nem lesz eső. Ok, akkor menjünk!
 Nagyjából negyed órája voltunk lent,mikor az első esőcseppek megérkeztek.5 percen belül hatalmas zuhé kerekedett. Oli nem viseli el a babakocsin az esővédőt,rendesen bepánikol tőle...Szerencsére a bababkocsiban maradt 3db esernyő, az óriásit használtuk mi Levivel, a közepeset megkapta a két nagy, Oli meg a legkisebbel védte magát az eső ellen.


Mivel Dani így kilógott,megkapta ő a babakocsi esővédőjét :D Nagyon élvezte!:D



Az eső elől vendégségbe menekültünk, a tegnap esténket is Nicoéknál töltöttük :) Vacsoráztunk, jókat beszélgettünk, nevettünk, csak a szokásos... ;)



Magasföldszinten laknak, a háznak van egy liftje is, ami félemeletet is közlekedik. Oli imádja! (nagyjából 9db lépcsőt "spórolunk" ezzel, és kb 35x lassabb, mintha gyalog mennénk... :D)


------


 A horgolás mellett lett egy új hobbim időközben, igazából már kb egy éve, a Bullet Journal. Ez gyakorlatilag egy kézzel készített határidőnaplós-naplós-listaírós-jegyzetelős-mindenfélés füzet. Imádom rajzolgatni! (Ezt is, mint a blogolást, meg minden mást, hullámokban szoktam csinálni. Vagy gyönyörű minden (magamhoz mérten persze...), vagy full minimál, vagy el is felejtem írni...)  
 Tegnap is írtam, hogy az ősz nekem az újrakezdés, így megint  belevetettem magam a rajzolásba.
Készítettem például bingót:


Ha valamit látunk, tapasztalunk, azt kiszínezem. :) Ha megvan egy sor, oszlop, átló, akkor örülünk. :) A gyerekeknek is nagyon tetszik, le kellett nekik másolnom, ők is jelölgetik. 

Míg Dani a napokban a folyóírást gyakorolta, én is irogattam:


Hangolódok az őszre:


De azért erre tényleg nem számítottam, hogy ilyen hamar fázni fogunk, és azon gondolkodunk, hogy fel kéne tekerni a fűtést...:(